Ahol nem volt feminizmus de szükség lenne rá

Manapság a feminizmusok sokadik számmal ellátott hullámai olyan gyorsan váltogatják egymást a Nyugati világban, mint az különböző G-k a telefonom kijelzőjének sarkában. Tapasztalatom szerint ezzel a radikálbaloldalivá fajult ideológiával érdemi diskurzust, ne adj Isten vitát folytatni totálisan lehetetlen. Ezek a párbeszédek rendszerint abba az ideológiai körkörös gondolatmenetbe torkollanak, hogy "fehér férfival, aki a patriarchátus szükségszerű haszonélvezője" nem lehet érdemi vitát folytatni nőjogi kérdésekben. A modern feminizmus antidemokratikus léptékű korcsosodását jól jelzi, hogy a "fehér férfi" egy ugyanolyan csodálatos ellenségkép és megbélyegzés, mint a "zsidó" volt a náciknál. Rassz és nem alapján különböztet meg és tesz ellenségképpé egy csoportot a "fehér férfi". Amelynek funkciója végül pontosan ugyanaz, mint a nácizmusban a zsidóknak és egy globális társadalmi-gazdasági-politikai világösszeesküvés motorja, amit jelen esetben patriarchális elnyomásnak nevezünk. Mindamellett azonban, hogy Nyugaton a feminizmus egy torz, ideológiai korcsosult, beteg és antidemokratikus irányba kezdett elmenni, a világnak legnagyobb részén nagyon is lenne rá szükség. Mármint az eredeti feminizmusra. Most pár helyet nézünk meg, ahol goebbelsi lidérces árnyékellenségek hiányában is jól azonosítható, kik és mik a nők elnyomásának megtestesítői.

Nemiszerv csonkítás

Kezdjük talán a leghírhedtebb brutalitással, ami kifejezetten nőket érint. Ez az eljárásnak alig nevezhető brutalitás mai napig jelen van Egyiptomban, Etiópiában, Malajziában, Szudánban, Szomáliában, több arab országban, India egyes régióiban, csakúgy, mint Brazilia és Ausztrália egy-egy törzsében. De Afrika és most már Európa megannyi radikális iszlám szektájában. Mint láthatjuk meglehetősen elterjedt jelenségről van szó földrajzi értelemben. A "manőver" pedig nem másból áll, mint, hogy a kislányok csiklóját egy zsilettpengével vagy késsel kivágják és a szeméremajkakat is végig vágják. Természetesen orvos nincs jelen ilyen beavatkozásnál, bár talán még rosszabb lenne ha ehhez egy rendes orvos a nevét adná. Talán kitalálja mindenki magától, hogy ezek néha súlyos fertőzésekkel járnak, vagy fennáll az elvérzés kockázata. Arról az iszonyatos fájdalomról és kínokról nem is beszélve, amit átél egy lány ilyenkor. Bizarr módon legtöbb esetben a hűtlenség megelőzését szolgálja ez a brutalitás. Mert ugye hűtlen csak a nő lehet, vagy legalábbis csak az jelent problémát. És persze csak is a szexuális élvezet adhat okot a hűtlenségre. Mindenesetre nekem nagyobb indoknak tűnik a hűtlenségre és a házasságból való menekülésre, ha a társam pokoli kínoknak akar alávetni és megcsonkítani. 

Testtorzító ékszerek

Sokan ismerik a hosszú, zsiráfnyakú, illetve az ajkukban hatalmas kerek tányért hordó afrikaiasszonyok képét. Előbbi inkább Thaiföld és Mianmar területén élő csoportok között szokás, utóbbi egy etióp törzs jellemzője. Közös mindkettőben, hogy bizonyos vélekedések szerint a szokást azért kezdték el, mert így csúfították el a nők szándékosan magukat, hogy ne legyenek olyan kelendők a rabszolgakereskedőknek. Ez mára éppen ellenkező értelmet nyert és a szépség jelképe lett, s a minél több karikát nyakában viselő, hosszabb nyakú, illetve minél hatalmas tányért ajkában hordó nő a vonzó ezekben a törzsekben. Mindkét "ékszert" kamaszkorban kezdték el fokozatosan felhelyezni. A nyakdísz esetében egyre több karikát tesznek a nyakra, ami elérheti az 5kg is felnőtt korra. Tévhit, hogy a nyakat hosszabbítaná meg, sokkal inkább a kulcscsontot nyomja le a karikák súlya. A házasságtörést a nyakékek eltávolításával büntetik, ami az évek/évtizedek alatt elsorvadt nyakizmok hiányában iszonyatos fájdalmakat és ágyhoz kötött életet jelent a továbbiakban. Az etióp szájtányérok esetében ilyen drasztikus következményekről nem beszélgetünk, de hordása ( a nyakkarikákhoz hasonlóan) borzasztó fájdalmakat jelent. A Nyugat felelőssége itt abban megjelenik, hogy ezen kínzó szokások részben még azért léteznek, mert turista látványosságot jelentenek.  

Özvegyek megölése és kirekesztése

Indiában hírhedt volt régebben a Szati, mely egy rituális öngyilkosság, amit az özvegy hajt végre, hogy kövesse férjét a halálba. Ez az önkéntesség azonban nem minden esetben jelent valódi önkéntességet, s évszázadok óta inkább a boszorkányperekhez hasonlóan belekergetik a máglyahalálba a szerencsétlen asszonyt. A "nemes" önfeláldozás elképzelése mögött valójában sokszor a férfi hiúsága áll és így kerülnék el, hogy haláluk utána más birtokolja a nőt. Sok esetben kifejezetten őket hibáztatják a férj haláláért. Ha valaki mégis megmenekül ettől, akkor törvényen kívülivé válik és kitaszítják. Sokan Vindravanaba menekülnek, melyet az özvegyek városának hívnak. Itt élhetik le hátralévő életüket nyomorúságos körülmények között, gyakran egészségügyi ellátás nélkül, koldulva, anélkül, hogy szeretteiket valaha is újra láthatnák. 

Hasonló brutális szokás Kenyába, az özvegyek "megtisztítása". Itt ugyan visszaintegrálódhat a társadalomba a szerencsétlen asszony, azonban ennek ára egy szexrítus. Ennek során az egész közösség előtt, látványosságként kell közösülniük  a közösség egy férfi tagjával, aki korlátlanul tehet a nővel eközben bármit. Lehet a teljes kiközösítés is jobb opció, mint egy ilyen közösségbe visszaintegrálódni. 

Bár barbár szexrítus, sem önkéntesen kötelező máglyahalál nem jár érte, Indonézia egyes részein is ára van a nőkre, nézve ha meghal egy családtagjuk. Igen, itt nem csak a férjre értve. Minden egyes elvesztett családtagért egy ujjpercet kell levágni, hogy bizonyítsák fizikailag is lelki fájdalmaikat. Mert ugye azt ki hiszi el nekik csakúgy. 

Mellvasalás és korbácsolás

Kamerun és környékén már eljutottak arra szintre, hogy a társadalom elkerülné a nők elleni erőszakot, amire zseniális technikát is találtak ki, mégpedig, hogy kegyetlen módon, pokoli fájdalmakkal eltüntetik a serdülő lányok mellét. Mert ugye ha nincs nagy mell, nincs mit megkívánni az erőszakolónak. Természetesen az iszonyatos fájdalmak mellett hatalmas egészségügyi kockázatokat is rejt ez a zseniális megelőző technika, ami bevándorlók révén már Nyugat-Európába is eljutott. 

Afrikában, újfent Etiópiában dívik még egy barbár szokás, ami részben hasonlít az indonéz asszonyok ujjlevágásához motivációjában. Mindkettő alapja, hogy bemondásra nem hisznek el a nőnek semmit. Itt Etiópiában a férjhez való ragaszkodást és hűséget nem veszik félvállról és bizonyítani kell egy könnyed korbácsolás keretében elszántságukat. Ez persze nem pár ütést jelent csak és nem is túl kedves anyaggal teszik. A cél, hogy minél több és mélyebb heg keletkezzen, ami bizonyítékul szolgál élete végéig a nőnek, hogy méltó a házasságra.