2015. július 5., vasárnap

Horváth Martin- Lángoló hazaszeretet




 
Nem rég volt a Hősök Napja mikor is az elesett, hősi halált halt honvédjeinkre emlékezünk. Ez pedig egy nagyon szép gesztus és méltatlanul kevés szerep jut ennek a napnak. Azonban most még is kicsit másfajta hősöket nézzünk, akik meghaltak a hazájukért.

Jan Palach nevéről valószínűleg sokan hallottak már. Ő volt az a cseh egyetemista, aki a „prágai tavasz” szovjet erőkkel való leverése végett, 1969. január 16.-án nyilvánosan felgyújtotta magát. Palach,- ellentétben a későbbi kommunista propagandával- nem volt semmilyen értelemben szuicid hajalmú, depressziós stb. Palach egy csehszlovák közvéleményt felrázni akaró akciót tervezett. Először a rádió elfoglaláshoz hasonló ötletei voltak, végül a nyilvános önégetés mellett döntött. Tény, célját elérte hisz Jan Palach ha teljesen nem is fel, de megrázta a Keleti-blokkot. Csehszlovákiában későbbiekben sorra akadtak követői, habár elméletileg Palach még kórházi ágyában azt kérte, ne tegyenek hasonlót. Jan Palach 20 éves volt.


Jan Palach első esete minden kommunista elhallgatás ellenére is bejárta a szocialista országokat. Magyarországra is eljutott és jóval kevesebbet tudunk a hasonló magyar esetekről. Bauer Sándor 17 esztendős autószerelő-tanuló volt Budapesten. 1969. január 20.-án a Nemzeti Múzeum kertjében testét benzines rongyokkal becsavarta és egy gyufával felgyújtotta magát. Miközben lángolt, kis nemzeti színű lobogót lengetett. A szocialista sajtó természetesen igyekezett szintén pszichiátriai okokra terelni a gyanút és olyan cikkeket hozott le, melyben azt állították korábban már kísérelt meg öngyilkosságot. Búcsúleve azonban más hangnemben szól: „…Azt üzenem, eszme nélkül nem él, csak létezik az ember…szeretnék élni, de most szénné égett holt testemre van szüksége a nemzetnek.”



Bauer Sándor 2000-ben emléktáblát kapott Budapesten, mártírúságát nem feledték. Még kevesebben tudnak azonban egy erdélyi fiatalemberről Moyses Mártonról. 1941. április 20.-án született Nagyajtán. Már az 1956-os forradalom idején pár társával együtt Magyarországra akartak szökni, részt venni a harcokban. 1960-ban több versét elkobozták és letartóztatták miattuk. 7 évnyi börtönbüntetésre ítélték. A börtönben, hogy ne tudjanak belőle vallomást kierőszakolni egy cérnadarabbal önként levágta a nyelvét. Ezt azonban a Securitate emberei helyben, érzéstelenítés nélkül visszavarrták. A börtönévek megviselték és 1970-es szabadulása után nem sokkal, február 13-án, pénteken a Brassói pártház előtt leöntötte magát benzinnel és felgyújtotta magát. A kórházban a Securitate parancsára minden orvosi ellátást, fájdalomcsillapítót megvontak tőle, három hónappal később május 13.-án hunyt el, 29 évesen.  Később minden költeményét és iratát megsemmisítették, de emlékét nem tudták.

Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése