Muszlim gyorstalpaló kezdőknek

A híres nagy 2015-ös migránspara idején, mikor ez a probléma még a hétköznapi ember számára is valamelyest tapasztalható és életszerű volt, mikor a Keleti pályaudvar előtt tüntettek a feltorlódott tömegek, aztán indultak útnak karavánként az M1-es autópályán, és mindenféle települések mellé raktak nyitott táborokba ezreket, hogy azok átsétálva a falun, városon pattanjanak tovább; nos ekkor történt velem egy eset. Kórházi liftben utaztam, majd egy hidzsábot viselő arab nő lépett be a felvonóba a gyerekével. Kissé kétségbeesetten mutogatott a digitális kijelzőre és szaporán vont kérdőre engem érezhetően, de persze egy mukkot sem értettem. Gyorsan eszembe ötlött, hogy hát az arab írásjelek milyen krikszkrakszosak a latin írásunkhoz képest és szegény bizonyosan nem tudja, hogy hányadikon jár. Nagy megnyugvással léptem ki a liftből, hogy rájöttem a problémára és büszkén mutattam a kijelzőre, mutatva ujjammal egy kettest és erélyesen mondottam: two! Már a folyosón jártam mikor eszembe jutott, hogy mekkora tudatlan bunkó vagyok, hiszen ha az írásuk ugyan nem is latin, a számok, amiket mi is használunk azok az arab számok. Ha egy valamit letudott olvasni abban a rohadt liftben az a „two!” volt. Valami ilyesfajta ostoba tudatlanság érzésem van akkor is, mikor úgy általában az emberek az iszlám világról, de főképp mostanság Iránról beszélnek. Valójában féktelen nagy prosztó, bunkó tudatlanság uralkodik a fejekbe ezzel a világgal kapcsolatban, miközben mindenki a migráns válság óta legalább akkora szakértője, mint a focinak.

Azt általában tudjuk, hogy Allah az Isten neve meg Mohamed a nagy prófétájuk és, hogy szeretnek földön hajlongani ima közben. Azt is szoktuk tudni, hogy alkohol és disznóhús fogyasztása tiltott az iszlám körében, hiszen a kaja és részegedés kontextusában hamar jegyez meg dolgokat a Közép-Kelet európai ember. Ez azonban kevés egy jobboldalinak, hogy ellenezni tudja a muszlimokat és kevés egy baloldalinak, hogy nyugodtan jelenthesse ki, hogy européer kompatibilisek a muszlimok. Akár szakképzett, akár autodidakta vallásfilozófusok, kultúrantropológusok ne is olvassák tovább, mert semmi újdonság nem fogja érni őket. Egy egyszerű, gyors alapképzés jön pár információval, amit illik azért tudni az iszlámról.

1. Keresztények, zsidók, muszlimok tesók!

Ez a három vallás gyakorlatilag közös tőről fakad, egymásból következik és ezért együttes néven ezért is nevezzük Ábrahámi vallásoknak őket, nevezetesen mind három Ábrahámot tartja az első prófétának, akitől ered a vallása. Időrendben először  a zsidó vallás jelent meg, majd a keresztény és végül az iszlám zárta a sort. Ha nagyon primitíven akarjuk megfogalmazni a zsidók megírták az Ószövetséget, a keresztények hozzácsapták az Újszövetséget, amiből  a zsidók már köszönték nem kértek, majd Mohamed fogta ezt a kettőt, csinált belőle egy rebootot, hozzácsapta a saját tanait és kész lett a Korán, amiből már se a zsidók, se a keresztények nem kértek. Nos, mivel a Korán nagyrészt egy Biblia reboot, így annak szinte minden fontos szereplője megjelenik benne a már említett Ábrahámtól Mózesen, Ézsaiáson a megannyi prófétán át, egészen Jézusig. Mind megbecsült és tisztelt prófétaként. Mi hát akkor a gond? Az, hogy Mohamed nem csak rebootolta, de folytatást is készített hozzá így pedig egészen más fénytörésbe helyeződik a bibliai személyek, elsősorban Jézus Krisztus szerepe. Mohamed „ a próféták pecsétje” mondja az iszlám. Tehát az Isten kinyilatkoztatását ő tölti be, ő zárja le, az ő tanai a tökéletesek, ővele kerek a történet. Így pedig nem lehet Jézus a betetőzés, a messiás, a megváltó, az alfa és az ómega. Kicsit olyan, mint mikor a Star Wars 9. részében visszahozzák Palpatinent, ezzel pedig totálisan máshogy kell tekinteni a Jedi visszatérben Vader és Luke szerepére és eredményére a lyukba hajított Uralkodóval kapcsolatban. Valami ilyesmi a helyzete az iszlámnak is Jézussal. Mivel van folytatása, egy „új trilógiája” a próféciának, így Jézus csak egy próféta az iszlámban a sok közül, de semmiképp sem Isten fia. Nem azonos Istennel, nem kivételesebb és nagyobb a szerepe, mint mondjuk Mózesé és a legkevésbé sem hal meg és váltja meg ezáltal misztikus módon az emberiséget. Utóbbi, hogy egy prófétát keresztre feszítsenek, olyannyira elképzelhetetlen az iszlámban, hogy külön alternatív történet van rá, hogy Allah megmenti Jézust, magához emeli és egy Jézus hasonmás test „hal meg” a kereszten. Érdekes, hogy a kereszténység legfőbb Jézussal kapcsolatos tanításai (ezzel együtt szellemiségének) kikukázásával, sok tekintetben „vissza tértek” az eredeti, ószövetségi zsidó szabályokhoz, mint az étkezési szokásokban különböző tilalmak. Mindezeket egybe vetve ez a három vallás bizony tesó, bár a nagy ölelés elmarad közöttük. De megemlítendő, hogy az iszlám, mind a zsidókat, mind a keresztényeket a „könyv népeként” aposztrofálja és a történelem során a zsidó és keresztény alattvalók egy muszlim birodalomban kevésbé számíthattak durva atrocitásra.

2. Egyszerűen nagyszerű tanok

Ha valamit elmondhatunk az iszlámról, akkor az az, hogy túlságosan nem bonyolította túl a teológiáját. Nem igazán bonyolódott bele mély filozófiába és magyarázatokba. Ha ellentétpárt kéne találni a minden részletkérdésbe filozófiailag belegubancolódó hinduizmusnak, akkor az iszlám a tökéletes komplementere. Ugyan a zsidók törvényei is többnyire logikus magyarázatok nélküli, elfogadott dolgok voltak, de a rabbik a későbbi évszázadokban azért a Talmudban és egyéb platformokon igyekeztek magyarázatokat adni különböző felvetődő kérdésekre. Ezekből aztán nem lett zsinatokon elfogadott kánon, ezért sokfajta koncepció létezik a judaizmuson belül arról, hogy miként működik a lélek, hogy lesz a feltámadás vagy, hogy éppen milyen gyümölcs lehetett a tiltott gyümölcs. Ehhez képest a muszlimok ennyit sem feccöltek felesleges kíváncsiskodásból adódó koncepciókra, ők egyértelműen a gyakorlatra fektették a hangsúlyt. Az iszlám teológia fősodra szinte tisztán a Korán tanainak gyakorlatba ültetésének lehetőségeivel foglalkozik. Ebből lett a saría, azaz az iszlám jogrend. Ezt ismeri a nyugati világ leginkább rémhírekből, mint saját feleségét megölő, erőszakoló majd azt megúszó nőellenes és lopásért kézlevágós törvénykezést. Ezek pedig általánosságban igazak és a saria tartalmaz rengetek nyugati erkölcsnek meghökkentő dolgot. De senki ne parázzon be ha muszlim közegbe kerül, nem fogják automatikusan levágni a kezét, hiszen a saria alkalmazása is országonként eltér. Szaúd-Arábia például kifejezetten kéz levágósan komolyan vevő ország (ironikusan a demokráciaexporter USA nagy barátja) vagy Irán is híres a daruval melegeket felakasztó betartatásáról. Viszont például hiába muszlim Kazahsztán vagy Törökország, Albánia és egy csomó másik nemzet, köszönőviszonyban sincs a sariával a jogrendjük. Attól, hogy valaki muszlim, nem jelenti, hogy a saria szerint él, vagy alkalmazza, ahogyan nem jelenti, hogy, aki keresztény, az a konzervatív orbánista „kereszténydemokrácia” híve. Bár tény, hogy az iszlám és a saria viszonya sokkal reálisabb, mint a kereszténység és a kultúrkereszténység torz világa. Ezen kívül az iszlám általában kerül minden nem minimalista teológiát az elméletben is, így például a Szentháromság teljesen értelmezhetetlen számára és szigorúan Allah egy mivoltában hisz, annak bármilyen hármas tagozódását politeizmusként tudja felfogni és ezáltal meglehetősen morcos az ilyesmire. Viszont Kálvinnal jót pacsizhatnának, hiszen talán a kálvinizmuson kívül semmi másban nem jelenik meg olyan hangsúlyosan a predesztináció (eleve elrendelés), mint az iszlámban.

3. A muszlimok nem arabok!

Bár igencsak sztereotip az iszlámról rögtön az arabokra asszociálni, nem teljesen fedi egymást a két halmaz. Természetesen az iszlám az arab kultúrkörben született és az arab világ szinte egésze az iszlám égisze alatt egyesül, mégis túl nyúlik azon. Elég ha arra gondolunk, hogy bizony a legnépesebb iszlám ország nem más, mint Indonézia. Nem nehéz kitalálni, hogy Indonézia a Dél-kelet ázsiai szigetvilág országaként nem igazán sok etnikai kapcsolattal rendelkezik az arabokkal. Ahogy Észak-Afrika és még Közép-Afrika jelentős részén élő muszlim országok sem. Észak-Afrika, így Egyiptom, Marokkó, Tunézia stb. lakosságát sokan arabnak hiszik, de ha pontosak akarunk lenni, akkor ők berberek. Délebbre haladva a hatalmas, milliós muszlim országokhoz, mint Nigéria pedig nem kell sok magyarázatot fűznünk, hogy ott nem épp arabokra számíthatunk. De a volt Szovjetunió területén élő kazahok, türkmének, üzbégek, azeriek és sokan mások sem éppen sok kapcsolattal rendelkeznek az arab nemzetiséghez. De még Afganisztán lakói is a pastu etnikumhoz tartoznak, ahogy Pakisztán lakosságának jelentős része az indiaiak mellet. Törökország hiába muszlim semmi köze az arabokhoz a türköknek, ahogyan Albánia is indoeurópai nép és a bosnyákok is szlávok. Irán pedig hiába ír a nyugati ember számára ugyanolyan arabos krikszkrakszokat, valójában perzsák és sokkal több közük van az indoeurópai népekhez, mint az arabokhoz. Elég arra gondolni, hogy az ország neve, Irán jelentése is „árják földje”. Rengeteg muszlim kultúrájú népet tudnánk még mondani, de ebből is látszik, hogy az iszlám egyáltalán nem egy etnikumhoz köthető vallás, sőt számarányokat nézve a muszlimokon belül az arab származásúak vannak kisebbségben. Bárki, bárhol, bármikor vállhat muszlimmá a világon és ezért is van majdnem az összes nemzet között, ha nagyon kis arányban is (mint Magyarországon) de muszlim közösség.

4. Ahány ház, annyi iszlám

A keresztény kultúrkör is először nyugati (katolikus) és keleti (ortodox) részre osztódott, majd pedig a katolikus kultúrkörön belül jött a reformáció és megjelentek a protestánsok. A protestánsok pedig több válfajra osztódtak és akkor a neoprotestáns kismillió ágazatról még nem is beszéltünk. Ez egy szintén akkora területet érintő vallás esetében, mint az iszlám, szintén nem lehet másképp. Az iszlám három, de főleg kettő irányzatra oszlik. A legnagyobb mely a világ muszlimjainak 80%-át biztosan jelenti: a szunnita. Másik a síita, akik körülbelül 10% körül mozognak és 1-2% háridzsita. További kis irányzatok is léteznek de az majd a bónusz részlegen lesz tárgyalva. Fő szembenállás tehát a szunnita versus síita. A különbség pikáns keresztény kultúrkör emberének, akik megszokták a mély teológiai ellentéteket. A muszlimok esetében egy sajátos legitimitási kérdés a törésvonal, nevezetesen a szunniták Mohamed prófétát értelemszerűen elismerik és halála után a muszlim közösség kalifákat emel ki maga közül vezetőnek. Mohamed nem nevezett meg utódot és ezért a közösség dolga megválasztani a vezetőit. Nos, ezzel a síiták nem igazán értenek egyet és mindenképp leakarják vezetni jogos utódlási vonalat. A síiták elutasították a kalifákat és Ali (Mohamed unokatestvérét) tekintik legitim, Isten által felkent utódnak illetve ezen az irányvonalon, az ő utódaira öröklődik ez. Ők az imámok. Fontos kérdés ez nekik, hiszen a síiták szerint ez a biztosítéka, hogy a muszlim közösség helyes irányba menjen, hiszen csak a jogos isteni felkent utódok, imámok rendelkeznek azzal a tökéletes tudással, hogy igaz irányba vezessék a muszlimokat. Nem holmi kalifák. Persze ez az utód visszavezetgetés rizikós dolog és szükségszerűen törések képződnek a síitákon belül is ki milyen öröklési ágra jut és tart legitimnek. Így például legelterjedtebb síita irányzat a tizenkettes sía irányzat, mely 12 immámot ismer el, de ott vannak a hetes síiák is és sokan mások. Ha azt nézzük, hogy az immámok tévedhetetlenségében, isteni titkos tudásában hisznek, kicsit egyházszervezésben ők az iszlám világ katolikusai. Érdekes megemlíteni, hogy a világ muszlimjai közül a síiták szinte mind Iránban csoportosulnak. Irán az egyetlen muszlim ország, ahol a síita irányzat az államvallás és a domináns. Érdekes gondolat, hogy nem arab etnikai hátterük, kultúrájuk mennyiben befolyásolta őket az arab tengerben, hogy teljesen más irányzatra feküdjenek rá. Persze a szunnita irányzat sem egységes és számtalan alfaja van, melyre szintén elmondható, hogy Afrikában, az arab világban, Ázsiában, vagy a Balkánon is más-más irányzat dominál a szunniták körében. Az Al-kaida, az Iszlám Állam, a Boko Haram például, mind szunnita szervezet, annak különböző radikális irányzataihoz tartozva. Persze nem kell félteni a síitákat sem, ők is „büszkélkedhetnek” egy terrorszervezettel, a Hezbollahhal. Természetesen mind az egyszerű szunnita, mind a hétköznapi síiták többsége normális ember, aki nem minden pillanatban egy jó robbantásra vár. Ne sztereotípizáljunk.

4+1. Bónusz érdekességek:

Szalafizmus: a szunnita iszlámon belül egy radikális, ultrakonzervatív ág. Egy agresszív, hiperradikális reformációnak fogható fel, ami visszakar menni a Mohamed utáni generációk hagyományához és ezt visszaállítani az iszlámban. A legtöbb terrorista ezen ág alá tartozik valamely módon. Kifejezetten a Nyugat-Európában beszervezett második, harmadik generációs frusztrált bevándorló fiatalokat vonzzák be a gettókban ebbe az irányzatba és lesz a vége késelés, lövöldözés, kamionos tömegbehajtás. Szalafisták alá tartoznak a vahhabiták is, akik nagy hangsúlyt fektetnek az iszlámra rárakódott elvek, szokások lenyesésére. Bármilyen újítás vagy eltérő alternatív iszlám irányzat könyörtelen ellenségei.

szúfizmus: az iszlám misztikus ága. Ezoterikus tanokkal fűszerezett, meditatív, aszketikus életvitelű irányzat, mely nagyban eltér az iszlám fősodrától. A szúfizmust már hallottam „iszlámmal kevert buddhizmusnak” is nevezni, olyannyira misztikus és ezoterikus jellegű, mély filozófikus irányzat. Követői a dervisek (talán hallottuk már ezt a kifejezést). Egyfajta „fun fact”, Gül Baba, akinek Budapesten is türbét állítottak, szintén szúfi volt. A szúfizmus hatalmas lehetőségekkel bír, hogy a fundamentalista, más vallásokkal főként ellenséges iszlám irányzatok mellett, a vallások közti hidakat képezze és párbeszédet alakítson ki. René Guénon a híres metafizikai tradicionalista is szúfi hitre tért, és a tradicionalisták körében az irányzat nagy tiszteletnek örvend. Maga Hamvas Béla is tisztelettel foglalkozott a szúfi tanításokkal. Természetesen a mainstream iszlám megvetette őket mindig is a történelem során, a korábban említett vahhabiták nem kis részt a szúfi tanítások ellen jöttek létre.

alaviták: ez az iszlám gnosztikus ága. Szinte bálványozó szinten kiemelt tisztelet övezi náluk Alit. Gnosztikus mivoltjuk végett meglehetősen misztikus, ezoterikus jellegű titkos tanaik vannak és gyakorlatukban is megnyilvánul, mint például a rituális szertartásos borivás. Még a lélekvándorlásban is hisznek, ami mondani sem kell egy átlag muszlim számára rég túllépte az ingerküszöböt.

drúzok: egy sítia alirányzat, azon belül is a hetes síiták kis underground ágazata. Egy 11. században meggyilkolt, magát prófétának tartó kalifa visszatérését várják. Minden más tanukat szigorúan őrzik és titkolják. Olyannyira, hogy ezen kívül, igazán sok mindent nem is tudunk róluk.

Horváth Martin