A 21. században kiveszett alázat

Van a 20. és a 21. század politikai és jogi mozgalmai között egy égbekiáltó különbség. Ez pedig a minimális alázat, mely utóbbiak esetében teljesen kiveszett. Vegyünk egy egyszerű példát.

Horvátország 1991-ben hadban állt az akkori Európa 3. legnagyobb hadseregével a Jugoszláv Néphadsereggel. Tette ezt úgy, hogy nem létezett önálló horvát hadsereg, csak pár önkéntes, területvédelmis alakulatok és rendőrök. Az Európai Közösség (az EU elődje) nem kívánta elismerni Horvátországot független államként, Jugoszlávia egyben maradása mellett foglalt állást és fegyverembargót vezetett be, ami Jugoszláviának kedvezett. Horvátország maréknyi fegyverese pedig lesz, ami lesz, alapon védte a hazáját, miközben diplomáciailag igyekezett jobb belátásra bírni Európa nagy részét, ami végül sikerült is, s közben minden adományt hálával fogadtak.

S miközben tény, hogy ma, Oroszország követett el egy 1945 óta példátlan, nemzetközi egyezményeket sértő brutális akciót Ukrajna megtámadásával, valahol sokak számára visszatetsző, hogy az ukrán kormány hisztis, követelőző gyerekként tud viselkedni. Fegyvereket követel, tankokat követel, morálian zsarol, a sárga földig lehord mindenkit, aki nem azonnal és sokat akar adni abból, amire éppen szüksége van, 0-24-ben árgus szemekkel van ideje pásztázni nyilatkozatokat, hogy azonnal behívasson bármilyen nagykövetet és kioktathassa morálból, ha nem teljesen az ukrán érdek szerint mert élni szólása szabadságával valaki.

Az '70-es és '80-as évek melegjogi mozgalma már-már mondhatni nemes volt, abban a tekintetben, hogy egy olyan korszakban történt, ahol Nyugaton is tényleg bigott, befásult konzik voltak, akik megvetettek egy szakadt nadrágért és a befestett frizuáért is, mint a zsörtölődő nyuggerek egy zsákfaluban. Eközben a jog is ellenük volt és például az Egyesült Királyságban az 1980-as évekig törvényileg büntetendő volt a homoszexuális kapcsolat.

Manapság az LMBTQ+ végteleníthető betűiből álló megannyi ember frusztráltan, habzó szájjal követel műsoridőt magának gyerekcsatornáktól, a dokumentumfilmekig. Biológiát és racionalitást értelmetlenül áthágó jogköröket és fenyeget jogi következménnyel és nyilvános megszégyenítéssel akkor, ha nem ezek teljes egyetértésében cselekszel, vagy mersz felszólalni. Pont úgy, ahogy egykor őket is elnyomták.

Mindennek a "haszna" pedig az, hogy teljesen kontraproduktívan állítanak át embereket, vagy hagynak az orosz narratíva bűvkörébe, amire egyáltalán nem lenne semmiféle szükségünk, vagy rugdossák vissza emberek véleményét a szexualitásról 1968 előtti bigott, kukacoskodó színvonalra, mint a nyugger, aki figyelget az utcán a zsákfaluban.

TGM (1948-2023)

 " Gondoljunk bele abba, hogy kétezer éve azért mégis elég meghatározó a kereszténység Európában, s hát kiderül minduntalan, hogy a kereszténység legegyszerűbb alapelvei nem ismertek. Most nem azokról beszélek, akik meghamisítják ilyen vagy olyan okból, vagy céllal a kereszténység tanításait. (...) Hanem naív, derék emberek, akik azt képzelik például, hogy a kereszténység az az egyenlőségnek meg a családnak meg az édes kis jóságnak a vallása(...) Gondoljunk bele, hogy Jézusnak az eszménye az nem a család volt, hanem a szüzesség. Ő neki az volt a véleménye, hogy semmiféle szexuális kapcsolat nem kell. Ezért nem volt előítélete, hogy ilyen kapcsolat, olyan kapcsolat. Mindegy volt, mindegyiket rossznak tartotta, házasságon belül kívül, teljesen mindegy. Mert, hogy nem magunkkal kell foglalkozni, hanem az Istennel. Vallás. Természetfölötti dologra vonatkozik, nem arra, hogy kell élniük egyébként nem hívő embereknek. És az, hogy egyenlőség, azt jelenti a keresztény vallásban, hogy a földi hierarchiák érvénytelenek. Nem azért, minthogyha beakart volna vezetni minimálbért. Hanem, hogy az emberek nem megérdemelten gazdagok és szegények. Ez az egész hatalmasok és hatalomnélküliek, ez az egész földi társadalom úgy, ahogy van rossz. És egyetlen remény van, hogy vége lesz az utolsó ítéletkor."

Tamás Gáspár Miklós (1948-2023)

A teljes beszélgetés, melyből a részlet való:

Liberalizmus és kereszténység a két elárult eszme

Nincs még két olyan világnézet/létszemlélet amit annyira elárultak volna, mint a liberalizmus és a kereszténység. A liberalizmus és a keresztény-konzervatívizmus ellentétéről szokás beszélni mindkét oldalon, mintha valami elementáris szellemi összecsapás színterében élnénk, melynek két esküdt ellensége e kettő. A valóság az, hogy a kereszténység, mint Krisztus tanítása messzemenően liberális a társadalomhoz való hozzáállásában, abban a tekintetben, hogy nem kívánja megváltoztatni a fennálló rendet, politikai hatalommal nem él, a törvényekben nem gondolkodik, a mindennapi életet szabályozni nem kívánja, hagyja, hogy "együtt nőjön a konkoly és a búza". Mindemellett egyéni szinten mélységesen konzervatív. A belső szabad belátásból jövő, egyéni erkölcsöt, önkritikát és önvizsgálatot a legmagasabb szintre emelte és magasan is várja el, önmagunkra nézve. A nemzeti-kereszténykonzervatív idea viszont mélységesen konzervatív a társadalomhoz való hozzáállásában, ragaszkodik a pogány logikákhoz, céljait a politikai és gazdasági hatalom eszközeivel éri el és törvények és szabályok által kívánja befolyásolni az embereket. A belső, egyéni jellemfejlődés, önvizsgálat és erkölcs tekintetében már liberális. A kultúrkereszténység belülről rothadó látszatideológia. Példaképei sem Jézus, próféták vagy apostolok. Hanem a földi hatalomféltése közben a családtagjaikat megvakíttató, forró ólmot fülbe öntő "szentek".

Ezt a kifordult, irtózatos világképet elégelték meg a felvilágosodáskor, s született meg a liberalizmus, ami ugyan erkölcsöt és spiritualitást nem adott, de a kultúrkereszténységből hiányzó, de a valódi krisztusi lelkületben benne lévő emberekhez és társadalomhoz való hozzáállást hirdette. A megértés, a másik életébe való erőszakos beavatkozás és ítélkezés mellőzése. Azonban az erkölcs és spiritualitás hiányát a 21. századra kificamodott baloldali ideológiákkal pótolták a liberálisok. Amint pedig ezen ideák megvalósítása lett a fő prioritás, elfelejtették a liberalizmus alapértékeit és váltak szivárványos manipulátorrá a médiában, fasiszta frusztrációval tobzódó toleranciadiktátorrá, meghazudtolva minden nemes hozzáállást, ami eredetileg a liberálist jelentette.

A liberálisok most járják be azt az utat, amit a "keresztények" 1000 éve. A nemes értékek elárulása és hozzákorcsosítása a világi praktikumhoz. A liberálisok még rájöhetnek, hogy nem önazonosak, mert ők még az első hullámos eszmeárulók. A mai jobboldal már elkésett, mert a keresztény címke mögött már több évszázados félreértés és gyakorlat áll, s a pragmatikus, korrupt, prosztó újburzsoázia teljesen önazonos, ha mintái a háborút, gyilkosságot, kínzást hatalmi érdekekért és világi ideákért elfogadhatónak tartó "királyok, hercegek, grófok".