Sárkány Zsombor- Zöld jobboldal

Kétségtelen, hogy a 20. század vérfürdői és a 21. század globalizációs folyamatai során a baloldal, kissé élét vesztette. Nem csak, hogy világszerte lejáratta magát a Szovjetunió képében, de el is vesztette hagyományos bázisát, a nagyüzemi munkás réteget, mivel az elköltözött a harmadik világba. Ahova forradalmi hevületű bölcsészurainknak már nem igazán kívánkozott utánuk menni. Mostanra alig maradt valami, ami mentén meg tudnák szervezni magukat a marxisták, kultur-balosok, szocialisták.Két nagy vesszőparipa maradt. A főbb az úgynevezett emberjogi harcosság útja. Ez magában foglal mindent a terrorista ölelgetéstől, a túlgondolt és már valóban korrozív feminizmuson át, a megfelelően kitalált nemi előtagok használatának törvénnyel való betartatásáig.

A másik pedig a környezetvédelemmel foglalkozik. A zöld gúnyába bújt balosok sajnos megtalálták maguknak napjaink legelőremutatóbb és fontosabb ügyét, hogy alátámaszthassák saját semmirekellő aktivistáskodásukat, és bunkósbotként használhassák a „fenntartható”, „zöld” „öko” és egyéb hangzatos szavakat aminek valódi jelentéséről fogalmuk nincs. Ehhez persze semmi köze a valódi szakmai környezetvédelemnek. Azon kívül, hogy a politikai zöld semmire nem megy szakmai szempontból, sőt még káros is. Az emberek fejében a „környezetvédő” szó hallatán nem az iparban szélmalomharcot vívó szakember vagy a hatósági személy jut eszébe, hanem az utcán üvöltöző bölcsészhallgató „save the planet kill yourself” felirattal. A baloldal nem felkarolta az ügyet, hanem takaródzik vele, időt nyer magának, és -mint ahogy mindent az utóbbi százötven évben, amihez csak hozzá ért- ezt is fekáliává változtatja.

Más kérdés, hogy ha őszinte lenne a szándék, akkor se lenne kompatibilis a baloldal és a környezetvédelem. A rövidlátó és gőgös materialista nem képes a szemléletmód sarkövét adó lelki elköteleződésre, magyarul a természet tiszteletére. Inkább a manapság jellemző szélsőséges individualizmus képtelenné teszi az embert a „nagyobb közös jó” meglátására. Az anyagi világba zárt ember végső soron elveszti időérzékét is, a hit kigyomlálása pedig az absztrakciókban való gondolkodás képességét rontja. Így hiábavaló fáradság azzal próbálkozni, hogy igazán átérezzék a jövőben ránk váró kihívásokat, vagy rávenni őket, hogy higgyenek a problémában és a megoldásban, amit nem látnak a szemükkel. Az áldozatvállalás pedig végképp messze esik a bagázstól.

Nem csoda hát, ha a jobboldali elemek ellenséges próbálkozásként tekintenek a környezetvédelemre, nem ismerve annak igazi természetét. Nagy port kavart és értetlenkedést szült Donald Trump egyik első intézkedése, nagyjából tavaly ilyenkor. Az Egyesült Államok újdonsült elnöke kilépett a párizsi klímavédelmi egyezményből és klíma-szkeptikusként határozta meg magát, vagyis az emberiség által okozott éghajlatváltozás valódiságát vitatta. Bár Trump úr egy nagy mókamester, de ez a húzás még sem ostobaságnak volt köszönhető hanem pontosan az előbb aposztrofáltaknak. Itt Európában hasonló nyilatkozatokra azért furcsán néz a társadalom egésze, és a jobboldal legrosszabb esetben is neutrális a témát tekintve. De a huszonegyedik században a neutralitás nem lesz elegendő sajnos.

Mindezen felül szerintem egy óriási ziccer a jobboldal részéről a zöld gondolat ignorálása. Először is az ellenfelet utolsó legitimnek mondtható érvétől és védőbástyájától fosztaná meg, ha a zöld gondolat, a környezetvédelem ügyét nyíltan felvállalná és zászlajára tűzné. Másodsorban pedig mindenképpen több egyezést látok értékek és célok terén, mint a baloldallal. A felelősségtudat, a kötelesség és fegyelem, az önmegtartóztatás és áldozatvállalás, a szerény életre való törekvés mind-mind mind közösek. A környezetvédelmi intézkedéseket nem lehet a magánszektorral betartatni csakis egy erős nemzetállammal. Egy nemzetállam feladata és érdeke a polgárai védelme és ehhez mi se járulhatna hozzá jobban az ember egészséges környezetének megóvásánál? A fogyasztói szemléletmód életképes alternatívája a tradicionális szemléletmód. Az önzés és a tunya pióca életmód elhagyása egyaránt segíthet a fenntarthatóság kialakításában és az új közösségek valódi emberi kapcsolatok kialakításában, ami a jobboldal örökös értéke is egyben. És az önfenntartás már a manapság is sok jobboldali közösség mottója.

Az összefüggések és egybevágó síkok garmadáját lehetne még felhozni. És mégis, az emberek szájízét nagyon nehéz megváltoztatni valamivel kapcsolatban. Ha csak nincs személyes tapasztalat, akkor az ember sokszor nagyon is jogosan a közös tudásra vagy ebben az esetben érzületre támaszkodik. Ezzel a kis szösszenettel a célom, hogy közelebb hozzak mindenkit a környezetvédelméhez. Akinek eddig esetleg a mellékelt illusztráció jelentette a zöld ügyet az most indíthat új fejezetet. Meg kell ragadni a lehetőséget és a potenciált, ami a világ legnagyobb alulról indult kezdeményezésében van.

Sárkány Zsombor