Horváth Martin- A Becsület Napja margójára

A Budapest Pride után szintén személyesen is elmentünk és megnéztük, most a Becsület Napja néven híressé vált szélsőjobboldali rendezvényt. Illetve az ellene bejelentett Antifasiszta demonstrációt is. A soha nem létezett magyarországi antifasiszta mozgalom gyér jelenlétében nem csalódtunk, de mindkét fél roppant szolid eseményt dobott össze. De mit is vártunk volna, mikor a klasszikus szélsőjobboldal az Orbán-rendszer alatt úgy érezheti, hogy vakumként szívja el a levegőt előle a nagypolitika. A Magyar Nemzeti Arcvonal amely az első nemzetiszocialista szervezet volt a rendszerváltáskor és elsőként rendezte meg a Becsület Napját 1997-ben, előbb eljelentéktelenedett, majd bolsevizálódott, kettészakadt és végül egyik ága elsorvadt, a másikra pedig Győrkös rendőri razziás balhéját követően a felszámolás várt. A másik nyíltan hungarista szervezet a Pax Hungarica Mozgalom pedig 2017-ben mondta ki megszűnését. Így a sajtóban neonáciként illett rendezvény, mostanra nemzetiszocialista szervezet nélkül maradt.  Az meg engem lepett meg a legjobban, hogy a Magyar Gárda kitudja hányadik szakadásának és verziójának még léteznek tagjai és képviselete. De igazából csak a HVIM és farkasai, betyárjai vannak talpon a vidéken. Semmi botrány amely kiverné a liberális médiánál biztosítékot, se egy nyilas induló, se egy Waffen-SS éltető beszéd, nyílt vagy burkolt zsidózás, félreérhető NS jelképek. Semmi liberális szívnek provokatív jelenség.

Fotó: Népszava

Mindennek ellenére a kordonoknál megjelentek a vörös-fekete, anarchia jeles antifasiszta szólamokat skandáló, doboló, füttyögő partizánok. Közelebbről megszerettük volna nézni őket, a véleményüket megtudni, de nem kerülhetett rá sor mivel körülbelül 10 fős brigádjuk import, német antifa gyülekezet volt. Ahogy a másik oldalon megemlékezők jelentős része is főleg német, illetve egyéb külföldi európai nemzet sarja volt, akik valójában a Kitörés 60 túrára érkezett hagyományőrzők voltak inkább, mint vad neonácik. És csak lézengtek, készülődtek, beszélgettek a rendezvény alatt klikkesedve. A Bécsi kapu tetején valamiféle kádárista nyugdíjas csoport proli komcsi dalokkal…bulizott? tüntetett? igazából nem tudom. Elég gyalázatos. Nem engedtek a rendőrök se a nyuggerekhez, se az import antifákhoz be senkit sem. Lassan mindenki tovament. Hát ez volt a Becsület Napja.  

Kevés impulzussal de azért  egy-két észrevétel akadt. Egyrészt sosem értem, hogy az antifasiszták ha megakarnak zavarni egy rendezvényt, és tényleg hittel gondolják, hogy egy gyalázat és megkell akadályozni, akkor miért nem tesznek valójában? Minket senki nem állított meg, hogy a megemlékezés tömegébe bekerüljünk, pedig nácinak se néztünk ki. Jó persze az már rizikó, meg kockázat, hogy belülről szabotálunk. Meg hát kiüthetik a fogát a jobbosok, meg a rendőr is elviszi. De hát könyörgöm, ha tényleg szívből tarthatatlannak gondolok egy eseményt és megakarom zavarni az ezzel jár. Persze rendben még mindig 10 német raszta hajú „anarchistáról” és 15 nyugdíjasról beszélünk itt. Szerintem sem a baloldal, sem a szélsőjobboldal nem volt elégedett a maguk részéről az eseménnyel. A szélsőjobbosoknak az lenne az igazán nagy győzelem, ha nem jönnének ellentüntetni még ennyien sem. A balosoknak meg ha nem kerülne megrendezésre ez az egész. Viszont demokrácia volt így. Rájöttem ez a demokrácia. A szélsőjobbosok megemlékezhetnek, mellette az antifasiszták meg füttyöghetnek és ordibálhatnak. Aztán arra is rájöttem, hogy az anarchizmus abban különbözne, hogy a szélsőjobbosok is élik a világukat valahol és a balosok is élik a világukat valahol és magasról tesznek egymásra, mert tiszteletben tartják egymástól elkülönülve, hogy vannak különböző nézetek és felfogások. Ez lenne az ideális. És persze ennek a valódi anarchizmusnak semmi köze sincs a füttyögő antifasiszták anarchizmusához. Ami jobb esetben egy mindenkire ráerőltetendő anarchokommunizmus, rosszabb esetben,- és ez a reálisabb- beérnék egy Kanadai típusú, gender-őrült korcsliberális állammal. Még jó, hogy elszívja őket a Nyugat és  nincsenek itthon sokan, így nem járatják le az anarchizmus jelentését még jobban. Úgy szívja el őket a liberalizmus, mint ahogy megcsappantotta a szélsőjobboldalt ez a fura populista Orbán-rendszer. Azt hiszem két különböző okból, de két megsebzett ideológiai oldalt láttunk képviselve.

Arról meg szó sem esett, hogy a magyar történelem egyik legtragikusabb és bizonyos értelemben egyik leghősiesebb eseményéről még mindig nem tudunk reális közbeszédet létrehozni. A budai várban ragadt magyar és német csapatok sorsa az aktuális politika és ideológiák játékszere volt és emlékezetük is napjainkban. Mind a sorsuk, mind az emlékük körüli politikai vircsaft, tragikus.

Horváth Martin