Az Irán gyűlöletről és Izrael imádatról

 Két szempont az Irán-Izrael konfliktushoz

1. Irán a nyugati médiában az 1979-es iszlám forradalom óta úgy van beállítva, mintha maga lenne a patás ördög, ahol velejéig romlott, gonosz emberek zsarnokoskodnak őrült törvényekkel. Ezzel szemben Irán nem csak perzsa-indoárja etnikai és kulturális hátterével lóg ki az arab országok tengeréből, hanem síta iszlám kulturájával is, mely jelentősen megkülönbözteti a szunnita muszlim országoktól. Mindez azért fontos, mert ezen tényezők együttesen játszottak szerepet abban, hogy Irán az egyik lehető legkulturáltabb ország a régióban. Míg Szaúd-Arábiában és az Egyesült Emírségekben és a többi öböl-menti USA-csatlós országban abszolút monarchiák vannak, családtagoknak kiszervezett minisztériumokkal, betiltott pártokkal és választások nélkül. Sőt legutóbbi időkig a nőknek még állampolgárság sem jutott. Azzal szemben Irán - noha kétségtelenül a vallási fanatizmus egy vállfaját képviseli-, korlátozott, szabályzott keretek között, de többpártrendszerrel rendelkezik, léteznek ellenzéki pártok és nem feltétlen az ajatollah (legfelsőbb vezető) által pártolt elnökjelölt nyer a választásokon. Amely választásokon nőknek ugyanúgy szavazati joga van. Mindezt a Koránból levezetve, a síta iszlám sajátos perzsa értelmezéseként. Ha a Nyugatnak valóban fontosak lennének a liberális értékek, szabadságjokon, akkor egy ilyen önerejéből kinőtt muszlim modellt támogatna, segítene és terelgetné emberséges irányba, a szunnita arab országok kőkorszaki primitiv vallás és társdadalomfelfogásához képest ahonnan önmagától elmozdult. De a szép szavak mögött a geopolitka nyers, minden nemes ideát földbegyalázó realitása áll.

2. Keresztény szempontból természetesen az iráni rezsim működése is vállalhatatlan minden szempontból. Azonban iszonyatosan hatalmas szerepet játszik Izrael feltétlen támogatásában a Nyugat számára, elsősorban a nyugati jobboldal számára a 19. században létrejött teológiai irányzat, a diszpenzácionalizmus. Ez az amerikai protestantizmusból kinőtt értelmezés többek között azt vallja, hogy Isten kettős üdvösségi tervvel rendelkezik, s a zsidó népre külön megváltási terv vonatkozik, s rájuk nem érvényesek az Újszövetségben foglaltak. Ez az irányzat felrúgta az ókereszténység óta meglévő szellemi alapot, mely a keresztények közösségét és az egyházat az ószövetségi zsidó nép és Izrael szellemi örökösének tekintette. Vagyis a Jézus utáni keresztény közösség, a Jézus előtti kiválasztott nép analógiája, ezen hívők közössége, az egyház pedig Izrael szimbolikájának folytatása. Hiszen Jézus maga is "mennyei Jeruzsálemről" beszél és többször is használja ugyanazokat a helyszíneket szimbolikusan a keresztény végső üdvösség szempontjából, amik az Ószövetségben konkrét, történelmi zsidó helyszínek voltak. A zsidók külön irányú üdvössége nem csak teljes Zsidókhoz írt levél tartalmával összeegyeztethetetlen, amely az Újszövetségben a zsidó teológia szempontjából magyarázza el miért veszíti érvényét a korábbi judaista hozzáállás, s tölti be helyesen a korábbi jövendöléseket Jézus, de olyan cselekedetekre is rávehet keresztényeket, amikkel lehetetlen lenne azonsulni helyes krisztusi lelkülettel. Mint olyan modern államok, mint a jelenlegi Izrael teljeskörű támogatása, aminek működését, tetteit ugyanúgy nem lehet összeegyeztetni a keresztény értékekkel, ahogy Irán rendszerét sem.

Közel-Kelet gyorstalpaló

 Miután a Közel-Kelet és a környező iszlám világ ismét a hírek középpontjába került, ismét belém nyilallt a felismerés, hogy az emberek jelentős részének fejében még mindig a muszlim=arab illetve terrorista jelzők jutnak eszébe, egyfajta pavlovi reflexként. Sokakat talán meglepetésként ér, de Afganisztánban például egy fia arab sincs. Ráadásul az arab országok zöme még csak nem is ellenséges az USA-val, éppen ellenkezőleg. További fun factek örömére, jöjjön egy tömör Közel-Keleti gyorstalpaló.

1. Arab-félsziget

 

- Szaúd-Arábia: 

Szaúd-Arábia tipikusan a térség főkolomposa. Hatalmas ország az Arab-félszigeten. Neve is tanúsítja itt bizony arabok élnek. A szunnita iszlám Mekkája. És nem csak képletesen. Valóban itt található az iszlám vallás legszentebb helye, Mekka. Ahogyan a második legfontosabb, Medina is. Az ország az arabokról és az iszlámról alkotott sztereotípia megtestesítője. Sivatag, arabok, szunnita muszlimok, sejkek, olajbárók. A demokráciának se híre, se hamva. Mai napig egy abszolút monarchia, ahol a királyi család fennhatósága alá tartozik minden. Jól olvastad, abszolút monarchia. Nem holmi alkotmányos monarchia, ahová az európai királyságok már a 17.-18. században eljutottak, hogy legalább egy nyavalyás parlament legyen a király mellett. Nem, itt ténylegesen nincs parlament, sem pártok. Egy darab se. Meg ilyen női jogok, meg hasonló badarságok kiváltképpen nem. Hogy nem hallottál róla sokat a hírekben? Ez annak az oka, hogy az USA-nak (ergo a Nyugatnak) nagy puszipajtása Szaúd-Arábia. Elvégre a világ 2. legnagyobb olajkitermelő országa és a legnagyobb olajexportőr. 

Tömören: arab, szunnita, USA-barát

- Kuvait, Bahrein

Olaj, olaj, olaj. Ez az ami először eszünkbe jut erről a két - a térségben aprócska- kulturálisan hasonló országról. Egyértelműen arab országok, hasonló politikai rendszerrel, mint Szaúd-Arábia. Vele ellentétben azonban vallásilag nem olyan heterogén. Jelentős, a szunniták arányát leköröző síita népességgel rendelkeznek. Az Öböl-háborúról talán mindenki hallott. Nos, az USA egyértelműen itt atyáskodott és azóta is megkérdőjelezhetetlenül nagy cimborái az amcsiknak. 

Tömören: arab, szunnita-síita vegyesen, USA-barát

-  Omán

Gyakorlatilag megismételhetnénk azt, amit Kuvait és Bahrein esetében már olvastunk, azzal a nagyon érdekes különbséggel, hogy se nem szunnita, se nem síita többség van az országban. A világ egyetlen ibádi muszlim többségű országa. Az iszlám három fő ága közül, a háridzsita iszlám egyetlen mai napig fennmaradt változata. 

Tömören: arab, ibadita-szunnita vegyesen, USA-barát

- Egyesült Arab Emírségek

Mindenki ismeri Dubaj nevét. A proliveretés Mekkája. Igen, ez csak szimbolikusan Mekka. Ahogy Dubaj istentelen prosztó példája is mutatja, az EAE nem igazán akar beleszólni vallásilag a többség életébe. Szép szóval vallási toleranciának hívei. Gyakorlatilag az olajpénz annyira megzabálta a lelküket, hogy se Allah, se ember nem parancsolhat nekik. Persze jobb, mint a kézlevágós történetek az iszlámot túl komolyan vevő rokonaitól. Egyébként masszívan a szunnita iszlám visz mindent az országban papíron. Érdekesség, hogy bár a nevében is 'arab" országban igencsak kisebbségben vannak az arabok. A lakosság felét dél-ázsiai és indiai (főleg vendégmunkások) adják. Az őshonos népességen belül pedig a másik félen perzsákkal osztoznak. Mind a belpolitikai helyzet, mind a külpolitikai hozzáállás viszont egyezik a fentebb említettekkel.

Tömören: arab-perzsa-egyéb vegyesen, szunnita, USA-barát

- Katar

Amilyen aprócska, olyannyira érdekes. Persze nem a politikai berendezkedése, vagy az USA-hoz való elkötelezettsége tekintetében. Nem, nem is ő lesz az, aki ne fulladna bele az olajba. Viszont, bár a katariak zöme arab, a lakosság alig több, mint 10%-át teszik csak ki. Az ország dugig van indiai, pakisztáni és egyéb dél-ázsiai muszlimokkal. Oh, bocsánat, annyira tele van, hogy nem csak muszlimokkal. A térségben rendhagyó módon legalább 15% keresztény és 15% hindu él. Az őshonos katariak egyébként szunniták. 

Tömören: multikulti( de alapvetően arab) szunnita-keresztény-hindu vegyesen, USA-barát

Jemen:

Mondhatnánk Jemen egy üdítő kivétel, de az üdítő jelző nem állja meg a helyét. Maguk a jemeniek sem örülnek a különcségüknek, ugyanis az Arab-félsziget legszegényebb állama. Rohadt balszerencsés helyen húzódnak a határai, ugyanis ahol ő van, addigra az olaj elfogyott. Ebből a buliból annyira kimaradt, hogy agrárországként próbál tengődni, a nem túl jó adottságaival. A lakosságának a zöme el is vándorolt a szomszédos országokba dolgozni. Egyébként politikailag is kivétel: köztársaság. Bár ez senkit nem érdekel a nyomorban. A működéséről pedig sokat elárul, hogy a jelenlegi hivatalban lévő elnök éppen "házon kívül van" száműzetésben. Mivel semmi érdekes nincs Jemenben gazdaságilag, így az USA le se szarja. Gyakorlatilag szinte csak Kínával és más ázsiai, közel-keleti országokkal kereskedik. Egyébiránt arabok, és szunniták.

Tömören: arab, szunnita, világpolitikailag semleges

2. A Közel-Kelet szíve

- Izrael: 

Izrael némiképpen kakukktojás, hiszen egyrészt a térségben 1948 óta van jelen (több mint ezer év után), illetve se nem arabok, se nem muszlimok élnek itt, hanem zsidók. Különleges, hogy egy szóval leírható, hiszen a zsidó mind etnikum, mind vallás és gyakorlatilag az egyetlen máig fennmaradt nagyobb vallás, mely egy néphez köthető, annak saját vallása. Izraelnek ennek ellenére jelentős részét adják az arabok, mindannak ellenére, hogy Palesztinával és az egész környező régióval vérmes hadban állnak újkori létezésük első pillanatától. Hogy USA-barát országról van szó? Naná! Nem is barátság ez, hanem brománc.

Tömören: zsidó-arab vegyesen, judaizmus-iszlám vegyesen, USA-barát

- Palesztina:

Palesztina nehéz helyzetben van. A világ országainak valamivel több, mint a fele ismeri el a létezését (Magyarország egyébként igen). Palesztinokról és palesztin identitásról beszélni nem könnyű feladat, hiszen ez gyakorlatilag ma Izrael nélkül nem létezne. Általában szeretik a térségben a bibliai korban élt filiszteusokról eredeztetni magukat, ám ennek a valószínűsége a Románok eredettörténetével vetekszik. Gyakorlatilag arabok, zömében szunnita muszlimok. A Palesztinát alkotó két egymástól elhatárolható rész Ciszjordánia és a Gázai övezet térségében azonban jelentős számú zsidó kisebbség is él. A USA-val és a Nyugattal való viszonya korántsem valami rózsás, bár az utóbbi évtizedekben kifejezetten ellenségesnek sem nevezhető. 

Tömören: arab-zsidó vegyesen, iszlám-judaizmus vegyesen, Világpolitikai helyzete bonyolult

- Libanon:

Libanon nagyon pikáns helyzetben van. Addig rendben van, hogy a lakosság gyakorlatilag egésze arab származású, de vallásilag annál izgalmasabb terep. Nem csak, hogy nem szunnita többségű ország, de még csak iszlám is éppen csak. 30% alatti a szunniták aránya de nagyjából ugyanennyi síita is van az országban, ami érdekes, hogy a maradék részét a lakosságnak, a Közel-keleten egyedülálló mértékben, keresztények adják. Mivel a világ kb. egyetlen síita terrorszervezetnek minősített csoportja, a Hezbollah itt ténykedik, az USA-val és a Nyugattal való viszonya kissé komplikált. És szépen fogalmaztunk. 

Tömören: arab, síita-szunnita-keresztény vegyesen, többnyire USA-ellenes

- Szíria:

Szíriáról sokat hallhattunk az utóbbi időben. Először az USA igyekezett megtámogatni minden, az akkori USA-ellenes hatalmat megdönteni kívánó tüntetést, ami először polgárháborúba, majd az Iszlám Állam terrorjába csapott át. Sokat nem értek el végül, mert ugyanaz az Asszad került vissza az elnöki székbe, akivel az USA fasírtba van. Az oroszok viszont szeretik. A lakosság nagy része arab, de örmény és kurd kisebbség is számottevő. Vallásilag a lakosság döntő többsége szunnita muszlim, de külön érdekesség, hogy az ország vezetői már hosszú ideje az elég underground síita alirányzat, az alaviták közül kerülnek ki.  Őket a többi síita és szunnita is nehezen ismeri el olykor muszlimnak. Jelentős, 10%-ot meghaladó keresztény is él az országban.

Tömören: arab, szunnita-alavita-keresztény vegyesen, USA-ellenes

- Irak:

Szintén híres terep. Elsőre Szaddam Husszein uralmáról volt hangos a média, majd 2003-at követően az USA által indított háború került célkeresztbe, de az Iszlám Állam térnyerését sem úszta meg a térség. Irak az a hely, ahol tipikusan arabok élnek, de jelentős a kurd kisebbség is. A lakosság szinte teljesen muszlim, viszont elérkeztünk ahhoz a régióhoz, ahol már határozottan a síiták vannak többségben, nem pedig a szunniták. Olyan 60%-30% arányban a síiták javára. Persze regionálisan elkülönülnek és utálják is egymást. A 2003-as USA misszió óta, mikor képes funkcionálni ez az állam, akkor egyébként USA-barát állásponton áll. 

Tömören: arab, sítia-szunnita vegyesen, USA-barát

- Jordánia:

Jordánia az a hely, mely a térségben egyedülállóan még királyságként üzemel. Gyakorlatilag arab ország, viszont ez rengeteg palesztin, iraki és szír menekültből is tevődik össze. Mindenki szunnita. Politikailag semleges, az USA-val fasírtban nincs, de nem is világi cimborák. 

Tömören: arab, szunnita, Világpolitikailag semleges

3. Észak-Afrika

- Egyiptom, Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó:

Vitatható, hogy a Közel-Kelet részét képzi e a térség, azonban kulturálisan meglehetősen hozzákapcsolódik. Olyannyira, hogy az egész régió összes országát dióhéjba összecsapva tudjuk elemezni, kardinális lényegi különbségek nélkül. A térség országai kivétel nélkül arabok. Ahogy egyre nyugatabbra haladunk, a lakosság arányát egyre inkább teszik ki a berberek (észak-afrikai őshonos nép), azonban kulturálisan és külső jegyekben is mára olyannyira közel áll az arabhoz, hogy lényegi különbséget nem tartanak számon. Az összes ország megkérdőjelezhetetlenül szunnita hegemóniájú. Politikailag 2011-ben az "arab tavasz" címszóval jelzett akcióban ellett döntve hová tartoznak, illetve a fennálló rendszerek, (Pl.: Kadhafi Líbiája) meglettek döntve. USA-puszipajti azóta mindenki. 

Tömören: arab, szunnita, USA-barát

4. Irán és a többi kakukktojás

- Irán:

A térség másik főkolomposa Szaud-Arábia után. De Szaúd-Arábia totális ellentéte. Utálják is egymást. Se nem arab, se nem szunnita, se nem monarchia. Iránban perzsák élnek, de nagyon jelentős a kurdok aránya is. A lakosság szinte teljes egészében, a világon egyedülálló módon síita muszlim. Politikai berendezkedése az 1979-es forradalom óta szintén sajátos. Egyszerre vannak jelen politikai pártok, választások, maximum 4 ciklussal rendelkező elnök, miközben az ország mégis egy teokrácia, amit a mindenkori ajatollah, a legfelsőbb síita vallási vezető felügyel, és a vén papokból álló Örök tanácsa. 1979-ig a szokásos olajjal seftelő USA-csicska országok közé tartozott a régióban, azonban az 1979-es forradalom óta, kevesebb olyan állam van a térségben, ami jobban gyűlölné az USA-t és Izraelt. 

Tömören: perzsa, síita, USA-ellenes

- Afganisztán: 

Afganisztán államként gyakorlatilag értelmezhetetlen, inkább sok regionális törzs szövetsége. Ezek a törzsek azonban kelet-iráni népek (tádzsigok) és pastuk, de vannak szintén perzsául beszélő népek, üzbégek és sokan mások. Többségében szunniták, de jelentős a síiták aránya is. Nagyon nyugatbarát hely sohasem volt, leszámítva a félig-meddig működő 2001-2021 között fennállt USA által megszállt államváltozatot. Mind előtte, mind a tálib hatalomátvétel után megkérdőjelezhetetlenül USA-ellenes.

Tömören: perzsa-pastu-egyéb vegyesen, szunnita-síita vegyesen, USA-ellenes

- Pakisztán:

Pakisztán eleve 1947-ben vált ki Indiából, ami önmagában is egy etnikai kavalkád. Pakisztán nem kevésbé örökölte ezt. Indiában is számottevő pandzsábik alkotják a lakosság legnagyobb részét, de szorosan mögöttük vannak itt is a pastuk, szindik és sokan mások. A lakosság zöme szunnita, de egy majdnem 20% síita is él az országban. Ezenkívül megemlíthető egy hindu kisebbség. A hivatalos nyelv az urdu, ez is a hindi nyelvet fedi csak arab átírással. Amit egyébként a nem pandzsábiak nem is igazán tartanak anyanyelvüknek. Politikai helyzete? Igazából az USA elhitte, hogy jóba van vele, de kevés ország területéről érkezett nagyobb támogatás a táliboknak, mint Pakisztánból. 

Tömören: pandzsábi-pastu-egyéb, szunnita-síita, inkább USA-ellenes

Muszlim gyorstalpaló kezdőknek

A híres nagy 2015-ös migránspara idején, mikor ez a probléma még a hétköznapi ember számára is valamelyest tapasztalható és életszerű volt, mikor a Keleti pályaudvar előtt tüntettek a feltorlódott tömegek, aztán indultak útnak karavánként az M1-es autópályán, és mindenféle települések mellé raktak nyitott táborokba ezreket, hogy azok átsétálva a falun, városon pattanjanak tovább; nos ekkor történt velem egy eset. Kórházi liftben utaztam, majd egy hidzsábot viselő arab nő lépett be a felvonóba a gyerekével. Kissé kétségbeesetten mutogatott a digitális kijelzőre és szaporán vont kérdőre engem érezhetően, de persze egy mukkot sem értettem. Gyorsan eszembe ötlött, hogy hát az arab írásjelek milyen krikszkrakszosak a latin írásunkhoz képest és szegény bizonyosan nem tudja, hogy hányadikon jár. Nagy megnyugvással léptem ki a liftből, hogy rájöttem a problémára és büszkén mutattam a kijelzőre, mutatva ujjammal egy kettest és erélyesen mondottam: two! Már a folyosón jártam mikor eszembe jutott, hogy mekkora tudatlan bunkó vagyok, hiszen ha az írásuk ugyan nem is latin, a számok, amiket mi is használunk azok az arab számok. Ha egy valamit letudott olvasni abban a rohadt liftben az a „two!” volt. Valami ilyesfajta ostoba tudatlanság érzésem van akkor is, mikor úgy általában az emberek az iszlám világról, de főképp mostanság Iránról beszélnek. Valójában féktelen nagy prosztó, bunkó tudatlanság uralkodik a fejekbe ezzel a világgal kapcsolatban, miközben mindenki a migráns válság óta legalább akkora szakértője, mint a focinak.

Azt általában tudjuk, hogy Allah az Isten neve meg Mohamed a nagy prófétájuk és, hogy szeretnek földön hajlongani ima közben. Azt is szoktuk tudni, hogy alkohol és disznóhús fogyasztása tiltott az iszlám körében, hiszen a kaja és részegedés kontextusában hamar jegyez meg dolgokat a Közép-Kelet európai ember. Ez azonban kevés egy jobboldalinak, hogy ellenezni tudja a muszlimokat és kevés egy baloldalinak, hogy nyugodtan jelenthesse ki, hogy européer kompatibilisek a muszlimok. Akár szakképzett, akár autodidakta vallásfilozófusok, kultúrantropológusok ne is olvassák tovább, mert semmi újdonság nem fogja érni őket. Egy egyszerű, gyors alapképzés jön pár információval, amit illik azért tudni az iszlámról.

1. Keresztények, zsidók, muszlimok tesók!

Ez a három vallás gyakorlatilag közös tőről fakad, egymásból következik és ezért együttes néven ezért is nevezzük Ábrahámi vallásoknak őket, nevezetesen mind három Ábrahámot tartja az első prófétának, akitől ered a vallása. Időrendben először  a zsidó vallás jelent meg, majd a keresztény és végül az iszlám zárta a sort. Ha nagyon primitíven akarjuk megfogalmazni a zsidók megírták az Ószövetséget, a keresztények hozzácsapták az Újszövetséget, amiből  a zsidók már köszönték nem kértek, majd Mohamed fogta ezt a kettőt, csinált belőle egy rebootot, hozzácsapta a saját tanait és kész lett a Korán, amiből már se a zsidók, se a keresztények nem kértek. Nos, mivel a Korán nagyrészt egy Biblia reboot, így annak szinte minden fontos szereplője megjelenik benne a már említett Ábrahámtól Mózesen, Ézsaiáson a megannyi prófétán át, egészen Jézusig. Mind megbecsült és tisztelt prófétaként. Mi hát akkor a gond? Az, hogy Mohamed nem csak rebootolta, de folytatást is készített hozzá így pedig egészen más fénytörésbe helyeződik a bibliai személyek, elsősorban Jézus Krisztus szerepe. Mohamed „ a próféták pecsétje” mondja az iszlám. Tehát az Isten kinyilatkoztatását ő tölti be, ő zárja le, az ő tanai a tökéletesek, ővele kerek a történet. Így pedig nem lehet Jézus a betetőzés, a messiás, a megváltó, az alfa és az ómega. Kicsit olyan, mint mikor a Star Wars 9. részében visszahozzák Palpatinent, ezzel pedig totálisan máshogy kell tekinteni a Jedi visszatérben Vader és Luke szerepére és eredményére a lyukba hajított Uralkodóval kapcsolatban. Valami ilyesmi a helyzete az iszlámnak is Jézussal. Mivel van folytatása, egy „új trilógiája” a próféciának, így Jézus csak egy próféta az iszlámban a sok közül, de semmiképp sem Isten fia. Nem azonos Istennel, nem kivételesebb és nagyobb a szerepe, mint mondjuk Mózesé és a legkevésbé sem hal meg és váltja meg ezáltal misztikus módon az emberiséget. Utóbbi, hogy egy prófétát keresztre feszítsenek, olyannyira elképzelhetetlen az iszlámban, hogy külön alternatív történet van rá, hogy Allah megmenti Jézust, magához emeli és egy Jézus hasonmás test „hal meg” a kereszten. Érdekes, hogy a kereszténység legfőbb Jézussal kapcsolatos tanításai (ezzel együtt szellemiségének) kikukázásával, sok tekintetben „vissza tértek” az eredeti, ószövetségi zsidó szabályokhoz, mint az étkezési szokásokban különböző tilalmak. Mindezeket egybe vetve ez a három vallás bizony tesó, bár a nagy ölelés elmarad közöttük. De megemlítendő, hogy az iszlám, mind a zsidókat, mind a keresztényeket a „könyv népeként” aposztrofálja és a történelem során a zsidó és keresztény alattvalók egy muszlim birodalomban kevésbé számíthattak durva atrocitásra.

2. Egyszerűen nagyszerű tanok

Ha valamit elmondhatunk az iszlámról, akkor az az, hogy túlságosan nem bonyolította túl a teológiáját. Nem igazán bonyolódott bele mély filozófiába és magyarázatokba. Ha ellentétpárt kéne találni a minden részletkérdésbe filozófiailag belegubancolódó hinduizmusnak, akkor az iszlám a tökéletes komplementere. Ugyan a zsidók törvényei is többnyire logikus magyarázatok nélküli, elfogadott dolgok voltak, de a rabbik a későbbi évszázadokban azért a Talmudban és egyéb platformokon igyekeztek magyarázatokat adni különböző felvetődő kérdésekre. Ezekből aztán nem lett zsinatokon elfogadott kánon, ezért sokfajta koncepció létezik a judaizmuson belül arról, hogy miként működik a lélek, hogy lesz a feltámadás vagy, hogy éppen milyen gyümölcs lehetett a tiltott gyümölcs. Ehhez képest a muszlimok ennyit sem feccöltek felesleges kíváncsiskodásból adódó koncepciókra, ők egyértelműen a gyakorlatra fektették a hangsúlyt. Az iszlám teológia fősodra szinte tisztán a Korán tanainak gyakorlatba ültetésének lehetőségeivel foglalkozik. Ebből lett a saría, azaz az iszlám jogrend. Ezt ismeri a nyugati világ leginkább rémhírekből, mint saját feleségét megölő, erőszakoló majd azt megúszó nőellenes és lopásért kézlevágós törvénykezést. Ezek pedig általánosságban igazak és a saria tartalmaz rengetek nyugati erkölcsnek meghökkentő dolgot. De senki ne parázzon be ha muszlim közegbe kerül, nem fogják automatikusan levágni a kezét, hiszen a saria alkalmazása is országonként eltér. Szaúd-Arábia például kifejezetten kéz levágósan komolyan vevő ország (ironikusan a demokráciaexporter USA nagy barátja) vagy Irán is híres a daruval melegeket felakasztó betartatásáról. Viszont például hiába muszlim Kazahsztán vagy Törökország, Albánia és egy csomó másik nemzet, köszönőviszonyban sincs a sariával a jogrendjük. Attól, hogy valaki muszlim, nem jelenti, hogy a saria szerint él, vagy alkalmazza, ahogyan nem jelenti, hogy, aki keresztény, az a konzervatív orbánista „kereszténydemokrácia” híve. Bár tény, hogy az iszlám és a saria viszonya sokkal reálisabb, mint a kereszténység és a kultúrkereszténység torz világa. Ezen kívül az iszlám általában kerül minden nem minimalista teológiát az elméletben is, így például a Szentháromság teljesen értelmezhetetlen számára és szigorúan Allah egy mivoltában hisz, annak bármilyen hármas tagozódását politeizmusként tudja felfogni és ezáltal meglehetősen morcos az ilyesmire. Viszont Kálvinnal jót pacsizhatnának, hiszen talán a kálvinizmuson kívül semmi másban nem jelenik meg olyan hangsúlyosan a predesztináció (eleve elrendelés), mint az iszlámban.

3. A muszlimok nem arabok!

Bár igencsak sztereotip az iszlámról rögtön az arabokra asszociálni, nem teljesen fedi egymást a két halmaz. Természetesen az iszlám az arab kultúrkörben született és az arab világ szinte egésze az iszlám égisze alatt egyesül, mégis túl nyúlik azon. Elég ha arra gondolunk, hogy bizony a legnépesebb iszlám ország nem más, mint Indonézia. Nem nehéz kitalálni, hogy Indonézia a Dél-kelet ázsiai szigetvilág országaként nem igazán sok etnikai kapcsolattal rendelkezik az arabokkal. Ahogy Észak-Afrika és még Közép-Afrika jelentős részén élő muszlim országok sem. Észak-Afrika, így Egyiptom, Marokkó, Tunézia stb. lakosságát sokan arabnak hiszik, de ha pontosak akarunk lenni, akkor ők berberek. Délebbre haladva a hatalmas, milliós muszlim országokhoz, mint Nigéria pedig nem kell sok magyarázatot fűznünk, hogy ott nem épp arabokra számíthatunk. De a volt Szovjetunió területén élő kazahok, türkmének, üzbégek, azeriek és sokan mások sem éppen sok kapcsolattal rendelkeznek az arab nemzetiséghez. De még Afganisztán lakói is a pastu etnikumhoz tartoznak, ahogy Pakisztán lakosságának jelentős része az indiaiak mellet. Törökország hiába muszlim semmi köze az arabokhoz a türköknek, ahogyan Albánia is indoeurópai nép és a bosnyákok is szlávok. Irán pedig hiába ír a nyugati ember számára ugyanolyan arabos krikszkrakszokat, valójában perzsák és sokkal több közük van az indoeurópai népekhez, mint az arabokhoz. Elég arra gondolni, hogy az ország neve, Irán jelentése is „árják földje”. Rengeteg muszlim kultúrájú népet tudnánk még mondani, de ebből is látszik, hogy az iszlám egyáltalán nem egy etnikumhoz köthető vallás, sőt számarányokat nézve a muszlimokon belül az arab származásúak vannak kisebbségben. Bárki, bárhol, bármikor vállhat muszlimmá a világon és ezért is van majdnem az összes nemzet között, ha nagyon kis arányban is (mint Magyarországon) de muszlim közösség.

4. Ahány ház, annyi iszlám

A keresztény kultúrkör is először nyugati (katolikus) és keleti (ortodox) részre osztódott, majd pedig a katolikus kultúrkörön belül jött a reformáció és megjelentek a protestánsok. A protestánsok pedig több válfajra osztódtak és akkor a neoprotestáns kismillió ágazatról még nem is beszéltünk. Ez egy szintén akkora területet érintő vallás esetében, mint az iszlám, szintén nem lehet másképp. Az iszlám három, de főleg kettő irányzatra oszlik. A legnagyobb mely a világ muszlimjainak 80%-át biztosan jelenti: a szunnita. Másik a síita, akik körülbelül 10% körül mozognak és 1-2% háridzsita. További kis irányzatok is léteznek de az majd a bónusz részlegen lesz tárgyalva. Fő szembenállás tehát a szunnita versus síita. A különbség pikáns keresztény kultúrkör emberének, akik megszokták a mély teológiai ellentéteket. A muszlimok esetében egy sajátos legitimitási kérdés a törésvonal, nevezetesen a szunniták Mohamed prófétát értelemszerűen elismerik és halála után a muszlim közösség kalifákat emel ki maga közül vezetőnek. Mohamed nem nevezett meg utódot és ezért a közösség dolga megválasztani a vezetőit. Nos, ezzel a síiták nem igazán értenek egyet és mindenképp leakarják vezetni jogos utódlási vonalat. A síiták elutasították a kalifákat és Ali (Mohamed unokatestvérét) tekintik legitim, Isten által felkent utódnak illetve ezen az irányvonalon, az ő utódaira öröklődik ez. Ők az imámok. Fontos kérdés ez nekik, hiszen a síiták szerint ez a biztosítéka, hogy a muszlim közösség helyes irányba menjen, hiszen csak a jogos isteni felkent utódok, imámok rendelkeznek azzal a tökéletes tudással, hogy igaz irányba vezessék a muszlimokat. Nem holmi kalifák. Persze ez az utód visszavezetgetés rizikós dolog és szükségszerűen törések képződnek a síitákon belül is ki milyen öröklési ágra jut és tart legitimnek. Így például legelterjedtebb síita irányzat a tizenkettes sía irányzat, mely 12 immámot ismer el, de ott vannak a hetes síiák is és sokan mások. Ha azt nézzük, hogy az immámok tévedhetetlenségében, isteni titkos tudásában hisznek, kicsit egyházszervezésben ők az iszlám világ katolikusai. Érdekes megemlíteni, hogy a világ muszlimjai közül a síiták szinte mind Iránban csoportosulnak. Irán az egyetlen muszlim ország, ahol a síita irányzat az államvallás és a domináns. Érdekes gondolat, hogy nem arab etnikai hátterük, kultúrájuk mennyiben befolyásolta őket az arab tengerben, hogy teljesen más irányzatra feküdjenek rá. Persze a szunnita irányzat sem egységes és számtalan alfaja van, melyre szintén elmondható, hogy Afrikában, az arab világban, Ázsiában, vagy a Balkánon is más-más irányzat dominál a szunniták körében. Az Al-kaida, az Iszlám Állam, a Boko Haram például, mind szunnita szervezet, annak különböző radikális irányzataihoz tartozva. Persze nem kell félteni a síitákat sem, ők is „büszkélkedhetnek” egy terrorszervezettel, a Hezbollahhal. Természetesen mind az egyszerű szunnita, mind a hétköznapi síiták többsége normális ember, aki nem minden pillanatban egy jó robbantásra vár. Ne sztereotípizáljunk.

4+1. Bónusz érdekességek:

Szalafizmus: a szunnita iszlámon belül egy radikális, ultrakonzervatív ág. Egy agresszív, hiperradikális reformációnak fogható fel, ami visszakar menni a Mohamed utáni generációk hagyományához és ezt visszaállítani az iszlámban. A legtöbb terrorista ezen ág alá tartozik valamely módon. Kifejezetten a Nyugat-Európában beszervezett második, harmadik generációs frusztrált bevándorló fiatalokat vonzzák be a gettókban ebbe az irányzatba és lesz a vége késelés, lövöldözés, kamionos tömegbehajtás. Szalafisták alá tartoznak a vahhabiták is, akik nagy hangsúlyt fektetnek az iszlámra rárakódott elvek, szokások lenyesésére. Bármilyen újítás vagy eltérő alternatív iszlám irányzat könyörtelen ellenségei.

szúfizmus: az iszlám misztikus ága. Ezoterikus tanokkal fűszerezett, meditatív, aszketikus életvitelű irányzat, mely nagyban eltér az iszlám fősodrától. A szúfizmust már hallottam „iszlámmal kevert buddhizmusnak” is nevezni, olyannyira misztikus és ezoterikus jellegű, mély filozófikus irányzat. Követői a dervisek (talán hallottuk már ezt a kifejezést). Egyfajta „fun fact”, Gül Baba, akinek Budapesten is türbét állítottak, szintén szúfi volt. A szúfizmus hatalmas lehetőségekkel bír, hogy a fundamentalista, más vallásokkal főként ellenséges iszlám irányzatok mellett, a vallások közti hidakat képezze és párbeszédet alakítson ki. René Guénon a híres metafizikai tradicionalista is szúfi hitre tért, és a tradicionalisták körében az irányzat nagy tiszteletnek örvend. Maga Hamvas Béla is tisztelettel foglalkozott a szúfi tanításokkal. Természetesen a mainstream iszlám megvetette őket mindig is a történelem során, a korábban említett vahhabiták nem kis részt a szúfi tanítások ellen jöttek létre.

alaviták: ez az iszlám gnosztikus ága. Szinte bálványozó szinten kiemelt tisztelet övezi náluk Alit. Gnosztikus mivoltjuk végett meglehetősen misztikus, ezoterikus jellegű titkos tanaik vannak és gyakorlatukban is megnyilvánul, mint például a rituális szertartásos borivás. Még a lélekvándorlásban is hisznek, ami mondani sem kell egy átlag muszlim számára rég túllépte az ingerküszöböt.

drúzok: egy sítia alirányzat, azon belül is a hetes síiták kis underground ágazata. Egy 11. században meggyilkolt, magát prófétának tartó kalifa visszatérését várják. Minden más tanukat szigorúan őrzik és titkolják. Olyannyira, hogy ezen kívül, igazán sok mindent nem is tudunk róluk.

Horváth Martin

Szkopje a legbizarrabb főváros - élménybeszámoló

Gruevszki Magyarországra menekülése, Észak-Macedóniává való átnevezés, görög-macedón diplomáciai párharcok, politikai feszültség. Csak pár dolog ami végett az ember Macedóniáról hall az utóbbi időben. Mi azonban jóval ezek előtt elhatároztuk, hogy meglátogatjuk ezt a „lángoktól ölelt kis országot”, az utóbbi idők eseményei csak még inkább felkeltették az érdeklődésem, hogy hová is fogunk mi menni.

Macedóniáról amit tudni érdemes, hogy 1991-ben vált ki Jugoszláviából, amely akkor a hasonló függetlenedési törekvések következtében a modern Európa legvéresebb háborúját vívta. Nos, Macedónia esetében ez nem volt így, mondhatni nem sokakat zavart, hogy az Észak-Dunántúl méretű hegydarab többé nem a Jugoszláv államkasszából él meg. Ellenben Macedónia lakosságát inkább aggasztotta ez, hiszen ők is tudták, hogy gyakorlatilag egy hegydarab az országuk és a Jugoszláv pénzek nélkül nem lesz olyan rózsás a jövő. Még inkább nem örültek a görögök, hiszen a történelmi régiójuk nevével alakult egy új állam és innen indult az évtizedes politikai és diplomáciai görög-macedón csörte. Ami azt illeti, egykét macedón nacionalistától eltekintve senki nem látta indokoltnak ezt a függetlenedést. Apropó macedón nacionalisták. A macedónok gyakorlatilag bolgárok, akik szerb fennhatóság alá kerültek a történelem egy pontján. A 20. század elején voltak macedón függetlenedési törekvések, ők azonban még rendesen bolgárnak definiálták magukat és Bulgáriával akartak egyesülni. 1945 után a jugoszláv politika (geopolitikai okok miatt) döntött úgy, hogy a macedón az bizony egy külön nép. A macedónok pedig azóta szeretnék elhinni és bizonyítani, hogy ők az ősi Makedónia és Nagy Sándor birodalmának leszármazottai. Körülbelül olyan a helyzetük, mintha a székelyek kitalálnák, hogy semmiféle közük nincs a magyarsághoz, sőt Bizánc kultúrájának örökösei. Ha pedig az identitásproblémás kis ország helyzete nem lenne elég bizarr, a lakosság felét albánok képezik, akik aztán teljesen más vallásúak, kultúrájúak, nyelvűek.

Elég ramaty időben érkeztünk és rögtön szembesülhettünk a klasszikus balkáni életérzéssel, mikor a reptéren a repülő leszállása után kezdik el a havat eltakarítani, hogy legyen hova beállni a gépnek, illetve a lépcsőt oda tudják hozni. Ahhoz képest, hogy egy ember egy lapáttal végezte ezt a munkát és nem valami intenzíven, viszonylag kis várakozás után juthattunk le a gépről. Gyors dénárra váltás után a reptéri buszhoz siettünk, ahol a balkáni mentalitás pozitív oldalával szembesülhettem. Mivel túl nagy címlet volt nálam a buszjegyhez, kisebb bankjegyekből pedig nem jött ki az ár, így a buszsofőr legyintett és azt mondta jó lesz az a pár kis címlet a többi mindegy. Egy 650 forintnyi értékkel utaztam olcsóbban, mint mindenki más. Mivel az ország magasan fekszik és tél is van, elég sokszor érheti őket havazás, még is úgy viselkednek, mintha sosem láttak volna még. Az utak takarításáról még autópálya esetében sem igazán beszélhetünk.

Azért sikerrel beértünk Szkopjébe és elsőként csodálhattuk meg talán az utóbbi időkben a legnagyobb látványosságát az új belvárost. Ez Gruevszki barátunk műve, igyekezett történelmi külsőt kreálni a macedón nemzetnek ezzel a betonklasszicista csodával. Természetesen minden koncepció nélkül nőnek egymás mellé a monumentális neoklasszicista, neobarokk vagy bármilyen historizáló épületek és szobrok. Giccs-giccs hátán, rengetek dísz, szobrok minden mennyiségben és aranyozott lámpavasak. Valamiféle szépsége azért van de még is groteszk, mikor jól láthatóan új, tömör betonból öntött korinthoszi oszlopokkal épült házakra van római számokkal felírva az építési dátum, amely azt mutatja: 2011. Maga Szkopje két részre osztható. A folyó déli része a macedónok lakta rész, ortodox templomokkal és a szocialista építészet remekműveivel, amely a nagy szkopjei földrengés után épültek. Az északi rész nagyrészt az albán negyed, a földrengést túlélt óváros kis zegzugos utcáit tartalmazza és rengeteg mecsetet. Mi az utóbbi részen voltunk és naponta öt alkalommal élvezhettük a hangszórókból kihangosított müezzineket énekelni a városban. Ugyanúgy macedón részen a harangszó és az istentiszteleti ének is megafonból szól. Ez amolyan kulturális farokméregetés a város eltérő nációi között. Maga az albán negyed és az óváros természetesen kihagyhatatlan. Enni olcsón lehet és egész korrekt mennyiségben szinte bárhol. Na meg az úton útfélen meglévő burekezők is a Balkán kihagyhatatlan részei. Az albán bazárban egyedi hangulatban kapható szinte tényleg bármi. Gyümölcsöltől, zöldségektől kezdve a ruhákon, bicskákon és magyar árhoz képest fél áron kapható cigarettáig. Kivéve az alkoholt. Az albán/muszlim részen nagyon nehezen beszerezhető portéka. Úgy általában a bevásárló központ nem létező jelenség a közelben ezen a részen. Nagy bevásárláshoz átkellet sétálni a folyón a Veróba. A Vero egy Spar hasonmás, stílusra, betűtípusra stb. Ez is a balkáni sajátosságok egyike, bár olyan mértékű kopizást nem találtam itt, mint Albániában a McDonalds hasonmást Kolonat néven, sárga M betűvel más stílusban, Happy Kids menüvel és szlogennek „ I like it”.

Aranyozott kandeláberek 

                                              Az albán negyed és az óváros kis utcái

         A38 másolat kamuhajó. A folyó nem hajózható. Mellette ezüst ládában fák a közepén.

 Az albán negyed valósága

Macedóniában és a hasonló helyeken persze mindig a helyiek mindennapi élete az érdekes. Miután találtunk helyi söröket, majd teszteltük őket (nagyjából a Kőbányainak megfelelőek) bevetettük magunkat páran az éjszakai Szkopjébe. Itt találkoztunk a macedón Friderikusszal. Legalábbis gesztusai és hanglejtése miatt óhatatlanul így maradt meg. Mint kiderült számukra még az EU-s tagság utópisztikus jövőképet táplál, bennük van még az egykor Magyarországon is érezhető megváltás remény ettől a dologtól. Majd idővel rájönnek. Fridinek még elképzelhetetlen volt, hogy Magyarországon kb egy nép van és az a magyar és kulturálisan mind keresztények is. A homogén nemzet fogalma ismeretlen, elképzelhetetlen, fantasy kategória arrafelé, ahol magukat görög leszármazottaknak gondoló, cirill betűvel író bolgárok élnek együtt megannyi muszlim albán ordító müezzinnel és kis részt törökkel. Ezután a „bulinegyedbe” érkeztünk, ami a pestitől azért jóval alulmarad de így is találkozhattunk identitásukra büszke fiatalokkal. A lezajlott párbeszéd úgy zajlott:

- Honnan jöttetek?
- Magyarországról.
- Az jó hely!
- Fogjuk rá.
- Hát jobb mint ez.

Majd elköszönt. Hiába járkáltunk a historizáló belvárosban, a nemzeti identitás kérdése ilyen szinten mozog sokaknál. Nem csodálom mert jobban szemügyre véve ezt a monumentális belvárost engem sem hazafias érzelmek fognának el. A Nagy Sándor gigantikus szobra a giccses oszlopon, az indokolatlan diadalív és a folyó menti egész látvány ezekből az épületekből sokkal inkább emlékeztetett Hitler új fővárosának terveire, Germániára. Mindenesetre valamiféle groteszk disztópikus film kellékének nézett ki, amelyben valami orwelli diktatúra van, mint dicső, ősi, hangulatos városkának. Ezen a monumentális téren pedig ha ismernének más borítást, mint a márványt, vagy egyszerűen csak a sózást, vagy a jég takarítását, akkor nem kisebb térdficammal ér véget az estém. Másnap a bedagadt, de működő lábammal vágtunk neki a Szkopje melletti hegynek, amelynek a tetején a Balkán legnagyobb keresztje van felállítva. Buszpályaudvaron egy A4-es lap pár celluxszal rögzítve az oszlopon, rányomtatva cirill betűvel a végállomás (ezt fejtsd meg) alatta pedig pár indulási dátum. A buszok persze legendásak Szkopjében. A londoni emeletes buszok mintájára legyártott, kínai kamuváltozat Yutong néven még bizarrabb összképet ad a város amúgy is furcsa arculatának. Egy kis libegőzés után a hegyen a téli, hófödte táj amúgy pazar kilátást nyújt.

Kulturális téren megnéztük a nagy mecsetet, Teréz anya gyermekkori házát és a Macedón Nemzeti Múzeumot is. Nos ez egy furcsa kis utcán és egy murvás parkolón át közelíthető meg, az épület pedig olyan, mintha Pripjaty valamelyik kultúrházát látnánk. Nem csak stílusra, minőségre is. Beleértve a kitört ablakokat is. És persze a látogatók száma is megegyezett a pripjatyi létszámmal, tehát voltunk mi és a portás gyakorlatilag. Mint megtudhattuk az egész kiállítás 1976-ban nyílt meg és azóta totálisan változatlan. Ezt a stílusról és az állapotról nem volt nehéz megállapítani mégis lenyűgöző volt. A macedónok amúgy szeretnek kicsit blöffölni az amúgy nyilván nem túl hosszúra nyúló történelmükkel kapcsolatban. Minden ami a mai Macedónia területén történt azt saját macedón érdemüknek tekintik. Függetlenül attól, hogy az égvilágon semmi közük ahhoz a néphez, ami akkor ott volt. Ezenkívül pedig az ókori Makedónia értékeit is nyilván magukénak próbálják feltüntetni. Sok esetben ezek a próbálkozások elég kínosak és izzadságszagúak. Nem messze a várat is meglátogattuk. Egy kis alkudozással kihoztuk, hogy ha nem kérünk idegenvezetést csak körbejárjuk, akkor lehetséges-e, hogy nem kell fizetnünk. „Itt minden lehetséges”- szólt a válasz, amely a balkáni életérzést ismét egy mondatba tömörítette. Azért még megtudhattuk az úriembertől, hogy Magyarországról ismeri Attilát a hunt. Ebbe nem akartunk belemenni, hogy Attila mennyire volt magyar, elvégre az ő példaképük Nagy Sándor sem volt épp egy szláv de lényegtelen. Valamint elmondta, hogy a monumentális betonklasszicista főváros azért épült, hogy bemutassanak a görögöknek. Képzelem az orwelli giccsektől, hogy becsicskítva érezték magukat a görögök.

A nemzeti múzeum

Még pár burek és Makedonszkó sör lecsúszott a giccsbelváros és az albán negyed utcáin is. Mentek a kamulondoni buszok és a kóbor kutya falkák önkéntesen kinevezett útszakaszukat őrizték az arra járó autóktól, amiket 5-6 fős falkában támadtak meg és harapdálták a lökhárítóját. Utánozhatatlan és megfoghatatlan hangulat Macedónia fővárosa. Albániának is sajátos hangulata volt és utánozhatatlan, de Macedónia mégis más. Itt nem tudom mi volt a hangulat. Talán pont az, hogy nem volt egyértelműen hangulata. Kicsit a Balkán, kicsit keresztény, kicsit muszlim, kicsit albán, kicsit török, kicsit kamugörög, kicsit innen-onnan összelopott, leutánzott jármű, boltok miegymás. Nem tudom meddig állnak az oligarchák klasszicista betontömbjei és giccses szobrai és mikor bontják vissza esetleg, vagy meddig marad meg a délszláv balkáni hangulat az élet más területén a fejlődéssel szemben, de ameddig megvannak mindenféleképpen látni kell egyszer ezt a groteszk, a maga módján bájos világot.

Horváth Martin