Serfőző Dániel- Iszlám mint fénysugár?

Hatalmas felháborodást és műbalhét csapott a kormány propaganda gépezete Vona Gábor egy korábbi elszólásával kapcsolatban, ahol az iszlámot, illetve Allahot dicsérte egy Törökországban tartott előadás során, melynek apropója a turáni kapcsolataink ápolása volt. Először is tisztázzuk, hogy az Allah jelentése Isten, és még a török keresztények is ezt a szót használják az egy Isten megnevezésére. Egy másik szó utal a pogány istenekre, a "tengri", de ezt az ábrahámi vallások egy Istenére nem alkalmazza senki, mert ez csak a pogány politeista istenek megnevezése. Tehát Vona nem Allahot dicsérte, hanem Istent, csak török nyelven. Ne tévesszen meg minket tehát az alacsony színvonalú propaganda, ugyanakkor legyünk azzal is tisztában, hogy ezt félretéve, Vonától, és az akkoriban mögötte álló körtől korántsem idegen az iszlám vallás tisztelete, sőt, gyakorlása, illetve Európába kívánása.

Akkoriban Vona mögött egy olyan kör állt, illetve maga is egy olyan eszmeiséget követett, amit tradicionalizmusnak hívunk. Ez egy XX. századi filozófia, misztikus, ezoterikus szellemi és politikai irányzat. Olyan képviselői voltak, mint a jobboldali körökben ismeretes Julius Evola, aki még a nácik okkultista köreitől sem idegenkedett. A katolicizmust, majd szabadkőművességet megjárt, majd szúfi muzulmánná lett René Guenon, valamint kissé kilógva a sorból, a nem annyira radikális magyar képviselő, Hamvas Béla. Az irányzat alapvető lényege annak feltételezése, hogy van egy ős-tan, egy ős-igazság, ami lényegében és nagyon leegyszerűsítve az az ezoterikus tétel, hogy "én", mint "alany" végső lényegem szerint Istennel "egy" vagyok. Ez gyakorlatilag az általános mágikus világképnek felel meg, ami valóban megtalálható minden fejlett pogány vallásban, vagy annak valamilyen ezoterikus irányzatában. Eszerint jelenleg egy elvarázsolt állapotban vagyok, ahol nem ismerem fel és nem élem meg ezt a valódi azonosságom. A feladatom az életben hogy különböző ezoterikus módszerekkel lebontom ezt a tudatom által kreált álomvilágot úgy, hogy feljebb és feljebb emelkedem a tudatom uralmi létráján. Uralnom kell a tudatom és ez által a külső világot is, hiszen a kettő lényegében nem különbözik. Ezen a tételen kívül semmi nem igaz és minden eszköz bevethető a cél megvalósításának érdekében. Az erkölcs, az embertársaim iránt tanúsított empátia hazugságok, hiszen végső ura mindennek én vagyok. Ehhez társul egy extrém elitizmus és önimádat. Hisz rajtam kívül semmi sincs, minden ember valójában én vagyok, csak nem ismerem fel az azonosságot. Minden ember az én képzeletem üres bábja. A tradicionalisták egyébként hajlamosak tagadni ezt a lenézésük, és valóban, például Hamvas Bélára egyáltalán nem volt jellemző. Ellenben a vegytiszta jobboldali tradicionalistákról ez lerí, és ezt nem is tagadják, gondoljunk itt Julius Evolára, vagy az egyik legjelentősebb és legadekvátabb pogányra, László Andrásra.

 Az irányzat alap követelménye továbbá az ultrajobboldaliság, és a konzervativizmus a politika és társadalomszervezés terén.  Ezt a szellemi struktúrák földi lenyomataként magyarázzák, annak a folyamatnak a földi tükörképe, ahogyan az én meghódítja a tudatszintjeinek egyre nagyobb lépcsőfokait. E lépcsőfokok földi képei tehát a szigorúan hierarchikus, tekintélyelvű társadalmak. Egyik vallásban sem hisznek igazán, pontosabban mindegyikben hisznek annyira, amennyire az adott vallás közel áll a fentebb vázolt tradicionalizmus feltételeihez. Ugyanis eredetileg csak a tradíció létezett, mint élő bölcsesség, de a folyamatos létrontás, törvényszerű degeneráció következtében elhalványult, és megszűnt egésznek lenni. Darabjai a fennmaradás érdekében exoterikus vázat vettek fel. Megszűnt a mágikus gyakorlás, és helyébe léptek a vallások, amelyek ezeket a tudati fokozatokat elkülönítve kezelték alanyiságuktól, kívülre helyezték az abszolútumot, és mint Istent tisztelték. Így hát minden nem ezoterikus,- vagyis exoterikus- vallás már eleve egy degeneráció eredménye. Innentől tehát már csak az arra érdemesek szűk csoportja számít, akik képesek lehámozni ezt a vallási mázat, és a mágikus háttérre koncentrálni, a világi díszletek már nem számítanak, azoknak a feladata annyi, hogy fenntartsák a szimbolikus vázat és külső rendet.  Így egy vallást a tradicionalisták általában úgy ítélnek meg, hogy egyrészt mennyire biztosít helyet magában az ezoterikus irányoknak, valamint ami számunkra most releváns, az hogy az adott vallás külsőségeiben, és társadalmi rendezésében mennyire tartotta meg a jobboldaliság elveit, és így mennyire tükrözi a tudati szinteket. Nagyon fontos kiemelnünk azt a tant is, miszerint a világ folyamatos és törvényszerű hanyatlásban van, a sötét korban élünk, és a pusztulás felé tartunk. Ebben a helyzetben a tradicionalisták célja, hogy megpróbálják minél jobban lassítani a pusztulás folyamatát, ezért konzervatívok, valamint hogy megpróbálják tovább menteni magát a tradíciót, és előkészítsék a terepet és a feltételeket az „új aranykornak”.

Tehát látható, hogy a tradicionalizmus vallásokhoz való hozzáállása egyfajta intellektuális és jobboldali „New Age”. Önmagukban semmire sem tartják őket, mindet hiszik, amennyire azok összhangban vannak a tradícióval, és mindet tagadják, amennyiben nem. Nem is tartják feltétlenül szükségesnek azt, hogy a „megvalósító”, a személy, aki a mágikus realizáció útját járja, valamilyen vallás követője legyen. Viszont ha a személyisége úgy igényli, mint mankó, elköteleződhet egy tradicionális vallás mellett, felveheti annak külső jegyeit, gondolkozhat annak szimbólumaiban. Tehát a szó lényegi értelmében elsődlegesen tradicionalista, másodsorban keresztény például. Ez pedig természetesen azzal is jár, hogy nyugodt szívvel veheti ki azokat az elemeket az adott vallásból, ami neki nem szükséges, vagy nem mondható tradicionális elemnek. Csakhogy ez ellentmond szinte minden vallásnak, de főképp az ábrahámi hiteknek, hiszen azok magukat az egyedüli igaz vallásnak tartják. Így tehát a tradicionalisták mondhatni vallási internacionalisták. Teljes mértékben vallások felett gondolkodnak. Így fordulhat elő, hogy Baranyi Tibor Imre, Vona Gábor volt politikai tanácsadója, maga is gyakorló muszlim, abból a megfontolásból, miszerint az utolsó, ma is élő és ható tradicionális vallás, az iszlám. Sőt, Baranyi Tibor úgy gondolja, a muszlimok alapítják majd meg Isten országát, élükön a muzulmánként megjelenő Jézus Krisztussal, hiszen csak ők tartanak majd ki a végsőkig. Hogy ez ellent mond a kereszténység tanításának? Hogyne. De ahogy fentebb is leírtam, ez korántsem problémás számukra. Baranyi Tibor szívesen látná Európát eliszlamizálódni. Persze a bevándorlással nem ért egyet, hiszen a tradicionalizmus egy további fontos tana, a szigorúan vett és ezoterikus alapokra helyezett fajelmélet, miszerint a fajok is hierarchiába soroltan jelennek meg, és szintén vannak fajok, amik akár a plebsz, lényegtelen tényezők. És ide sajnos nem a szőke, kék szemű, ezoterikus imámok özönlenek, hanem a „sárnépek”, akik ott is a társadalom legalját képviselik. És persze akik elhagyják hazájuk, azok már eleve nem igazi muszlimok, hanem modernisták.  De az kiváltképp kívánatos lenne, hogy Európa felvegye az iszlámot, mint társadalmi formát, vallást és kultúrát, hiszen a kereszténység már halott, elliberalizálódott, megszűnt a monarchikus formája. Mert ez a szempont, a külső. El vannak e nyomva a nők eléggé, meg vannak e kövezve azok a rohadt buzik rendesen, fel van e akasztva a baloldali vagy az ateista? Mert ez mind a mi belső uralmunk külső kivetülése, a szakrális rend, amelynek meg kell nyilvánulnia a világban. Tehát Vona Gábor valamilyen szempontból valóban elárulta a „keresztény” Európát, mert a „kereszténység” is elárulta saját jobbos pogányságát, és egészen máshogy kezdte kiszolgálni a világot, balosan.

Másik kérdés hogy ez egy igazi hívő számára teljes mértékben érdektelen tényező. Nincs keresztény Európa, és soha nem is volt, soha nem is lesz. A kereszténység nem egy kultúrtermek, nem egy váz, ami mögé ezotériát kéne húzni, hogy hasson.  A kereszténység nem valami ősvallási töredék, egy út a sok közül. Krisztus maga az élet, és az út. Rajta kívül senki sem érthet célba, hacsak nem a pusztulás felé venné az irányt. A kereszténység nem vallás, hanem élő kapcsolat Istennel. A keresztények nem „vallásosak”, hanem Isten kiválasztott és elkülönített népe. Csak az lehet a nép tagja, akit Isten nyájába rendel, csak a Sátán nyájába lehet erőszakkal beleterelni az egyént. Mondanom sem kell, hogy Krisztus szeretet, hit, és alázat központúsága, az érdemek nélküli, és mindenki felé nyitott megváltás üzenete, összeegyeztethetetlen a tradicionalizmus elitizmusával, érdem és önerő központúságával, valamint azzal a pogány, egyéni gőggel, amiből táplálkozik mágikus jobboldalisága. Mi nem akarunk semmilyen társadalmi rendet fenntartani, vagy új aranykor alkotni. Mi a lelkekért jöttünk, és nincs célunk a világban ennél több. És talán még hasznosabb lenne, ha Európa muszlimmá válna küldetésünk szempontjából, mintsem hogy fenntartsa ezt a kifundált, keresztény ruhákba öltözött, őspogányságot, amellyel lépte nyomon tapossa missziónk lehetőségeit, az által hogy megfosztották Urunkat nevétől, és a maguk istenére aggatták, még a jó öreg Róma korában.

A tradicionalizmus szemszögéből legutáltabb és leglenézettebb vallás a kereszténység. Csak a katolikus egyházat hajlandóak elfogadni, minden egyéb protestáns irányzat felkerült Baranyi Tibor „anti-tradicionális” indexére. Ó, és milyen igazuk is van! Itt tündököl tehát Krisztus és a világ összeférhetetlensége. A test gyermekei nem értik, és gyűlölik a szeretet evangéliumát, ez saját romlott lényegükből adódik. Az Ige számukra ítélet. Tiszteljük viszont őket, hisz intellektusukkal páratlan mód képesek kidolgozni, és felmutatni a pogány szellem igazi lényegességeit, legalábbis annak jobboldali részét. Érdemes őket tanulmányozni, a célból is, hogy jobban megismerjük a bűn mechanizmusait, és megvizsgáljuk azt, hogy a pogányok milyen módon képesek szakrális és transzcendens köntösbe bújtatni olyan profán érzelmeiket, mint a gyűlölet és önimádat.

Végszónak szálljunk tehát le a magas katedráról, és jelentsük ki, hogy teljesen mindegy az, hogy Vona Gábor mondja, hogy Allah, vagy Orbán Viktor azt, hogy Isten, meg keresztény Európa, a lényeg nem változik, mindkettő csak bálványoknak hajbókol, és a világ urát tiszteli.

Serfőző Dániel