Kétségtelen, hogy a 20. század
vérfürdői és a 21. század globalizációs folyamatai során a baloldal, kissé élét
vesztette. Nem csak, hogy világszerte lejáratta magát a Szovjetunió képében, de
el is vesztette hagyományos bázisát, a nagyüzemi munkás réteget, mivel az
elköltözött a harmadik világba. Ahova forradalmi hevületű bölcsészurainknak már
nem igazán kívánkozott utánuk menni. Mostanra alig maradt valami, ami mentén meg
tudnák szervezni magukat a marxisták, kultur-balosok, szocialisták.Két nagy vesszőparipa maradt. A főbb
az úgynevezett emberjogi harcosság útja. Ez magában foglal mindent a terrorista
ölelgetéstől, a túlgondolt és már valóban korrozív feminizmuson át, a megfelelően
kitalált nemi előtagok használatának törvénnyel való betartatásáig.
A másik pedig a környezetvédelemmel
foglalkozik. A zöld gúnyába bújt balosok sajnos megtalálták maguknak napjaink
legelőremutatóbb és fontosabb ügyét, hogy alátámaszthassák saját semmirekellő
aktivistáskodásukat, és bunkósbotként használhassák a „fenntartható”, „zöld”
„öko” és egyéb hangzatos szavakat aminek valódi jelentéséről fogalmuk nincs. Ehhez
persze semmi köze a valódi szakmai környezetvédelemnek. Azon kívül, hogy a
politikai zöld semmire nem megy szakmai szempontból, sőt még káros is. Az
emberek fejében a „környezetvédő” szó hallatán nem az iparban szélmalomharcot
vívó szakember vagy a hatósági személy jut eszébe, hanem az utcán üvöltöző
bölcsészhallgató „save the planet kill yourself” felirattal. A baloldal nem
felkarolta az ügyet, hanem takaródzik vele, időt nyer magának, és -mint ahogy
mindent az utóbbi százötven évben, amihez csak hozzá ért- ezt is fekáliává
változtatja.
Más kérdés, hogy ha őszinte lenne a
szándék, akkor se lenne kompatibilis a baloldal és a környezetvédelem. A
rövidlátó és gőgös materialista nem képes a szemléletmód sarkövét adó lelki
elköteleződésre, magyarul a természet tiszteletére. Inkább a manapság jellemző
szélsőséges individualizmus képtelenné teszi az embert a „nagyobb közös jó”
meglátására. Az anyagi világba zárt ember végső soron elveszti időérzékét is, a
hit kigyomlálása pedig az absztrakciókban való gondolkodás képességét rontja.
Így hiábavaló fáradság azzal próbálkozni, hogy igazán átérezzék a jövőben ránk
váró kihívásokat, vagy rávenni őket, hogy higgyenek a problémában és a
megoldásban, amit nem látnak a szemükkel. Az áldozatvállalás pedig végképp messze
esik a bagázstól.
Nem
csoda hát, ha a jobboldali elemek ellenséges próbálkozásként tekintenek a
környezetvédelemre, nem ismerve annak igazi természetét. Nagy port kavart és
értetlenkedést szült Donald Trump egyik első intézkedése, nagyjából tavaly
ilyenkor. Az Egyesült Államok újdonsült elnöke kilépett a párizsi klímavédelmi egyezményből
és klíma-szkeptikusként határozta meg magát, vagyis az emberiség által okozott éghajlatváltozás
valódiságát vitatta. Bár Trump úr egy nagy mókamester, de ez a húzás még sem
ostobaságnak volt köszönhető hanem pontosan az előbb aposztrofáltaknak. Itt
Európában hasonló nyilatkozatokra azért furcsán néz a társadalom egésze, és a
jobboldal legrosszabb esetben is neutrális a témát tekintve. De a huszonegyedik
században a neutralitás nem lesz elegendő sajnos.
Mindezen felül szerintem egy óriási
ziccer a jobboldal részéről a zöld gondolat ignorálása. Először is az
ellenfelet utolsó legitimnek mondtható érvétől és védőbástyájától fosztaná meg,
ha a zöld gondolat, a környezetvédelem ügyét nyíltan felvállalná és zászlajára
tűzné. Másodsorban pedig mindenképpen több egyezést látok értékek és célok terén,
mint a baloldallal. A felelősségtudat, a kötelesség és fegyelem, az
önmegtartóztatás és áldozatvállalás, a szerény életre való törekvés mind-mind
mind közösek. A környezetvédelmi intézkedéseket nem lehet a magánszektorral
betartatni csakis egy erős nemzetállammal. Egy nemzetállam feladata és érdeke a
polgárai védelme és ehhez mi se járulhatna hozzá jobban az ember egészséges
környezetének megóvásánál? A fogyasztói szemléletmód életképes alternatívája a
tradicionális szemléletmód. Az önzés és a tunya pióca életmód elhagyása
egyaránt segíthet a fenntarthatóság kialakításában és az új közösségek valódi emberi
kapcsolatok kialakításában, ami a jobboldal örökös értéke is egyben. És az
önfenntartás már a manapság is sok jobboldali közösség mottója.
Az összefüggések és egybevágó síkok
garmadáját lehetne még felhozni. És mégis, az emberek szájízét nagyon nehéz
megváltoztatni valamivel kapcsolatban. Ha csak nincs személyes tapasztalat,
akkor az ember sokszor nagyon is jogosan a közös tudásra vagy ebben az esetben
érzületre támaszkodik. Ezzel a kis szösszenettel a célom, hogy közelebb hozzak
mindenkit a környezetvédelméhez. Akinek eddig esetleg a mellékelt illusztráció
jelentette a zöld ügyet az most indíthat új fejezetet. Meg kell ragadni a
lehetőséget és a potenciált, ami a világ legnagyobb alulról indult
kezdeményezésében van.
Sárkány Zsombor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése