Május idusa

A május kezdete régen is a tavasz, a nyár, a világosság és az élet ünnepével kapcsolódott össze. Leghíresebb pogány ünnep ekkor a kelta Beltane volt, melyen a napot és a világos, nyári időszak, a termékenység kezdetét ünnepelték. Ezt a Wicca és egyéb újpogány vallások hívei a mai napig megtartják, leszámítva azon részeit a Beltane-nek amit a büntetőtörvénykönyv sért. Így emberáldozatokat már nem szokás végezni, nem úgy, mint az 1. században, melynek leghíresebb tanúja Lindow-i férfi, akinek holtesttét egy mocsárban találták meg. A kelta rituálén három különböző istennek áldozták fel a druidát, ezért háromféle kivégzést is kapott. ( Érdekes, hogy itt is a pogányok Krisztus ismerete nélkül mennyire ráéreztek már az életet hozó váltsághalál erejére, és az istenség hármasságának misztériumára). Első körben fejbe verték ( a mennydörgés istenének), majd egy fára felakasztották (a fákat kicsavaró vihar istenének) és végül a mocsárba fojtották arccal lefelé a testet a patakok istenének tiszteletére.

Szerencsére keletebbre a pogány népszokások kevésbé voltak brutálisak és csupán a májusfa állítás maradt meg, mint híres szokás. Ezt a magyarországi katolikus egyház igyekezett egy légből kapott, kreált legendával igazolni utólag, miszerint Jakab apostollal történt meg egyszer, hogy hű segítőjét, egy szűzi leányt a pogányok megvádoltak paráznasággal, majd a leány egy száraz kóró mellé térdelve imádkozott, s a száraz kóró kihajtott, bizonyítva igaz hitét és tisztaságát. A történet nem rossz, de mind tudjuk, hogy mint a legtöbb pogány magyar szokás, sokkal prosztóbb lelkületben gyökeredzik és nem nehéz kitalálni, hogy eredendően mit szimbolizált az, ha az udvarlók versenyeztek, hogy egy lánynak megmutassák kinek van nagyobb valamiből és kinek ágaskodik magasabbra.

Május 1. még a híres munkásmozgalmi eredményekről híres. A szegény, szerencsétlen melós népréteget ezen ünnep jelszavával aztán minden aljas, mocskos ideológia kihasználta, s a nácik és a kommunisták egyaránt hatalmas parádékat szerveztek, ahol az emberek a legalantasabb funkcióit élhette ki. Ettől később az egyházak is elhatárolódtak, s a katolikus egyház Szent Józsefet a munkások védőszentjévé tette és ezen a napon hangoztatta is ezt. Aligha hisszük, hogy egy vatikáni döntés nyomán a metafizikai térben József, Jézus nevelőapja új funkciót kapott volna védőszentként, de mindenesetre figyelemre méltó a katolikusok indoklása. Ebben elhatárolódnak a proletár, materialista, modern munkásmozgalmi jelszavaktól és céloktól és az iparosodás előtti, saját készségéből, szorgalmából és tehetségéből élő kétkezi szakemberekre helyezi a hangsúlyt. Így élt József és erre tanította a kis Jézust is, akiből szintén szorgalmas, becsületes mesterember lett. Jelezve, hogy a Megváltás nem a semmibe merengő ideológusok, filozófusok, belterjes értelmiségiek útján vezet, hanem a mindennapok egyszerűségében és a tényleges tettekből, egyszerűségből, szerénységből és alázatból csírázik ki.