A kijevi sziréna

Hajnal óta követtem az Ukrajna elleni orosz támadást. Mikor meghallottam a tudósításokban Kijevben a szirénákat, valami nagyon különös érzés fogott el. Emlékszem, mikor az iskolapadban ülve azt tanították nekünk, hogy az olyan klasszikus háború, mikor egy ország elfoglal egy másik országot tankokkal, katonákkal, bombázással, már a múlté. A gazdaság és a kibertér az új háborúk színtere. Hiszen ez is volt a hidegháború utáni globális világfelfogás. Ahogy Mussolini mondta: a vér hozza mozgásba a történelem kerekét. Ez a kerék pedig kegyetlenül forgott évezredek óta, generációról generációra. 1992-ben írta meg Francis Fukuyama az A történelem vége c. értekezését, melynek lényege, hogy a hidegháború végével ez a kerék megállt. A történelem elérte végét és csúcsát, s a modernizációval mindenütt a liberális demokrácia rendszere győzedelmeskedik szükségszerűen, így elhozva a szabadság, béke és vérrontás nélküli kompromisszumok korát. Fukuya értekezése a '90-es évektől a politológia és minden társadalomtudomány Bibliájává vállt. A délszláv háborút még a hidegháború utáni átmenet utórengésének betudták, a Közel-Keleti terrorellenes háborút és afrikai regionális konfliktusokat pedig olyan helyen vívták, melyek még nem értek arra a civilizációs fokra, hogy a "történelem végéről" beszélhessünk ott. De óhatatlanul oda tartanak és a Nyugat beavatkozásai csak ehhez segítik közelebb őket.

Kevésbé ismert, hogy Samuel P. Huntington írt egy kritikát Fukuyama tézisére. A civilizációk összecsapása c. iromány azonban sokkal sötétebb jövőképet vázolt fel. Huntington ebben azt állítja, Fukuyama téved, mikor azt hiszi, hogy a modernizáció automatikusan a liberális demokráciát hozza el mindenütt. A hidegháború végével pedig nem Mussolini véres kereke állt meg, s a történelem ért véget, csupán egy korszak. Az ideológiák összecsapásának korszaka. Azonban ezt váltja a kultúrák, civilizációs tömbök összecsapása és a történelem vészterhes kereke bizony zakatol tovább. Huntingtonra sokkal kevesebben figyeltek.

Kevesebben figyeltek, mert az ember óhatatlanul megakarja váltani ezt a világot. Azt akarja, hogy Fukuyama idilli tézisének legyen igaza, és egy békés, boldog, erőszakmentes világ magától bekövetkezzen. Az ember mindig is sóvárogva várta a Mennyország eljövetelét, de hite sosem volt elég ahhoz, hogy ne a két szemével akarja maga meglátni és elérni ezen a világon. Pedig már Jézus Krisztus is - sokak csalódására-, nem azért jött el, hogy a világot megváltsa, hanem az egyéni lelkeket. Krisztus a világot elveszettnek látta, mely szükségszerűen a pusztulás felé sodródik, mint egy kádba ejtett apró gyerekjáték a lefolyó örvényében. Ezt azonban mindig kevesen voltak hajlandóak belátni. S az ember ahelyett, hogy magát és másokat váltana meg az önmagán és másokon elért változással, mindig a körülötte lévő világot akarta megváltani. Mindig a körülményt megváltoztatni, nem önmagát.

S bár Fukuyama tézise recsegni és ropogni kezdett a 2010-es évektől, s még maga a szerző is beismerte tévedését, milliók tudatába ivódott be a szükségszerűen a béke, szabadság, kompromisszumok uralta demokratikus világ felé szükségszerűen zakatoló történelem, mely hamarosan eléri végét. Abban a pillanatban azonban, mikor Oroszország teljes körű támadást indított Ukrajna ellen minden remény és bizakodás szertefoszlott. A modernizáció, a demokratikus intézmények nem hozták el az ember ősi, ösztönös lényének halálát, s a nyers erő az, ami most is irányít, ahogy tette ezt évezredeken át. A történelemnek nincsen vége, véráztatva forog és lánctalpakon zakatol ma is. Tévedtek a tanáraim, s tévedett Fukuyama. 2022. 02. 24.-kének reggelén a Kijevi sziréna nem csak egy háború kezdetét jelezte, hanem egy olyan világ eljövetelét harsogta, melyben az idilli, békés, erőszakmentes jövő bekövetkezésében, többé már senki sem reménykedhet.

Erkölcs és hatalom nincs együtt

Erkölcs és hatalom nem létezik együtt. Az USA évtizedeken át hitette el a világ nagy részével, hogy a szabadság és a demokrácia hírnöke, védnöke a bolygón. Aztán a kétes indokoltságú iraki háborúval, de legkésőbb a csúfos afganisztáni kivonulással, Ukrajna előre deklarált cserbenhagyásával végérvényessé vált: a király meztelen. Mára nem csak az nyilvánvaló, hogy aljas hatalmi és geopolitikai törekvéseit rejtette a Nyugat mézes-mázas köntösbe, de azzal a beismeréssel, hogy saját állampolgárait sem képes/hajlandó kimenekíteni Ukrajnából, egyértelmű, hogy nem csak erkölcsileg bukott meg, de világi hatalmában is. A Trump jelenség, mind az elborult PC-kultúra erre adott reakció. Az LGBTQ és egyéb radikálbalos hullámok, ennek a nyilvánvalóan elveszett erkölcsi talapzatnak a befoltozására tett kétségbeesett próbálkozások, mellyel az USA társadalma csak még mélyebbre vergődik, mint egy kapálózó ember a futóhomokban.

Az Európai Unió mely még az USA által propagált liberális szabadság hírnöke, de Európától ez a kapálózás még nevetségesebb, hiszen maga is az USA elhazudott ideológiai lepellel letakart geopolitikai játszmájának súlytalan terepe csupán. Fogatlan oroszlánként fúj ide, vagy oda, s harsogja egy nála nagyobb bukó birodalom, bukott, s hazug sallangjait, miközben saját rebellis keleti tagállamaival sem tud mit kezdeni.

Oroszország már régóta ismeri ezt a színjátékot. A bolsevik forradalom óta játszotta el, hogy egy világraszóló nemes ideológia nevében tevékenykedik a földgolyón, miközben csak vörös rongyokba csavart orosz imperializmust folytatott. S ezt teszi ma is a demokrácia köntösében cinikus gúnnyal, s nem titkoltan kiparodizálva azokat. Mindenki tudja, hogy katonai akcióiban semmi nemes nincs, csak rideg hatalmi logika, de közben folyton rámutat: az USA is ezt tette Koszovóban, a Közel-Keleten.

Kína is hamar eljutott oda, hogy az állampárt nevén kívül, nem sok kommunista van benne. Mao hatalmas arcképe alatt alakult át kemény nacionalista, tekintélyelvű, államkapitalista impériummá. S nem érdekli ez a paradoxon sem a kínai lakosságot, sem Kínát, hogy mit gondol erről a külvilág.

De nem volt ez másként sohasem. Mindig is a nyers, hatalmi ösztön irányította a világot mindenütt. Aztán Európa a kereszténység álarcát felvéve játszotta geopolitikai hódításait, de az iszlám világ is ezt tette kezdettől fogva. Ahogyan a pogromokat rendező hindu nacionalista kormánypártok, vagy a muszlimokat mészárló buddhista államok is. S, ahogyan elinfálták a vallásokat ilyen módon, úgy törtek utat helyettük az ideológiák. Ma, a 21. században annak vagyunk tanúi, ahogy a birodalmak végleg elinfálják ezeket az ideológiákat is. S a király meztelen, nem marad más csak a rideg hatalmi logika. Elérkeztünk ismét az ókorba, mikor kendőzetlenül és őszintén öltek, hódítottak a birodalmak és teljhatalmú vezetőik kényük-kedvük és megalomán földi vágyaik szerint. Ahogyan Hamvas Béla írja a Titkos jegyzőkönyvben "Hát nem voltunk mindig bestiák? Ember! - álnok hazugság, bigott képmutatás". Mindig is bestia volt világ, bármily idealista eszmét is tűzött a hatalom zászlójára. Azt csupán lejáratta, s teszik némelyek még ma is, az utolsó felvonását játszva ennek a színjátéknak. Ha valami reményteljes, hogy az embereknek most már, - sok ezer év kihagyás után- nyilvánvalóvá kell váljon, hogy a hatalom és az erkölcs, az idea, sohasem járhat együtt. Hogy a bestiát mely a világot alkotja, s alkotta titkon vagy nyíltan mindig is, azt magunkban kell legyőznünk. Csak önmagunkban tudjuk elérni a változást, csak önmagunkat tudjuk legyőzni, s egymáshoz való viszonyunkban elérni, hogy a Lélek győzedelmeskedjen a matéria ördögi logikája felett. Az igazság mindig belülről fakad, a gonosz támad felülről, hatalmi rendszereken és törvényen és befolyáson keresztül. Akkor is, ha ezt az igazság köntösében is viszi véghez.

(Kép: Egy orosz ortodox pap éppen megáldja a hadsereg fegyvereit)

Az Axióma antikrisztusi kultúrkereszténysége

 Az Axióma közzétett nemrégiben egy videót a kultúrkereszténységről, ami minden valódi Krisztus követő számára förtelmesen kell, hogy érződjön. Aki vállalkozik rá, hogy megnézi itt megteheti: https://fb.watch/b2CTnDA5jU/

Az Axióma abban a negédes tévképzetben tengeti magát, hogy a kultúrkereszténység bár valóban nem igazi Krisztus hit, azért mégiscsak elősegíti annak a létrejöttét, terjedését, emberek megtérését. A világtörténelem legantikrisztusibb gondolata, hogy Krisztus érvényét előidézhetjük nem Krisztus tanait követve. Legfőképp olyan úton, amire Jézus azt mondta, hogy az Istent kereső embernek semmi köze hozzá. Az Axióma sem tud mit kezdeni a maga paradoxonjával, hiszen először próbál érvelni a politikával összehányt egyház mellett azzal, hogy a konstantini fordulat után, majd midőn államvallás lett a kereszténység, akkor kezdett igazán nőni a keresztények száma. Aztán egy perc nem telik el, hogy beismerje, hogy ettől a minden biblikusságot mellőző aktustól, hogy egy társadalmat, jogrendet, államot megkeresztelnek, nem lesznek még a tömegek keresztények. De, legalább ez jobb táptalajt ad a valódi hit elterjedésének- mondja az Axióma. Nos, legutóbb, mikor törvénybe, jogrendbe próbálták foglalni Isten erkölcsiségét, akkor egy olyan társadalomnak adott táptalajt, ami Jézus Krisztust kegyetlenül megölte, azok vezetésével, akik az Isten erkölcsét a társadalomba próbálták tuszkolni. Az, hogy ma az Újszövetségi részeket is hozzácsapjuk, még nem lesz jobb a végkifejlet.

"A betű öl, a Lélek éltet"- mondja Pál apostol. Nagyon régóta nem érti meg nagyon sok ember, egyház, állam, hogy a Szentlelket nem lehet paragrafusokba, társadalmi rendszerekbe felülről belepliszírozni. Jézus emberekhez jött, s a tanait megélő emberek lelkülete, cselekedetei azok, amik továbbterjesztik és hirdetik másiknak Isten lényegét. Ember és ember közötti kapcsolatokban. Ha a kultúrkereszténység ennél hatásosabb lenne, akkor Jézus csinált volna egy politikai pártot vagy hasonló. De nem tette, mert ez az ő tanításainak totális félreértelmezése.

Az Axióma kultúrkereszténység fogalma egy könnyed metaforával összefoglalható.

Élt egy zongorista mester, aki megtanított egy tucat embert zongorázni, majd azok is még többeket. Ez a társadalomnak mindenféleképpen elenyésző hányada, de tök jó, ha mindenkit a társadalomban zongoristának nevezünk! Ez egy zongorista ország, zongorista kontinens. Függetlenül attól, hogy a 90%-a rohadtul nem tud zongorázni, vagy nem is akar. Az sem baj ha olyan emberek zongoráznak, akik nem tudnak, csak azt hiszik, sőt az sem baj ha a zongorajátékot olyan emberek veszik védelmükbe és reklámozzák, akik közben látványosan a zongora tetejére szarnak. Konklúzió? Ez mind elősegíti a valódi zongoratehetséget létrejöttét.

Persze az Axióma a végére tartogatja a nemes tanulságot, ami olyan, mintha maga a kígyó sziszegné oda bölcseletként: az igazság mércéje nem a hitelesség! Ezt hagyja útravalónak, hogy ne feledjük, mint végső tanulságot. Itt azért már azt hiszem Krisztusban hívő, és nem hívő de jóérzésű emberek valamennyien meghőkölnek, és ennek az Istent címkeként használó újfarizeusi brand

legcinikusabb cinkosain kívül mindenki számára világossá válik, hogy itt rosszlelkű gazemberek próbálják izzadságszagúan megmagyarázni, hogy a fekete valójában fehér és a Sátán igazából az Isten.