Istent és a Bibliát nem lehet megérteni absztrakt, szimbolikus gondolkodás nélkül. Amennyiben mindent szószerint értelmezünk az hívők szempontjából a neoprimitivisztikus fundamentalizmushoz vezet, ateisták szempontjából pedig az autisztikus kritikákhoz. Isten szellem és a Biblia ennek megfelelően megfelelő műfajokkal igyekszik kifejezni ennek a mélységét, nem pedig mechanikus használati utasításként megértetni Istennek, számunkra megnem érthető esszenciáját. A Szentírás több évszázad alatt született részei, többfajta irodalmi műfajban is íródtak. S míg az ószövetségi vándorlások, háborúk vagy Jézus élete egy történelmi beszámoló ókori stílusjegyében íródtak, megannyi absztrakt gondolkodást igénylő, szimbolikus leírás is született a Teremtés könyvétől, próféciákon át a Jelenések könyvéig. Mivel a lényeg, Isten szellemisége a mi emberi logikai korlátainkkal fel nem fogható és le nem írható, maga Jézus is elvont, szimbolikus példázatokban beszél a legtöbb alkalommal, ha Isten esszenciájának magvát kívánja átadni nekünk.
Isten hármassága egy olyan misztikum, amelyet műszaki logikával soha fel nem foghatunk. A teremtés és az egész Bibliában elénk tárt időintervallum csakis absztrakt módon értelmezhető valamelyest. Az eredetileg teremtett kozmosz, melyet a Teremtés könyve Édennek hív olyan, mint a víz fagyott, jég formájú halmazállapota. A bűnbeesés létromlása után az emberrel és a hozzákötött teremtett világgal egyetemben alázuhan ez a kozmosz és létrejön a jelenlegi, fizikai világunk, ami a folyékony halmazállapota a víz a jelen példánkban. S mire az új ég és föld elérkezik és Mennyek Országa elközelít, a gőz halmazállapotának hasonlatával tudunk élni arra. Mind a három forma egy és ugyanaz a teremtés, mégis kardinálisan különbözik annak mikéntje és megnyilvánulása. Magának ennek a hármas tagolódásnak része az is, hogy Isten maga is a három különböző személyét, aspektusát ismerhetjük meg benne. Az Ószövetségben az Édentől, az Atya mindent átfogó, erős, határozott de bölcs, sokszor számunkra kiismerhetetlen, érthetetlen személye jelenik meg. Az Újszövetségben a jelen világhoz igazodva, a Fiút ismerhetjük meg Jézuson keresztül, aki már személyes érzelmekké, intuíciókká formálja az Isten lényegét, amit mi csak egyszerűen szeretetnek hívunk. S végül Jézus elküldi a Szentlelket, mely megnyitja az utat a Mennyország felé és felkészíti, formálja a hívőket az eljövendő világhoz való hasonulásra, beteljesítve az Istennel való egységet. Ez az, amit a teológiában reveláció progresszivításának, vagyis a kinyilatkoztatás fokozatosságának neveznek. Amint a történelem során Isten lépcsőzetesen ismerteti meg magát a zord kiismerhetetlen Úr képétől, egészen odáig, hogy mi magunk is lélekben, szellemiségben hasonolunk hozzá és osztozunk vele.
Ez a fokozatosság, előrehaladás pedig megjelenik mindenben. Isten munkája olyan akár egy spirál, egy folyton csavarodó, fel és leívelő de végső soron előrehaladó dugóhúzó. Az első teremtés, az Éden olyan, mintha egy analóg óra mutatója felfelé állna az éjfélen. A bukás letaszítja a világot a szemben lévő, lefelé mutató 6-osig, majd az új teremtés ismét felíveli a 12-esre. De a 12 nem éjfél, hiába áll ugyanott a mutató, több annál. Térben ezt sokkal jobban szemlélteti egy spirál, mely ugyanúgy lefelé csavarodik, de közben mégis előre halad a térben, miközben ismét felfelé tekeredik. Ez a spirál számtalan helyen megmutatkozik a teremtett világban is. Maga a DNS láncunk is ilyen előrehaladó tekeredés a térben, ahogyan az egész galaxis is ennek manifesztációja. Kevesen tudják de a bolygók nem csakhogy egy csillag körül forognak, hanem ezen csillagok is folyamatos haladásban vannak és a körülüttük lévő forgás valójában egy spirál szerül haladás a folyamatosan mozgó csillag mellett. Megannyi jelképet, szimbólumot hagy a teremtésben Isten, hogy láthassuk a munkáját, ahogyan a bűn és a bukás által is képes ismét felívelő szakaszokat elérni és a szabad akaratból jövő hibák és bűnök által fordul mégis jobbra, tökéletesebbre és halad előre Isten munkája, mely végül előbbre lesz, s jobb lesz, mint a kiindulópont volt. Ahogyan a Mennyek Országa is másabb, jobb, tökéletesebb lesz, mint az Éden volt, miután az első teremtés formái végleg elmúlnak a jelen világ végezetével.
Mikor még zsenge kamaszkoromban a ultrajobboldali, nemzetiszoc nosztalgiás közegekben bolyongtam volt egy alkalom ahol egy nemzetközi nacionalista dzsembori alkalmával a szerb kolegákkal beszéltek a magyarok, és hát a szerbek nagy ovációval fogadták, hogy szerintünk is az aljas nyugati, amerikai támogatottságú Koszovó az Szerbia része. Aztán visszakonyult a szájuk mikor Vajdaság kérdéskörében azt már a magunkénak vallottuk. Orbán "tihanyi visszhangja" is csak egy mintája az internacionalista nacionalizmus ősi problémájának.
Amikor a nacionalizmus megjelenik a 18. század végén, akkor egyértelműen baloldali, a jobboldali, konzervatív világrend lebontására szolgál. A konzervatív, feudális birodalmak többnyire mind többnemzetiségű entitások voltak, ahol a nemzetiséghez, etnikumhoz való tartozás másodlagos volt. A nacionalizmus képes volt lebontani területileg és társadalmilag a nagy jobboldali birodalmakat, kiegészülve a szocialsita és liberális mozgalmakkal egyetemben. Az Osztrák-Magyar Monarchiát is ez a nemzetiségi feldarabolás tüntette el a nagyhatalmak sorából, ahogyan ez vezetett Trianonhoz is és írta ki a Magyar Királyságot is a lehetséges középhatalmi státusz várományosai közül is. Mikor aztán a baloldali progresszió olyan fázisba jutott, hogy a nemzeti identitáshoz való ragaszkodás is avittnak és megszűntetendőnek minősült, akkor a nacionalizmus óhatatlanul oldalt váltott.
A 20. századtól a nacionalizmus átpártolt a koznervativizmus mellé, hogy közös defenzívát folytassanak az immáron nem csak konzervatív társadalmi rend, de a nemzeti értékek ellen is folyó progresszív megnyilvánulások ellen. Csak a nemzeti-konzervatív front kibékíthetetlen belső ellentétekkel rendelkezik, melyek alkalomadták felbukkannak. Egy globális kozmopolita progresszív folyamat ellen egyenként nemzeti szinten nem lehet harcolni. (Ezért is volt hasznos, hogy a nacionalizmus felbontotta a tradícionális soknemzetiségű, ám konzervatív értékrendű birodalmakat). Viszont a nacionalizmussal átitatott nemzetközi, közös felléppés a globalizmussal szemben elkerülhetetlen paradoxonokhoz vezet, hiszen egymás nacionalizmusa ütközni fog ezekben a nemzetközi összefogásokban. A román szélsőjobboldal ugyanúgy a globalisták, brüsszeli bürokrácia, LMBTQ és gender, migrációs kulturkeveredések ellen aposztrofálja magát, mint megannyi a kontinensen. De nacionalizmusából adódóan magyarellenes. Erdély, mint a magyar nacionalizmus szimbolikus ékköve, egyértelmű célpontja ennek. A jobboldal dilemmája ez esetben az, hogy vagy a nacionalizmusát dobja el és pártol egy román jelöltet, akiben az antiglobalista konzervatívot látja, vagy támogat egy liberális-globalista jelöltet, akiben a magyar nemzetiség védőjének lehetőségét látja. Így vagy úgy, de a nemzeti-konzervativizmus meghasonlik. Vagy a jobb vagy a bal lábának levágása mellett kell döntenie. Tovább menetelni azonban egyik nélkül sem képes. Nemzetközi példák azonban azt mutatják, hogy előbb vágja le a nacionalista gyökereit ez az irányzat, mint a konervatív vonalat, s lassan visszatérünk a 19. század progresszív kontra konzervatív, feudális hierarchikus társadalmak eredeti szembenállásához.
"Ez a rohadt Gyurcsányi..." - cseng a fülembe még nagyanyám ősfideszes méltatlankodása több, mint 20 évvel ezelőttről. Így i betűvel a végén. Gyurcsányi. Ekkoriban választotta meg a parlament Gyurcsányt először miniszterelnöknek 2004 táján. Utána csakhamar minden magyar ember megtanulta pontosan a nevét.
Gyurcsány már 1990-ben nagyot álmodott és megalakította az Új Nemzedék nevű fiatalos baloldali pártot, ami ahogy jött, űgy is tűnt el észrevétlenül, hogy aztán Gyurcsány is eltűnjön 10 évre a politikából és csak 2000-ben lép be az MSZP-be. Már fiatalon, a rendszerváltásnál radikális, reformer vonalat képvisel. Nem azonosul a posztkommunista, dohos, posványos kádári milliővel, ami Magyarországon a baloldalt jelentette. 2004-ben mikor miniszterelnök lesz ismét, teljes erővel és már hatalommal vág neki a baloldal megreformálásának és a Horn és Medgyessy-korszakokkal fémjelzett vérbeli posztkommunista avitt baloldaliság leszámolásának. Modern, lendületes, nyugatias, nyitott baloldaliságot akart behozni, ami egyszer és mindenkorra leszámol azzal, hogy a baloldali ember a kommunista szinonímája legyen ebben az országban.
Gyurcsány nagyot álmodott. De csakhamar visszahúzta az avitt, dohos, állampárti posztkommunista világ technikája, taktikája és a költségvetési statisztikák hamisításán át, választási hazugságokon, arrogáns lekezeléseken és érzékeny nemzeti identitáskérdések gyalázásán át vezetett az út a hírhedt szemkilövető, antidemokratikus rendőrterrorig, majd a teljes bukásig. Gyurcsány leakart számolni a posztkommunizmussal, de átitatta végül annak esszenciája. A baloldal megújulására esküdött fel, végül annak csúfos bukását és a jobboldal évtizedes reneszánszát idézte elő.
Orbán Viktorral egyetemben a modernkori magyar politikatörténet legmeghatározóbb alakja. Sorsuk különös módon hasonlatos és összeér. 20 évig jelentette a magyar közélet, ennek a két embernek egymáshoz füződő viszonyát. Tragikus szimbiózisuk rengeteg párhuzamot is rejt. Orbán is lelkes reformerként kezdte, aki nagyot álmodott és úgyszintén a posztkommunizmus leszámolására esküdött fel Magyarországon. Ennek érdekében az ellenség taktikáját is átvette és a győzelmet a posztkommunista baloldal felett Orbán végül azzal érte el, hogy annak retorikáját, tematikáit és technikáit is átvette. Orbán mire legyőzte a posztkommunistákat, magát is átitatta a posztkommunizmus esszenciája. Tevékenységének vége pedig - amely a jobboldal diadalát hivatott elérni-, nagyon könnyen a jobboldal csúfos bukása felé robog, amely évtizedekre idézheti majd elő Gyurcsány álmát, a baloldal reneszánszát.
1. Az Éden nem ( vagy nem csak) konkrét földrajzi hely, hanem a jelenleg létező világot megelőző, Isten esszenciájához közelebb álló létállapot. Ebben a létállapotban minden létezett, ami ma is, de más minőségben és formában. Ahogyan a víznek is három halmazállapota van, úgy a teremtett világnak is. A hasonlat kedvéért az Éden legyen a jég. Ezért az Édenben még nem voltak érvényesek több esetben azok a fizikai, vagy természeti törvények, melyek ma, nem volt jelen az evolúció stb. Példának okáért, minden létforma kizárólag növények termésével és levelével való táplálkozásra volt alkalmas ( Ter. 1: 29-30).
2. Ádám és Éva nem csak és kizárólag személyek, hanem egyben minden valaha élő ember összessége. Az ókeresztény origenészi teológia szerint minden ember létezett ebben a preegzisztens (jelen lét előtti létben) és mindannyiunk beleegyezett valamely mértékben az eredendő bűn döntésébe, vagyis az Isten nélküli, önálló élet melletti választásba. Kálvin később szintén úgy magyarázza, hogy Ádámban és Évában már jelen volt az összes valaha élt, élő, élni fogó ember "lélek-magva". Így ez a jelen világ és minden következménye mindannyiunk személyes felelőssége is.
3. Mivel az ember felelősségére bízta Isten az egész teremtett világot (Ter. 2:15) az ember minőségbeli bukásával (kvázi az emberhez hozzáláncolva) és Istentől való eltávolodásával, az egész teremtett világ is elbukott és létrejött a mi általunk is ismert, jelen, fizikai világ. Ezért írja Pál apostol később, hogy: " a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig." (Róm 8:21-22) Ez a jelenlegi világunk a víz halmazállapotainak hasonlatánál maradva legyen a folyékony víz.
4. Mivel Isten rendje felborult az ember bukásával, a kibillent rendet helyre kell állítani. Az ember azonban romlottságában képtelen saját magától erre. Pál még azt is mondja, hogy azt sem tudjuk, hogyan kell imádkoznunk helyesen és az Isten Lelke fohászkodik helyettünk. (Róma 8:26) Ezért az ember bűnének árát Isten maga tölti le az ember helyett, ő fizeti be a számlát helyettünk, mikor hús és vér formában teljesen emberré lesz Jézus Krisztus képében és a mi bűneinket magára véve vállalja a halált. Aki pedig ebben hisz, annak a " számlája rendezve lett", s az öröklét vár rá, a jelen világ múlandóságából kilépve. Hatalmas, emberi ésszel fel nem fogható misztérium ez.
5. A jelen világ végén, elérkezik az Új ég, Új föld és Új teremtés, melyben ismét visszaintegrálódik a teremtett világ az Isten esszenciájával átitatott állapotba. Ám nem az Éden állapotába, ahonnan kiindult, hanem annál sokkal több lesz. Isten szellemétől teljesen átitatva. Ez a Mennyek Országa, ahol Isten lesz minden, a mindenben (1Kor. 15:28). A halmazállapot példánkkal élve, ez a világ végő, " gőz" formájú állapota.
6. Jézus Krisztus a feltámadásával "ízelítőt" nyújt ezen elkövetkezendő, megújult, végső állapotunkról. Mikor Jézus feltámad, a testére nem hatnak már a jelen világ fizikai törvényei, ugyanakkor nem valamiféle szellem, mely kiesett a világból, hanem meghaladta azt, több annál. Ezért képesek a tanítványok Jézust fizikailag is megérinteni, vagy Jézus képes táplálkozni is (Jn. 20:19-25) mikor másutt még alakjának formáját sem teszi felismerhetővé (Mk. 16:12) vagy éppen ott és akkor jelenik meg, ahol akar. A feltámadáskor mindannyian ebben a szellemi testben fogunk részesülni, ahogyan maga a körülüttünk lévő világ is új szintre lép, új formába öltődik körülöttünk az Új ég és új föld képében. (Jel. 21:1)
7. A hit misztériuma által részesülünk Krisztus feltámadásának dicsőségéből majd, azonban addig is részesülünk Krisztusból már itt e földi világban is, hiszen részint eggyé váltunk szellemileg vele. "Élek de már nem én, hanem Krisztus él énbennem"(Gal. 2:20)- mondja Pál apostol, ahogyan kifejti azt is, hogy minden hívő Krisztus láthatatlan testének része. (1. Kor. 12: 12-27). Krisztus feltámadásának dicsőségében való részesedés azonban nem érhető el Krisztus földi megpróbáltatásainak valamilyen arányú részesedése nélkül! Az emberré lett Isten és az ő tagjai ebben a világban paradox hibák. Az eljövedő dicsőséges létállapot hírnökei egy még romlott, más "halamzállapotú" világban. Rendszerhiba a jelen világ szemszögéből, melyre úgy reagál, akár a fehérvérsejtek az idegen betolakodókra a szervezetben. Ezért hagyja Jézus azt a fontos tanítást minden kereszténynek, akik őszintén, szívvel és lélekkel kívánják oda adni magukat neki: " Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják." (Jn 15:18-20)
Nagypéntek alighanem a legfontosabb nap a kereszténységben. Olyan, amiről sokan megfeledkeznek vagy nem érzik át jelentőségét. Isten ezen a napon teljesíti be, hogy a mi általunk,k saját magunkban okozott létromlás következményét nem velünk fizetteti meg, hanem ő hozza meg az áldozatot helyettünk. A lét kibillent egyensúlyát nem tőlünk várja, hogy helyrebillentsük, - hisz képtelenek is vagyunk rá magunktól-, noha az ember szegült önként szembe Isten rendjével, hanem ő maga lesz emberré, szenved és hordozza el mindenki terhét és bűnét, hogy megnyissa az utat majd az örökkévalóságba. Olyan logikailag teljesen felfoghatatlan misztérium ez, ami a keresztény hit szíve és lelke. Isten fő esszenciájának, a szeretet valódi mibenlétének kulcsa és lényege.
Nagypéntek nélkül nincsen sem megváltás, sem feltámadás. Szenvedés és áldozat nélkül nincsen nyereség. S ezt a világ ismeri, coach-ok is mondogatják, de egy hatalmas különbség van. A világ embere mindig a saját maga dicsőségére és nyereséségre hozza meg az áldozatot. Időt és energiát áldoz, hogy testileg jó formában legyen, vonzó legyen, esetleg irigykedjenek is. Időt és energiát áldoz, hogy sikeres vállalkozó legyen, anyagi javai és materiális kényelme meglegyen. A maga dicsőségéért áldoz. Krisztus noha megtehette volna, nem a saját dicsőségéért szenvedett, hanem mások javára, azokéra is, akik őt gyalázzák. Teljesen oda adva magát, önös és ego érdekek nélkül. A világ emberének példaképei azok, akiknek szobrokat állítanak, képeket készítenek róla és ikonként tetszelegnek a világ "öröklétében". Jézus Krisztus és a feltámadás titka éppen az, hogy a sír üres. Nincsen ott semmi. Ami az emberek zömének áhított cél, arról a mindenható Isten azt mondja mit sem ér. Emberek tucatjai próbálnak kínkeserves izzadsággal legalább kicsit a világnak fennmaradni, ismertté válni, tetszelegni, bebalzsamozva, szobrokban, festményekben, fotókon, videókon továbbélni. Miközben Isten sírja üres, nincs ott semmi. Nem láthatod, nem maradhat fent, mert a matéria a világ végéig is fennmaradva üresség. Míg az üres sír a világ végéig jelenti, a valódi életet és örökkévalóságot.
Az emberi lény férfi vagy női princípiummal teremtetett. A idea férfi világhoz való viszonya leginkább a ráció és a logika útján történik. Megérteni akarja a körülötte lévő valóságot, ok-okozati összefüggéseket. A idea nő világhoz való viszonya inkább az intuíció és az érzelmek. A körülötte lévő valóságot nem annyira mélyen megérteni, mint inkább megélni akarja belső intuitíciói alapján és érzelmei révén. S bár a megértés elengedhetetlen ( amennyire lehetséges) Isten tekintetében és Krisztus küldetését nézve is, legalább annyira intuitív átadásról is szól a hit. Mert lehet érteni, hogy Jézus Krisztus váltsághalála révén ad lehetőséget az üdvösségre az eredendő bűnben dagonyázó emberiség számára, ezt teljesen felfogni aligha. A hit kulcsa éppen ez a minden emberi logikán túlmutató hit és átadás ennek a cselekedetnek az igazságában. S bár úgy tűnhet a tanítványok és megannyi próféta révén, hogy a Biblia meglehetősen férficentrikus, legalább ennyire szól a nőkről és a női megéléséről Istennel kapcsolatban.
A tanítványok megannyi kérdést tesznek fel a Mesternek, válaszai legtöbbször példázatok, melyek sosem konkrétak a kérdés tekintetében, amit így meglehentne érteni, ám logikusak, de legalább annyira intuitívak is, melyekben érezni kell a történetből fakadó igazságot. Mária hitt, mikor Jézus megfogant és ebben a hitben nevelte fel, majd kísérte el a legmélyebb anyai fájdalmával a keresztig, anélkül, hogy átlátta volna ennek teljes miértjét. Magdalai Mária sem értette, főleg abban a korban Jézus kegyelmét, amivel kimentette az őt meggyilkolni készülő, túllogikázott törvények alapján cselekvő farizeusok karmaiból, ám érezte a végtelen kegyelem nagyszerűségét, ami Jézus tetteiből és szavából sugárzott, s ő is a keresztig kíséri. Megannyi asszony hitt, bízott és fejezte ki csodálatát a Krisztusban megnyilvánuló igazság előtt, anélkül, hogy teljesen átlátták volna az isteni küldetés okát, s Jézus mindinkább igazat ad nekik, akár a farizeusok, akár a tanítványok logikai ellenvetésével szemben. Mikor a tanítványok félelmükben még bújkálnak, pár megnevezetlen asszonynak van hite elmenni Jézus sírjához a keresztrefeszítés után, hogy gondoskodjanak róla. Nekik is jelentik ki először a feltámadás csodáját, s a nők viszik hírül ezt a tanítványoknak, akik azonban annyi csoda láttán, logikailag még mindig kételkednek ebben. A hit legalább annyira egy bizonyos szintig megértés, mint ezen szint után intuitív átadás és bizalom a mindennapok cselekedeteiben. Ugyanúgy szüksége van minden egyes embernek, mind a férfi, mind a női valósághoz való viszony megélésére és ahhoz, hogy Isten szellemében járjunk, amit ugyan sokszor nem értünk miért, de érezzük, hogy helyes.
"Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig drága olajjal kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid." (Lk. 7:44-48)
1995 elején járunk, a Vance-terv 1992 januárjában beiktatott tűzszüneti megállapodása lejár. Az RSK állapotát tekintve ez a horvátokat annyira nem zavarja. Az egész 1994-es évben Krajna visszafoglalására készültek, terveket szőttek és gyakorlatoztak. A Nyugat diplomáciai megoldásokat sürget, Tudman sejtelmesen nyilatkozik, hajlik a tárgyalásokra, de a színfalak mögött mindenki tudja, nem akarják kivárni Szerb Krajna és a Boszniai Szerbek politikai egyesülését és esetleges újraerősödését. Most vannak a horvátok nyerő pozícióban és meggyengült ellenféllel állnak szemben. Milosevic is tudja ezt, ő pontosan a tárgyalásokra játszik és azt akarja, hogy Knin fogadjon el bármilyen béketervet, amit kap, hogy idejük legyen megmaradni és a későbbiekben politikailag egyesülni. Milosevic már a 1995 végén tartandó amerikai választásokban reménykedik és abban, hogy ha ismét egy Republikánus adminisztráció nyer, az újból magasról fog tenni a térségre, ahogyan 1991-ben tette és ismét a szerbek kerülhetnek nyeregbe. Az amerikaiak valóban megoldást kínálnak és asztalra teszik a Z-4 tervet. A Z-4 terv Horvátország területi és politikai rendezésének terve. Ebben Horvátországnak 4 zónáját jelölik meg. Első a legnagyobb eredeti Krajnai-dalmát rész, ahol Szerb Krajna fővárosa és legnagyobb területe, népessége is van. Ez a terület jelentős autonómiát kap, önálló önkormányzatisággal, parlamenttel, választásokkal és a kettős szerb-horvát állampolgársági lehetőséggel. Nyugat-Szlavónia ugyanebben az autonómiában részesül. Míg Kelet-Szlavónia (amit a JNA foglalt el) lassan két éves ENSZ felügyelet alatt visszaintegrálódik Horvátországba, valamint Krajna külső területeit, ahol eredetileg nem éltek a szerbek többségben, csak később foglalták el és űzték vagy irtáttoák ki a horvát lakosságot, azonnal visszakerül a horvát kormányhoz. Bár Milosevic azt ajánlotta a szerbek fogadjanak el minden tervet, Kninben hallani sem akarnak erről. Gyakorlatilag ugyanazon jogokat kapnák meg, amit az 1992-es horvát alkotmány biztosít nekik a két autonóm zónával. Szerb Krajna nem ezért küzdött annyit éveken át, hogy ugyanott legyenek, amiért a harcot kezdték. Zágrábnak ez a megoldás rosszabb, mint, amire katonailag képes lehet, de tudja a horvát hirszerzés, hogy Knin nem fog beleegyezni ezért a jószínben való feltűnés érdekében hivatalosan Tudman beleegyezik a Z-4 tervbe. 1995 tavaszára viszont világossá válik, hogy a Szerb Krajnai Köztársaság vezetése nem fogadja azt el. A békefenntartók mandátuma lejárt, az országból kivonulnak, miközben rendezési terv nem született. Zágrábnak ez a legideálisabb, Knin viszont nem méri fel, hogy a saját halálos ítéletét írta alá azzal, hogy a Z-4-et nem írta alá.
A Z-4 terv
Egy áldozat a zágrábi kazettás bombázások után
Ante Gotovina tábornok és Tudman készen áll egy professzinális tervvel Szerb Krajna jelentős részének megsemmisítésére. Azonban nem vágnak bele rögtön, a HV-t tesztelni akarják kisebb kockázattal is és megnéznék a Nyugat reakcióját is egy ilyen esetben. Ezért 1995 májusában ott vetik be a hadsereget, ahol egyszer már sikert értek el, ez pedig Nyugat-Szlavónia. A Nyugat-Szlavóniai Szerb Krajnai nyúlványt félig már 1991 végén elfoglalták kezdetleges módon is, most itt a lehetőség, hogy az egészet visszaszerezzék és végre elfoglalják a stratégiailag fontos kelet felé vezető autópályát. Ezzel lehetőséget nyitva egy Kelet-Szlavóniai offenzívához is. A Villám-hadművelet 1995 májusában megindul Nyugat-Szlavónia maradék része ellen. Az RSK-nak esélyem sem volt, egy hét leforgása alatt megszűntetik a horvátok a Nyugat-Szlavóniai entitást és visszaszerzik 4 év után az A3-as autópályát is. Kninben a hangulat elkeseredetten dühös és a háború történetének legnagyobb rakétazáporát zúdítják Zágrábra és több horvát nagyvárosra. Sok horvát civil veszti életét a bosszúhadjáratban, a kazettás bombák célpontjai szándékosan polgári célpontok voltak. ( Milosevic azonnal utasítja Knint a terrorbombázás leállítására két nap után.) Ez a reakció csak feltüzeli mind a horvát vezetést, mind a lakosságot. A Nyugat levette kezét a régióról a Z-4 bukása után, a horvátok megoldhatják a problémát úgy, ahogy akarják. Marko Perkovic Thompson is visszatér a hadseregbe, aki eddigre már több háborús slágert gyártott le és nagy népszerűségnek örvend. Megannyi horváttal, akik időközben leszereltek visszaáll a nagy offenzíva idejére a HV-ba. A horvátokat az is felbátorítja, hogy eközben a Boszniai hadszíntéren a szerb-bosnyák konfliktus közben megtörténik a srebrenicai mészárlás a szerbek részéről. Ez a délszláv háború legnagyobb etnikai tisztogatása, amit a szerbek követnek el bosnyák civilek ellen. Ez és az, hogy a VRS immár ENSZ-bázisokat támad és foszt ki, hogy fegyverhez jusson, eljuttatja a nyugati szövetségeseket arra a szinte, hogy a NATO megkezdi a boszniai szerbek bombázását. 1995 nyarán a horvátok leporolják a bosnyákokkal közös tervüket és a '94 Tél offenzíva folytatása mellett döntenek, ha bár már '95 van és nyár. A HV átvonul a Herceg-Boszniai Horvát Köztársaságba, az ottani HVO-val és a bosnyák Arbihhel közösen ismét észak felé tör, a VRS elenáll, de már a boszniai szerbek is a kifáradás jeleit mutatják. Bihács felszabadítása ugyan még mindig nem sikerül, azonban, ami a horvátoknak fontos, a Knini utánpótlási vonalat elérik. A Szerb Krajnai Köztársaságot elvágják a Szerbiai köldökzsinórtól. A HV és a HVO már ott állomásozik a szerb bábállam fővárosa, Knin mögött.
A Vihar-hadművelet és, amit maga után hagy
Az RSK letolt gatyával várja a horvát támadást. Sem elegendő fegyverzete, lőszere, sem embere sincsen már. 40 ezer rosszul felszerelt RSK katona várja a jól felfegyverzett HV 200 ezer katonáját. A horvát TV és rádióadók a megadásra szólítják fel a szerb lakosságot. Mindenhonnan a reménytelen elennállás üzenetét hangoztatják. Több százezer szerb civil készül fel a legrosszabbra. Rettegnek a horvátok bosszújától és nem hisznek a győzelemben a jelen helyzetben. A Szerb Krajnai Köztársaság vezetése hasonlóan áll a szituációhoz, a szerb lakosságot a menekülésre bíztatja a Boszniai Szerb Köztársaság irányába. 1995 augusztus 4.-én hajnalban lecsap a Vihar. A támadás a Horvát Légierő taktikai bombázásaival kezdőik az RSK-erők bázisai ellen. Ezt követően több ponton nyomulnak be Szerb Krajna területére, ahol 6-7 ponton elvágják egymástól a szerb erőket és kisebb gócokba szorítva őket felmorzsolják a katlanokban. A Vihar olyan erővel söpör végig, hogy Knin, a főváros már másnap, augusztus 5.-én elesik. Thompson az énekes szintén ott van, elsők között vonul be a városba és írja meg a Dolaznak Hrvata és a Kninska Krajlice című számokat Knin visszafoglalásáról. Diadalittasan tűzik ki a horvát lobogót az egykori Horvát Királyság székhelyének, knini várára. A horvát katonák egymás után verik le a szerb, cirill betűs utcanév táblákat, Krajnai rendszámtáblákat, égetik el a Jugoszlávia és a Szerb Krajnai Köztársaság zászlóit. Augusztus 6.-ára már csak az Észak-Krajnai részen vannak harcok, de április 7.-ére itt is felszámolnak minden ellenállást. Az eufóriát a sok éves, kegyetlen háború után jól szemléltetik Thompson sorai:
" A dicső lovag belép a Mennyország kapuján
Éhínség és háború nélkül hagyta hátra gyönyörű hazánkat
Arany szavakkal térdel le a Mennyei Atya előtt
"Visszaadtam a földedet, a horvátoknak"
Drága hősi földem örökké emlékszik e szavakra
Szeresd hát e földet, építsd rá otthonod
És védd meg őt, mert véred köt hozzá"
(Thompson: Dolaznak Hrvata)
A Szerb Krajnai Köztársaság most már csak Kelet-Szlavóniában létezik jogilag. Vezetősége a Boszniai Szerb Köztársaság fővárosába, Banja Lukába menekül. Tudman és Ante Gotovina tábornok ügyel rá, hogy kegyetlen, civilek elleni atrocitások ne történjenek, tanulva a Medaki esetből. Ettől azonban még történnek. Bár mértékük jelentősen csekélyebb és csak elszórtan, izolált esetekről beszélhetünk. Ez azonban nem vígasz a több száz idős, magatehetetlen szerb civilnek, akik már nem lehetnek az élők sorában, amit pár tucat barbár horvát katona okozott. Óriási konvojokban indulnak a szerb civilek és hagyják el Horvátországot. Több, mint 200 ezer szerb menetel autóval, lovaskocsin, traktorok vagy ahogy tudnak a Boszniai Szerb Köztársaság irányába. Az útvonalat a Horvát Hadsereg biztosítja. (Máig tisztázatlan körülmények között mégis egy alkalommal a civil menetoszlopba beleágyúzik az egyik HV egység.) Milosevic dühöng Belgrádban, és az egész esetet úgy konstatálja:
" Vukovárt 2000 horvát védte 3 hónapon keresztül, Szerb Krajnát viszont 200 ezer szerb nem volt képes 2 napig sem."
Franjo Tudman elnök és Ante Gotovina Knin várában a felhúzott horvát zászlóval
A horvát hadműveletek így nem állnak meg. Most, hogy Szerb Krajna eltűnt az útból, Ante Gotovina és csapatai az ősz elején átvonulnak Boszniába, és a Mistral-hadművelet keretében felszabadítják Bihácsot 4 évnyi szerb elzártságából és a VRS-el is felveszik a harcot. Hatalmas területek foglalnak el a Boszniai Szerbektől októberre és mindösszesen 20 km-erre Banja Lukától, a Boszniai Szerb Köztársaság fővárosától áll meg a horvát hadsereg, Tudman külön parancsára, amerikai politikai nyomásra. Az USA most már végképp tárgyalóasztalhoz kívánja ültetni a feleket, úgy érzi megvolt az a katonai erődemonstráció, ami kompromisszumkészebbé teszi a szerbeket. Milosevic, Izetbegovic, Tudman és Karadic a boszniai szerbek vezetője Daytonban gyűlik össze. Vészmegoldásnak a horvát hadsereg Eszék mellett gyülekezik, hogy katonai erővel foglalja vissza Kelet-Szlavóniát és Baranyát, Vukovárral és a megannyi faluval együtt. Erre azonban nem kerül sor. A szerb vezetés beleegyezik abba, hogy a Szerb Krajnai Köztársaság megszűnik létezni. A kisebbségek helyzetének rendezése okafogyottá válik, mivel a legtöbb szerb elhagyta Horvátországot. A korábbi közel 20%-os lakosságarányuk mindössze 3%-ra csökken a Vihar-hadművelet után. Külön az Erdődi-megállapodás értelmében Kelet-Szlavónia és Baranya egy két éves ideiglenes ENSZ bábáskodást követően visszaintegrálódik Horvátországba. Bosznia-Hercegovina helyzete szintén az asztalra kerül. Ebben két entitásra bontják az országot. Az egyik Bosznia-Hercegovniai Föderáció, amit vegyesen laknak horvátok és bosnyákok, a másik pedig a Boszniai Szerb Köztársaság. Mindkettő Bosznia-Hercegovina szövetségi államának része, de külön parlamenttel és önkormányzattal. A külön hadseregeket azonban lekell szerelni. A Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság nem kap önálló szerepet, még csak entitás szinten sem, az a bosnyákokkal kevert Bosznia-Hercegovinai Föderáció része. A HVO-t szintén leszerelik. Ezt a horvátok nehezményezik és egy három osztatú Boszniát szerettek volna, ahol önálló parlament és alkotmány jut a horvát kantonoknak is. Ezenkívül Bosznia-Hercegovina kap egy ENSZ-főfelügyelőt és egy rakat békefenntartót. Ez így van mind a mai napig és a Daytoni-békeszerződés sokak szerint inkább csak befagyasztotta a három etnikum konfliktusát a térségben, nem pedig megoldotta azt. Bosznia egy önálló működésre képtelen ország a szövevényes, sok osztatú politikai rendszerével.
Menekülő szerb civilek konvoja a Vihar-hadművelet után
A háború hatásai és emlékezete
Tudman megkapta, amit akart. Egy független és gyakorlatilag szerbektől mentes Horvátországot. De hercegovinai résszel kiegészült Nagy-Horvátországról le kell mondania, ahogy a boszniai horvátoknak is az anyaországhoz tartozásról és a megfelelő kisebbségi jogokról Bosznia-Hercegovinában. 1998 január 1.-ével a keleti országrész is visszakerül a Horvát Köztársasághoz. A porig rombolt Vukováron tiszteletteljes, egyben erős beszédet mond Tudman. A legnagyobb szerb kisebbség ma is itt él Horvátországban. Az együtt élés a horvátok és szerbek között azonban évtizedek múltán is terhelt. Vukovárt újraépítik, de mementóként a golyónyomok megmaradnak. A szitává lőtt Vukovári víztorony örök emlékként áll a horvát mártírság emlékére. A horvát és szerb gyerekek a mai napig külön iskolákban tanulnak, egymástól szeparálva. A tömegsírok feltárása nem segíti a sebek gyógyulását. Franjo Tudman Horvátországa a '90-es években egy nacionalista mámorban úszik. Rengeteg utcát, teret neveznek el Usztasa "hősökről", a köztelevízión pedzegetik a horvátok iráni, nem szláv származását. A háborús heroizmus és a szerbek démonizálása a médiában mindennapos. Tudman elméjén egyre inkább urrá lett a megalománia és 1995 után a hadsereg marsalljának nevezte ki magát, csak rászabott Tito katonai díszegyenruháját imitáló öltözetben. Ezt a rangot halála után visszavonták és más elnök nem élt vele. Hosszas betegséggel küzdött. Élete végén többszörs antiszemita kijelentéseket tett. A HDZ egy korrupt, Tudman családi és baráti körét hatalomba juttató gépezetté vált. 1999-re, halála évére gyakorlatilag egy nyugati politikus sem vállalt vele közösséget. Temetésére egyetlen hivatalban lévő európai vezető ment csak el, Orbán Viktor. Ahogy a horvát politológia mondja: Tudmannak két álma volt: Egy független Horvátország és az EU-tagjának lenni. Életében első álmát elérte, halálával pedig utat nyit a máodik felé. Franjo Tudman utcával, térrel, szoborral az összes horvát kis és nagyvárosban, faluban találkozhatunk. Nevét és emlékét hidak és a zágrábi repülőtér is őrzi. Tisztelete minden ellentomdása ellenére, a horvát lakosság körében töretlen.
Vukovári víztorony
Aknamező Horvátországban
Lassan a turizmus is újraindult az aknamezők árnyákában. Horvátország tetemes része még 30 évig aknamezőkkel tarkított, amiknek a felszámolása rettentő nehezen haladt. Közben megannyi ártatlan civil vagy épp turista életét követelve. Az egykori Szerb Krajnai Köztársaság területét különleges elbírálású területnek minősítik, amelynek extra anyagi igényei vannak az újjáépüléshez. Ezzel együtt is még mindig megszokott része Horvátországnak a kiégett, lerombolt, elhagyatott házak sokasága. Sok helyütt örökre elüresedő, gazzal, fákkal benőtt falvakkal, melyekben egykor szerbek éltek. A HOS helyzete mai napig vita tárgya. ( Veterán rangot a HOS-tagjai a többi egységhez képest csak sokkal később, paradox módon egy szociáldemokrata kormány idején kapnak a 2000-es évek elején). Bár a spliti HV alá tartozó HOS 1995 végén leszerel ( karlendítések közepette), napjainkban is nagy tiszteletnek örvend a szervezet. Pólók, zászlók, kitűzők, matricák vannak forgalomban nevével és a hírhedt Usztasa köszöntéssel. Az EU-nak megfelelni kívánó Horvátország elméletben tiltja ennek használatát, azonban kivételt tesz ha háborús veterán, vagy a Nagy Honvédő Háború kontextusában használják ezt. Ez pedig szélesre nyitja az értelmezések tárházát. Aki a HOS, ZNG, HV vagy a rendőrség kötelkében szolgált a háború alatt, mind veteránnak minősül, ennek megfelelő anyagi ellátást is kap. Azonban ez nem kárpótolja azokat a testi és lelki traumákat, amit a II. világháború utáni Európa legkegyetlenebb etnikai konfliktusában átéltek. A veteránok körében az öngyilkosok aránya lakosságarányosan kiugróan magas. Több, mint 3000 egykori horvát katona vetett véget életének önkezűleg és ez a szám minden évben százas nagyságrendben növekszik. Miroslav Skoro, Eszék későbbi polgármestrere, majd pécsi konzul, szintén megénekli a bánatát a veteránok megnem értettségéről, s arról, hogy a Nemzetközi Törvényszék Hágában a hőseiket citálja bíróság elé, a későbbi szocialista horvát kormányok közreműködésével. Ahogy Skoro mondja dalában: " testvéreim elárulnak, elítélnek engem, csak mert szerettem, ami az enyém, amit a legjobban szeretek, mert megvédtem, amit szeretek". Egyik első, 2003-as koncertjén el is sírja magát előadás közben
Thompson az énekes-veterán befutott sztár lett, Horvátországban nacionalista és a háború emlékét ápoló dalait mindenki ismeri. A HOS usztasa "Za dom spermni" köszönését rendszeresen használja és a HOS védelmére kel nyilvánosan. (Holott Thompson sosem volt annak tagja, a ZNG majd a HV sorait erősítette.) Mai napig botrányokat kavar Boszniában, hogy dalaiban Mostart és Herceg-Boszniát horvát földként azonosítja, emlékeztetve a boszniai horvátok hányatatott, mai napig rendezetlen sorsára a társadalmat.
" Ha nem tudod mi történt, had mesélje el Lika
Kérdezd Dubrovnik városának köveit
Kérdezd Zadar, Kotare és Sibenik falait
Ha nem tudod drágám, kérdezd meg a hősöket
Kérdezd a Dunát, mi történt Vukováron
És Velebit fagyos kövei had feleljenek neked
Miért sír a hercegovinai asszony
Kérdezd meg drágám, a Mostar felé vezető úton"
(Thompson: Ako ne znas sta je bilo)
30 évvel a győzelem után is stadionokat tölt meg koncertjeivel, ahol óriási számban érkeznek olyanok, akik már jóval a háború után születtek, mégis HOS zászlókat lobogtatva éneklik dalait, szüleik előtt tisztelegve, akiket vagy nem ismerhettek meg, vagy súlyos testi és lelki traumákkal élik mindennapjaikat. Melyet remélünk nem örökítenek át az új generációknak és lélekben végre lezárhatja a horvát társadalom a véres 20. századát.
