2018. július 27., péntek

Horváth Martin- A halálbüntetés lélektana


Sokszor felmerül egy-egy országot megrengető gyilkosság, vagy gyilkos szabadlábra engedése után, esetleg bedobja a köztudatba néha napján valamilyen szélsőjobboldali formáció, a halálbüntetés kérdését. Én pedig leszámítva a kamaszkori tiszavirág életű radikális jobboldali fellángolásomat, sosem értettem egyet ezzel.

Lássuk csak mi az, ami a halálbüntetést indokolttá teszi. Legfőbb érv az arányos büntetés és az, hogy az ilyen elvetemült elkövető, soha ne kerüljön vissza a társadalomba véletlen sem. Persze itt alapvetően emberélet kioltásáért kapott halálbüntetésről beszélünk. Persze nem árt tisztázni, hogy mondjuk egyes helyeken a hazaárulásért illetve akár homoszexualitásért is halálbüntetés jár. Ez utóbbi kettő tényező már nem kezelhető egyszerre a gyilkosságért kapott halálbüntetéssel. Azt talán minden civilizált ember érzi, hogy a homoszexualitást lehet megvetni, elítélni, undorodni tőle, de Teherán főterén darun felakasztani aligha. Persze anno kurucinfón mindig akadtak ezt helyeslő igazmagyarok. A hazaárulás ugyancsak olyasvalami, ami eléggé szubjektív. Az aktuálisan fennálló hatalomtól is függ mit tekintünk hazaárulásnak. Valamint függ az egyén világnézetétől is. Bizonyos körökben (ugyancsak kurucinfó szint) az is hazaáruló bélyeget kapott, aki bemerészkedett egy zsinagógába kipával a fején mert meghívást kapott a zsidó közösségtől politikusként. Ők valószínűleg minden olyan cselekedetet, ami a zsidó közösséget nem ugyanarra a darura kívánja, mint a melegeket, azt hazaárulásnak bélyegzik. Aztán ott volt a középkori boszorkányperek listája és eretnek égetések stb. Jó rendben, majd jönnek a tradicionalisták és megmondják, hogy ez azért túlzás mert nem égettek minden bokorba boszorkányt és eretneket az inkvizítorok. Ami igaz is, de azért ha minden 5.-ben igen én nekem akkor sem lesz szebb a dolog. Ha már csak egy Huszt Jánost megcitáltak én akkor sem romantizálnám a korszakot. Egy szó mint, száz az, hogy mi érdemel halálbüntetést sokszor nagyban függ a fennálló rendszertől, annak világnézetétől vagy aktuális politikai érdekétől is. Így szűkítsük a kört kifejezetten az emberölésért kapott halálbüntetés kérdésére.

Akárhogy is nézem, akárhogy szeretném megérteni ez a büntetési nem, egyedül a „szemet szemért, fogat fogért” elv alapján működik. Semmi mást nem szolgál, minthogy az emberek, a hozzátartozók, sértettek természetes és ösztönös dühét és bosszúvágyát csillapítsa. A bosszúnál és a dühnél pedig nincsen elemibb ösztön, de megvetendőbb sem. És ne ragadjunk le ott, hogy mi lenne ha velem történne, az én szerettemet ölnék meg, „ na majd akkor máshogy látnám”. Ez az érv két dolgot árul el. Az egyik, hogy aki mondja, nem képes feltételezni, hogy valaki nem ugyanúgy működjön, mint ő, ne úgy reagáljon valamire ahogy ő, ne legyen olyan gyarló e téren, mint sokan. A másik pedig, hogy mégis milyen hitvány jogrendszer az, amit az alapján ítélünk meg, hogy nekünk személyes kötődésünk van-e ehhez a kérdéshez. Ha egyszer túllépem a sebességet kicsit az autópályán és pont egy traffipax lefotóz, és sértve érzem magam, akkor neki állok nem egyetérteni a KRESZ szabályaival. Ha megölik valakimet, akkor elkezdem támogatni a halálbüntetést. Kérem szépen ez nem így működik, annál aki nem egy ösztönlény.

Sőt, teszem fel a kérdést. Miért is büntetés a halál? Miből gondoljuk, hogy a halál az egy büntetés? Egyáltalán nem kizárt, hogy sokaknak a halál jelenti a megváltást és mekkora áldás neki, hogy nem kell életfogytig ugyanabban a zárkában szenvednie. A halálbüntetés, mint mondtam egyedül a bosszúvágy kiélésének a jogi színtere. Az a célja, hogy lássuk meghalni azt, akit utálunk vagy ellenérzéseink vannak vele kapcsolatban. Nem szeretjük, rossz érzésünk van ha ránézünk, így hát tüntessük el a szemünk elől, töröljük inkább ki az élők sorából ne hogy foglalkozni kelljen a megbékélés, meg a megbocsájtás macerás ügyeivel. Mert ez ennyi. Semmi több. Semmi magasztos igazság, semmi fennkölt igazságérzet nincs ebben. Csak is a bosszú gyarló tobzódásának kiélése és a saját magunk lelki fejlődésével való szembe nézni nem akarás. Vannak, akik persze próbálják szellemi síkon megmagyarázni. Kereszténynek mondják magukat és keresztényinek állítják be a halálbüntetést is. Aztán visszanyúlnak az Ószövetségbe és onnan mutogatnak passzusokat, onnan ahol a szemet szemért is ott van és réges rég túllépett rajta Jézus Krisztus már az Újszövetség korában. Akkor azt mondják: rendben, akkor itt van a kapernaumi százados példája, akinek szolgáját meggyógyította Jézus. Még sem mondja a századosnak, hogy ne katonáskodjon! Áhá! Mi van ha én azt mondom, hogy lehet mondott neki hasonlót, csak nincs leírva, mert ha az evangélium szellemiségét átérezzük, enélkül is tudjuk, és érezzük majd, hogy nem helyes ölni. Vagy ahogy János evangéliuma is befejeződik: „Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni – azt hiszem –, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.Nyilván fintorognak, hogy miképpen állíthatom ezt, le nem írt, odagondolt dolog alapján. Csak aztán ugyanezek az emberek azok, akik ha vitáznak baptistákkal, pünkösdiekkel a felnőttkeresztségről, hogy miért nem helyes és bizony kell a csecsemőkeresztség felhoznak egy híres példát. A baptista verzió szerint ugyebár egyszer sem említi a Szentírás, hogy gyereket kereszteltek volna, de jönnek mások és azt mondják az Apcsel-ből: „ Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett”, ez úgy értendő,- mármint  a házanépe,- hogy abba valószínűleg(!) beleszámítottak a gyerekek is. Ekkor már nem baj a le nem írt, de belelátott gondolat. Nincsen a halálbüntetésnek meggyőző keresztény érve, és akárhogy is szeretnék a modern kori farizeusok ha nem lenne ez bűn és kicsinyes bosszúvágyukat isteni köntösbe csomagolva kiélhetnék, ennek akkor sincs semmiféle köze Krisztushoz. Ahhoz a Krisztushoz, akit én megismertem, semmi köze nem lehet ennek.

Aztán itt van akkor a szélsőséges érvelés. „Mert jobb ha etetjük a rohadt gyilkosokat az adónkból életük végéig?” Nem. Nem jobb. De ki mondta, hogy a halálbüntetés elítélése együtt jár azzal, hogy beteg liberális norvég jogrendszert akarok és minden pszichopata Breivik szerű alak jakuzziba kávét szürcsölget? Mondjon valaki egy értelmes érvet az ellen, hogy a gyilkosokat miért ne vessük, mondjuk teszem azt kényszermunkára. Kibányásztatni a barna szenet, ami amúgy normál körülmények között, fizetett bányászokkal nem érné meg. Vagy bármi hasonló jellegű munkát. Hasznuk is lenne és mellé lenne idejük és élethelyzetük végiggondolni a tettüket és megbánni, esetleg meg is térni kedves keresztények. Miért ne? Mondjon valaki egy értelmes okot, amely nem a kicsinyes bosszúvágyból fakad és azt mondom rendben. De még eddig ilyennel nem találkoztam. Aki pedig, a halálbüntetés mellett akar nagyon érvelni, hiszem, hogy ő még Krisztussal nem találkozott. Nem találkozott a szeretettel, a megértéssel, a megbocsájtás elsőre keserű de végül mézédes érzésével, amelyet olyannyira kiöltünk a világból. Mert kiöltük magunkból. Saját magunk lelkén követtük el rég az első halálbüntetést.
Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése