A leomló World Trade Center és amerikai dícsőség

 25 évvel ezelőtt kisiskolásként felkellett állnunk a nap elején. Nem a mindennapi katonásra szabott oktatási rendszer haptákra vágott vigyázállása volt. Egy perces néma csenddel adóztunk a World Trade Center elleni támadások álodzatai előtt. Sem az előtt, sem azután nem történt ilyen néma tisztelgés, pedig terrortámadásból sajnos akadt még jópár szerte a világban. A '90-es években az USA hegemóniája vitathatatlan volt, egyetlen, erős, globális szuperhatalomként uralta a világot. Riválisa nem akadt, vagy gyengék és jelentéktelenek voltak. 2001. szeptember 11.-én ezellen az egypolusú, sokak által gőgösnek vélt globális uralom ellen tett jól látható lépéseket az iszlám világ.

A World Trade Center lángoló épületéből a biztos tűzhalál elől rengetegen ugrottak a mélybe, inkább ezt a halált választva. Ezeket a felvételeket a CNN és más adók hamar leállították, majd zárolták és soha többé nem adták le. Az Egyesült Államok kormánya ignorálta ezt, és a 911-es támadások múzeumában is egy elrejtett sarokban esik szó csak erről. Nem fért bele az USA erős, minden állampolgárát megvédő, értük kiálló és harcoló képével, amit a '90-es években megkreált és 911 után mindinkább igyekezett láttatni. Az ablakon magukat mélybe vető hétköznapi embereket viszont nyilván magukra hagyta az USA, legalábbis nem tudta őket sem megvédeni, sem megmenteni. Bár erőt sugárzóan látott neki "a világ ura" az iszlám terrorizmus felszámolásának, végül a maga dicsőségét faragta porrá. Afganisztánban 20 évig háborúzott az USA és kezdte meg a demokrácia exportját, hogy aztán megannyi megannyi amerikai katona élete árán, 20 év után ugyanazok a tálibok jöjjenek vissza a hatalomba, akik 2001-ben is voltak. Irak 2003-as megtámadásáról csakhamar kiderült, hogy hamis vádakra, a nemzetközi joggal ellentétesen történt. A 2000-es évek végére már a terror elleni háború a gőgös, hipokrata világcsendőr, az USA igaztalan hatalmának kiterjesztési kísérletének tűnt. Nem csak az iszlám világban, Nyugaton egyaránt, beleértve az USA állampolgárainak zömét is.

25 évvel később Gearge W. Bush, az akkori elnök és a terror elleni háború arca, legalább olyan ördögi figurává vált a társadalom szemében, mint a terrorakciót kivitelező Osama bi Laden. A republikánusok fellázadtak 2000-es évekbeli örökségük ellen és maguk harogják, hogy 911 egy önmerénylet volt a kormány részéről, hogy piszkos hatalmi céljait kiterjessze, Trump harsongja, hogy igaztalan vádakkal támadták meg Irakot, míg a Demokraták mindennél jobban gyűlölik az évtizedekkel korábbi amerikai kultúrát. 25 évvel ezelőtt még menő volt amerikára hasonlítani, azt lemásolni kulturálisan és társadalmilag egyaránt. Ma az amerikaiak inkább szégyellik magukat. Ma már semelyik osztályteremben nem állnának fel néma csendre az USA tragédiája előtt egy európai országban. Mert ez a világ, már nem az USA világa. Sajnos helyette viszont, leginkább senkié. Az USA nem csak az ablakon kiugró szerencsétlen sorsú embereket nem tudta megmenteni 2001-ben, de végül az egész amerikai társadalmat sem, sem a maga dicsőségét. 25 évvel 911 után még mindig az USA a legerősebb gazdasági, katonai és politikai hatalom, de a társadalom lelkében- amerikában és szerte a világban-, már rég inkább megvetés tárgya. 25 éve az World Trade Center két tornya omlott össze és lett porrá, mára azonban az egész Egyesült Államok nimbusza. Szellemi értelemben 911 kitervelői győztek.

VLOG! Irán helyzete és a cionista jobboldal

 

Közel-Kelet gyorstalpaló

 Miután a Közel-Kelet és a környező iszlám világ ismét a hírek középpontjába került, ismét belém nyilallt a felismerés, hogy az emberek jelentős részének fejében még mindig a muszlim=arab illetve terrorista jelzők jutnak eszébe, egyfajta pavlovi reflexként. Sokakat talán meglepetésként ér, de Afganisztánban például egy fia arab sincs. Ráadásul az arab országok zöme még csak nem is ellenséges az USA-val, éppen ellenkezőleg. További fun factek örömére, jöjjön egy tömör Közel-Keleti gyorstalpaló.

1. Arab-félsziget

 

- Szaúd-Arábia: 

Szaúd-Arábia tipikusan a térség főkolomposa. Hatalmas ország az Arab-félszigeten. Neve is tanúsítja itt bizony arabok élnek. A szunnita iszlám Mekkája. És nem csak képletesen. Valóban itt található az iszlám vallás legszentebb helye, Mekka. Ahogyan a második legfontosabb, Medina is. Az ország az arabokról és az iszlámról alkotott sztereotípia megtestesítője. Sivatag, arabok, szunnita muszlimok, sejkek, olajbárók. A demokráciának se híre, se hamva. Mai napig egy abszolút monarchia, ahol a királyi család fennhatósága alá tartozik minden. Jól olvastad, abszolút monarchia. Nem holmi alkotmányos monarchia, ahová az európai királyságok már a 17.-18. században eljutottak, hogy legalább egy nyavalyás parlament legyen a király mellett. Nem, itt ténylegesen nincs parlament, sem pártok. Egy darab se. Meg ilyen női jogok, meg hasonló badarságok kiváltképpen nem. Hogy nem hallottál róla sokat a hírekben? Ez annak az oka, hogy az USA-nak (ergo a Nyugatnak) nagy puszipajtása Szaúd-Arábia. Elvégre a világ 2. legnagyobb olajkitermelő országa és a legnagyobb olajexportőr. 

Tömören: arab, szunnita, USA-barát

- Kuvait, Bahrein

Olaj, olaj, olaj. Ez az ami először eszünkbe jut erről a két - a térségben aprócska- kulturálisan hasonló országról. Egyértelműen arab országok, hasonló politikai rendszerrel, mint Szaúd-Arábia. Vele ellentétben azonban vallásilag nem olyan heterogén. Jelentős, a szunniták arányát leköröző síita népességgel rendelkeznek. Az Öböl-háborúról talán mindenki hallott. Nos, az USA egyértelműen itt atyáskodott és azóta is megkérdőjelezhetetlenül nagy cimborái az amcsiknak. 

Tömören: arab, szunnita-síita vegyesen, USA-barát

-  Omán

Gyakorlatilag megismételhetnénk azt, amit Kuvait és Bahrein esetében már olvastunk, azzal a nagyon érdekes különbséggel, hogy se nem szunnita, se nem síita többség van az országban. A világ egyetlen ibádi muszlim többségű országa. Az iszlám három fő ága közül, a háridzsita iszlám egyetlen mai napig fennmaradt változata. 

Tömören: arab, ibadita-szunnita vegyesen, USA-barát

- Egyesült Arab Emírségek

Mindenki ismeri Dubaj nevét. A proliveretés Mekkája. Igen, ez csak szimbolikusan Mekka. Ahogy Dubaj istentelen prosztó példája is mutatja, az EAE nem igazán akar beleszólni vallásilag a többség életébe. Szép szóval vallási toleranciának hívei. Gyakorlatilag az olajpénz annyira megzabálta a lelküket, hogy se Allah, se ember nem parancsolhat nekik. Persze jobb, mint a kézlevágós történetek az iszlámot túl komolyan vevő rokonaitól. Egyébként masszívan a szunnita iszlám visz mindent az országban papíron. Érdekesség, hogy bár a nevében is 'arab" országban igencsak kisebbségben vannak az arabok. A lakosság felét dél-ázsiai és indiai (főleg vendégmunkások) adják. Az őshonos népességen belül pedig a másik félen perzsákkal osztoznak. Mind a belpolitikai helyzet, mind a külpolitikai hozzáállás viszont egyezik a fentebb említettekkel.

Tömören: arab-perzsa-egyéb vegyesen, szunnita, USA-barát

- Katar

Amilyen aprócska, olyannyira érdekes. Persze nem a politikai berendezkedése, vagy az USA-hoz való elkötelezettsége tekintetében. Nem, nem is ő lesz az, aki ne fulladna bele az olajba. Viszont, bár a katariak zöme arab, a lakosság alig több, mint 10%-át teszik csak ki. Az ország dugig van indiai, pakisztáni és egyéb dél-ázsiai muszlimokkal. Oh, bocsánat, annyira tele van, hogy nem csak muszlimokkal. A térségben rendhagyó módon legalább 15% keresztény és 15% hindu él. Az őshonos katariak egyébként szunniták. 

Tömören: multikulti( de alapvetően arab) szunnita-keresztény-hindu vegyesen, USA-barát

Jemen:

Mondhatnánk Jemen egy üdítő kivétel, de az üdítő jelző nem állja meg a helyét. Maguk a jemeniek sem örülnek a különcségüknek, ugyanis az Arab-félsziget legszegényebb állama. Rohadt balszerencsés helyen húzódnak a határai, ugyanis ahol ő van, addigra az olaj elfogyott. Ebből a buliból annyira kimaradt, hogy agrárországként próbál tengődni, a nem túl jó adottságaival. A lakosságának a zöme el is vándorolt a szomszédos országokba dolgozni. Egyébként politikailag is kivétel: köztársaság. Bár ez senkit nem érdekel a nyomorban. A működéséről pedig sokat elárul, hogy a jelenlegi hivatalban lévő elnök éppen "házon kívül van" száműzetésben. Mivel semmi érdekes nincs Jemenben gazdaságilag, így az USA le se szarja. Gyakorlatilag szinte csak Kínával és más ázsiai, közel-keleti országokkal kereskedik. Egyébiránt arabok, és szunniták.

Tömören: arab, szunnita, világpolitikailag semleges

2. A Közel-Kelet szíve

- Izrael: 

Izrael némiképpen kakukktojás, hiszen egyrészt a térségben 1948 óta van jelen (több mint ezer év után), illetve se nem arabok, se nem muszlimok élnek itt, hanem zsidók. Különleges, hogy egy szóval leírható, hiszen a zsidó mind etnikum, mind vallás és gyakorlatilag az egyetlen máig fennmaradt nagyobb vallás, mely egy néphez köthető, annak saját vallása. Izraelnek ennek ellenére jelentős részét adják az arabok, mindannak ellenére, hogy Palesztinával és az egész környező régióval vérmes hadban állnak újkori létezésük első pillanatától. Hogy USA-barát országról van szó? Naná! Nem is barátság ez, hanem brománc.

Tömören: zsidó-arab vegyesen, judaizmus-iszlám vegyesen, USA-barát

- Palesztina:

Palesztina nehéz helyzetben van. A világ országainak valamivel több, mint a fele ismeri el a létezését (Magyarország egyébként igen). Palesztinokról és palesztin identitásról beszélni nem könnyű feladat, hiszen ez gyakorlatilag ma Izrael nélkül nem létezne. Általában szeretik a térségben a bibliai korban élt filiszteusokról eredeztetni magukat, ám ennek a valószínűsége a Románok eredettörténetével vetekszik. Gyakorlatilag arabok, zömében szunnita muszlimok. A Palesztinát alkotó két egymástól elhatárolható rész Ciszjordánia és a Gázai övezet térségében azonban jelentős számú zsidó kisebbség is él. A USA-val és a Nyugattal való viszonya korántsem valami rózsás, bár az utóbbi évtizedekben kifejezetten ellenségesnek sem nevezhető. 

Tömören: arab-zsidó vegyesen, iszlám-judaizmus vegyesen, Világpolitikai helyzete bonyolult

- Libanon:

Libanon nagyon pikáns helyzetben van. Addig rendben van, hogy a lakosság gyakorlatilag egésze arab származású, de vallásilag annál izgalmasabb terep. Nem csak, hogy nem szunnita többségű ország, de még csak iszlám is éppen csak. 30% alatti a szunniták aránya de nagyjából ugyanennyi síita is van az országban, ami érdekes, hogy a maradék részét a lakosságnak, a Közel-keleten egyedülálló mértékben, keresztények adják. Mivel a világ kb. egyetlen síita terrorszervezetnek minősített csoportja, a Hezbollah itt ténykedik, az USA-val és a Nyugattal való viszonya kissé komplikált. És szépen fogalmaztunk. 

Tömören: arab, síita-szunnita-keresztény vegyesen, többnyire USA-ellenes

- Szíria:

Szíriáról sokat hallhattunk az utóbbi időben. Először az USA igyekezett megtámogatni minden, az akkori USA-ellenes hatalmat megdönteni kívánó tüntetést, ami először polgárháborúba, majd az Iszlám Állam terrorjába csapott át. Sokat nem értek el végül, mert ugyanaz az Asszad került vissza az elnöki székbe, akivel az USA fasírtba van. Az oroszok viszont szeretik. A lakosság nagy része arab, de örmény és kurd kisebbség is számottevő. Vallásilag a lakosság döntő többsége szunnita muszlim, de külön érdekesség, hogy az ország vezetői már hosszú ideje az elég underground síita alirányzat, az alaviták közül kerülnek ki.  Őket a többi síita és szunnita is nehezen ismeri el olykor muszlimnak. Jelentős, 10%-ot meghaladó keresztény is él az országban.

Tömören: arab, szunnita-alavita-keresztény vegyesen, USA-ellenes

- Irak:

Szintén híres terep. Elsőre Szaddam Husszein uralmáról volt hangos a média, majd 2003-at követően az USA által indított háború került célkeresztbe, de az Iszlám Állam térnyerését sem úszta meg a térség. Irak az a hely, ahol tipikusan arabok élnek, de jelentős a kurd kisebbség is. A lakosság szinte teljesen muszlim, viszont elérkeztünk ahhoz a régióhoz, ahol már határozottan a síiták vannak többségben, nem pedig a szunniták. Olyan 60%-30% arányban a síiták javára. Persze regionálisan elkülönülnek és utálják is egymást. A 2003-as USA misszió óta, mikor képes funkcionálni ez az állam, akkor egyébként USA-barát állásponton áll. 

Tömören: arab, sítia-szunnita vegyesen, USA-barát

- Jordánia:

Jordánia az a hely, mely a térségben egyedülállóan még királyságként üzemel. Gyakorlatilag arab ország, viszont ez rengeteg palesztin, iraki és szír menekültből is tevődik össze. Mindenki szunnita. Politikailag semleges, az USA-val fasírtban nincs, de nem is világi cimborák. 

Tömören: arab, szunnita, Világpolitikailag semleges

3. Észak-Afrika

- Egyiptom, Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó:

Vitatható, hogy a Közel-Kelet részét képzi e a térség, azonban kulturálisan meglehetősen hozzákapcsolódik. Olyannyira, hogy az egész régió összes országát dióhéjba összecsapva tudjuk elemezni, kardinális lényegi különbségek nélkül. A térség országai kivétel nélkül arabok. Ahogy egyre nyugatabbra haladunk, a lakosság arányát egyre inkább teszik ki a berberek (észak-afrikai őshonos nép), azonban kulturálisan és külső jegyekben is mára olyannyira közel áll az arabhoz, hogy lényegi különbséget nem tartanak számon. Az összes ország megkérdőjelezhetetlenül szunnita hegemóniájú. Politikailag 2011-ben az "arab tavasz" címszóval jelzett akcióban ellett döntve hová tartoznak, illetve a fennálló rendszerek, (Pl.: Kadhafi Líbiája) meglettek döntve. USA-puszipajti azóta mindenki. 

Tömören: arab, szunnita, USA-barát

4. Irán és a többi kakukktojás

- Irán:

A térség másik főkolomposa Szaud-Arábia után. De Szaúd-Arábia totális ellentéte. Utálják is egymást. Se nem arab, se nem szunnita, se nem monarchia. Iránban perzsák élnek, de nagyon jelentős a kurdok aránya is. A lakosság szinte teljes egészében, a világon egyedülálló módon síita muszlim. Politikai berendezkedése az 1979-es forradalom óta szintén sajátos. Egyszerre vannak jelen politikai pártok, választások, maximum 4 ciklussal rendelkező elnök, miközben az ország mégis egy teokrácia, amit a mindenkori ajatollah, a legfelsőbb síita vallási vezető felügyel, és a vén papokból álló Örök tanácsa. 1979-ig a szokásos olajjal seftelő USA-csicska országok közé tartozott a régióban, azonban az 1979-es forradalom óta, kevesebb olyan állam van a térségben, ami jobban gyűlölné az USA-t és Izraelt. 

Tömören: perzsa, síita, USA-ellenes

- Afganisztán: 

Afganisztán államként gyakorlatilag értelmezhetetlen, inkább sok regionális törzs szövetsége. Ezek a törzsek azonban kelet-iráni népek (tádzsigok) és pastuk, de vannak szintén perzsául beszélő népek, üzbégek és sokan mások. Többségében szunniták, de jelentős a síiták aránya is. Nagyon nyugatbarát hely sohasem volt, leszámítva a félig-meddig működő 2001-2021 között fennállt USA által megszállt államváltozatot. Mind előtte, mind a tálib hatalomátvétel után megkérdőjelezhetetlenül USA-ellenes.

Tömören: perzsa-pastu-egyéb vegyesen, szunnita-síita vegyesen, USA-ellenes

- Pakisztán:

Pakisztán eleve 1947-ben vált ki Indiából, ami önmagában is egy etnikai kavalkád. Pakisztán nem kevésbé örökölte ezt. Indiában is számottevő pandzsábik alkotják a lakosság legnagyobb részét, de szorosan mögöttük vannak itt is a pastuk, szindik és sokan mások. A lakosság zöme szunnita, de egy majdnem 20% síita is él az országban. Ezenkívül megemlíthető egy hindu kisebbség. A hivatalos nyelv az urdu, ez is a hindi nyelvet fedi csak arab átírással. Amit egyébként a nem pandzsábiak nem is igazán tartanak anyanyelvüknek. Politikai helyzete? Igazából az USA elhitte, hogy jóba van vele, de kevés ország területéről érkezett nagyobb támogatás a táliboknak, mint Pakisztánból. 

Tömören: pandzsábi-pastu-egyéb, szunnita-síita, inkább USA-ellenes

Muszlim gyorstalpaló kezdőknek

A híres nagy 2015-ös migránspara idején, mikor ez a probléma még a hétköznapi ember számára is valamelyest tapasztalható és életszerű volt, mikor a Keleti pályaudvar előtt tüntettek a feltorlódott tömegek, aztán indultak útnak karavánként az M1-es autópályán, és mindenféle települések mellé raktak nyitott táborokba ezreket, hogy azok átsétálva a falun, városon pattanjanak tovább; nos ekkor történt velem egy eset. Kórházi liftben utaztam, majd egy hidzsábot viselő arab nő lépett be a felvonóba a gyerekével. Kissé kétségbeesetten mutogatott a digitális kijelzőre és szaporán vont kérdőre engem érezhetően, de persze egy mukkot sem értettem. Gyorsan eszembe ötlött, hogy hát az arab írásjelek milyen krikszkrakszosak a latin írásunkhoz képest és szegény bizonyosan nem tudja, hogy hányadikon jár. Nagy megnyugvással léptem ki a liftből, hogy rájöttem a problémára és büszkén mutattam a kijelzőre, mutatva ujjammal egy kettest és erélyesen mondottam: two! Már a folyosón jártam mikor eszembe jutott, hogy mekkora tudatlan bunkó vagyok, hiszen ha az írásuk ugyan nem is latin, a számok, amiket mi is használunk azok az arab számok. Ha egy valamit letudott olvasni abban a rohadt liftben az a „two!” volt. Valami ilyesfajta ostoba tudatlanság érzésem van akkor is, mikor úgy általában az emberek az iszlám világról, de főképp mostanság Iránról beszélnek. Valójában féktelen nagy prosztó, bunkó tudatlanság uralkodik a fejekbe ezzel a világgal kapcsolatban, miközben mindenki a migráns válság óta legalább akkora szakértője, mint a focinak.

Azt általában tudjuk, hogy Allah az Isten neve meg Mohamed a nagy prófétájuk és, hogy szeretnek földön hajlongani ima közben. Azt is szoktuk tudni, hogy alkohol és disznóhús fogyasztása tiltott az iszlám körében, hiszen a kaja és részegedés kontextusában hamar jegyez meg dolgokat a Közép-Kelet európai ember. Ez azonban kevés egy jobboldalinak, hogy ellenezni tudja a muszlimokat és kevés egy baloldalinak, hogy nyugodtan jelenthesse ki, hogy européer kompatibilisek a muszlimok. Akár szakképzett, akár autodidakta vallásfilozófusok, kultúrantropológusok ne is olvassák tovább, mert semmi újdonság nem fogja érni őket. Egy egyszerű, gyors alapképzés jön pár információval, amit illik azért tudni az iszlámról.

1. Keresztények, zsidók, muszlimok tesók!

Ez a három vallás gyakorlatilag közös tőről fakad, egymásból következik és ezért együttes néven ezért is nevezzük Ábrahámi vallásoknak őket, nevezetesen mind három Ábrahámot tartja az első prófétának, akitől ered a vallása. Időrendben először  a zsidó vallás jelent meg, majd a keresztény és végül az iszlám zárta a sort. Ha nagyon primitíven akarjuk megfogalmazni a zsidók megírták az Ószövetséget, a keresztények hozzácsapták az Újszövetséget, amiből  a zsidók már köszönték nem kértek, majd Mohamed fogta ezt a kettőt, csinált belőle egy rebootot, hozzácsapta a saját tanait és kész lett a Korán, amiből már se a zsidók, se a keresztények nem kértek. Nos, mivel a Korán nagyrészt egy Biblia reboot, így annak szinte minden fontos szereplője megjelenik benne a már említett Ábrahámtól Mózesen, Ézsaiáson a megannyi prófétán át, egészen Jézusig. Mind megbecsült és tisztelt prófétaként. Mi hát akkor a gond? Az, hogy Mohamed nem csak rebootolta, de folytatást is készített hozzá így pedig egészen más fénytörésbe helyeződik a bibliai személyek, elsősorban Jézus Krisztus szerepe. Mohamed „ a próféták pecsétje” mondja az iszlám. Tehát az Isten kinyilatkoztatását ő tölti be, ő zárja le, az ő tanai a tökéletesek, ővele kerek a történet. Így pedig nem lehet Jézus a betetőzés, a messiás, a megváltó, az alfa és az ómega. Kicsit olyan, mint mikor a Star Wars 9. részében visszahozzák Palpatinent, ezzel pedig totálisan máshogy kell tekinteni a Jedi visszatérben Vader és Luke szerepére és eredményére a lyukba hajított Uralkodóval kapcsolatban. Valami ilyesmi a helyzete az iszlámnak is Jézussal. Mivel van folytatása, egy „új trilógiája” a próféciának, így Jézus csak egy próféta az iszlámban a sok közül, de semmiképp sem Isten fia. Nem azonos Istennel, nem kivételesebb és nagyobb a szerepe, mint mondjuk Mózesé és a legkevésbé sem hal meg és váltja meg ezáltal misztikus módon az emberiséget. Utóbbi, hogy egy prófétát keresztre feszítsenek, olyannyira elképzelhetetlen az iszlámban, hogy külön alternatív történet van rá, hogy Allah megmenti Jézust, magához emeli és egy Jézus hasonmás test „hal meg” a kereszten. Érdekes, hogy a kereszténység legfőbb Jézussal kapcsolatos tanításai (ezzel együtt szellemiségének) kikukázásával, sok tekintetben „vissza tértek” az eredeti, ószövetségi zsidó szabályokhoz, mint az étkezési szokásokban különböző tilalmak. Mindezeket egybe vetve ez a három vallás bizony tesó, bár a nagy ölelés elmarad közöttük. De megemlítendő, hogy az iszlám, mind a zsidókat, mind a keresztényeket a „könyv népeként” aposztrofálja és a történelem során a zsidó és keresztény alattvalók egy muszlim birodalomban kevésbé számíthattak durva atrocitásra.

2. Egyszerűen nagyszerű tanok

Ha valamit elmondhatunk az iszlámról, akkor az az, hogy túlságosan nem bonyolította túl a teológiáját. Nem igazán bonyolódott bele mély filozófiába és magyarázatokba. Ha ellentétpárt kéne találni a minden részletkérdésbe filozófiailag belegubancolódó hinduizmusnak, akkor az iszlám a tökéletes komplementere. Ugyan a zsidók törvényei is többnyire logikus magyarázatok nélküli, elfogadott dolgok voltak, de a rabbik a későbbi évszázadokban azért a Talmudban és egyéb platformokon igyekeztek magyarázatokat adni különböző felvetődő kérdésekre. Ezekből aztán nem lett zsinatokon elfogadott kánon, ezért sokfajta koncepció létezik a judaizmuson belül arról, hogy miként működik a lélek, hogy lesz a feltámadás vagy, hogy éppen milyen gyümölcs lehetett a tiltott gyümölcs. Ehhez képest a muszlimok ennyit sem feccöltek felesleges kíváncsiskodásból adódó koncepciókra, ők egyértelműen a gyakorlatra fektették a hangsúlyt. Az iszlám teológia fősodra szinte tisztán a Korán tanainak gyakorlatba ültetésének lehetőségeivel foglalkozik. Ebből lett a saría, azaz az iszlám jogrend. Ezt ismeri a nyugati világ leginkább rémhírekből, mint saját feleségét megölő, erőszakoló majd azt megúszó nőellenes és lopásért kézlevágós törvénykezést. Ezek pedig általánosságban igazak és a saria tartalmaz rengetek nyugati erkölcsnek meghökkentő dolgot. De senki ne parázzon be ha muszlim közegbe kerül, nem fogják automatikusan levágni a kezét, hiszen a saria alkalmazása is országonként eltér. Szaúd-Arábia például kifejezetten kéz levágósan komolyan vevő ország (ironikusan a demokráciaexporter USA nagy barátja) vagy Irán is híres a daruval melegeket felakasztó betartatásáról. Viszont például hiába muszlim Kazahsztán vagy Törökország, Albánia és egy csomó másik nemzet, köszönőviszonyban sincs a sariával a jogrendjük. Attól, hogy valaki muszlim, nem jelenti, hogy a saria szerint él, vagy alkalmazza, ahogyan nem jelenti, hogy, aki keresztény, az a konzervatív orbánista „kereszténydemokrácia” híve. Bár tény, hogy az iszlám és a saria viszonya sokkal reálisabb, mint a kereszténység és a kultúrkereszténység torz világa. Ezen kívül az iszlám általában kerül minden nem minimalista teológiát az elméletben is, így például a Szentháromság teljesen értelmezhetetlen számára és szigorúan Allah egy mivoltában hisz, annak bármilyen hármas tagozódását politeizmusként tudja felfogni és ezáltal meglehetősen morcos az ilyesmire. Viszont Kálvinnal jót pacsizhatnának, hiszen talán a kálvinizmuson kívül semmi másban nem jelenik meg olyan hangsúlyosan a predesztináció (eleve elrendelés), mint az iszlámban.

3. A muszlimok nem arabok!

Bár igencsak sztereotip az iszlámról rögtön az arabokra asszociálni, nem teljesen fedi egymást a két halmaz. Természetesen az iszlám az arab kultúrkörben született és az arab világ szinte egésze az iszlám égisze alatt egyesül, mégis túl nyúlik azon. Elég ha arra gondolunk, hogy bizony a legnépesebb iszlám ország nem más, mint Indonézia. Nem nehéz kitalálni, hogy Indonézia a Dél-kelet ázsiai szigetvilág országaként nem igazán sok etnikai kapcsolattal rendelkezik az arabokkal. Ahogy Észak-Afrika és még Közép-Afrika jelentős részén élő muszlim országok sem. Észak-Afrika, így Egyiptom, Marokkó, Tunézia stb. lakosságát sokan arabnak hiszik, de ha pontosak akarunk lenni, akkor ők berberek. Délebbre haladva a hatalmas, milliós muszlim országokhoz, mint Nigéria pedig nem kell sok magyarázatot fűznünk, hogy ott nem épp arabokra számíthatunk. De a volt Szovjetunió területén élő kazahok, türkmének, üzbégek, azeriek és sokan mások sem éppen sok kapcsolattal rendelkeznek az arab nemzetiséghez. De még Afganisztán lakói is a pastu etnikumhoz tartoznak, ahogy Pakisztán lakosságának jelentős része az indiaiak mellet. Törökország hiába muszlim semmi köze az arabokhoz a türköknek, ahogyan Albánia is indoeurópai nép és a bosnyákok is szlávok. Irán pedig hiába ír a nyugati ember számára ugyanolyan arabos krikszkrakszokat, valójában perzsák és sokkal több közük van az indoeurópai népekhez, mint az arabokhoz. Elég arra gondolni, hogy az ország neve, Irán jelentése is „árják földje”. Rengeteg muszlim kultúrájú népet tudnánk még mondani, de ebből is látszik, hogy az iszlám egyáltalán nem egy etnikumhoz köthető vallás, sőt számarányokat nézve a muszlimokon belül az arab származásúak vannak kisebbségben. Bárki, bárhol, bármikor vállhat muszlimmá a világon és ezért is van majdnem az összes nemzet között, ha nagyon kis arányban is (mint Magyarországon) de muszlim közösség.

4. Ahány ház, annyi iszlám

A keresztény kultúrkör is először nyugati (katolikus) és keleti (ortodox) részre osztódott, majd pedig a katolikus kultúrkörön belül jött a reformáció és megjelentek a protestánsok. A protestánsok pedig több válfajra osztódtak és akkor a neoprotestáns kismillió ágazatról még nem is beszéltünk. Ez egy szintén akkora területet érintő vallás esetében, mint az iszlám, szintén nem lehet másképp. Az iszlám három, de főleg kettő irányzatra oszlik. A legnagyobb mely a világ muszlimjainak 80%-át biztosan jelenti: a szunnita. Másik a síita, akik körülbelül 10% körül mozognak és 1-2% háridzsita. További kis irányzatok is léteznek de az majd a bónusz részlegen lesz tárgyalva. Fő szembenállás tehát a szunnita versus síita. A különbség pikáns keresztény kultúrkör emberének, akik megszokták a mély teológiai ellentéteket. A muszlimok esetében egy sajátos legitimitási kérdés a törésvonal, nevezetesen a szunniták Mohamed prófétát értelemszerűen elismerik és halála után a muszlim közösség kalifákat emel ki maga közül vezetőnek. Mohamed nem nevezett meg utódot és ezért a közösség dolga megválasztani a vezetőit. Nos, ezzel a síiták nem igazán értenek egyet és mindenképp leakarják vezetni jogos utódlási vonalat. A síiták elutasították a kalifákat és Ali (Mohamed unokatestvérét) tekintik legitim, Isten által felkent utódnak illetve ezen az irányvonalon, az ő utódaira öröklődik ez. Ők az imámok. Fontos kérdés ez nekik, hiszen a síiták szerint ez a biztosítéka, hogy a muszlim közösség helyes irányba menjen, hiszen csak a jogos isteni felkent utódok, imámok rendelkeznek azzal a tökéletes tudással, hogy igaz irányba vezessék a muszlimokat. Nem holmi kalifák. Persze ez az utód visszavezetgetés rizikós dolog és szükségszerűen törések képződnek a síitákon belül is ki milyen öröklési ágra jut és tart legitimnek. Így például legelterjedtebb síita irányzat a tizenkettes sía irányzat, mely 12 immámot ismer el, de ott vannak a hetes síiák is és sokan mások. Ha azt nézzük, hogy az immámok tévedhetetlenségében, isteni titkos tudásában hisznek, kicsit egyházszervezésben ők az iszlám világ katolikusai. Érdekes megemlíteni, hogy a világ muszlimjai közül a síiták szinte mind Iránban csoportosulnak. Irán az egyetlen muszlim ország, ahol a síita irányzat az államvallás és a domináns. Érdekes gondolat, hogy nem arab etnikai hátterük, kultúrájuk mennyiben befolyásolta őket az arab tengerben, hogy teljesen más irányzatra feküdjenek rá. Persze a szunnita irányzat sem egységes és számtalan alfaja van, melyre szintén elmondható, hogy Afrikában, az arab világban, Ázsiában, vagy a Balkánon is más-más irányzat dominál a szunniták körében. Az Al-kaida, az Iszlám Állam, a Boko Haram például, mind szunnita szervezet, annak különböző radikális irányzataihoz tartozva. Persze nem kell félteni a síitákat sem, ők is „büszkélkedhetnek” egy terrorszervezettel, a Hezbollahhal. Természetesen mind az egyszerű szunnita, mind a hétköznapi síiták többsége normális ember, aki nem minden pillanatban egy jó robbantásra vár. Ne sztereotípizáljunk.

4+1. Bónusz érdekességek:

Szalafizmus: a szunnita iszlámon belül egy radikális, ultrakonzervatív ág. Egy agresszív, hiperradikális reformációnak fogható fel, ami visszakar menni a Mohamed utáni generációk hagyományához és ezt visszaállítani az iszlámban. A legtöbb terrorista ezen ág alá tartozik valamely módon. Kifejezetten a Nyugat-Európában beszervezett második, harmadik generációs frusztrált bevándorló fiatalokat vonzzák be a gettókban ebbe az irányzatba és lesz a vége késelés, lövöldözés, kamionos tömegbehajtás. Szalafisták alá tartoznak a vahhabiták is, akik nagy hangsúlyt fektetnek az iszlámra rárakódott elvek, szokások lenyesésére. Bármilyen újítás vagy eltérő alternatív iszlám irányzat könyörtelen ellenségei.

szúfizmus: az iszlám misztikus ága. Ezoterikus tanokkal fűszerezett, meditatív, aszketikus életvitelű irányzat, mely nagyban eltér az iszlám fősodrától. A szúfizmust már hallottam „iszlámmal kevert buddhizmusnak” is nevezni, olyannyira misztikus és ezoterikus jellegű, mély filozófikus irányzat. Követői a dervisek (talán hallottuk már ezt a kifejezést). Egyfajta „fun fact”, Gül Baba, akinek Budapesten is türbét állítottak, szintén szúfi volt. A szúfizmus hatalmas lehetőségekkel bír, hogy a fundamentalista, más vallásokkal főként ellenséges iszlám irányzatok mellett, a vallások közti hidakat képezze és párbeszédet alakítson ki. René Guénon a híres metafizikai tradicionalista is szúfi hitre tért, és a tradicionalisták körében az irányzat nagy tiszteletnek örvend. Maga Hamvas Béla is tisztelettel foglalkozott a szúfi tanításokkal. Természetesen a mainstream iszlám megvetette őket mindig is a történelem során, a korábban említett vahhabiták nem kis részt a szúfi tanítások ellen jöttek létre.

alaviták: ez az iszlám gnosztikus ága. Szinte bálványozó szinten kiemelt tisztelet övezi náluk Alit. Gnosztikus mivoltjuk végett meglehetősen misztikus, ezoterikus jellegű titkos tanaik vannak és gyakorlatukban is megnyilvánul, mint például a rituális szertartásos borivás. Még a lélekvándorlásban is hisznek, ami mondani sem kell egy átlag muszlim számára rég túllépte az ingerküszöböt.

drúzok: egy sítia alirányzat, azon belül is a hetes síiták kis underground ágazata. Egy 11. században meggyilkolt, magát prófétának tartó kalifa visszatérését várják. Minden más tanukat szigorúan őrzik és titkolják. Olyannyira, hogy ezen kívül, igazán sok mindent nem is tudunk róluk.

Horváth Martin

Serfőző Dániel- Iszlám mint fénysugár?

Hatalmas felháborodást és műbalhét csapott a kormány propaganda gépezete Vona Gábor egy korábbi elszólásával kapcsolatban, ahol az iszlámot, illetve Allahot dicsérte egy Törökországban tartott előadás során, melynek apropója a turáni kapcsolataink ápolása volt. Először is tisztázzuk, hogy az Allah jelentése Isten, és még a török keresztények is ezt a szót használják az egy Isten megnevezésére. Egy másik szó utal a pogány istenekre, a "tengri", de ezt az ábrahámi vallások egy Istenére nem alkalmazza senki, mert ez csak a pogány politeista istenek megnevezése. Tehát Vona nem Allahot dicsérte, hanem Istent, csak török nyelven. Ne tévesszen meg minket tehát az alacsony színvonalú propaganda, ugyanakkor legyünk azzal is tisztában, hogy ezt félretéve, Vonától, és az akkoriban mögötte álló körtől korántsem idegen az iszlám vallás tisztelete, sőt, gyakorlása, illetve Európába kívánása.

Akkoriban Vona mögött egy olyan kör állt, illetve maga is egy olyan eszmeiséget követett, amit tradicionalizmusnak hívunk. Ez egy XX. századi filozófia, misztikus, ezoterikus szellemi és politikai irányzat. Olyan képviselői voltak, mint a jobboldali körökben ismeretes Julius Evola, aki még a nácik okkultista köreitől sem idegenkedett. A katolicizmust, majd szabadkőművességet megjárt, majd szúfi muzulmánná lett René Guenon, valamint kissé kilógva a sorból, a nem annyira radikális magyar képviselő, Hamvas Béla. Az irányzat alapvető lényege annak feltételezése, hogy van egy ős-tan, egy ős-igazság, ami lényegében és nagyon leegyszerűsítve az az ezoterikus tétel, hogy "én", mint "alany" végső lényegem szerint Istennel "egy" vagyok. Ez gyakorlatilag az általános mágikus világképnek felel meg, ami valóban megtalálható minden fejlett pogány vallásban, vagy annak valamilyen ezoterikus irányzatában. Eszerint jelenleg egy elvarázsolt állapotban vagyok, ahol nem ismerem fel és nem élem meg ezt a valódi azonosságom. A feladatom az életben hogy különböző ezoterikus módszerekkel lebontom ezt a tudatom által kreált álomvilágot úgy, hogy feljebb és feljebb emelkedem a tudatom uralmi létráján. Uralnom kell a tudatom és ez által a külső világot is, hiszen a kettő lényegében nem különbözik. Ezen a tételen kívül semmi nem igaz és minden eszköz bevethető a cél megvalósításának érdekében. Az erkölcs, az embertársaim iránt tanúsított empátia hazugságok, hiszen végső ura mindennek én vagyok. Ehhez társul egy extrém elitizmus és önimádat. Hisz rajtam kívül semmi sincs, minden ember valójában én vagyok, csak nem ismerem fel az azonosságot. Minden ember az én képzeletem üres bábja. A tradicionalisták egyébként hajlamosak tagadni ezt a lenézésük, és valóban, például Hamvas Bélára egyáltalán nem volt jellemző. Ellenben a vegytiszta jobboldali tradicionalistákról ez lerí, és ezt nem is tagadják, gondoljunk itt Julius Evolára, vagy az egyik legjelentősebb és legadekvátabb pogányra, László Andrásra.

 Az irányzat alap követelménye továbbá az ultrajobboldaliság, és a konzervativizmus a politika és társadalomszervezés terén.  Ezt a szellemi struktúrák földi lenyomataként magyarázzák, annak a folyamatnak a földi tükörképe, ahogyan az én meghódítja a tudatszintjeinek egyre nagyobb lépcsőfokait. E lépcsőfokok földi képei tehát a szigorúan hierarchikus, tekintélyelvű társadalmak. Egyik vallásban sem hisznek igazán, pontosabban mindegyikben hisznek annyira, amennyire az adott vallás közel áll a fentebb vázolt tradicionalizmus feltételeihez. Ugyanis eredetileg csak a tradíció létezett, mint élő bölcsesség, de a folyamatos létrontás, törvényszerű degeneráció következtében elhalványult, és megszűnt egésznek lenni. Darabjai a fennmaradás érdekében exoterikus vázat vettek fel. Megszűnt a mágikus gyakorlás, és helyébe léptek a vallások, amelyek ezeket a tudati fokozatokat elkülönítve kezelték alanyiságuktól, kívülre helyezték az abszolútumot, és mint Istent tisztelték. Így hát minden nem ezoterikus,- vagyis exoterikus- vallás már eleve egy degeneráció eredménye. Innentől tehát már csak az arra érdemesek szűk csoportja számít, akik képesek lehámozni ezt a vallási mázat, és a mágikus háttérre koncentrálni, a világi díszletek már nem számítanak, azoknak a feladata annyi, hogy fenntartsák a szimbolikus vázat és külső rendet.  Így egy vallást a tradicionalisták általában úgy ítélnek meg, hogy egyrészt mennyire biztosít helyet magában az ezoterikus irányoknak, valamint ami számunkra most releváns, az hogy az adott vallás külsőségeiben, és társadalmi rendezésében mennyire tartotta meg a jobboldaliság elveit, és így mennyire tükrözi a tudati szinteket. Nagyon fontos kiemelnünk azt a tant is, miszerint a világ folyamatos és törvényszerű hanyatlásban van, a sötét korban élünk, és a pusztulás felé tartunk. Ebben a helyzetben a tradicionalisták célja, hogy megpróbálják minél jobban lassítani a pusztulás folyamatát, ezért konzervatívok, valamint hogy megpróbálják tovább menteni magát a tradíciót, és előkészítsék a terepet és a feltételeket az „új aranykornak”.

Tehát látható, hogy a tradicionalizmus vallásokhoz való hozzáállása egyfajta intellektuális és jobboldali „New Age”. Önmagukban semmire sem tartják őket, mindet hiszik, amennyire azok összhangban vannak a tradícióval, és mindet tagadják, amennyiben nem. Nem is tartják feltétlenül szükségesnek azt, hogy a „megvalósító”, a személy, aki a mágikus realizáció útját járja, valamilyen vallás követője legyen. Viszont ha a személyisége úgy igényli, mint mankó, elköteleződhet egy tradicionális vallás mellett, felveheti annak külső jegyeit, gondolkozhat annak szimbólumaiban. Tehát a szó lényegi értelmében elsődlegesen tradicionalista, másodsorban keresztény például. Ez pedig természetesen azzal is jár, hogy nyugodt szívvel veheti ki azokat az elemeket az adott vallásból, ami neki nem szükséges, vagy nem mondható tradicionális elemnek. Csakhogy ez ellentmond szinte minden vallásnak, de főképp az ábrahámi hiteknek, hiszen azok magukat az egyedüli igaz vallásnak tartják. Így tehát a tradicionalisták mondhatni vallási internacionalisták. Teljes mértékben vallások felett gondolkodnak. Így fordulhat elő, hogy Baranyi Tibor Imre, Vona Gábor volt politikai tanácsadója, maga is gyakorló muszlim, abból a megfontolásból, miszerint az utolsó, ma is élő és ható tradicionális vallás, az iszlám. Sőt, Baranyi Tibor úgy gondolja, a muszlimok alapítják majd meg Isten országát, élükön a muzulmánként megjelenő Jézus Krisztussal, hiszen csak ők tartanak majd ki a végsőkig. Hogy ez ellent mond a kereszténység tanításának? Hogyne. De ahogy fentebb is leírtam, ez korántsem problémás számukra. Baranyi Tibor szívesen látná Európát eliszlamizálódni. Persze a bevándorlással nem ért egyet, hiszen a tradicionalizmus egy további fontos tana, a szigorúan vett és ezoterikus alapokra helyezett fajelmélet, miszerint a fajok is hierarchiába soroltan jelennek meg, és szintén vannak fajok, amik akár a plebsz, lényegtelen tényezők. És ide sajnos nem a szőke, kék szemű, ezoterikus imámok özönlenek, hanem a „sárnépek”, akik ott is a társadalom legalját képviselik. És persze akik elhagyják hazájuk, azok már eleve nem igazi muszlimok, hanem modernisták.  De az kiváltképp kívánatos lenne, hogy Európa felvegye az iszlámot, mint társadalmi formát, vallást és kultúrát, hiszen a kereszténység már halott, elliberalizálódott, megszűnt a monarchikus formája. Mert ez a szempont, a külső. El vannak e nyomva a nők eléggé, meg vannak e kövezve azok a rohadt buzik rendesen, fel van e akasztva a baloldali vagy az ateista? Mert ez mind a mi belső uralmunk külső kivetülése, a szakrális rend, amelynek meg kell nyilvánulnia a világban. Tehát Vona Gábor valamilyen szempontból valóban elárulta a „keresztény” Európát, mert a „kereszténység” is elárulta saját jobbos pogányságát, és egészen máshogy kezdte kiszolgálni a világot, balosan.

Másik kérdés hogy ez egy igazi hívő számára teljes mértékben érdektelen tényező. Nincs keresztény Európa, és soha nem is volt, soha nem is lesz. A kereszténység nem egy kultúrtermek, nem egy váz, ami mögé ezotériát kéne húzni, hogy hasson.  A kereszténység nem valami ősvallási töredék, egy út a sok közül. Krisztus maga az élet, és az út. Rajta kívül senki sem érthet célba, hacsak nem a pusztulás felé venné az irányt. A kereszténység nem vallás, hanem élő kapcsolat Istennel. A keresztények nem „vallásosak”, hanem Isten kiválasztott és elkülönített népe. Csak az lehet a nép tagja, akit Isten nyájába rendel, csak a Sátán nyájába lehet erőszakkal beleterelni az egyént. Mondanom sem kell, hogy Krisztus szeretet, hit, és alázat központúsága, az érdemek nélküli, és mindenki felé nyitott megváltás üzenete, összeegyeztethetetlen a tradicionalizmus elitizmusával, érdem és önerő központúságával, valamint azzal a pogány, egyéni gőggel, amiből táplálkozik mágikus jobboldalisága. Mi nem akarunk semmilyen társadalmi rendet fenntartani, vagy új aranykor alkotni. Mi a lelkekért jöttünk, és nincs célunk a világban ennél több. És talán még hasznosabb lenne, ha Európa muszlimmá válna küldetésünk szempontjából, mintsem hogy fenntartsa ezt a kifundált, keresztény ruhákba öltözött, őspogányságot, amellyel lépte nyomon tapossa missziónk lehetőségeit, az által hogy megfosztották Urunkat nevétől, és a maguk istenére aggatták, még a jó öreg Róma korában.

A tradicionalizmus szemszögéből legutáltabb és leglenézettebb vallás a kereszténység. Csak a katolikus egyházat hajlandóak elfogadni, minden egyéb protestáns irányzat felkerült Baranyi Tibor „anti-tradicionális” indexére. Ó, és milyen igazuk is van! Itt tündököl tehát Krisztus és a világ összeférhetetlensége. A test gyermekei nem értik, és gyűlölik a szeretet evangéliumát, ez saját romlott lényegükből adódik. Az Ige számukra ítélet. Tiszteljük viszont őket, hisz intellektusukkal páratlan mód képesek kidolgozni, és felmutatni a pogány szellem igazi lényegességeit, legalábbis annak jobboldali részét. Érdemes őket tanulmányozni, a célból is, hogy jobban megismerjük a bűn mechanizmusait, és megvizsgáljuk azt, hogy a pogányok milyen módon képesek szakrális és transzcendens köntösbe bújtatni olyan profán érzelmeiket, mint a gyűlölet és önimádat.

Végszónak szálljunk tehát le a magas katedráról, és jelentsük ki, hogy teljesen mindegy az, hogy Vona Gábor mondja, hogy Allah, vagy Orbán Viktor azt, hogy Isten, meg keresztény Európa, a lényeg nem változik, mindkettő csak bálványoknak hajbókol, és a világ urát tiszteli.

Serfőző Dániel

A bevándorlás valódi tétje

Hatalmas liberális ajvékolás vette kezdetét a bevándorlás témában az utóbbi időben. Ahogyan egyre hatalmasabb a bevándorlás is. De a már megszokott balos-liberális "emberi méltóságra" való hivatkozás mennyire állja meg a helyét a témában?

Először is tisztázzuk, hogy mire fel ez az emberáradat Európába? A migránsok java a Közel-keletről özönlik hozzánk, nem más elől, mint az Iszlám Állam aktuális tombolása és az évtizedes háborúk elől. Az afrikai országokból érkezők pedig az utóbbi pár év "arab tavaszának" véres káosza elől jön. A nyugati civilizáció sírásó, modern értelmisége pedig emberi méltóságukra hivatkozva, törtet azért, hogy befogadja Európa ezt a milliós áradatot. Azonban meg ne feledkezzünk arról, hogy a nyugati balliberálisaink voltak azok akik támogatták az USA-t abban, hogy a Közel-kelet háborús színpad legyen már bő egy évtizeddel ezelőtt. Támogatták az arab forradalmakat, Kadhafi rendszerének megdöntését és a többi tradicionálisabb rendszerét a térségben, melynek hatására háborúk, vér és halál lett a jussa a régiónak. Ez elől menekülnek most onnan az emberek. Nem beszélve arról, hogy az USA anyagi segítsége közvetett módon eredményezte az Iszlám Állam létrejöttét. A lényeg, ha a liberális nyugati érdekkörök nem támogatták volna az Egyesült Államokat, valamint a tradicionális társadalmak felszámolását Afrikában és a Közel-keleten, ma nem lenne migráció. Legalábbis ilyen mérvű semmiképp. Most pedig, hogy a modern eszmék, a demokrácia és a liberalizmus nevében tönkretették ezen térségek lakónak életét, az Európai kultúrkört igyekeznek tönkretenni a miénkkel szöges ellentétben álló kultúrkörből ideözönlő menekültáradat befogadásával.

Tiltakoznak mindenféle kerítés és visszafordítás ellen. Egyik érv amit hallottam magyar részről, hogy "Mi lett volna, ha Ausztria is kerítést emelt volna a magyar menekültek előtt 1956-ban?". Az összehasonlítás azonban értelmetlen. 1956-ban Ausztria egy rokon kultúra, sőt évszázados együttélésünk eredményeként testvérkultúrát segített meg. A Bécsbe befutó magyar disszidálók nem egy totálisan idegen kultúrával és identitással érkeztek oda, hanem teljesen ugyanolyan európai kultúralapokon álltak, mint az osztrákok. Már pedig a menekültekkel napjainkban a legnagyobb probléma ez. Ahonnan ők érkeznek teljesen más világ, a miénkről fogalmuk sincs. Bár el kell ismerni, sajnálatos a sorsuk, de ettől még látnunk kell, hogy képtelenek beilleszkedni Európába. Nem az a kérdés, hogy elveszik-e a munkát, vagy fognak-e dolgozni nem pedig lopni mifelénk. A kérdés az, hogy képes-e két homlokegyenest ellentétes identitás és kultúra békésen meglenni egy eleve ezernyi gonddal terhelt Európában. A kérdés persze költői, egyértelműen nem. Persze a liberálisok fejében ez az ellentét nem létezik, hisz nekik nincs identitásuk sem. Globalisták, kozmopoliták akik számára abszolút értékek, igazságok nem léteznek. Itt lassan talán már rájövünk, az ellenségeink nem is a bevándorlók, hanem a vadkapitalizmus, liberális oligarchiája.

Ami azt illeti, a bevándorlók és mi, európaiak ellensége egy és ugyanaz. Míg az arabok, afrikaiak nemzeteit katonailag, háborúkkal, háttérből támogatott véres forradalmakkal tették tönkre, addig a mi, fehér, európai kultúránkat gazdasági kizsákmányolással és alapvető emberi értékrendeket romboló ideológiákkal, eszmeiségekkel terítették le. Az utóbbi harcmodor sajnos sikeresebbnek bizonyult és Európa bevándorlók nélkül is a halálán van. Európa szellemi immunrendszere legyengült és erre egy másik megkeseredett civilizációt zúdít. Csak a civilizáció ami jön, özönlik milliós számmal itt déli végeinken, bizony lelkében keményen él az az idegen kultúra. Európa pedig majdnem védtelen, liberális, hagyományokat vesztett, gyökereitől elszakított félholt állapotában képtelen lesz életben maradni ezzel szemben. Persze végül az idemenekült fekete és iszlám kultúra is feloldódik majd civilizációk összecsapásában, ebben a minden tradíciótól elszakadt mételyben.

Fel kell ismernünk, hogy a valódi ellenségeink közösek. Nem népek, nem rasszok és nem vallások mögött találjuk meg őket. Hanem a vasalt ingek, nyakkendők, emberjogi szép szavak és modern eszmék mögött. A globalista neoliberálisok minden nép és kultúra rákfenéje. Valójában pont ők a legnagyobb fajgyűlölők, mert nem csak egy-két rasszot vagy népet, hanem a világ összes népét és rasszát gyűlölik és nem kevesebbet tesznek- sajnos eddig sikerrel- mint, hogy mindet ki is irtsák. Csak ravaszan, egymásnak ugrasztva őket. Ez zajlik most.

Isten nem véletlen teremtett ennyi népet, ennyiféle embert, nemzetet és identitást. Minden népnek és kultúrának megvan a maga útja és feladata. Mindet kötelességünk is elismerni, tisztelni, csak úgy mint a sajátunkat. De semmiképp nem egyiket a másik fölé, vagy alá rendelni. Napjaink mesterségesen generált népvándorlásai és ebből adódó gyűlölet pedig nem kevesebbet veszélyeztet, mint az eredeti teremtett rendet. Így emberi méltóságukat akkor tartjuk leginkább szem előtt, ha mihamarabb visszairányítjuk ezeket az embereket oda, ahová nem véletlen születtek, hogy betölthessék itt a földön azt amire hivatottak.

Horváth Martin