Krisztus vs. evolúciós pszichológia

 Kevés olyan valóban jobboldali formáció van, amely ne érvelne tüzetesen vagy a keresztény értékek mellett, vagy a természet rendje mellett. Alkalomadtán pedig, igen sűrűn a kettővel egyszerre. Viszont Krisztus tanításait és ő maga személyét vizsgálva, mi sem állhat távolabb ettől a párosítástól.

Általában az emberek nem is tartanak sok dolgot becsülendőbbnek és tisztességesebbnek, mint ha valaki szorgalmasan dolgozik, jó munkája van, remek pozíciója, jól viszi haza a pénzt a családjának és felnevelnek gyermekeket, akiket ugyanilyen tisztelendő-becsülendő tanulmányokra küldenek, hogy jó munkája legyen, remek pozícióval és vigye haza a pénzt a családjának, ahol felnevelik a gyerekeiket és a sor így folytatódik a végtelenben és tovább. Ez a fenti metódus a történelem során különböző formákban valósult meg, különböző társadalmi rétegekben és korszakokban. Azonban mindegyik jobboldali ideának része volt. A nomád, pogány korban az erős harcos hozott zsákmányt haza és tartotta el a családját, ahol a vér szerinti utódjait felnevelte ugyanezen dicső feladatra. Egy idő után ezek az utódok aztán már a kereszténység torz, hamis klérus által pofán köpött, politikai játszmákkal átszőtt verzióját tette magáévá és így lett a feudalizmus. A feudalizmusban az uralkodó családok már-már szakrális eredeztetésű vérségi vonalukat tartották fent és a hatalom és birtokok érdekében házasodtak és nevelték utódaikat, hogy a meglévő birodalmat és hatalmat megtartsák és növeljék. Idővel aztán a kapitalizmus jó érzékű vállalkozói, iparosai, cégvezetői lettek a hatalom csúcsán, s ahogyan a dinasztiák, úgy házasodnak és örökítik a cégbirodalmat, akár legyen szó NER-oligarchákról, akár a Rockefeller bankárdinasztiáról. Ez természetesen a vezető réteg, alapvetően minél nagyobb területen, emberen való uralkodni vágyásának a kiteljesedése.

Miért akar uralkodni azonban a pogány harcos, a feudális arisztokrata és a kapitalista cégbirodalom tulajdonos? Emögött egyértelmű evolúciós pszichológia rejlik. Nem kell ehhez biológusnak, genetikusnak lenni feltétlen. A gének minden esetben az evolúció rendje szerint, tovább kívánják örökíteni magukat. Az alkalmazkodóbb, erősebb egyed túlél, és nagyobb eséllyel örökíti tovább a genetikáját. Minél alkalmazkodóbb, erősebb, vagyis több hatalommal és befolyással, egzisztenciával rendelkezik valaki, annál jobbak az esélyei győztesként kijönni az evolúciós versenyből. Maga ez az ösztön valójában önmagában a féktelen materializmus. Tagad indirekt módon is minden metafizikait, minden istenit. Az örök élet itt a földön kell, hogy megvalósuljon az evolúciós ösztön szerint. Az örök élet egyetlen módja pedig, hogyha felülkerekedsz és tovább adod önmagad ( értsd: a génkészleted) az utódaidnak. Az örökkévalóság a DNS-láncokon átívelő örökkévalóság a leszármazottjaidban. A vérvonal Mennyországa. Ezt pedig eddig az aktuális hatalom csúcsán lévők szemszögéből néztük, de ugyanezt teszi a maga szintjén az átlagember is. Ugyan nem ő a „legerősebb kutya”, de a magától telhető legtöbbet megteszi. Dolgozik, pénzt keres, családot alapít, szaporodik, felnevel és a körforgás folytatódik. Az egyetlen probléma ezzel, hogy ha lebontunk minden mázat erről a létről, akkor, ami marad a rideg állati ösztönlét. Betevő megkeresése, evés, ivás, szaporodás. Ez pontosan ugyanaz, amit a vaddisznó, a mogyorós pele, a veréb és minden állat is tesz. Az anyagcseréhez szükséges folyamatok kielégítéséért makkot keres, mogyorót raktároz, más kisebb állatot vadászik. Kvázi dolgozik. Csak mi emberek közbe iktattuk a pénz rendszerét, de a munka folyamatának célja, pontosan ugyanaz. Aztán evés, ivás, szaporodás. Mindez annak az oltárán, hogy a magunk génkészletét továbbadhassuk a végtelen és látszólag teljesen értelmetlen körforgásba, amely a természet rendjét fenntartja. Ez persze sem a vaddisznónak, sem a pelének, sem a verébnek nem okoz egzisztenciális problémát, hiszen nem is igazán gondolkodnak ily módon. S, minthogy nem gondolkodnak, az evolúciós ösztöneik, akár egy szoftver, szabadon irányíthatják őket ehelyett. Nem is bűnük ez, hiszen az ilyesfajta összetett és egzakt gondolkodásra lényüknél fogva képtelenek. Nem úgy az ember. Az embernek már inkább bűne, ha az ilyesfajta gondolkozás nem jelenik meg az életében, holott teljesen adott minden intellektuális, szellemi és lelki feltétele ehhez. Mégis a legtöbben önként adják át magukat az evolúciós ösztön nevű programnak. Ha két bivaly egymásnak rohan, ha két macska összeverekedik, ha a kakasok összecsapnak, annak oka, hogy ő akar a legerősebb, legdominánsabb lenni, aki tovább örökítheti a nőstényben a génállományát. Amikor részeg, lecsúszott emberek duhajkodnak a kocsma előtt egy nőért, a tudattalanjukban pontosan ugyanez játszódik le. Utóbbiról mégis érezzük, hogy mennyivel szánalmasabb, mint az állatok esetében.

De ez az egész mechanizmus sokkal finomabb, árnyaltabb dolgokban is testet ölt a mindennapjainkban. Mivel az embernek már egzakt gondolatai vannak, önmaga továbbélését, már nem csak és kizárólag a szaporodás és génkészlet átadásában éli meg, hanem egyéb tevékenységekben is, habár természetesen az előbbi az elsődleges és a legnépszerűbb. De adott esetben ez karrierben, pályafutásban, valamilyen figyelemfelhívó tevékenységben és alkotásokban is megnyilvánulhat, hogy „fennmaradjon a neve”. Azaz a materiális világi örökkévalóságban tovább létezzen az „én”-je. Ezért szeretik a diktátorok magukat képeken és szobrokban látni, ódákban önmagukat hallani. Ezért büszke magára, ha ír valaki egy könyvet, ha fest, ha költ, ha zenél. Az alkotásban természetesen nagyon is jó, építő és hasznos dolgokat lehet átadni. Ezek nélkül semmire nem mennénk, de sok esetben a motivációja ezen ösztönpszichológia, a továbbéles és (legalább) a szellemi térben való fennmaradás kapcsán. Persze, akik igazán értékeseket tudtak átadni művészet, irodalom vagy bármi más alkotás kapcsán, általában személyiségükben, ego-jukban mélységesen mélyen voltak, s pont nem önmagukat adták át alkotásaikban, hanem önmagukon keresztül valami önmagukon túlit, afelett állót. Ez egyértelmű, ha elolvasunk egy József Attilát, Márai Sándort, Tolsztoj vagy Dickens művet, megnézünk egy Bosch festményt. És érezzük, hogy milyen ha valaki önmagát akarja átadni ezekben ha elolvasunk egy mai hip-hop/trap dalszöveget vagy az önmaga székletét konzerv dobozban kiállító modern művész „alkotását”. Bizonyára sokan láttátok az utolsó, 2015-ös Mad Max filmet, melyben van egy Rictus nevű karakter. A film zseniálisan eltalálja, hogy egy posztapokaliptikus társadalomban hogyan élednének újjá az elemi, evolúciós ösztönök vezérelte törzsi viszonyok nyers formában. Ez a Rictus nem egy észkombájn, de nagy, dicső harcos akar lenni. Utódja nincs és nem is lesz neki, hiszen a film végén a kamion tetején utazva szembesül vele, hogy nekirohan a sziklafalnak és szörnyethal. Utolsó erejével azonban még egy alkatrészt felemel és a szélbe kiáltja torka szakadtából a nevét, hogy „Rictus”. Ezt a jelenetet a barátaimmal elraktároztuk, hisz tökéletesen fejezi ki mindazt, amit eddig írtam. Rictusnak ennyi jutott. Nem alkotott maradandót és a génjeit sem adta tovább. Az ő egyetlen, legmélyéről jövő reflexiója a világban való öröklétre, hogy utoljára még nevét a szélbe kiáltja, hátha valaki hallja, ő volt Rictus, s ilyesformán a materiális örökkévalóságban mégis fennmarad a neve. Azóta minden olyan mozzanatot, melyet másokon, egymáson, vagy magunkon észreveszünk, hogy ezen evolúciós ösztön diktálja, hogy az „Én” fennmaradjon belőlünk a világban, nemes egyszerűséggel úgy nevezünk: rictuskodás/rictusság. És semmi, de semmi nincs kerek e világon, ami jobban szemben állna a „rictuskodással”, mint Jézus Krisztus szellemisége.

Pedig mégis mit sem hallunk, minthogy jobboldali, kereszténydemokrata/konzervatív felebarátaink azt szajkózzák szüntelen, hogy Isten, haza család. Isten nevével igazolták a nemzetért, a birodalomért, egy vérségi közösségért, vagy a puszta világi hatalomért összetákolt területi egységért, hogy áldozzák életüket az emberek háború esetén. Addig magyarázva, logikázva, míg bizonyos esetekben az ölést is elfogadhatóvá, sőt, már-már krisztusi kötelességé fabrikálták. Semmit nem szajkóznak jobban, minthogy a nagy család, sok gyermek a legkeresztényibb élet. Holott ezek egyikéből sem állított példát nem csak Jézus, de az apostolok sem. Ezek, mind „rictusságok, amiket Isten nevével akarnak legitimálni. A romlott, sátáni befolyás alatt álló világ működését, isteninek kívánják tulajdonítani. Holott nézzük meg az Evangéliumot. Keresztény ember nem vitatkozhat azzal, hogy Jézus a valaha volt legtökéletesebb ember mintaképe. Krisztus maga a nagybetűs példa. Őt kell követni, hozzá hasonulni. Márpedig - egykét gyenge színvonalú próbálkozást leszámítva, ami ezt akarná sugallni-, kijelenthetjük, hogy Jézusnak nem volt sem utódja, sem családja, melyet alapított volna, sem nő az életében, akivel párkapcsolati szintű viszonyban állt volna. Az apostolok közül, mindösszesen Péterről tudjuk, hogy volt neje. ( Ami külön groteszk, annak a fényében, hogy a papi cölibátust előíró római katolikus egyház őt tartja az első pápának.) Pál apostol kifejezetten állást foglal a házasság és a szexualitás megélése ellen az 1. Korintusi levél, 7. fejezetében. Ha olyannyira fontosak lettek volna ezek a dolgok, amennyire később a keresztény egyház és politika hangsúlyozza, akkor bizonyára ejtett volna erről pár szót Jézus, de nem tette. Ellenben olyannal találkozunk mikor így zajlik párbeszéd tanítványok és Jézus között:

„Tanítványai erre azt mondták neki: Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni. Ő azt felelte nekik: Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott.” (Mát. 19:10-11)

Másutt Jézus totálisan szembe helyezkedik a családdal, mint a törzsiség logikája mentén olyannal, melyhez igazodnia kell és mely egy egység lenne melynek része. Jézus teljesen felrúgja a vérségi kötelék piedesztálra emelt fontosságát:

„Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: „Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!” De ő így válaszolt nekik: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim. Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (MK. 3: 31-35)

Világos, hogy a nagy szaporodós és családalapítós dolgok mellett igencsak nehéz Jézustól és az apostoloktól bármit találni, sokkal inkább találni olyat, amely azt megengedi, elnézi, de semmiképp nem a legtökéletesebb magaviseletnek állítja be és reklámozná. Akik mégis így gondolják, azoknak serényen vissza kell lapozni a Biblia legelső oldalaira, ahol a „szaporodjatok és sokasodjatok” elhangzik a Teremtés könyvében. Azonban had ne kelljen kitérni rá, miért teljesen más szituáció, helyzet volt a teremtésnél, majd az ószövetségi korban, és milyen más a dolgok fekvése egy Jézus Krisztus megjelenése után.

Jézus Krisztus egyébiránt, minden ószövetségi „rictusságot” is kigyomlált. Gyakorlatilag az egész Hegyi Beszéd erről szól. A megtűrt és isteninek beállított, de legalábbis elfogadhatónak tartott evolúciós pszichológiai jelenségek ellenbeszéde ez. A leghíresebb a szemet szemért elv totális felrúgása, mely után nincs bosszú. Sem arányos sem aránytalan. Kegyelem és megbocsájtás van és jó példa. Vagy például, mikor arra kér, hogy szeresd az ellenségeidet és könyörülj rajtuk. Teljességgel az evolúciós „erősebb kutya” elv szöges ellentéte. Gyakorlatilag az emberi ösztöntermészet megerőszakolását követeli itt meg. A hatalomról már nem is beszélve, amikor arról beszél, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené”, csak az nem veszi észre, aki szándékosan nem akarja, hogy ez a krisztusi út és a bármilyen hatalmi pozíció teljes szétválasztásáról és elhatárolásáról szól. Nem igazán rajong a jó állással megkeresett és fenntartott jó egzisztenciáért is, hiszen maga példáját ennek szöges ellentétének állítja be: „Jézus így válaszolt neki: A rókáknak van barlangjuk, a madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hol lehajtania a fejét.” (Mt.8:20) Jézus minden egyes cselekedete és mondata az evolúciós ösztön totális megtagadása. A teljes önfeladás felé vezető buzdítás. Nincs szexuális szaporodási ösztön megélés, nincs genetikai készlet továbbadás, nincs siker, karrier, pozíció, hatalom. Mert ezen dolog mindegyikének a motivációja végtelenül önző, ösztönszintű és az Istenben nem hívő, csak ebben a világban gondolkodó embernek a kapaszkodója, hogy ebben a világban valamilyen torz formában az örökkévalóságot megnyerje. Jézus pedig olyan örökkévalóságról beszél, amely szöges ellentéte ennek a világnak, szöges ellentéte az ösztönprogramunknak. Jézus élete a teljes önfeladás, hogy más embereknek jobb legyen. Jézus életének csúcsa, amikor az evolúciós alapvető életösztönnel is szembehelyezkedik és legyőzi azt, s önként feláldozza életét, másokért. Nem kell a megváltás misztériumát feltétlen taglalni ehhez, elég ha valaki csak, mint példát lát tettében, hogy az ember kiáll a jóért, az igazért, az elveiért. Főleg ha azok arról szólnak, hogy másoknak jobb legyen, akár annak árán is, ha nekem rosszabb. Totális ellentéte az evolúciós programunknak.

Istent nem érdekli tehát a pozíciónk, a hatalmunk, az egzisztenciális sikerünk. Nem lát bennünk hőst, ha háborúban meghalunk. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Jn. 15:13) Barátaiért! Nincs szó sem hazáról, államról, királyról, birodalomról de még csak családról sem. Minden vérségi szintből jövő erény, semmit sem ér. Csak az egyéni, önálló lélek. Életünket pedig sokféleképpen adhatjuk, nem csak szó szerint halállal. Életedet adod, ha olyanokért élsz, akiket szeretsz. S Jézus példáján még bizony, az ellenségedet is. Életedet adod, ha nem törekedsz fel a ranglétrán, hanem azokat húzod feljebb, akik lentebb vannak. Életedet adod, ha nem saját szaporodási ösztönöd elengedve nemzel utódot, hanem ha örökbe fogadsz a megannyi erre váró, hányattatott, de jobb sorsa érdemes gyermek közül. Az „életét adja” itt az evolúciós ösztön, világban való továbbörökítési, továbbélési szándékáról való lemondást jelenti végső soron. Annak milliónyi aspektusával, mely életünk során jelen van. Amíg pedig ebben a világban akar az ember tovább élni, nem ismeri a valódi örökkévalóságot. Mely olyan önfeladó, végtelen szeretet, melyhez foghatót a természet rendjében, az evolúció diktálta ösztönjátékban sosem fedezhet fel az ember kristálytiszta formájában. János apostol is hasonlóról ír, s végszóként szólhat mindazoknak, akik valamely formában az örökkévalóságot ebben a materiális világban (is) akarják megélni, ebben fennmaradni,  a fentebb taglalt formákban:

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1.Jn. 2:15-17)

                       Horváth Martin

Népek, amik nem is biztos, hogy léteznek

 Alapvetően nem kérdőjelezem meg senkinek sem az identitását, s a virágozzék minden virág elvét vallom nemzetiség és kultúra tekintetében. Az autonómiát, minden náció önrendelkezését, szabadságát tartom legfontosabbnak és mélységesen elítélem a centralizált államiságot. Tisztességes nemzeti anarchista elvekkel, az önálló, decentralizált etnikai közösségek, akár etnikailag homogénen, akár keveredve nem csak elfogadhatóak de a legszebb útnak látom. Mindezek ellenére akad pár olyan nemzetiség, nép, amelynek ha racionálisan végignézzük létrejöttét és jelen létezését, erősen elgondolkodhatunk azon, vajon biztosan nevezhetjük e őket önálló etnikumnak. 

Belarusszok és ukránok

A beloruszok és az ukránok népiképp kivétel, hiszen tagadhatatlanul léteznek, de hamar rájövünk, hogy azért létezésük, identitásuk megélése és alapja igencsak problémás tud lenni. Mindkét nép először a szlávok őshazájának számító Kijevi Russzban gyökeredzik. Ekkor még szó sem volt külön belorusz vagy ukrán népekről. Beszédes, hogy a Kijevi Rusz (ahogy Kijev nevéből is adódik) a mai Ukrajna területén létezett, annak mai fővárosának központjával. Sokat elmond, hogy ez az első államszerveződés Kijevi központtal minden kétséget kizáróan a történelemben az oroszok őshazája és első szerveződése. Gondoljunk bele abba, hogy létezett volna egy „Pesti birodalom” nevű fejedelemség a mai Közép-Magyarország területén és az az évszázadok óta utált ellenségünknek lenne hivatalosan az első államalakulata. Amely utált ellenségünktől, akkor még el sem határolódtunk és mi magunk is annak vallottuk magunkat. Elég bizarr ha így nézzük. Az ukránok és a beloruszok egyébként a 14. századig nem különböztették meg magukat kvázi az oroszoktól. Amivel persze nincsen semmi probléma, hiszen népek azok egymásból születnek, jönnek létre újak vagy épp tűnnek el. De azért nem állom meg, hogy ne jegyezzem meg, ezek a népek akkor kezdték el külön népnek nevezni magukat mire a magyarok 1000 éve már léteztek, eljutottak a sztyeppéről a Kárpád-medencébe, hont foglaltak, kalandoztak, államalapítottak, túlélték a tatárjárást stb. A francia, germán és egyéb népek talán még hosszabb ideje zajló tevékenységéről nem is beszélve. De, vannak relatív fiatalon kialakult népek ezzel nincs gond. A gond talán ott kezdődik, hogy az ukránok és a beloruszok ezt az identitást gyakorlatilag egy orosz „alfajként” élték meg egészen majdnem a 20. századig. Ebben a században jutott nekik először önálló területi egység. Mármint részben önálló mert ez mind a Szovjetunió egyik tagköztársaságának részeként ment végbe. Egészen annak felbomlásáig, 1991-ig kellett várni, hogy ez a két nép definiálja magát önálló nemzetként. Egy önálló nemzetet onnan ismerünk fel, hogy 1. van külön kultúrája vagy elkülöníthető etnikum, 2. saját nyelve van. Meglepő módon (hiszen a látszat csal) egyébként a belorusz és az ukrán etnikailag, azaz genetikai vizsgálatok útját megkülönböztethető az oroszoktól. Egymástól ez a kettő annál kevésbé, de legfőképp a lengyelektől nem. Ami nem csoda hiszen Belorusszia területe a mesterséges határmódosítás előtti Lengyelország területe volt eredetileg évszázadokon át, míg a mai Ukrajna nyugati fele ugyanígy a lengyel birodalom része volt. Egyébiránt az ukrán nyelv kb. 60%-ban megegyezik a lengyel nyelvvel. Csak cirill betűket használnak. Azonban ez a 60%-os hasonlóság sem elég ahhoz, hogy ne értse meg simán egymást egy ukrán és egy orosz és ne lehetne adott esetben az orosz nyelv egy ellengyelesedett dialektusának nevezni, ahogyan a csángók által beszélt román jövevény szavas magyarját. Egyébként az a törés Ukrajna életében mai napig megfigyelhető, hogy nyugati fele lengyel, míg keleti fele vagy tatár, vagy orosz fennhatóság alá tartozott. Ez minden választáson megfigyelhető pártpreferenciákban is. Másik érdekesség, hogy az ukrán nyelvet Ukrajnában gyakorlatilag majdnem csak ezen nyugati fele használja elsődlegesen. Tehát azon a részen, amelyekre a lengyelek hatással voltak és az orosz nyelvet kicsit megbolondították a polák dialektusukkal.

A pirossal jelölt részen élnek azok, akik ukrán nyelven beszélnek Ukrajnában

 A belorusz helyzet ennél is siralmasabb, hiszen a belorusznak mondott nyelvet a lakosság mindössze 13%-a használja és mindenki más az oroszt. Persze ha mindenki a belorusz nyelvet használná akkor is pár mondatvégi magánhangzón és féltucat szón kívül semmi különbség nem lenne az orosszal. De még erre sem hajlandók, ami elég beszédes nemzeti öntudatról árulkodik. Belorusszia öntudata egyébként azon a szinten van, hogy esze ágában nem volt kiválni magától a Szovjetunióból, de még annak végleges bukása után egy bő évtizedekig tervben volt az egyesülés Oroszországgal, hogy annak egy sokadik szövetségi köztársasává váljon, mint a tatárok vagy a baskírok. Aminek személyes véleményem szerint való is lenne, ha racionálisan nézem. Persze időközben mesterségesen kialakítottak két évtized alatt valamiféle belorusz identitást, ami mellett mára a beloruszok zöme ki is áll hangosan, és persze mindezt oroszul.

Osztrákok

Az osztrákok a nagy nyugati szomszédaink, akikre mindig irigykedünk vagy felnézünk, vagy hűtőt veszünk a szocializmusba, ha pedig az összeomlik, akkor náluk dolgozunk átugrálva a határon.  De kik ezek az osztrákok? Hasonló problémával szembesülünk, mint a beloruszok és az ukránok esetében, hogy bizony simán lehetne őket a németek egy alcsoportjának nevezni. Na igen, és ezt is tették gyakorlatilag a II. világháborúig. Poroszok, szászok, bajorok…mind különböző német népcsoportok. És ebbe a felsorolásba tartozott a 20. századig az osztrák is. Németül beszéltek, németnek vallották magukat. Persze most is németül beszélnek, de már nem akarják annak vallani magukat. Olyan ez mintha holnaptól a palócok azt mondanák, hogy ők bizony nem magyarok, hiába beszélnek úgy meg léteztek ugyanúgy velünk egy kultúrkörben és államban ezidáig. Na rendben, az osztrákoknak van egy nagy mentségük, hogy ők tényleg egy külön birodalomba szakadtak le. Ez pedig a Habsburg Birodalom, aminek Ausztria volt a centruma. Persze ugyanilyen önálló volt Poroszország is aztán lassacskán csak-csak a német egységbe beleforrt, ami Ausztria sorsa is lett volna, ha a nácik nem utáltatják meg velük a német identitásukat.  Habsburg fennhatóság végett az osztrákok látható különbsége a németek nagy részétől a katolicizmusukban nyilvánul meg, a protestáns németek zömével szemben. Persze ez is gyenge érv, hiszen a svábok, bajorok ugyanúgy a katolikus németek táborát erősítik jószerivel Németországon belül is úgyhogy ez édeskevés egy külön identitáshoz. Lehet erőlködni még a sajátos osztrák nyelvvel. Ez minden gyenge lábakon álló identitású nép fogódzkodója. Viszont az osztrák a némettől pont annyira nem határolható el, ahogyan a bajor vagy szász dialektus sem a németen belül. Az osztrák nyelv semmivel nem másabb ezeknél, és ugyanúgy a német egyik dialektusa. A Svájcban élő németek sem Németországban élnek, külön svájci németet beszélnek és mégsem mondják magukra, hogy ők nem németek. Az osztrák identitás kialakulását az 1866-os porosz-osztrák-olasz háborúhoz szokták kötni, de ez nem jelenti még, hogy külön nép lenne. Osztrák identitás van, ahogyan bajor, szász vagy sváb is. De ezek mind a németségen belül zajlanak. Imádom a decentralizációt és minden náció autonómiáját támogatom, de ez ne jelentsen rendszertani őrültséget. Nyugodtan legyen az osztrákok külön, sőt a többi német népcsoport is. De ne nevezzük már dacból magunkat külön népnek, nem pedig németnek, mikor csak a II. világháborúban megorroltunk a nácikra, őket az egész németséggel beazonosítottuk és úgy csináltunk, mintha mi nem is lennék annak a része.

Moldávok

Egyre meredekebb vizekre evezünk. A moldávok esetében már kimerem jelenteni az előző nációkkal ellentétben világosan és egyértelműen, hogy bizony ezek nem léteznek. Moldávok nincsenek. Moldova mint ország létezik (bár kérdés, hogy az is kinek jó), de moldáv nép nem. Pedig hivatalosan elfogadott nézet, hogy Moldova lakói a moldáv nép. Kezdjük az elején. Moldova területének régi neve Besszarábia. Amennyire egzotikusan hangzik annyira putri valójában, de ez a név a világháborúkból lehet ismert. Ez a románok „Erdélye”. Nekik ez hiányzik, nekik ez kell, vele akartak egyesülni. Nekem aztán nincsen egy nagy „mindent vissza” életérzésem egyáltalán, de valljuk be a magyar irredentizmus szebb tájat akar megszerezni, mint a románok. Mert Moldova egy olyan hely, mintha az egész ország kizárólag Borsod lepusztult, elszegényedett faluit jelentené, a főváros pedig az Avas lakótelep és Kőbánya-Kispest fúziójából állna. Na igen, és mindezt románokkal. Mert Moldovát románok lakják. Annyira románok, hogy megkérdőjelezhetetlen. Románul beszélnek, románok etnikailag, még a zászlójuk is egy román zászló egy plusz címerrel. Magukat románnak is vallották és eszükbe sem jutott az az őrültség, hogy ők valamiért egy külön nép lennének, egészen addig, míg a Szovjetunió be nem kebelezte ezt a területet. Azért, hogy nehogy véletlenül is egyesülni akarjon a Moldáv SZSZK Romániával, az oroszok elkezdtek egy mesterséges moldáv öntudatot és identitást kreálni az itt élőknek. A kommunizmus évei alatt ez olyan jól sikerült és olyan remek oktatást és propagandát hajtottak végre, hogy 1991-re mire a Szovjetunió felbomlott, mindenki megvolt győződve, hogy ők nem románok, hanem moldávok. Nem törődtek olyan bagatell ügyekkel, hogy ugyanolyan nyelven karattyolnak és megértik simán a románokat, vagy hogy a nagyszüleik még simán románnak hívták magukat. Még a más címerrel az utcákon lobogó román zászló sem ingathatta meg ezen derék emberek hitét, hogy ők bizony nem románok, hanem külön nép. Ezt a nyilvánvaló hazugságot aztán az 1991 utáni, első és önálló Moldáv állam (még mindig kommunista) kormánya is tovább folytatta. Külön pikantéria, hogy ebben a hamis identitású sohaországban még konfliktus is kitört, és „kisrománia” keleti részén lakó oroszok kikiáltották Transistria néven függetlenségüket, és létrehoztak egy külön államot az államban. Amely egy az egyben reprodukálja a Szovjetuniót és sikeresen állította meg az idő kerekét 1990-ben és tudott még alávalóbb életszínvonalat produkálni Moldovánál is. Mindeközben persze időről időre megcsillannak azok a nyilatkozatok, hogy egyszer talán, lassan de biztosan mégis egyesül Románia és Moldova a távoli jövőben. Addig is – ha térképen nézzük-, Moldova piócaként csüng Románia testén, úgy, ahogyan a hamis identitásuk csüng a románságukon még.

Bosnyákok

Hasonló szituációban vagyunk, mint az imént, csak ez a szituáció emberek ezreinek életébe került nem is oly rég. Ha nagyon az elején akarjuk kezdeni szintén egy olyan fiktív példát kell hoznom, minthogy attól, hogy ha valaki áttér ma Magyarországon muszlim hitre, többé nem lesz magyar hanem egy külön nép? A krisnások Somogyvámoson nem számítanak többé magyarnak hanem önálló népcsoport? Érezzük, hogy a válasz nem. A bosnyákok nem érzik ezt. A bosnyákok magukat egészen a 20. század elejéig simán horvátnak definiálták. Ez olyannyira nem különbözött, hogy a napjainkban Magyarországon élő magukat bosnyáknak nevező nemzetiség, az valójában és egyértelműen horvát népcsoport. Különbség, hogy a boszniai bosnyákokkal ellentétben valóban ők katolikusok is, mint úgy általában a horvátok. Bosznia esete egy etnikai káosz volt mindig is a történelem során, de bárkihez is tartozott épp, azt elmondhatjuk, hogy területét délszlávok lakták. Olyan délszlávok, akik nem az ortodox kultúrkörhöz tartoztak, tehát kizárásos alapon ezeket ott és akkor horvátnak nevezzük. Miért is tennék máshogy, ha magukat is így nevezték? Aztán jött az Oszmán Birodalom és az itt élő rebellis horvátok, akik nem voltak hajlandóak a pápista irányt követni és egy bogumiloknak hívott eretnek keresztény csoport tagjai voltak, igen hamar tértek át a muszlim hitre. S ahogyan a bogumil szektához való tartozás nem jelentett egyet külön népcsoporttal, így a muszlim hit sem, s hát a 20. századig magukat muszlim horvátként aposztrofálták. Majd a 20. század végére lassan de biztosan azon irracionális meggyőződés kerekedett felül, hogy a bosnyák az egy külön nép. Ismét képzeljük el, hogy Magyarország török hódoltsági területén nagy számban térnek át magyar emberek az iszlámra. Persze ettől még magyar emberek, magyarul is beszélnek pár török jövevényszóval és törökösebb hajlítgatással játsszák el a magyar népzenét. Felteszem a nagy kérdést? Másik népcsoport ez? Hát könnyen azt mondjuk, hogy nem. De egyébként elfogadom, legyen a bosnyák külön népcsoport. Végül is már nagyobb a különbségük, mint a beloruszok meg az oroszok között. Legalább itt más vallás és ebből adódóan másabb kultúra alakult ki. Viszont az igen merész és őrült gondolat volt tőlük 1992-ben, hogy egy bosnyák nemzetállamot valósítanak meg Boszniában, tekintettel arra, hogy Bosznia lakosságának kevesebb, mint fele tartozik ebbe a (mindenki döntse el, hogy mondvacsinált-e) népcsoportba. A többiek zömében szerbek, és horvátok. Hogy még jobb legyen a helyzet ez a kb 45% bosnyák Boszniában nem is egy helyen él, hanem pacákban szétterülve, mint egy Jackson Pollock festmény a szerbek és horvátok között. Hát nemzetállam nem is lett belőle sohasem, s ha engem kérdeznek, hamarabb esik szét újra, minthogy valaha is azzá váljon.

Boszniában a zölddel jelölt részeken élnek bosnyákok többségben.

Macedónok

A macedónok egy roppant pikáns nép, mert a hamis identitás őrületében még tovább mentek, melyet volt szerencsém személyesen is átélni. (Ezekről a tapasztalatokról: itt olvashattok) A macedónok helyzete úgy kezdődik a történelemben, mint minden kamunépé, nevezetesen, hogy a 20. századig magukat nem vallják külön népnek. Így volt ez a macedónokkal is, akik egészen a II. világháború végéig önmagukat bolgárnak hitték. Ezt pedig jól is hitték mert azok. Olyannyira, hogy Bulgária nem hajlandó elismerni a macedón nyelv létezését, azt csak a bolgár egy dialektusának tartja. És hát az is. Ha valaki macedón, automatikusan kaphat bolgár állampolgárságot is. Helyzetük így roppant hasonló szegény moldávokhoz. A macedónok egy bolgár népcsoport, akik Bulgárián kívül ragadtak, egész pontosan 1945 után véglegesen is Jugoszlávia területén. Tito tartott attól, hogy ez a déli terület, amit bolgárok laknak egyesülni akar majd Bulgáriával így elhintette a macedón önálló öntudat meséjét közöttük. Ismerős ugye a moldovai helyzetből a recept? S mivel a Jugoszláv tagköztársaságkén üzemelő Macedónia egy nyúlfaroknyi részét az egykori Nagy Sándor Makedón Birodalma uralta, úgy gondolták innen vezetik le az identitást. Így lett hát Jugoszlávia majdnem legszegényebb régiója és az azt lakó bolgárok, a dicső ókori Makedónia leszármazottja és örököse. A hellenizmus örökösei marha érdekesen néznek ki amúgy mindenhol cirill betűs feliratokkal. Az, hogy ők bolgárul beszélnek és írnak nem izgatja őket. Úgy gondolják ők görögök, az eredeti ókori görögök leszármazottjai, csak egy nyelvcsere történt. Hogy aztán minek cserélték volna le a görögök a nyelvüket egy bolgárra ha nem azért mert maguk is bolgárok valójában azt nem tudni. Mindezt a lakótelepi komcsi uszodának kinéző nemzeti múzeumban tudhattuk meg, ahol a helyi magas rangú Szaniszló Ferenc tájékoztatott erről tárlatvezetésen. Ehhez a mesterséges történelemképhez építettek maguknak a fővárosba betonból, hitványan kivitelezett ókori görög épület másolatokat, valamint gigantikus Nagy Sándor szobrot. Mindezek tövében vígan falatozzák a csepcsicsit, ajvárral és minden tipikusan délszláv dologgal együtt, miközben az ország lakosságának majdnem fele ráadásul albán. Így élik hát mindennapjaikat a magukat görögnek gondoló bolgárok a muszlim albánokkal. Slussz poén, hogy Tito azért találta ki nekik ezt a mesét, nehogy kiszakadjanak Jugoszláviából, aztán mikor ezt 1991-ben megtették, ez volt az egyetlen tagköztársaság, amiért a szerbek a fülük botját sem mozdították, annyira nem érdekelt senkit, hogy élnek-e vagy halnak.

Montenegró

Maradtunk a Balkánon hiszen a modern Európa etnikai tébolya még itt érhető tetten a leginkább. Montenegró szintén beleilleszkedik az előző sorozatba. Soha az életbe nem hívták magukat külön népnek. Szerbek, akik a tenger közeli hegyekben éltek, meg ugyebár a tengerparton. A nyelvük szerb, kimondva, leírva, mindenhogy. Annyira szerbek, hogy még Jugoszlávia szétesésekor sem jutott eszükbe kiválni a Nagy-Szerbiát megvalósító államalakulatból. Serényen harcoltak a montenegróiak is a háborúban a horvátok, bosnyákok ellen. Jugoszlávia szimbolikus elnöki pozícióját 1992-ig betöltő montenegrói szerb úriember azt mondta mikor kérdezték, hogy mi a különbség a montenegróiak és a szerbek között, hogy „ a szerbek nem akarják magukat montenegróinak hívni”.  Aztán a ’90-es évek kollektív őrületében arrafelé megcsapta őket is a téboly szellője és 1997-ben kitalálták, hogy létezik olyan, hogy montenegrói nyelv. Vért izzadva nyelvészek találtak egy tucat kiejtésbeli különbséget és ezt nevezték meg külön nyelvnek, véletlenül sem a szerb egy nyelvjárásának. Ezt persze még a montenegróiak sem vették komolyan. A nemzetközi nyelvész közösség még 2008-ban sem volt hajlandó elfogadni, hogy a montenegrói egy nyelv, pedig ekkor már 2 éve, azaz 2006 óta önálló államisággal büszkélkedhetett Montenegró. Olyan magabiztos kiválás volt ez Szerbiából, hogy 55%-ban volt meghatározva a szint, ahonnan érvényes a különválás és 55,5%-a a lakosságnak hajszál híján megszavazta ezt. Végül politikai lobbival elfogadtatták a montenegrói nyelv létét nemzetközileg. 2016-ban kiadhatták az első montenegrói szótárt is! Persze a népességszámláláskor kiderült, hogy Montenegró lakosságának 43 %-a szerb anyanyelvűnek vallja magát, míg montenegrói nyelvűnek 37%. Vagyis a lakosságban kisebbségben vannak azok, akik elvileg a saját népük nyelvét beszélik. Még azon emberek között is, akik elhitték, hogy a montenegrói az nem egy szerb népcsoport, hanem önálló nép, nos közöttük is sokan anyanyelvként a szerbet mondják és nem a montenegróit. Persze szegények össze lehetnek zavarodva, hiszen csak 4 éve van külön szótáruk, amiből kitudják szemezgetni, hogy mi a különbség a montenegrói és a szerb között. Ami pedig gyakorlatilag a nagy semmi.

A piros részeken legalább 50%-ban élnek olyanok, akik montenegrói nyelvűnek vallják magukat. A kék  területeken szerb nyelvűnek vallják magukat.

A mi Lukasenkánk

 Ha hallgattátok már a Molchat Doma nevű belorusz együttest, akkor pontosan átérzitek azt a doomer hangulatot, hogy milyen is lehet Belorussziában élni. Belorusszia furcsa hely. Miután a Szovjetunió szétesett, tartottak demokratikus választásokat, amit a gazdasági csőd, munkanélküliség, korrupció követett és mindössze egy ciklus alatt 1994-ben visszaszavazták gyakorlatilag a Szovjetuniót, Lukasenka személyében. Leállított privatizáció, az ország gazdasági és politikai élete központosítva Európa utolsó vörös csillagos búzakalászos címerű államában. Valójában a beloruszok nem szavaztak másképp 1994-ben, mint ugyanazon évben a magyarok, akik kétharmados többséggel juttatták kormányra az MSZP-t. Adjunk hálát az égnek, hogy az MSZP egy velejéig korrupt, gerinctelen társaság volt és nem hozta vissza kicsit sem azt a szocializmust. Pedig a magyarok pontosan azért szavaztak rá, hogy azt hozza vissza. A magyarok is egy Lukasenkát akartak, s az MSZP-t annak hitték. Jól átverték őket, ezek csak Lukasenka bőrbe bújt lelketlen vadkapitalisták voltak már. 2010-ben kapták meg a magyarok végül a maguk Lukasenkáját. Végre beérett. Minden választással '94 óta a mi Lukasenkánkat vártuk, s végre lett egy. Pikáns módon az lett a mi Lukasenkánk, aki legjobban utálta a Lukasenkákat. Mélységesen szimpatikus a Belorusz tüntetési hullám, az emberek kiállása. Egy rendszer akkor változik, ha az emberek meggyűlölik annak esszenciáját. 26 év Lukasenka után, a beloruszok eljutottak ide. A magyar helyzet sajnos még itt nem tart. S az ellenzékiek zöme (amíg a DK a vezető ellenzéki párt) nem a rendszer esszenciáját utálja, csak másba látja bele a jobb Lukasenkát. Mi nem számoltunk le a kádárizmussal, a szocinosztaligával még mindig. Még mindig a mi igazi Lukasenkánkat keressük, aki végre rendesen visszaállítja az autoriter pátyolgató államot és a langyos, lábvíz életszínvonalat. Pedig jó lenne a mi "Lukasenka-mítoszunkról" letenni, mert ha éles lőszerrel lőnek, börtönbe zárnak, lekapcsolják az internetet nálunk is, akkor lehet már késő lesz.

Jákób birkózása Istennel

Emlékszem milyen hatalmas lelki tusakodás volt mielőtt megtértem. Hosszú évek filozófiai útkeresése, alternatív magyarázatok kiötlése és jól megalapozott kifogások miért nem lehet Isten az Isten. Álmatlan éjszakák, forgolódások, kattogó elme a "hogyanok" és a "miértek" világában. "Ekkor Valaki birokra kelt vele, egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele..." kezdi a Biblia a történetet, mikor Jákób egész éjszaka "birkózik" az Istennel. Jákóbbal nem lehet bírni, nem tudja elengedni Isten gondolatát, míg meg nem érti azt, míg nem érzi mi az Isten. "Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz." Minderre Isten pozitívan reagál! "Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél." Isten nem díjazza a vakhitet. De értékeli a "vért és a verítéket", a lelki tusakodást. Értékeli ha az ember őszinte és szabad és nem fogadja el kérdés nélkül akár az igazságot se. Ha hallgat az ember a lelkiismeretére és az értelmére és nem elégszik meg suta válaszokkal.. Ettől személyes és ettől bensőséges az Isten és az ember viszonya, mert még azt is felróhatom Istennek ha nem látom értelmét éppen valaminek vele kapcsolatban, ha nem látom igazságosnak. Értékeli ha az ember őszinte, önmagával. Értékeli ha az ember birkózik. Ha az ember megbirkózik őszintén az igazság ismeretéért és belátásáért, s akkor az Isten megmutatja neki azt. Nem igazán ismeri ezt napjaink keresztényeinek zöme. Sok helyen a vakhit dominál, kérdés nélkül, lefojtott kételyekkel a Bibliát és miegymást illetően. Bármilyen pogány szekta így működik, de semmit nem értenek Istenből, akik azt hiszik ő ezt várja. Azt várja, hogy birkózzunk meg vele őszinte indítékból, az igazság mélyebb ismeretéért, hisz csak akkor ismerhetjük meg igazán, "színről színre". Bizonyára sokan ezt szentségtörésnek hiszik, pedig ez az őszinte kapcsolat alapja Isten és ember között is. Ahogy Jákób is a történet végén mondja: "Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam."

Horváth Martin- A spontanitás hiánya a lélek halála

Jó pár évvel ezelőtt kutattam az örökségi limlomok között és rengeteg igazán értékes és érdekes dolog mellett kezembe akadt egy obszcén nagyon proli pornó magazin egyenesen 2001-ből. Az igazán érdekes rész a társkereső rovat volt benne. Tegyük félre azt a kérdést, hogy egy pornó magazinban ki keresi élete párját abban a jóhiszemben, hogy reális esélye van egy normális barátnő jelöltet találni azok között, akik ezt az "újságot" megveszik. Minden nyomtatott magazinban melyben fellelhető volt (és némelyekben még most is) a társkeresés szekció, ott kivétel nélkül egy séma szerint valósult meg a bemutatkozás. Az úriember leírta, hogy hány centi, kilógramm, haja színe, szeme színe, elvetemültebbek más centiméterekkel is szolgáltak és elengedhetetlen jelző volt a jelige előtt az, hogy "ápolt". Ismét ki kell térnem arra, hogy milyen szánalmas jelző ez és annál megdöbbentőbb, hogy szinte kivétel nélkül mindenki odaírta. Ápolt...mit jelent ez? Hogy a sorok írója fürdik, nem rohad a foga és le tudja és le is szokta vágni a körmét. Gyakorlatilag ennyit. Ennyi erővel az "írni-olvasni képes" és " szobatiszta" megjelölés is trend lehetett volna. De az igazi probléma pontosan ez. A trend. A sablon. A séma. A spontanitás hiánya. Ez manapság is él csak más formában. Youtube-on rengeteg videó van, ahol frusztrált inceleknek készítenek tanácsokat arról, hogyan legyél olyan pasi, aki feltud szedni egy csajt, vagy többet is. " Így jár egy férfi" és hasonló címek pörögnek, hogy épkézláb, karakán férfi látszatát keltsék az agyonfrusztrált kisfiú lelkű szorongó emberekről. Ezzel persze ideig óráig lehet leplezni a valóját, és talán össze is jön valami szerencsétlen lány is neki egyszer vagy kétszer, de hosszútávon mindenképp kiderül, vagy akár már rövid távon is, hogy valójában ő csak egy frusztrált kisfiú. Ezeknek a csajozási trükköknek, sémáknak, betanult mondatoknak, ráköszönéseknek, bókoknak mind megvan a hátulütője. Nagyon kicsiny és egyáltalán nem nívós réteg az, akiknél ez működik. A bukás, a kudarc és a még több frusztráció, sikertelenség és csalódás determinált.

Másik borzasztó és hasonló szituáció, a karrier és az "önmegvalósítás" területén jelentkezik. Itt vannak a marketingesek, coachok, trénerek és Szabó Péterek. Naiv 19 évesként elcibáltak egy remek MLM-es céghez, hogy nézzem meg milyen nagyszerű és ugye tele van lehetőségekkel. Visszataszító volt, ahogy az engem beugratni próbáló öltönyös alak jól láthatóan egy betanult szöveget mond el, betanított módon, gesztusokkal stb. Ennek sem a legnívósabb réteg dől be. A Szabó Péterek és a coachok pedig megpróbálják ugyanígy a világot leegyszerűsíteni egy pár pontos instrukcióba. Úgy leszel boldog ha ezt az 5 szabályt betartod, úgy leszel sikeres, ha ezt az 5 dolgot megcsinálod minden reggel. Meg hasonló ilyen baromságok, a klisés idézetek mellé, amivel megakarják váltani az emberek életét. Nem látják az élet mennyire sokrétű. Spontanitás nélkül pedig még igazi karrier nem született. Csak olyan hazug karrier, mint amit a NER médiában seggnyalással ellehet érni. De valódi tehetség, siker sosem írható le. A tudományos felfedezésektől a művészi sikerekig, de egy egyszerű vállalati előbbre jutásig is (már ha az nem a KESMA része) csak is spontanitással valósítható meg. Arról, hogy a lelki boldogság mennyire mély dimenziókban mozog és a spontán örömök és az élet apró, pillanatnyi szépségeit képes e az ember értékelni, megragadni vagy csak átérezni és élvezni, fogalmuk sincs. Ha csak a marketing, tréning emberek lelketlen pontjait követjük garantált, hogy bukás, kudarc és még több frusztráció és csalódás determinálódik. Az a kicsiny réteg, akinél pedig beválik garantáltan valamiféle pszichopata, ha ilyen leegyszerűsített világban érzi jól magát és azoktól a céloktól, amiket ezek a csoda tréningesek mondanak neki.

Elérkeztünk pedig a harmadik ilyen megtervezett hibához, mikor már nem egyéni és nem is a társadalomban való helyünk megtalálása a cél, hanem magának a társadalom helyének a megtalálása. A társadalmi rendben, ha ugyanúgy nincsen spoantanitás, akkor ugyanolyan kudarcos, halálra ítélt, nyomorult, frusztrált és csalódásokkal teli lesz a társadalom működése. Ami a csajozásban a Youtube-technikák és bevett dumák, ami a karrierben a coachok és trénerek 5 pontja, az a társadalomban az állam, annak minden hierarchikus, mesterséges intézményrendszerével. Ahogyan a kereszténységet is az intézményesedett egyház torzította el és nyomta el valódi szellemiségét, úgy a nemzetnek is az állami intézményrendszer ölte meg a lelkét. Minden érték, melyet rendszerbe rakunk, keretek közé szorítunk és becsatornázunk egy előre megszabott rendbe, az megöli azt. Jézus Krisztus szellemiségét a szigorú dogmák és egyházi liturgiák, a nemzetiségek, kultúrák értékeit pedig a politika és a bürokratikusan felülről irányított kultúra, oktatás stb. Minden szellemiség, ha nem spontán ölt testet, akkor meg is hal. Abban, hogy a társadalom pedig spontán, önszántából, ösztönösen szabad akaratából alakítsa ki önmaga rendszerét egyedül az anarchizmus hisz és még a libertarianizmus is idesorolható. Még némiképpen az eredeti marxizmus is efelé hajlott, amely a munkások hangsúlyozottan spontán forradalmában hitt, amikor is szabad döntésükből a tömegek megdöntik a fennálló tőkés rendet. Ha ez így marad, akkor a kommunizmus nem válik egy vérszomjas szörnyeteggé, maximum egy utópia marad. De Lenin és társai kivették a spontanitás tételét és a pártot az egyenlőbbeknél is egyenlőbb szintre emelték, ahol élcsapatként felülről vezényelhették le a szocializmus építésének útját. Így lett spontán forradalom helyett, maguknak a munkások vérével olajozott államszörnyeteg a kommunizmus zászlóshajója. Az anarchizmust aztán az anarchokommunisták szúrták szíven hasonlóképpen. Szintén kivették az anarchizmus legfontosabb tételét, hogy az emberek spontán módon alakítják ki saját decentralizált társadalmi rendszerüket. Az anarchokomcsik nem akarták ezt kivárni, vagy komoly szellemi tevékenységet folytatni a társadalom szemléletének megváltoztatása és az emberek meggyőzése érdekében, ők inkább előakarták idézni a folyamatokat. Mindezért pedig robbantottak, terrorakciókat csináltak minden hierarchikus intézmény ellen és azokban szolgáló ártatlanok ellen. Amivel mindösszesen azt értéték el, hogy az anarchizmus mára a rendbontás és a káosz szinonimája lett, az anarchista ember pedig a csürhéjé.

( A seattlei autonóm anarchokommunista zóna, mely három hetet élt spontán szerveződő, valós társadalmi igény hiányában.)

Az anarchizmusnak megannyi irányzata van de egy fontos törés akad, melyben kétfelé választhatjuk őket. Ez pedig az anarchista társadalom megvalósításának a módja: pacifista, vagy erőszakos. Utóbbi a spontanitás megölése. Ha nem hagyjuk, hogy a társadalom magától ébredjen rá saját maga szabad döntési jogára, helyzetére, képességeire, hanem erőszakos módon omlasztjuk össze körülötte a rendszert, az egy durva beavatkozás. A szabad akarat, szabad döntés és az emberi szellem megsértése. Annak a szellemnek, az emberi szabadság és jóságnak a megsértése, amelyben az anarchizmusnál jobban egy eszmeiség sem hitt. Lev Tolsztoj, aki a keresztényanarchizmus nagy előfutára egyértelműen pacifista, ahogyan a keresztényanarchizmus is szilárdan elutasít minden más utat. Noam Chomsky a híres professzor, aki az anarcho-szindikalizmus nagy szimpatizánsa, szintén pacifista és csak is az emberek szellemi forradalmában hisz, melyet így egy vér nélküli tényleges követhet. Ha a szívekben és fejekben nincs rend, a körülöttünk lévő világban sem lesz.

A spontanitás mindenféleképpen alapvető feltétele egy értelmes és érdemes emberi létnek. Nem napról napra élést, percről percre létet jelent ez. Szilárd meggyőződés, hit és tudatosság a feltétele az emberi életnek, viszont a meggyőződéseink és hitünk gyakorlatba ültetésének alapvető feltétele a spontanitás. Meglátni egy helyzetet és élni vele, érezni a lehetőséget és megragadni, élvezni a pillanatot. Amikor az ember a megvalósítást, maga próbálja megtervezni végzetes kudarcba zuhan. Jézus maga is ezt mondja: "Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Mát. 6:34). A szellemet és a lelket nem lehet megtervezni. Amikor egy egyház, megszabja papírforma szerint, hogy mettől meddig tart egy evangelizáció, egy program, azzal megöli az egész lényegét. Mert a szeretetnek nincsenek időpontjai és formai korlátjai. Minden pillanatban, minden helyen ott van a lehetőség jónak lenni, tenni valamit. Mert ha az ember tervez, akkor az ÉN tervez, az Ego tervez. Minél kevesebb az ÉN, annál inkább a lélek tölti ki a helyét. A lélek pedig spontán működik, spontán tör elő, spontán érez. "Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek." (Márk 13:11) figyelmeztet erre ismét Jézus. Ha az ember nem tervez, enged a Léleknek. Jézus is spontán mondta el a Hegyi beszédet és spontán borította fel a kufárok asztalait a templomban. A spontanitás az Isten jele. Ahol elvek vannak és spontán cselekedet, ott valahol ott az Isten. Ezt nem ismerik frusztrált ösztönlények, akik sémákkal rohannak szexuális vágyaik után, ezt nem ismerik a pszichopata coachok, trénerek és Szabó Péter félék, ezt nem ismerik a karrieristák a "máltai lányok" és ezt nem ismerik, akik a társadalmat hierarchikus, bürokratikus intézményrendszerek keretébe zárnák. De azok sem, akik erőszakkal bontanák ezt le. Ahol spontanitás nincs, ott nincs lélek, sem Szentlélek, sem élet igazán.

10 év NER és 5 értékes NER-ellenes dal

Az 5 szánalmas NER-ellenes dal bemutatása után, sokkal nehezebb dolgom akadt, mikor a kreatív, mondanivalóval rendelkező darabokat próbáltam összerakni. Nem azért, mert ne lenne 5 értékes szerzemény, hanem mert mindegyik két, maximum 3 előadóhoz kötődik. Igyekeztem több helyről meríteni, de így sem kerülhettük el, hogy egy előadótól ne legyen több is a listán. Sajnos a kreatív, értékes és mondandóval rendelkező tartalom nem olyan populáris, hogy sok zenélni tudó ember számára jelentsen utat. Több punk szerzemény is fontolóra volt véve, de nagy sajnálatomra nem igazán tudtam elég nívósnak értékelni őket. A Központi Hatalom bár aktívan NER-kritikus, mégis szövegvilága inkább egy trollkodás, mint komolyan vehető alkotás. Az olyan nagy öregek, mint a HétköznapiCsalódások ebben évtizedben szintén nem tudták megütni a lécet. Egy olyan együttes, mely a '90-es évek csalódottságát úgy foglalta refrénbe az Én városom c. műben, hogy " Mecsek alján az élet, ugyanolyan, mint máshol, kelet-európai vergődés lett a nyugat-európai lázból, Mecsek alján az élet ugyanolyan, mint bárhol, túl közel van a szakadékhoz a Mennyországtól távol", az az együttes, most egy " Geci Orbán, geci kormány, geci ország, geci világ" és " SorosSorosSorosSorosSoros" refrénnel tudott szolgálni a NER ellen. De új rendszer, új rendszerkritikus együttesek. Nézzük mire futotta.

1. Kozmosz: Az okosak földje

A Kozmosz első albuma már 2012-ben debütált, tehát igen korán belevetették magukat a NER-kritikus punkba. Nagyon nehéz volt tőlük kiemelni egy dalt, mely a listára kerülhet, hiszen az egész album egy NER-ellenes hadjárat, mi több, maga az egész együttes az. Mégis az Okosak földje volt az a szám mely nem véletlen lett a leghíresebb daluk talán. Egyértelműen a NER-ben érlelt nóta ez, melynek mondanivalója itt mindennél aktuálisabb, hiszen reflektál az Orbán-Gyurcsány ellentétre, ahogyan a szokásos külső ellenség propaganda hadjáratra is, mégis sokkal több ez a szám. Gyakorlatilag egy egész magyar történelmen átívelő önkritika ez a magyar társadalomnak, mely társadalom habitusának csak egy állomása és szükségszerű következménye a NER. A problémákat mélyebben keresi, mint abban, hogy " tolvaj Viktor, Mészáros lop, Stadion, Stadion!". De hiszen a problémák sokkal mélyebben is vannak, bennünk. Mindannyiunkban. A szám úgy energikus és ad reményt az értelmes mondanivalójú magyar punk zenének, hogy közben egyáltalán nem bunkó, tróger és frusztrált. Ha a magyar punk jövőjéről beszélünk, akkor az legyen ilyen, vagy minimum a Kozmosz nyomvonalán kell haladjon. Sajnos az együttes 2015-ben feloszlott, azonban ilyen olyan formációként a fő bandatagokkal tovább él. Ezek azonban, ahogyan  a másik kettő Kozmosz album sem, már nem ütik meg úgy a színvonalat. De egyáltalán nem rosszak. Viszont a 2012-es Okosak földje c. album teljes anyagát nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek.

2. Apa Zenél + WNTS: Magyar vagyok

Apa Zenél itt helyrehozta az előző listában szereplő szánalmas Baszódjál meg KDNP c. dalt. Persze az is elment volna egy trollságnak, a listába sokkal inkább azért került be, mert ilyen proli trollságra ugrottak sokan. De a lényeg, hogy a WNTS hangszerelésével egy most én meg nem mondom milyen stílusban, de kellemesen hallgathatóan reflektál a dalszöveg kreatívan az egész magyar jobboldal, mindenkori, de legfőképp mai mentalitására. Azt a számomra kedves stílust tette ráadásul magáévá, mikor valaki nem nyíltan kritizál, hanem az irónia és a szarkazmus eszközeivel teszi nevetségessé a rendszer uralkodó mentalitását. A torz 21. századi nacionalizmusunk így cinikus köntösben lesz kiparodizálva és mutatja be annak nevetséges, eltúlzott, visszás és kétszínű oldalait is, miközben a NER korszakának legautentikusabb politikusai, közéleti szereplői mind felvonultatnak valamilyen formában a dalban. Amúgy ismét nehéz volt választani, hiszen az Apa Zenél és a WNTS formációk külön is rengeteg antiNER számmal rendelkeznek, de úgy éreztem ez elég átfogó és univerzális. Leghíresebb mégis a WNTS-től a Köszmédia, melyet azért szintén érdemes meghallgatni, illetve a formációk többi számait is. 

3. Dé:Nash: V4 KRÚ

Dé:Nash relatív új a "szakmában", 2018 végén jelent meg a Turul c. számával, mely elsőre sokaknál problémát okozott, hogy komolyan gondolja vagy sem. Sokan szerintem úgy jártak, mint mikor a Belga Nemzeti Hip-Hop c. számát az akkori nemzeti radikális Pannon Rádió kezdte lejátszani mert nem érezte az iróniát benne. Nos, Dé:Nash szintén ezzel az iróniával kooperál és nagyon jól teszi. Egyértelmű, hogy ez az általam egyébként nem annyira kedvelt stílus, egyáltalán nem kompatibilis a konzervatív, nacionalista szellemiséggel. Két olyan szubkultúra mely összeegyeztethetetlen. Ettől olyan pikáns Dé:Nash és ebben van ereje is. Bármit is énekeljen el ebben a stílusban, ordít róla, hogy paródia. És annál nagyobb ereje és értéke nincs is egy rendszert kritizáló számnak, mint mikor nem kell nyíltan kimondani, hogy mi nem tetszik, nem is kell szarkasztikusan felnagyítani a dolgokat, egyszerűen elég ugyanazt elmondani, amit hivatalosan mond a hatalom és ha ez megfelelően van tálalva, pontosan elég, hogy érezzük mekkora baromság, amit képvisel a rendszer. Mesés kis világ, mikor kormánypropaganda szövegekkel lehet hülyét csinálni a kormányból és a koncerteken "hajrá Fidesz!"-t kiáltó tömeg valójában ezzel megalázza a pártot.

4. Dé:Nash és Krúbi: Keresztes hadjárat

Itt jött el az, amit a bevezetőben is írtam, hogy nem lehetett elkerülni, hogy egy előadótól ne legyen két szám. Ugyanakkor ez egy közös produkció Krúbival, aki ugyan nem utazik a dalaival igazán a  politikában, itt mégis megteszi ezt. A keresztes hadjáratra ugyanúgy illik, ami az előbb az összes Dé:Nash számról lett írva. Itt azonban nem csak groteszkül tálalja a kormánypropagandát, hanem azt mondja el, amit eközben valójában jelent az, vagy, amit valójában gondol magáról a NER, de minimum sugall és az egyszerű jobber fejében ez él. Nevezetesen, hogy itt most ez a rendszer valami heroikus, történelmi csoda, olyan nagy ország és kontinens védő uralkodók és hadvezérek szellemi örököse, akikek mindenki tisztel.  A keresztény kultúra, a fehér társadalom, a tradícióihoz ragaszkodó szuverén nemzetek utolsó védőbástyája, mely eksztatikus harcát vívja a minden értéket elpusztítani szándékozó világ ellen. Ezt a képet festi le a szám, és attól olyan erős, hogy közben végig magunk előtt látjuk a csepeli pacalzabálókat, pocakos szotyizó kormányfőt és a kokós Habony Árpit és érezzük, hogy a beállított képnél szánalmasabban távol már nem is lehetne a valóság. Ezeknek a groteszk daloknak pedig, ami még értéke, hogy az egészen valahol nevet. Senki nem dühös, senki nem bosszankodik. Valahol érezzük közben, hogy az élet súlypontjai valahol máshol vannak és még rengeteg perspektívája van a boldogságnak, mint, amit a politika adhat. Azon csak nevetni érdemes, az is már egy boldogság perspektíva. 

5. Luke Benz: Abszurdisztán 

Nem győzöm hangoztatni mennyire nem szeretem a trappet vagy a newschool hip-hopot, de hát mit tegyen az ember ha ez a korszellem és ebben alkotnak most a tehetséges előadók is. Persze a műfaj kínál azért rengeteg lehetőséget, csak zeneileg nem tudom értékelni. Szerettem én régen az Akkezdet Phiait vagy Anonim MC-t is, de ha valaki tehetségesen tud szöveget alkotni, akkor a new version is megadja ezt a lehetőséget neki, én pedig hajlandó vagyok eltekinteni a zenei primitivizmusától a dalnak a költészet oltárán. Így van ez Luke Benz alkotásával is, aki olyan rímeket, szótagszámokat alkot meg és olyan ütemben csinálja mindezt, hogy ha nem kapcsolom be a feliratot a videón, akkor nem is fogom fel a fél tartalmát. ( Ezt a műveletet ajánlom is, amúgy mindenkinek). Ha valami ortó tucat trap lenne a szokásos szánalmas mondandójával, akkor is értékelném a tehetséget, de mivel egy a műfajban egyedülálló módon felépített rendszerkritikát rejt a szöveg, így még pozitívabb. 

10 év NER és 5 szánalmas NER-ellenes dal

Minden rendszernek megvan a maga ellenkultúrája. Ez az ellenkultúra a legtöbb esetben aztán a humor, vagy a zene eszközével tud a fennálló hatalom ellen a legnagyobb hatást gyakorolni. A Kádár-rendszer kritikája is leginkább olyan zenékben csapódott le, mint az akkori Beatrice, vagy Hobo. Aztán ott van a rendszerváltás utáni 20 év, melyben nehéz lenne megszámlálni is mennyi együttes szakosodott a fennálló rend és a társadalom kritikájára. Most pedig itt van nekünk a NER és 10 éves évfordulója alkalmából sajnos alig tudunk összeszedni olyan NER-kritikus muzsikákat, amit objektív és értelmes ember valamilyen módon ne hallgatna kínosan. Pedig adott bőven okot az Orbán-korszak arra, hogy világnézetileg, kulturálisan jól elkülöníthető ellenreakciója fejlődjön ki. De ahogyan a politikában, úgy a zenei térfélen is ez egy nagyon szűk, perifériára szorult rétegnek sikerült ( róluk itt van szó ). Most jöjjön a nagyközönség ingerküszöbét és sokszor az ellenzéki tüntetések hallgatóinak fülét megütő szégyenválogatás.

1. Nem tetszik a rendszer

Nem kellett sokáig várni a NER-nek, hogy tüntetések kezdődjenek ellene és csakhamar himnuszt is keresett magának a szerveződő hősies ellenállás már 2011-ben. A főhős ebben a szerepben Karsay Dorottya volt. Az akkor 26 éves Dorottya tökéletes archetípusa volt mindannak, amit a libsitinikről sztereotip módon gondolhat egy ember. Mögötte volt a CEU, Kaliforniai Egyetem, emberi jogok diploma és szociológia, Amnesty International munkatárs. Akkor persze ezek még nem voltak annyira az emberek fejébe vésve, mint ellenség, de annyira az sem vésődött bele az emberek fejébe, hogy mi is ez a NER. A dal ezért nem hozta el a világforradalmat. Egyrészt mert ha ma indulna is egy roppant lightos, sokszor keservesen odaerőszakolt rímekkel komponáló átlag "dobbantani akarok ebből az országból" Budapest belvárosi tinihiszti hangulata van az egésznek. Másrészt pedig akkor a legtöbb embernek ez még taszítóbb volt, mint maga Orbán az 1 éves országlása után. A kedvenc jelenetem mikor fapofával bemutat a kamerának hosszan, majd unottan néz ki a kávézó ablakán a diktatúrába fulladó pesti utcákra, jelezve ezzel végképp azt az attitűdöt, mely mentalitásra a nagykörúton kívül, mindenki kapát-kaszát ránt. 

2. DopeMan: BAZMEG! 

Ha maga az előadó és a cím nem lenne elég ahhoz, hogy tudjuk, hogy itt nem éppen Széchenyi István rendszert változtató reformjait önti ódába a szerző, akkor is a helytelenül leírt káromkodás nyomatékosítja ezt. Nem egészen egy évvel a Karsay Dorottya totális homályba veszése után jött Dopeman és úgy gondolta, hogy a Himnuszt egy picit megspékeli az aktuális társadalmi, politikai, rendszerkritikai észrevételeivel. A Himnusz stórfája és a négyszer is utána elmondott " bazmeg" aztán sokaknál kiverte a biztosítékot, főleg az akkor még karakterrel bíró Jobbik szavazóbázisában, akik mára átvándoroltak Orbán apu védőszárnyai alá. Dopeman 2 évvel később még a nemzeti szimbólum meggyalázásáért bíróságra is lett citálva a dal miatt. Nem kell talán mondanom, hogy miért nem mozgatta meg ez sem a társadalmat igazán, mindannak ellenére, hogy hírhedt lett a nóta. Még az sem segített pedig rajta, hogy Dopeman lett a 2012-ben a Milla (?) vagy valami mára hamvába halt formáció által rendezett alternatív köztársasági elnök választáson a győztes. Persze ne feledjük, hogy csak is azért lett ez a derék ember az alternatív köztársasági elnök, mert az online szavazás nyertesét, Bartos Cs. Istvánt már a szervezők is komolytalannak és vállalhatatlannak tartották. A helyzet persze nem lett jobb Dopeman papával sem. Végül ők sem döntötték meg a rendszert és a bazmegolós himnusz sem lett az ellenzék himnusza.

3. Puszi Együttes: Mit loptál ma Kolbász Viktor?

Leírni is kínos volt ezt a címet. Őszintén szólva nem is raktam volna be a válogatásba, ha ennyit tudok róla, olyan szánalmas hatása van, mind a címnek, mind magának a "számnak". Viszont mivel ellenzéki tüntetéseken egy időben rendszeresen előkerült, kénytelen voltam jelentőséget tulajdonítani ennek. A mindössze 1 perces dal ( hála Istennek tovább nem kínoz minket) 2014-ben látott napvilágot. Ezt már nem ismert közszereplő, vagy nagy szervezetek pénzelt hátszele dobta össze. Házi készítésű, igazi underground móka ez, ahonnan egyébként az értékes mondanivalóval bíró dalok szoktak jönni. De ez nem az a fajta. Gyakorlatilag egy prolihőzöngés. Ha lemennék Kiskunlacházára, beülnék a helyi presszóba olyan 50-es alkoholisták közé, és azt mondanám írjanak egy dalt, kb ugyanezt kapnánk. Hasonló kultúrközegben, mint az említett fiktív úriemberek, aztán nagyon hamar életre kelt a dal és az interneten imádták megosztani azok az emberek, akik miatt biztosan nem mennénk el egy tüntetésre. Ha véletlen odatévedek jóhiszeműen és felharsan ez a dal, melyet a közönség tud, akkor pedig sietve távozok. Egy szó, mint száz, ebből sem lett himnusza az ellenzéknek. De miután hisztis liberális lányok, bazmegoló gengszterek bevonzották a maguk közegét, a színtiszta boomer prolik is helyet kaptak a NER-ellenes zenei palettán. 

4. Apa Zenél: Baszódjál meg KDNP!

2015. Bele kellett törődni, hogy a NER első ciklusában nem döntöttek rendszert és jaj, súlyos következményei vannak ennek. Megérkezett a vasárnapi boltzár. Rég érte akkora csapás a magyar társadalmat, minthogy egy napon hétvégén ne tudjon vásárolni. Kevés olyan érvet hallottam a boltzár ellen, melyek nyomósak lettek volna. Én is töltöttem alkoholizálós éjszakákat akkoriban (is) úgy, hogy vasárnap hajnali 1-kor még a Tescoba mentünk munícióért, de hát letudtam volna erről mondani a társadalmi szolidaritás jegyében azért, hogy a boltosok, pénztárosok, árufeltöltők is lehessenek egy hétvégi napon tutira a családjukkal vagy ahol akarnak. Persze nem ezt hangsúlyozta a propaganda, hanem ocsmány farizeuskodó keresztény mázzal indokolták az Úr napját. Ami, olyan emberektől, mint, akikből a NER áll, rohadtul visszataszító. Ezért is született meg ez a remek nóta, ami nem kevés antiklerikális érzelemmel dolgozik. Ez pedig összehozta az előző számért rajongó prolikat és a legelsőért rajongó liberális ifjakat, meg mindenkit, aki nem akart lemondani a hajnali 1-es La Fiesta túráról. Mivel az egész dalt kizárólag olyan indokok, érzelmek és vágyak szülték, melyek Maslow-piramis legalján helyezkednek el, így szükségszerűen szánalmas. Persze szükségszerűen pont ezért is lett népszerű széles körben. Csak hát, valahogy az MTA tagok megint kimaradtak ebből az antiorbán himnuszból is és a "Baszódjál meg KDNP és külön Semjén Zsolt" nem terelte be az értelmiséget az ellenzéki táborba nagy arányban. 

5. G Ras - A lázadás éve

A "lázadás éve" kifejezés eredetileg magától Viktor fővezértől származik és így vizionálta év elején a nemzeti erők előretörését Európa szerte. Ahogyan aztán Viktor számításai sem jöttek be egy fikarcnyit sem a 2017-es nagy európai nacionalista lázadásról, úgy G Ras itthoni lázadása is pont ugyanannyi sikerrel járt. A dalban egyébként van értékelhető rész, például a zenei alap. Ami, külföldi kölcsön beat, szóval ez sem a lázadók érdeme. A problémája viszont ugyanaz majdnem, mint a Nem tetszik a rendszer c. klasszikusnak. Elhiszem, hogy azoknak a CEU-s kitűzőt magukra rakó, 20-on éves koruk elején járó, LMBTQ zászlóval a falukon élő embereknek, akik a 4-es 6-os vonalán kívülre csak az Aurórába merészkednek ki, azoknak bejött ez a szám, viszont ezen túl ismét problémás. Csak még pár frappánsnak szánt, de annál kevésbé kreatív rímmel lett megáldva, kicsit prosztóbban, mint a Nem tetszik a rendszer és sajnos G Ras stílusa és megjelenése pár ligetvédőn kívül senkiben nem tett vonzó benyomást még annyira se, mint talán anno Karsay. Miután a lázadás évében az égvilágon semmi nem történt, G Ras aztán megírta 2018-ben a Szabadság éve c. nótát, mely a szavazásra buzdított és a NER bukását vizionálta. Persze a harmadik kétharmad után annyira sem jött ez be, mint a lázadás éve. Nem is lett még akkora pályafutása sem a Szabadság évének, mint ennek. Azóta pedig, mintha az rendszernek nagyon keményen megmondós műfajról letettek volna.