Náci mentalitás a nácik ellen

Ha feltételezzük, hogy létezik néplélek, mint kollektív szellemi konstrukció, ami természetesen nem minden emberre érvényes, de nagy általánosságban a tömeg gondolkodása jellemezhető vele, akkor a németek kapcsán rendszerint a precizitást szoktuk először felhozni. Ezzel szemben azonban szerintem sokkal fajsúlyosabb a szélsőséges mentalitás. A német társadalom nagyon sok kérdésben képtelen árnyalatokban gondolkodni.

Győzelem vagy halál. Ez volt a nemzetiszocialisták attitűdje. De nem csak ez ügyben nem léteztek árnyalatok számukra, hanem a zsidókérdésben sem. Ellentétben Európa összes más fasiszta ideológiájával ( falangizmus, hungarizmus, rexizmus stb) a nácik képtelen voltak határvonalat húzni a politikában és gazdaságban - egyébként történelmi és szociológiai okokból-, túlsúlyban lévő zsidó származású emberek és az egyszerű hétköznapi vallásos avagy kulturálisan teljesen asszimilálódott, de vérségileg zsidó átlagember között.

Ugyanezt a mentalitást vitték tovább csak ellenkező előjellel, mikor a nácik bukása után végtelen nagy bűntudatukban nem voltak már képesek különbséget tenni egyszerű nemzeti, kulturális identitás, patriotizmus, hagyománytisztelet és a nácizmus között. Ezért minden leheletnyit is konzervatív dolog azonnal szélsőjobboldali és náci lett a közvélemény szemében és tűnt el a nemzeti és tradicionális dolgokhoz való ragaszkodás szépen lassan a német közéletből.

Az AFD, - amely Németország második legnagyobb pártja - pár tagja részt vett egy Wannseei konferenciára ( a náci vezetők itt döntöttek a zsidók deportálásáról és a végső megoldásról 1942-ben) hajazó gyűlésen, ahol a bevándorlók deportálása volt a téma. Az áthallás jogos, azonban van még egy ilyen párhuzam a történettel kapcsolatban, nevezetesen, hogy a Zöldek és a szocialisták kapva kaptak az alkalmon és elindítanák az AFD betiltását és feloszlatását. 1933-ban egy magányos holland kommunista felgyújtotta a Reichstagot, Hitler pedig kapott is az alkalmon és betiltotta Németország második legnagyobb pártját, a kommunista pártot. Most a náciktól legjobban rettegő progresszívek és liberálisok élnének újra ezzel az eszközzel. Ha a nácik teszik, ha a náciveszély miatt teszik, végső soron a németek mindig úgy akarnak cselekedni, mint a nácik. Mert nem az ideológia a meghatározó, hanem az attitűd, ami mögötte van, és aki nem képes árnyaltan gondolkozni, csak végletekben, annak vége mindig tragédia lesz, bárminek a nevében is teszi azt.