Az orosz az új náci

Az orosz az új náci. Az egy dolog, hogy a jelcini Oroszország a ‘90-es években tekinthető a Weimari Köztársaságnak, Putyin pedig az autoriter, sértett, dacos revizionista autokrata. De ezeket a kényszeredett, féligazságokkal teli párhuzamokat megteszi más. Ami sokkal szembetűnőbb, hogy az orosz lett az új náci a torzliberális cancelculture verbális és kultúrális hadviselésében is.

Ahogy a II. világháború után a németekkel, úgy bánik most a Nyugat az oroszokkal. Irtózva mindentől, ami hozzájuk kapcsolódik, leköpve, meggyalázva függetlenül attól, hogy a rezsimhez köze van e. Ennek legőrültebb jelenete mikor a közönség kivonult az előadásról, mikor Csajkovszkij darab csendült fel. Pedig aligha tehet a jelen helyzetről szegény Csajkovszkij vagy Dosztojevszkij, Tolsztoj. Ezzel kéz a kézben jár, hogy a mainstream média teljes egészében átvette és terjeszti az ukrán propagandát. Az ukránok lassan elfoglalják Moszkvát és minden szavát isszuk a sajnálkozó orosz hadifoglyoknak, akiket úgy ültetnek kamera elé sajnálkozni, mint Észak-Korea az amerikai diákot. Csak előbbit készségesen elhisszük.

Többet várna az ember azért a médiától, minthogy a legundergroundabb oldalakon kelljen találnom egy reális hadijelentést. A migránsválságnál, a COVID paránál és most is bemutatta a mainstream média, hogy valós, történelmi válsághelyzetben a hitelessége nem sokkal ér többet az általa ignorált orosz propagandánál. Amely orosz propaganda csak a nyugati média leplezetlen torz utánzata, Oroszország pedig a kendőzetlen, morális álarc nélküli Nyugat. Amely Nyugat így groteszk tükörképétől megriadva önmaga ellen harcol, s nagy riadalmában úgy elhatárolódna tőle, hogy csak mindinkább hasonlít rá.