Horváth Martin- A spontanitás hiánya a lélek halála

Jó pár évvel ezelőtt kutattam az örökségi limlomok között és rengeteg igazán értékes és érdekes dolog mellett kezembe akadt egy obszcén nagyon proli pornó magazin egyenesen 2001-ből. Az igazán érdekes rész a társkereső rovat volt benne. Tegyük félre azt a kérdést, hogy egy pornó magazinban ki keresi élete párját abban a jóhiszemben, hogy reális esélye van egy normális barátnő jelöltet találni azok között, akik ezt az "újságot" megveszik. Minden nyomtatott magazinban melyben fellelhető volt (és némelyekben még most is) a társkeresés szekció, ott kivétel nélkül egy séma szerint valósult meg a bemutatkozás. Az úriember leírta, hogy hány centi, kilógramm, haja színe, szeme színe, elvetemültebbek más centiméterekkel is szolgáltak és elengedhetetlen jelző volt a jelige előtt az, hogy "ápolt". Ismét ki kell térnem arra, hogy milyen szánalmas jelző ez és annál megdöbbentőbb, hogy szinte kivétel nélkül mindenki odaírta. Ápolt...mit jelent ez? Hogy a sorok írója fürdik, nem rohad a foga és le tudja és le is szokta vágni a körmét. Gyakorlatilag ennyit. Ennyi erővel az "írni-olvasni képes" és " szobatiszta" megjelölés is trend lehetett volna. De az igazi probléma pontosan ez. A trend. A sablon. A séma. A spontanitás hiánya. Ez manapság is él csak más formában. Youtube-on rengeteg videó van, ahol frusztrált inceleknek készítenek tanácsokat arról, hogyan legyél olyan pasi, aki feltud szedni egy csajt, vagy többet is. " Így jár egy férfi" és hasonló címek pörögnek, hogy épkézláb, karakán férfi látszatát keltsék az agyonfrusztrált kisfiú lelkű szorongó emberekről. Ezzel persze ideig óráig lehet leplezni a valóját, és talán össze is jön valami szerencsétlen lány is neki egyszer vagy kétszer, de hosszútávon mindenképp kiderül, vagy akár már rövid távon is, hogy valójában ő csak egy frusztrált kisfiú. Ezeknek a csajozási trükköknek, sémáknak, betanult mondatoknak, ráköszönéseknek, bókoknak mind megvan a hátulütője. Nagyon kicsiny és egyáltalán nem nívós réteg az, akiknél ez működik. A bukás, a kudarc és a még több frusztráció, sikertelenség és csalódás determinált.

Másik borzasztó és hasonló szituáció, a karrier és az "önmegvalósítás" területén jelentkezik. Itt vannak a marketingesek, coachok, trénerek és Szabó Péterek. Naiv 19 évesként elcibáltak egy remek MLM-es céghez, hogy nézzem meg milyen nagyszerű és ugye tele van lehetőségekkel. Visszataszító volt, ahogy az engem beugratni próbáló öltönyös alak jól láthatóan egy betanult szöveget mond el, betanított módon, gesztusokkal stb. Ennek sem a legnívósabb réteg dől be. A Szabó Péterek és a coachok pedig megpróbálják ugyanígy a világot leegyszerűsíteni egy pár pontos instrukcióba. Úgy leszel boldog ha ezt az 5 szabályt betartod, úgy leszel sikeres, ha ezt az 5 dolgot megcsinálod minden reggel. Meg hasonló ilyen baromságok, a klisés idézetek mellé, amivel megakarják váltani az emberek életét. Nem látják az élet mennyire sokrétű. Spontanitás nélkül pedig még igazi karrier nem született. Csak olyan hazug karrier, mint amit a NER médiában seggnyalással ellehet érni. De valódi tehetség, siker sosem írható le. A tudományos felfedezésektől a művészi sikerekig, de egy egyszerű vállalati előbbre jutásig is (már ha az nem a KESMA része) csak is spontanitással valósítható meg. Arról, hogy a lelki boldogság mennyire mély dimenziókban mozog és a spontán örömök és az élet apró, pillanatnyi szépségeit képes e az ember értékelni, megragadni vagy csak átérezni és élvezni, fogalmuk sincs. Ha csak a marketing, tréning emberek lelketlen pontjait követjük garantált, hogy bukás, kudarc és még több frusztráció és csalódás determinálódik. Az a kicsiny réteg, akinél pedig beválik garantáltan valamiféle pszichopata, ha ilyen leegyszerűsített világban érzi jól magát és azoktól a céloktól, amiket ezek a csoda tréningesek mondanak neki.

Elérkeztünk pedig a harmadik ilyen megtervezett hibához, mikor már nem egyéni és nem is a társadalomban való helyünk megtalálása a cél, hanem magának a társadalom helyének a megtalálása. A társadalmi rendben, ha ugyanúgy nincsen spoantanitás, akkor ugyanolyan kudarcos, halálra ítélt, nyomorult, frusztrált és csalódásokkal teli lesz a társadalom működése. Ami a csajozásban a Youtube-technikák és bevett dumák, ami a karrierben a coachok és trénerek 5 pontja, az a társadalomban az állam, annak minden hierarchikus, mesterséges intézményrendszerével. Ahogyan a kereszténységet is az intézményesedett egyház torzította el és nyomta el valódi szellemiségét, úgy a nemzetnek is az állami intézményrendszer ölte meg a lelkét. Minden érték, melyet rendszerbe rakunk, keretek közé szorítunk és becsatornázunk egy előre megszabott rendbe, az megöli azt. Jézus Krisztus szellemiségét a szigorú dogmák és egyházi liturgiák, a nemzetiségek, kultúrák értékeit pedig a politika és a bürokratikusan felülről irányított kultúra, oktatás stb. Minden szellemiség, ha nem spontán ölt testet, akkor meg is hal. Abban, hogy a társadalom pedig spontán, önszántából, ösztönösen szabad akaratából alakítsa ki önmaga rendszerét egyedül az anarchizmus hisz és még a libertarianizmus is idesorolható. Még némiképpen az eredeti marxizmus is efelé hajlott, amely a munkások hangsúlyozottan spontán forradalmában hitt, amikor is szabad döntésükből a tömegek megdöntik a fennálló tőkés rendet. Ha ez így marad, akkor a kommunizmus nem válik egy vérszomjas szörnyeteggé, maximum egy utópia marad. De Lenin és társai kivették a spontanitás tételét és a pártot az egyenlőbbeknél is egyenlőbb szintre emelték, ahol élcsapatként felülről vezényelhették le a szocializmus építésének útját. Így lett spontán forradalom helyett, maguknak a munkások vérével olajozott államszörnyeteg a kommunizmus zászlóshajója. Az anarchizmust aztán az anarchokommunisták szúrták szíven hasonlóképpen. Szintén kivették az anarchizmus legfontosabb tételét, hogy az emberek spontán módon alakítják ki saját decentralizált társadalmi rendszerüket. Az anarchokomcsik nem akarták ezt kivárni, vagy komoly szellemi tevékenységet folytatni a társadalom szemléletének megváltoztatása és az emberek meggyőzése érdekében, ők inkább előakarták idézni a folyamatokat. Mindezért pedig robbantottak, terrorakciókat csináltak minden hierarchikus intézmény ellen és azokban szolgáló ártatlanok ellen. Amivel mindösszesen azt értéték el, hogy az anarchizmus mára a rendbontás és a káosz szinonimája lett, az anarchista ember pedig a csürhéjé.

( A seattlei autonóm anarchokommunista zóna, mely három hetet élt spontán szerveződő, valós társadalmi igény hiányában.)

Az anarchizmusnak megannyi irányzata van de egy fontos törés akad, melyben kétfelé választhatjuk őket. Ez pedig az anarchista társadalom megvalósításának a módja: pacifista, vagy erőszakos. Utóbbi a spontanitás megölése. Ha nem hagyjuk, hogy a társadalom magától ébredjen rá saját maga szabad döntési jogára, helyzetére, képességeire, hanem erőszakos módon omlasztjuk össze körülötte a rendszert, az egy durva beavatkozás. A szabad akarat, szabad döntés és az emberi szellem megsértése. Annak a szellemnek, az emberi szabadság és jóságnak a megsértése, amelyben az anarchizmusnál jobban egy eszmeiség sem hitt. Lev Tolsztoj, aki a keresztényanarchizmus nagy előfutára egyértelműen pacifista, ahogyan a keresztényanarchizmus is szilárdan elutasít minden más utat. Noam Chomsky a híres professzor, aki az anarcho-szindikalizmus nagy szimpatizánsa, szintén pacifista és csak is az emberek szellemi forradalmában hisz, melyet így egy vér nélküli tényleges követhet. Ha a szívekben és fejekben nincs rend, a körülöttünk lévő világban sem lesz.

A spontanitás mindenféleképpen alapvető feltétele egy értelmes és érdemes emberi létnek. Nem napról napra élést, percről percre létet jelent ez. Szilárd meggyőződés, hit és tudatosság a feltétele az emberi életnek, viszont a meggyőződéseink és hitünk gyakorlatba ültetésének alapvető feltétele a spontanitás. Meglátni egy helyzetet és élni vele, érezni a lehetőséget és megragadni, élvezni a pillanatot. Amikor az ember a megvalósítást, maga próbálja megtervezni végzetes kudarcba zuhan. Jézus maga is ezt mondja: "Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Mát. 6:34). A szellemet és a lelket nem lehet megtervezni. Amikor egy egyház, megszabja papírforma szerint, hogy mettől meddig tart egy evangelizáció, egy program, azzal megöli az egész lényegét. Mert a szeretetnek nincsenek időpontjai és formai korlátjai. Minden pillanatban, minden helyen ott van a lehetőség jónak lenni, tenni valamit. Mert ha az ember tervez, akkor az ÉN tervez, az Ego tervez. Minél kevesebb az ÉN, annál inkább a lélek tölti ki a helyét. A lélek pedig spontán működik, spontán tör elő, spontán érez. "Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek." (Márk 13:11) figyelmeztet erre ismét Jézus. Ha az ember nem tervez, enged a Léleknek. Jézus is spontán mondta el a Hegyi beszédet és spontán borította fel a kufárok asztalait a templomban. A spontanitás az Isten jele. Ahol elvek vannak és spontán cselekedet, ott valahol ott az Isten. Ezt nem ismerik frusztrált ösztönlények, akik sémákkal rohannak szexuális vágyaik után, ezt nem ismerik a pszichopata coachok, trénerek és Szabó Péter félék, ezt nem ismerik a karrieristák a "máltai lányok" és ezt nem ismerik, akik a társadalmat hierarchikus, bürokratikus intézményrendszerek keretébe zárnák. De azok sem, akik erőszakkal bontanák ezt le. Ahol spontanitás nincs, ott nincs lélek, sem Szentlélek, sem élet igazán.

10 év NER és 5 értékes NER-ellenes dal

Az 5 szánalmas NER-ellenes dal bemutatása után, sokkal nehezebb dolgom akadt, mikor a kreatív, mondanivalóval rendelkező darabokat próbáltam összerakni. Nem azért, mert ne lenne 5 értékes szerzemény, hanem mert mindegyik két, maximum 3 előadóhoz kötődik. Igyekeztem több helyről meríteni, de így sem kerülhettük el, hogy egy előadótól ne legyen több is a listán. Sajnos a kreatív, értékes és mondandóval rendelkező tartalom nem olyan populáris, hogy sok zenélni tudó ember számára jelentsen utat. Több punk szerzemény is fontolóra volt véve, de nagy sajnálatomra nem igazán tudtam elég nívósnak értékelni őket. A Központi Hatalom bár aktívan NER-kritikus, mégis szövegvilága inkább egy trollkodás, mint komolyan vehető alkotás. Az olyan nagy öregek, mint a HétköznapiCsalódások ebben évtizedben szintén nem tudták megütni a lécet. Egy olyan együttes, mely a '90-es évek csalódottságát úgy foglalta refrénbe az Én városom c. műben, hogy " Mecsek alján az élet, ugyanolyan, mint máshol, kelet-európai vergődés lett a nyugat-európai lázból, Mecsek alján az élet ugyanolyan, mint bárhol, túl közel van a szakadékhoz a Mennyországtól távol", az az együttes, most egy " Geci Orbán, geci kormány, geci ország, geci világ" és " SorosSorosSorosSorosSoros" refrénnel tudott szolgálni a NER ellen. De új rendszer, új rendszerkritikus együttesek. Nézzük mire futotta.

1. Kozmosz: Az okosak földje

A Kozmosz első albuma már 2012-ben debütált, tehát igen korán belevetették magukat a NER-kritikus punkba. Nagyon nehéz volt tőlük kiemelni egy dalt, mely a listára kerülhet, hiszen az egész album egy NER-ellenes hadjárat, mi több, maga az egész együttes az. Mégis az Okosak földje volt az a szám mely nem véletlen lett a leghíresebb daluk talán. Egyértelműen a NER-ben érlelt nóta ez, melynek mondanivalója itt mindennél aktuálisabb, hiszen reflektál az Orbán-Gyurcsány ellentétre, ahogyan a szokásos külső ellenség propaganda hadjáratra is, mégis sokkal több ez a szám. Gyakorlatilag egy egész magyar történelmen átívelő önkritika ez a magyar társadalomnak, mely társadalom habitusának csak egy állomása és szükségszerű következménye a NER. A problémákat mélyebben keresi, mint abban, hogy " tolvaj Viktor, Mészáros lop, Stadion, Stadion!". De hiszen a problémák sokkal mélyebben is vannak, bennünk. Mindannyiunkban. A szám úgy energikus és ad reményt az értelmes mondanivalójú magyar punk zenének, hogy közben egyáltalán nem bunkó, tróger és frusztrált. Ha a magyar punk jövőjéről beszélünk, akkor az legyen ilyen, vagy minimum a Kozmosz nyomvonalán kell haladjon. Sajnos az együttes 2015-ben feloszlott, azonban ilyen olyan formációként a fő bandatagokkal tovább él. Ezek azonban, ahogyan  a másik kettő Kozmosz album sem, már nem ütik meg úgy a színvonalat. De egyáltalán nem rosszak. Viszont a 2012-es Okosak földje c. album teljes anyagát nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek.

2. Apa Zenél + WNTS: Magyar vagyok

Apa Zenél itt helyrehozta az előző listában szereplő szánalmas Baszódjál meg KDNP c. dalt. Persze az is elment volna egy trollságnak, a listába sokkal inkább azért került be, mert ilyen proli trollságra ugrottak sokan. De a lényeg, hogy a WNTS hangszerelésével egy most én meg nem mondom milyen stílusban, de kellemesen hallgathatóan reflektál a dalszöveg kreatívan az egész magyar jobboldal, mindenkori, de legfőképp mai mentalitására. Azt a számomra kedves stílust tette ráadásul magáévá, mikor valaki nem nyíltan kritizál, hanem az irónia és a szarkazmus eszközeivel teszi nevetségessé a rendszer uralkodó mentalitását. A torz 21. századi nacionalizmusunk így cinikus köntösben lesz kiparodizálva és mutatja be annak nevetséges, eltúlzott, visszás és kétszínű oldalait is, miközben a NER korszakának legautentikusabb politikusai, közéleti szereplői mind felvonultatnak valamilyen formában a dalban. Amúgy ismét nehéz volt választani, hiszen az Apa Zenél és a WNTS formációk külön is rengeteg antiNER számmal rendelkeznek, de úgy éreztem ez elég átfogó és univerzális. Leghíresebb mégis a WNTS-től a Köszmédia, melyet azért szintén érdemes meghallgatni, illetve a formációk többi számait is. 

3. Dé:Nash: V4 KRÚ

Dé:Nash relatív új a "szakmában", 2018 végén jelent meg a Turul c. számával, mely elsőre sokaknál problémát okozott, hogy komolyan gondolja vagy sem. Sokan szerintem úgy jártak, mint mikor a Belga Nemzeti Hip-Hop c. számát az akkori nemzeti radikális Pannon Rádió kezdte lejátszani mert nem érezte az iróniát benne. Nos, Dé:Nash szintén ezzel az iróniával kooperál és nagyon jól teszi. Egyértelmű, hogy ez az általam egyébként nem annyira kedvelt stílus, egyáltalán nem kompatibilis a konzervatív, nacionalista szellemiséggel. Két olyan szubkultúra mely összeegyeztethetetlen. Ettől olyan pikáns Dé:Nash és ebben van ereje is. Bármit is énekeljen el ebben a stílusban, ordít róla, hogy paródia. És annál nagyobb ereje és értéke nincs is egy rendszert kritizáló számnak, mint mikor nem kell nyíltan kimondani, hogy mi nem tetszik, nem is kell szarkasztikusan felnagyítani a dolgokat, egyszerűen elég ugyanazt elmondani, amit hivatalosan mond a hatalom és ha ez megfelelően van tálalva, pontosan elég, hogy érezzük mekkora baromság, amit képvisel a rendszer. Mesés kis világ, mikor kormánypropaganda szövegekkel lehet hülyét csinálni a kormányból és a koncerteken "hajrá Fidesz!"-t kiáltó tömeg valójában ezzel megalázza a pártot.

4. Dé:Nash és Krúbi: Keresztes hadjárat

Itt jött el az, amit a bevezetőben is írtam, hogy nem lehetett elkerülni, hogy egy előadótól ne legyen két szám. Ugyanakkor ez egy közös produkció Krúbival, aki ugyan nem utazik a dalaival igazán a  politikában, itt mégis megteszi ezt. A keresztes hadjáratra ugyanúgy illik, ami az előbb az összes Dé:Nash számról lett írva. Itt azonban nem csak groteszkül tálalja a kormánypropagandát, hanem azt mondja el, amit eközben valójában jelent az, vagy, amit valójában gondol magáról a NER, de minimum sugall és az egyszerű jobber fejében ez él. Nevezetesen, hogy itt most ez a rendszer valami heroikus, történelmi csoda, olyan nagy ország és kontinens védő uralkodók és hadvezérek szellemi örököse, akikek mindenki tisztel.  A keresztény kultúra, a fehér társadalom, a tradícióihoz ragaszkodó szuverén nemzetek utolsó védőbástyája, mely eksztatikus harcát vívja a minden értéket elpusztítani szándékozó világ ellen. Ezt a képet festi le a szám, és attól olyan erős, hogy közben végig magunk előtt látjuk a csepeli pacalzabálókat, pocakos szotyizó kormányfőt és a kokós Habony Árpit és érezzük, hogy a beállított képnél szánalmasabban távol már nem is lehetne a valóság. Ezeknek a groteszk daloknak pedig, ami még értéke, hogy az egészen valahol nevet. Senki nem dühös, senki nem bosszankodik. Valahol érezzük közben, hogy az élet súlypontjai valahol máshol vannak és még rengeteg perspektívája van a boldogságnak, mint, amit a politika adhat. Azon csak nevetni érdemes, az is már egy boldogság perspektíva. 

5. Luke Benz: Abszurdisztán 

Nem győzöm hangoztatni mennyire nem szeretem a trappet vagy a newschool hip-hopot, de hát mit tegyen az ember ha ez a korszellem és ebben alkotnak most a tehetséges előadók is. Persze a műfaj kínál azért rengeteg lehetőséget, csak zeneileg nem tudom értékelni. Szerettem én régen az Akkezdet Phiait vagy Anonim MC-t is, de ha valaki tehetségesen tud szöveget alkotni, akkor a new version is megadja ezt a lehetőséget neki, én pedig hajlandó vagyok eltekinteni a zenei primitivizmusától a dalnak a költészet oltárán. Így van ez Luke Benz alkotásával is, aki olyan rímeket, szótagszámokat alkot meg és olyan ütemben csinálja mindezt, hogy ha nem kapcsolom be a feliratot a videón, akkor nem is fogom fel a fél tartalmát. ( Ezt a műveletet ajánlom is, amúgy mindenkinek). Ha valami ortó tucat trap lenne a szokásos szánalmas mondandójával, akkor is értékelném a tehetséget, de mivel egy a műfajban egyedülálló módon felépített rendszerkritikát rejt a szöveg, így még pozitívabb. 

10 év NER és 5 szánalmas NER-ellenes dal

Minden rendszernek megvan a maga ellenkultúrája. Ez az ellenkultúra a legtöbb esetben aztán a humor, vagy a zene eszközével tud a fennálló hatalom ellen a legnagyobb hatást gyakorolni. A Kádár-rendszer kritikája is leginkább olyan zenékben csapódott le, mint az akkori Beatrice, vagy Hobo. Aztán ott van a rendszerváltás utáni 20 év, melyben nehéz lenne megszámlálni is mennyi együttes szakosodott a fennálló rend és a társadalom kritikájára. Most pedig itt van nekünk a NER és 10 éves évfordulója alkalmából sajnos alig tudunk összeszedni olyan NER-kritikus muzsikákat, amit objektív és értelmes ember valamilyen módon ne hallgatna kínosan. Pedig adott bőven okot az Orbán-korszak arra, hogy világnézetileg, kulturálisan jól elkülöníthető ellenreakciója fejlődjön ki. De ahogyan a politikában, úgy a zenei térfélen is ez egy nagyon szűk, perifériára szorult rétegnek sikerült ( róluk itt van szó ). Most jöjjön a nagyközönség ingerküszöbét és sokszor az ellenzéki tüntetések hallgatóinak fülét megütő szégyenválogatás.

1. Nem tetszik a rendszer

Nem kellett sokáig várni a NER-nek, hogy tüntetések kezdődjenek ellene és csakhamar himnuszt is keresett magának a szerveződő hősies ellenállás már 2011-ben. A főhős ebben a szerepben Karsay Dorottya volt. Az akkor 26 éves Dorottya tökéletes archetípusa volt mindannak, amit a libsitinikről sztereotip módon gondolhat egy ember. Mögötte volt a CEU, Kaliforniai Egyetem, emberi jogok diploma és szociológia, Amnesty International munkatárs. Akkor persze ezek még nem voltak annyira az emberek fejébe vésve, mint ellenség, de annyira az sem vésődött bele az emberek fejébe, hogy mi is ez a NER. A dal ezért nem hozta el a világforradalmat. Egyrészt mert ha ma indulna is egy roppant lightos, sokszor keservesen odaerőszakolt rímekkel komponáló átlag "dobbantani akarok ebből az országból" Budapest belvárosi tinihiszti hangulata van az egésznek. Másrészt pedig akkor a legtöbb embernek ez még taszítóbb volt, mint maga Orbán az 1 éves országlása után. A kedvenc jelenetem mikor fapofával bemutat a kamerának hosszan, majd unottan néz ki a kávézó ablakán a diktatúrába fulladó pesti utcákra, jelezve ezzel végképp azt az attitűdöt, mely mentalitásra a nagykörúton kívül, mindenki kapát-kaszát ránt. 

2. DopeMan: BAZMEG! 

Ha maga az előadó és a cím nem lenne elég ahhoz, hogy tudjuk, hogy itt nem éppen Széchenyi István rendszert változtató reformjait önti ódába a szerző, akkor is a helytelenül leírt káromkodás nyomatékosítja ezt. Nem egészen egy évvel a Karsay Dorottya totális homályba veszése után jött Dopeman és úgy gondolta, hogy a Himnuszt egy picit megspékeli az aktuális társadalmi, politikai, rendszerkritikai észrevételeivel. A Himnusz stórfája és a négyszer is utána elmondott " bazmeg" aztán sokaknál kiverte a biztosítékot, főleg az akkor még karakterrel bíró Jobbik szavazóbázisában, akik mára átvándoroltak Orbán apu védőszárnyai alá. Dopeman 2 évvel később még a nemzeti szimbólum meggyalázásáért bíróságra is lett citálva a dal miatt. Nem kell talán mondanom, hogy miért nem mozgatta meg ez sem a társadalmat igazán, mindannak ellenére, hogy hírhedt lett a nóta. Még az sem segített pedig rajta, hogy Dopeman lett a 2012-ben a Milla (?) vagy valami mára hamvába halt formáció által rendezett alternatív köztársasági elnök választáson a győztes. Persze ne feledjük, hogy csak is azért lett ez a derék ember az alternatív köztársasági elnök, mert az online szavazás nyertesét, Bartos Cs. Istvánt már a szervezők is komolytalannak és vállalhatatlannak tartották. A helyzet persze nem lett jobb Dopeman papával sem. Végül ők sem döntötték meg a rendszert és a bazmegolós himnusz sem lett az ellenzék himnusza.

3. Puszi Együttes: Mit loptál ma Kolbász Viktor?

Leírni is kínos volt ezt a címet. Őszintén szólva nem is raktam volna be a válogatásba, ha ennyit tudok róla, olyan szánalmas hatása van, mind a címnek, mind magának a "számnak". Viszont mivel ellenzéki tüntetéseken egy időben rendszeresen előkerült, kénytelen voltam jelentőséget tulajdonítani ennek. A mindössze 1 perces dal ( hála Istennek tovább nem kínoz minket) 2014-ben látott napvilágot. Ezt már nem ismert közszereplő, vagy nagy szervezetek pénzelt hátszele dobta össze. Házi készítésű, igazi underground móka ez, ahonnan egyébként az értékes mondanivalóval bíró dalok szoktak jönni. De ez nem az a fajta. Gyakorlatilag egy prolihőzöngés. Ha lemennék Kiskunlacházára, beülnék a helyi presszóba olyan 50-es alkoholisták közé, és azt mondanám írjanak egy dalt, kb ugyanezt kapnánk. Hasonló kultúrközegben, mint az említett fiktív úriemberek, aztán nagyon hamar életre kelt a dal és az interneten imádták megosztani azok az emberek, akik miatt biztosan nem mennénk el egy tüntetésre. Ha véletlen odatévedek jóhiszeműen és felharsan ez a dal, melyet a közönség tud, akkor pedig sietve távozok. Egy szó, mint száz, ebből sem lett himnusza az ellenzéknek. De miután hisztis liberális lányok, bazmegoló gengszterek bevonzották a maguk közegét, a színtiszta boomer prolik is helyet kaptak a NER-ellenes zenei palettán. 

4. Apa Zenél: Baszódjál meg KDNP!

2015. Bele kellett törődni, hogy a NER első ciklusában nem döntöttek rendszert és jaj, súlyos következményei vannak ennek. Megérkezett a vasárnapi boltzár. Rég érte akkora csapás a magyar társadalmat, minthogy egy napon hétvégén ne tudjon vásárolni. Kevés olyan érvet hallottam a boltzár ellen, melyek nyomósak lettek volna. Én is töltöttem alkoholizálós éjszakákat akkoriban (is) úgy, hogy vasárnap hajnali 1-kor még a Tescoba mentünk munícióért, de hát letudtam volna erről mondani a társadalmi szolidaritás jegyében azért, hogy a boltosok, pénztárosok, árufeltöltők is lehessenek egy hétvégi napon tutira a családjukkal vagy ahol akarnak. Persze nem ezt hangsúlyozta a propaganda, hanem ocsmány farizeuskodó keresztény mázzal indokolták az Úr napját. Ami, olyan emberektől, mint, akikből a NER áll, rohadtul visszataszító. Ezért is született meg ez a remek nóta, ami nem kevés antiklerikális érzelemmel dolgozik. Ez pedig összehozta az előző számért rajongó prolikat és a legelsőért rajongó liberális ifjakat, meg mindenkit, aki nem akart lemondani a hajnali 1-es La Fiesta túráról. Mivel az egész dalt kizárólag olyan indokok, érzelmek és vágyak szülték, melyek Maslow-piramis legalján helyezkednek el, így szükségszerűen szánalmas. Persze szükségszerűen pont ezért is lett népszerű széles körben. Csak hát, valahogy az MTA tagok megint kimaradtak ebből az antiorbán himnuszból is és a "Baszódjál meg KDNP és külön Semjén Zsolt" nem terelte be az értelmiséget az ellenzéki táborba nagy arányban. 

5. G Ras - A lázadás éve

A "lázadás éve" kifejezés eredetileg magától Viktor fővezértől származik és így vizionálta év elején a nemzeti erők előretörését Európa szerte. Ahogyan aztán Viktor számításai sem jöttek be egy fikarcnyit sem a 2017-es nagy európai nacionalista lázadásról, úgy G Ras itthoni lázadása is pont ugyanannyi sikerrel járt. A dalban egyébként van értékelhető rész, például a zenei alap. Ami, külföldi kölcsön beat, szóval ez sem a lázadók érdeme. A problémája viszont ugyanaz majdnem, mint a Nem tetszik a rendszer c. klasszikusnak. Elhiszem, hogy azoknak a CEU-s kitűzőt magukra rakó, 20-on éves koruk elején járó, LMBTQ zászlóval a falukon élő embereknek, akik a 4-es 6-os vonalán kívülre csak az Aurórába merészkednek ki, azoknak bejött ez a szám, viszont ezen túl ismét problémás. Csak még pár frappánsnak szánt, de annál kevésbé kreatív rímmel lett megáldva, kicsit prosztóbban, mint a Nem tetszik a rendszer és sajnos G Ras stílusa és megjelenése pár ligetvédőn kívül senkiben nem tett vonzó benyomást még annyira se, mint talán anno Karsay. Miután a lázadás évében az égvilágon semmi nem történt, G Ras aztán megírta 2018-ben a Szabadság éve c. nótát, mely a szavazásra buzdított és a NER bukását vizionálta. Persze a harmadik kétharmad után annyira sem jött ez be, mint a lázadás éve. Nem is lett még akkora pályafutása sem a Szabadság évének, mint ennek. Azóta pedig, mintha az rendszernek nagyon keményen megmondós műfajról letettek volna. 

George Floyd vs George Stinney halála

Miközben az USA lángba borul mert a náluk megszokott rendőri túlkapásban egy büntetett előéletű, majd éppen ismét pénzhamisításon kapott fekete meghal, lassan elfeledkezünk milyen is egy nem mondvacsinált rasszizmus. Bár manapság főleg nyugaton a torzliberalizmus a "rasszista" jelzőt úgy használja, mint annak idején a kommunisták a "reakcióst", hogy boldog, boldogtalant ellehetetlenítsenek, addig a rasszizmus ne feledjük, az USA-nak valóban olyan alapvető esszenciája volt, mely után (sajnos) érthető a másik végletbe való átbillenése a társadalomnak.

1944-ben egy észak-karolinai kisváros mellett egy 7 és egy 11 éves kislány holtesttét találták meg. A gyanú hamarosan a nem messze lakó 14 éves fekete fiúra, George Stinneyre terelődött. Stinneyt letartóztatták, majd feltehetően éheztették, hogy vallomást csikarjanak ki belőle. Bár írásos nyilatkozat sohasem született erről, a rendőrség szerint a fiú beismerte a gyilkosságokat. Ezt követően George Stinneyt rekordgyorsasággal egy 3 órás villámtárgyaláson ítélték el. A csak fehérekből álló esküdtszék mindössze 10 perces tanácskozás után mondta ki bűnösségét. George Stinneyt 1944. június 16.-án villamosszék által kivégezték. Ő az USA történetének legfiatalabb halálra ítéltje, akit ezzel a módszerrel végeztek ki és a 19. század óta is a legfiatalabb halálra ítélt volt az Egyesült Államokban. 2014-ben 70 évvel a fiú halála után felülvizsgálták az esetet és megállapították, hogy George Stinney ártatlan volt, szóbeli vallomását pedig kikényszerítették. Az esetet újravizsgáló ügyvéd véleménye szerint is megdöbbentő az eset és különösen kegyetlen kiváltképp egy 14 éves elítélt esetében.

Floyd és a józan ész temetése

Mikor láttam a George Floyd rendőri intézkedéséről készült videót, nagyon rosszul esett. Tudva a végkimenetelét az eseményeknek, szorongató érzés volt ezt végignézni. Nem kellett volna annak az embernek meghalnia. Viszont George Floyd egy bűnöző volt. Rablásért börtönbüntetésen is túl volt már és láthatólag a pénzhamisítás a szabadulása után sem állt távol tőle. Nem éppen egy Martin Luther King alkatú fickó volt, aki pólókra, graffitikre, virágágyakba rakott szentélyekbe való lenne. Hírességek adnak pénzt a temetésre és a családjának ( tőlük mondjuk egy percig sem sajnálom, talán az egyetlen módja, hogy a gyereke így legalább kitörjön abból az életminőségből, amiből az apja csencselései biztosan nem ragadják ki). Minneapolis polgármestere a keddi videón zokog (vagy inkább zokogást színlel) Floyd aranyozott koporsójánál és világszerte gyászolják az emberek azt a fószert aki feltehetően fegyvert fogott másokra, mások magán, vagy a köz tulajdonát illetéktelenül elvette és egy börtönbüntetés után is odáig jutott, hogy továbbra is piti üzérkedéssel kerülni ki a társadalom szabályait. Nyilván nem jár ezért halál. De nem jár ezért mártíromság sem. Ahogyan egy bandaháborúban megölt gengszternek se, ahogyan focihuligánoknak sem, akik balhéban meghalnak és folytathatnánk. Keserves szánakozás és sajnálat az jár. Úgy tűnik a világ egy lázálom illúziójában él. Rasszizmust kiállt mert a genderbolsevikok a maguk valóságtól elszakadt ideológiai projekcióikban ebben élnek. A feketék szociális helyzetükből adódóan evidens, hogy nagyobb arányban kötnek ki bűnöző életmódnál, vagy szocializálódnak már bele. Talán ezért is van több rendőri túlkapás feketékkel szemben a statisztikában, mint nem feketékkel, nem pedig a zsigeri rasszizmus miatt. De a helyzet valójában nem a rasszizmusról szól. A helyzet arról szól, hogy az emberek lemondtak az önmaguk, családjuk, tulajdonuk és szűkebb környezetük védelméről. Ezeket mind átruházták az államra, mely szükségszerűen erőszakszervezeteket hoz létre. S, ha az állam kénye és kedve éppen nem úgy kívánja, hogy ezeket arra használja fel, hogy boldog boldogtalant kit ellenségnek vél felakasszon vagy főbe lőjön, mint a nácik vagy a komcsik, akkor is érzéketlen szociopatákat termel ki a rendvédelmisek között. Mert miután valakinek az a munkája, hogy nap, mint nap a világ söpredékével foglalkozik, rablókkal, erőszakolókkal,gyilkosokkal, részeg duhajkodókkal, bandaháborúzókkal, flegma gyorshajtókkal, akkor törvényszerűen egy idő után a morál és az empátia kihal belőle. Ez annak, hogy önmagunk és lokális környezetünk védelmét kiadtuk a kezünkből és átadtuk egy centralizált erőszakszervezetnek, szükségszerű következménye. A túlkapás determinálva van egy olyan esetben, ahol egy ex-rabló börtönbüntetése szabadulása után pénzhamisításomon kapnak és vele kell eljárni. Egyéni és lokális tudatosságra lenne szükség a mindennapi életünkben. Persze lehet ehelyett rasszizmus tüntetéseken részt venni, anarchokommunista lázongást játszani LCD TV lopással egybekötve, random szobrokat ledönteni a "múltat végképp eltörölni" véleményterror jegyében, csak ha nem vesszük észre, hogy ez egy önmaga farkába harapó tébolyodott kígyó akkor súlyos ára lesz. Mert a szélsőség szélsőséget szül és ha nem is maga a nyugati társadalom termel ki magából autoriter választ erre a "soyboy komcsi" káoszra, akkor majd Oroszország és Kína fogja a befolyását növelni a polgárháborús viszonyokba fulladt társadalmakban. Akkor pedig nem az lesz a leglátványosabb problémánk, hogy Floyd nyakán térdelt a rendőr, hanem, ahogyan Winston Smithnek mondják Orewell legendás 1984-ben: képzeld el úgy a jövőt, ahogy egy emberi arcon egy bakancs talpa tapos.

Két gyilkosság, két szélsőség

Két felesleges haláleset tartja lázban a közéletet az elmúlt hét óta. Az egyik nekünk, magyaroknak téma: a Deák téri késelés. A másik az USA-t, ergo az egész világsajtót érintő hír: George Floyd halála. Mindkét esetben értelmetlen és elkerülhető halálesetekről van szó, mindkét eseteben előkerül a rasszizmus és a kisebbségek helyzete és mindkét esetben politikai szélsőségek használják fel a témát. A Deák téri esetnél feltételezhetően az elkövetők cigány származásúak voltak Ez persze felszította azt az évtizedek óta a magyar társadalomban feszülő problémát, amit a cigányság helyzete jelent. A mainstream média így jó szokásához híven hallgat erről a tényről. A szélsőjobboldali média pedig uszítva hangsúlyozza ki. Az afroamerikai áldozat ügyében persze a mainstream média abszolút megértő és támogató hangnemet üt meg, míg a jobboldali hallgat vagy árnyal. Nálunk a Mi Hazánk vonul ki ízléstelenül a ORÖ székháza elé tüntetni, míg a tengerentúlon a radikálbalosok gyújtogatnak rendőrösöket. Álszent módon az Antifa nevű szélsőbalos szervezet által jelentősen bujtogatott durva, erőszakos, fosztogató, törő-zúzó amerikai tüntetéseket objektíven, vagy még támogatva is ír a mainstream magyar sajtó is. Egyetemben a világtrenddel. Közben többet foglalkoztak azzal, hogy a késelés utáni tüntetés jogtalan, mint magával a késeléssel. Remekül látszik honnan fújnak a szelek továbbra is. S bár a NER leuralta statisztikailag a magyar médiát, mégis az emberek többsége érezhetően abból a pár liberális médiumból építkezik, amely nem a NER része, vagy külföldi forrásból. Ahol a médiumok aránya komplementere a hazai jobbos túlsúlynak. Látom instán, ahogy minden híresség kirakja a fekete képet meg a Black Lives Matter kiírásokat. Aztán most már a személyes ismerőseim is. Múlthéten másfajta ismerőseimtől tele volt a megosztás a két szerencsétlen srác képeivel. Mártírt farag most mindkét oldal szerencsétlen sorsú emberekből, ikonná züllesztik valakik életét és halálát. Ürügyet szolgáltat mindkét politikai szélsőség, hogy a maga igazát és érdekét köztudatba hozza, miközben rég nem érdekli már az áldozat. Emberek halálából kovácsol politikai tőkét sátáni módon mind a szélsőbal és mind a szélsőjobb. Mindenki, aki ezekbe beáll, megosztja, részt vesz, legyen bármelyik oldal mellett is, az nem tesz mást, mint tanúbizonyságot arról, hogy neki a két srác halála, vagy egy fekete élete nem jelent többet, mint egy újabb alkalom, hogy kimutassa törzsi hovatartozását a politikai hiénafalkájában. Emberek haltak meg, nem hősök és nem mártírok. Jobb sorsra érdemes, halált semmiképpen nem érdemlő emberek, mindkét ügyben. Mi pedig az őszinte sajnálat helyett fogjuk az arcképüket és a gyűlölet zászlajára tűzzük, hogy még több vizet hajtsunk a posztmodern Mussolinik, vagy épp a 21. századi jakobinusok malmára.

Pünkösd és nyelvekenszólás

"Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” (Apcsel. 2: 4-12)

Kevesen tudják viszonylag minek az ünnepe is a pünkösd. Ennek oka, hogy ez a Szentléleknek/ Szent Szellemnek az ünnepe, márpedig azt nagyon nehezen tudjuk meghatározni micsoda pontosan. Ennek oka, hogy az Istenről, mint Atya mindenkinek lehet elképzelése, mint a végső ok, teremtő hatalom stb. Jézusról könnyű elmélkedni, hiszen hús-vér emberként járt közöttünk. A Szentlélek azonban sokkal megfoghatatlanabb. Jézus mégis azt mondja, hogy, amikor ő elmegy, elküldi nekünk a Szentlelket, mely nagyobb dolgokat is kijelent, mint ő maga. Szóval jelenleg nagyobb tudás birtokában lehetünk nyitott, tiszta szívvel, mint, akik Jézust személyesen ismerték. Valójában ez a hármasság kíséri el a Biblia történetét is. Az Ószövetség az Atya szellemében zajlik, a zsidóság sokszor rideg és torz hozzátársított elképzeléseivel a világ nagy teremtőjéhez. Az Újszövetség már Jézus, aki emberként mutatja be, hogy ez az Isten valójában, hogyan szeretné, hogy éljünk. Az utolsó pedig a mindennapjainkban a Szentlélek, mely ehhez ad erőt. Az Ószövetség még puszta hit és törvény, az Újszövetség a szeretet tanítása és a szeretetteljes élet példája, a Szentlélek pedig, ami képessé tesz ezt a példát nekünk is megvalósítani. Eldönteni mikor és mi a helyes egy szituációban, erőt adni abban a szituációban a jóra. A fenti igeszakaszt elsőre mindenki varázslatos, már-már mágikus jellegűnek érzi, de valójában nem feltétlen kell így lennie. Az apostolokat minden nép a maga nyelvén értette, mikor a Szentlélek hatása alá kerültek. Sokkal inkább érthetjük ezt úgy, hogy ez a nyelveken szólás nonverbális. A szeretet tettekben, gesztusokban nyilvánul meg. Egy ölelés, egy ajándék, egy mosoly, egy kézfogás, segítségnyújtás bajban levőkön olyan tettek, melyek nonverbálisak. Minden nép és nemzet tagjai között érteni fogják. A szeretet nem kötődik nyelvekhez, népekhez, rasszhoz, nemhez, vagy korhoz. Átível mindenen, betölt minden szakadékot, akkor is ha szavakkal nem értjük egymást. Ez a Szentlélek csodája. Nem győzöm hangoztatni, mennyivel nagyobb csoda ez, mintha valóban minden nyelven varázslatosan beszélni kezdenénk.