A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gnoszticizmus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gnoszticizmus. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 9., csütörtök

Horváth Martin- Krisztussal letakart állati ösztönök


Drasztikusnak hathat a cím, sőt sokaknak talán „szentségtörőnek” jelentsen ez bármit is éppen, pedig
nincs, ami jobban fedné a mai emberiség, társadalom erkölcsi, morális helyzetét. De kezdjük a legelején. A húsvét a legfőbb keresztény ünnep. Igen, nem a karácsony, ahogyan sokan gondolnák. Krisztus kereszthalála és feltámadása az az esemény, amely az egész Biblia és a kereszténység központi és fő eseménye. Maga a megváltás misztériuma, az Isten nagy terve az emberiséggel itt ér a csúcsra. Jézus kereszthalála és ezáltal a megváltás keresztény szempontból a világtörténelem legfontosabb eseménye. Ennek az ünnepe a húsvét. Nos, és húsvétkor mit szokás csinálni? Elmegyünk meglocsolni a lányokat és cserébe kapunk csoki tojást, pénzt meg még több tojás és nyuszi szimbólum. A kérdés mármost adott, mi a franc köze van Krisztus feltámadásához a locsolás, tojás, nyuszi triádnak? A válasz egyszerű: semmi. Rendben, akkor mégis mi ez az egész hagyomány? A locsolás, tojás, nyuszi hármasa nemes egyszerűséggel egy kereszténység felvétele előtti, pogány termékenységi ünnep, amit megőrzött a magyar nép a keresztény kultúra felvétele után is immár több, mint ezer évig. Pontosan ennyit ér a kulturális kereszténység. Nézzük akkor mi is ez a locsolkodós szokás. A magyar népdalokhoz hasonlóan nem más, mint szép, cuki köntösbe bújtatott alantas, gyarló, szexuális ösztönök éltetetése. A fiúk meglocsolják a lányokat, melyet had ne kelljen most részleteznem, minek a szimbóluma, s hát ennek az szimbolikus aktusnak az eredménye, hogy a fiúk kapnak a lányoktól eredetileg egy tojást, tehát egy magzatot. Szóval ennek a szokásnak a lényege, hogy éltetik azt, hogy ha egy fiú megkettyint egy lányt, akkor baba lesz. E mellé pedig a szapora nyúl egyszerű jelkép köretként. Ez egy ilyen végletekig egyszerű, antiszakrális szokás. A kérdés persze felmerül, hogy pont Jézus értünk vállalt halálának megemlékezése közepette nem-e gyalázatos egy kefélő ünnep bohókás megélése, legalábbis egy keresztény számára? Egy szónak is száz a vége, ez az egész tökéletesen szemlélteti, hogy mi az emberiség viszonya Krisztushoz és a megváltáshoz. Névlegesen, kulturálisan átvett belőle leegyszerűsített szokásokat, látszólagos, felszínes erkölcsöt, de az egész mélyén valójában ugyanolyan pogány, alantas evolúciós ösztönöktől vezérelt lény maradt.

Többen vélik úgy, hogy Jézus egy új erkölcsi evolúciós szintet mutatott be az emberiségnek. Amely eddig igaz is. Azonban ezt az evolúciós lépést gyakorlatilag nem tette meg az emberiség. Nem mondhatjuk, hogy tömegek tették magukévá még akkor is, ha a normák terén valóban a krisztusi erkölcs jelentős része általánosan elfogadottá vált. Senki nincs, aki vitatná, hogy a megbocsájtás és a szeretet, a másokon való segítés, az önzetlen segítségnyújtás ördögtől való lenne. Azonban ezt a helyeslésen túl, igencsak kevesen élik meg. Gondoljunk bele a „szemet szemért” elv mennyire érvényesül a mindennapjainkban. Csak nem ezen alapul rengeteg híres film? A főhőst sérelem éri és megbosszulja. Az akcióhős leszámol a rossz fiúkkal. A szuperhősök igazságot tesznek és végeznek a gonoszokkal. Ludas Matyi is háromszor veri vissza. A történelem talán nem erről szól? 1942-ben Újvidéken a magyarok lemészároltak egy halom szerbet, úgyhogy a szerbek 1944-ben lemészároltak egy halom magyart. 1941 és 1945 között a horvátok is lemészároltak rengeteg szerbet, úgyhogy 1991-ben a szerbek is lemészároltak egy halom horvátot, hogy aztán 1995-ben a horvátok mészároljanak le egy halom szerbet. Mi ez, ha nem a szemet szemért? És ez csak egy kiragadott példa volt, a történelemben, de a mindennapjainkban, apró-cseprő dolgokban is számtalan hasonló példa van. Sőt a legtöbb esetben még a szemet szemért elv sem érvényesül. Hányszor hallunk ilyet, hogy bosszúból megölte őt és az egész családját, vagy csak dühében valami proli ezzel fenyegetőzik, vagy Észak-Koreában, ahol, ha megszeged a párt elvárásait, nem csak te kerülsz munkatáborba, de az egész családod, sőt 3 generáción át, ott nő fel az összes leszármazottad, akiknek az eredeti bűnödhöz rég köze sincs. Az ember olyan mélységes mély sötét és aljas lény tud lenni, hogy még csak nem is arányos a visszavágása, hanem sokkal nagyobb fájdalmat akar okozni, ha úgy érzi igazságtalanság érte, ő még nagyobb igazságtalanságot akar elkövetni. Az ószövetségi zsidóság a szemet szemért elvet azért kapta, hogy legalább egy icipici minimum legyen ebben a gyűlöletteljes körforgásban. De még az ószövetségi szintet sem érjük el mai napig sem sokszor, nem, hogy Jézus Krisztust, aki aztán ténylegesen eltörli még a szemet szemért elvet is és azt mondja, bocsássunk meg az ellenségeinknek is. Mindezek mellé pedig mivel névleg elfogadta mindenki a krisztusi erkölcsöt, így Istenre hivatkozva teszi az ószövetség szintjét sem megütő mocskosságait. A maffiózók Istenre hivatkoznak, kereszt tetoválásokkal járnak, imádkoznak az Úrhoz, hogy segítse őket démoni tetteikben, ahogyan az arany feszülettel nyakukban lófráló gengszterek is ezt teszik, ezt teszi az ex-KGB-s nagy ortodox keresztény Putyin is, aki háborúkat indít népek ellen és mind a horvátok, mind a szerbek büszkék voltak a maguk felekezeti sajátosságára, s számtalan dalt írtak arra, hogy az Isten segíti őket a másik elpusztításában. De az összes nép katona dalai között találunk szép számmal ilyeneket. „Gott mit uns” állt a Wehrmacht katonák övcsatján is.

De akkor a mindennapi életünkről még mindig nem beszéltünk. Szinte nem is tudok példát mondani a hétköznapokból olyannyira konstans élünk a krisztusi erkölcsöt pofán köpve. Ezt pedig több száz évig egész szépen lehetett többé kevésbé rejtegetni és felszínesen jónak lenni, a lelkünkben pedig mocsoknak, holott, akkor is tudta mindenki mélyen magáról és a másikról is, hogy „szar van a palacsintában”. Az internet azonban eljött, megadta az anonimitás lehetőségét és az ember megmutatta milyen mélységesen mély démoni létállapotban vergődik valójában még mindig. A dark webről nem is kell beszélni még, de bármilyen anonim beszélgetős oldalon, sőt nem anonim oldalakon is, arccal vállalva olyan gyűlölet és beteg dolgok tobzódnak melyet felfogni is lehetetlen. Nincs talán sajnos olyan fiatal lány, aki instán, facebookon, vagy snapchaten ne kapott volna már ilyen olyan emberektől beteg utalásokat, szexuális felkérést, fétiseinek elregélését vagy egy bájos dickpicket. Igen, itt tartunk. És nem igaz, hogy a „ez a mai fiatalság”, mert bizony olyan szép számmal vannak a 40-es, 50-es éveikben járó emberek körében is a dickpickes arcok, hogy ezt nem lehet generációra szabni. Rengeteg emberben ennyi van. Akár az ősemberben, egy fallikus szimbólum. Mit szimbólum, maga a fallosz. Ő ennyit mond magáról, ennyi mozgatja. Valójában az a helyzet, hogy hiába öltötte fel a hegyi beszéd tartalmának álcáját az emberiség, még mindig az evolúciós ösztönök, szaporodás, evés, erőszak, gyűlölködés a nem a mi törzsünkhöz, baráti körünkhöz, családunkhoz tartozó emberek iránt. Még mindig egy értelmileg fejlettebb állat színvonala az, amit az emberiség nagy része megüt. Semmi nem változott, a társadalom ugyanolyan, mint Krisztus előtt, csak most már a kultúránkba belekeverve, felszínesen úgy tesz mindenki, mintha az ő erkölcsét részben legalább magáévá tette volna. 

Sajnos a magukat hívőnek, kereszténynek vallók zöme sem kivétel ez alól. Persze senki sem az, hiszen mindenki alapvetően ebből az állapotból indul, de ennek a felismerése a keresztények között is legtöbbször elmarad, vagy megideologizálásra kerül. Az önzetlen segítség elmaradása sokszor a „majd imádkozom érte” gondolattal orvosolandó és az „Isten szerinti szent házasság” mantra is sokszor az alantas szexuális ösztönök kiélésének mentsvára csupán. A krisztusi lelkiismeretet pedig serényen igyekszik az ember pótolni üres szokások és Istennek tulajdonított szabályok betartásával. De vajon mi lehet a megoldása ennek? Nehéz kérdés és valóban szó szerint feltehetjük a kérdést mi a titok? Az apostolok sokat vitatkoztak az úgy nevezett gnosztikusokkal. A gnosztikusok azok az emberek voltak, akik feltételeztek egy rejtett, titkos tudást, amely az igazságot tartalmazza. A kereszténységet is rengetegen próbálták összeegyeztetni ezzel és sokan vallották/vallják, hogy Jézusnak voltak rejtett tanításai, ami csak is az igaz isteni tudást tartalmazta a kevés kiválasztott számára. Aztán apokrif iratokban és titkos társaságokban keresték a gnózist, vagyis a tudást. Egyértelműen Krisztus munkásságának lényege, hogy nem így működik és mindenki számára elérhető Isten kivétel nélkül. Mégis azt látjuk, hogy nem érte el és nem éri el mindenki. Ez pedig annak az oka, hogy egyben ennek a gnosztikus gondolatnak részben igaza van. Jézus rengeteg példázatott mondott a tömegnek, amelyet csak a tanítványainak magyarázott meg. Ki is emelte, hogy ők kivételesen megkaphatják a magyarázatot is. Úgy is láthatjuk mégis volt egy szűk kiválasztott réteg, aki birtokolta jobban a titkos tudást. Talán ennek a titkos tudásnak a hiánya érhető tetten napjainkban is és ezért tengődik még mindig az emberiség Krisztust meg nem értve ebben az állapotában? A válasz igen és nem. Valóban hiányzik valami a legtöbb emberből és a legtöbb magát kereszténynek aposztrofálóból is. Ez a Szentlélek vagy Szent Szellem. Jézus úgy utal rá, hogy ha ő majd elmegy eljön a Szentlélek, amely sokkal nagyobb dolgokat jelent ki, mint ő maga. Vagyis az ember az Isten szellemével a szívében nagyobb ismeretek birtokában van, mint, amit Jézus az evangéliumokban kijelentett. Ez pedig nem csak az aktuális, egyéni élethelyzetekben ad plusz ismeretet arról, hogy mi a helyes, de az adott korban és társadalmi közegben is, de magát a Bibliát sem lehet enélkül értelmezni. Mondok egy példát. Számomra az Ószövetség számtalan eseménye csak is úgy volt értelmezhető, hogy ha azt néztem, hogy az ottani dolgok még egy hiányos Isten ismeretből és torz istenképből táplálkoznak. Olyanokat is Istennek tulajdonítottak, melyek nem tőle származtak, hanem akár, saját maguk még torz, törzsi vágyait indokolták meg vele, csakúgy, mint a maffiózók, vagy a háborúzó nacionalisták. Origenész a 2. századba már szintén arra jutott, hogy az Ószövetséget csak is allegórikusan lehet értelmezni és nem szó szerint. Tehát ha a zsidók egy népet kiirtottak, akkor azt kizárólag az adott bűnös magatartás kiirtására lehet helyesen értelmezni, amit az adott nép megjelenített. Én ezzel is egyetértek. Úgy vélem ez egy Szentlélek általi gnózis volt, egy „titkos tudás”, ahogy a gnosztikusok mondanák. Még csak nem is ugyanaz volt a „titok”. Két különböző értelmezés volt, amely azonban nem zárja ki egymást végül. A titok nem tényleges tudás, nem leírható, szabályokba önthető valami, hanem egy lelki gnózis, egy szellemiség, amellyel érzékeled, hogy valami hol hibádzik és hol nem. Erre azonban nincsen szintén szabályszerűen leírható recept, hogy lehet erre a gnózisra szert tenni, mert itt a gnózis tesz szert rád. Nem tudod kikutatni a Szentlelket, nem tudsz érte rítustáncot járni, nem tudsz elolvasni egy mély barlangba elrejtett hét lakattal lezárt könyvet. A Szentlélek jön és ő eldönti, hogy odatudja e adni neked. Az embernek nincs más dolga, mint hagyni. Megnyílni. Ledobni az ösztönök, a vágyak, a saját elképzelései által diktált láncokat és engedni, hogy valami új, valami más megtöltse. Ehhez az addigi individuumunkat elkell veszíteni. Meg kell halni kicsit, ahogy Krisztus is meghalt, hogy utána új formában, új emberként feltámadhassunk. Akkor majd nem társadalmi, kulturális normák feszengős, felszínes módján tartjuk be fogcsikorgatva az üdvösség erkölcsét, miközben a szívünkben a kárhozat örvénylik, hanem őszintén onnan belülről fogja az ember szabad akaratából látni, hogy mi a helyes és akkor feszengene és érezné kínosan magát, ha olyan ösztönös körülmények között kellene élnie, mely ma még a legtöbb ember szíve mélyének vágya.
Horváth Martin

2017. november 20., hétfő

Horváth Martin- Ókori nácik és a gnosztikus gender-elmélet

Nem régiben tudtam meg egy új információt  a jobb- és baloldal különbözőségét illetően. Hiába foglalkozom ezzel már hosszú évek óta, mindig van új a nap alatt. Nevezetesen most az, hogy nincs is semmi új a nap alatt. Tehát, a jobboldaliság és a baloldaliság filozófiai különbözőségeihez hozzátartozik, hogy teljesen más a történelemszemléletük. A baloldal történelemszemlélete lineáris, míg a jobboldalé ciklikus. Magyarán tehát  a baloldal úgy véli, hogy a történelem halad folyamatosan egy irányba, egyfajta ideológiai evolúció részeként. Természetesen ennek a fejlődési folyamatnak a végén az ő baloldali utópiáik állnak. A jobboldal ezzel ellentétben úgy gondolja, hogy a történelem egy hullámzó valami, amiben az ő általa képviselt értékek hol magasan szárnyalva érvényesülnek, hol hullámvölgyben nyögik a baloldaliság uralmát. Én magam sokáig a baloldallal értettem egyet (tudtomon kívül) ebben a történelemszemléleti kérdésben. Leszámítva, hogy ezt a lineáris folyamatot nem valamiféle fejlődésnek, hanem romlásnak éltem meg. Aztán ahogy lenni szokott, a kép most is árnyaltabb. Mert ha az ember figyelmes rájön, hogy nem igazán van ideológiailag sem sok új a nap alatt és bizony van, ami ciklikusan néha vissza-vissza tér. Nézzünk is párat.

"ezek az asszonyok ezeknek a férfiaknak valamennyien közös asszonyai, külön-külön azonban egyik sem élhet együtt egyikkel sem, s aztán a gyermekek is közösek, tehát sem a szülő nem ismerheti gyermekét, sem a gyermek a szülőjét... a legkiválóbb férfiaknak és nőknek minél gyakrabban kell közösülniök, a legsilányabbaknak pedig éppen ellenkezőleg, s az előbbiek gyermekeit föl kell nevelni, az utóbbiakét azonban nem, ha azt akarjuk, hogy a nyáj a legegészségesebb legyen...a házasságkötések számát pedig a vezetőkre bízzuk majd, hogy ők-figyelembe véve a háborúkat, betegségeket s egyéb ilyen körülményeket- a férfilakosság számát lehetőleg ugyanazon szinten tartsák"

Bár tartalmában bármelyik nemzetiszocialista programba beleillene, mégsem a Mein Kampf-ban, vagy Goebbels valamelyik beszédéből, és nem is Alfred Rosenberg egyik irományából van az idézet. Az idézetet Hans Joachim Störig jegyzi a Filozófiai világtörténete c. művében a híres görög filozófustól, Platóntól. Platónra bár boldog, boldogtalan hivatkozik, azt azért tudni illik, hogy erősen tekintélyelvű, antidemokratikus állam ideája volt. Azt azonban magam sem gondoltam, hogy  a szociáldarwinizmusra ilyen módon ráérzett az öreg gondolkodó, több ezer évvel egyáltalán a darwinizmus előtt. Rendben, már Spártában is híres volt a biológiai erőnlét alapján való szelekció, de azért ilyen intézményesített formában csak a náci Németország Lebensborn programjában köszönt vissza ez a gondolat. De a magyar hungarizmus is idealisztikus jövőképében a hungarista állam beleszólt volna kinek, hány gyermeke lehetett volna, ha lehetett volna egyáltalán. Természetesen szintén a fajiság minőségét szem előtt tartva.

Nézzük tovább, mit idéz még szintén H.J. Störig a már említett művében:

" ...Álnok papok parancsokat agyaltak ki, s azt mondják önnön hasznukat keresve: Add oda, amid van, vezekelj és imádkozz, hagyd a földi javakat veszni!...Nincs túlvilág, ó Ráma, hiába remény és hit, élvezd az életet ideát, vesd meg a nyomorult csalást"

" Szürcsölj zsírt, s ha eladósodsz, vígan töltsd e rövid létet, amíg élned adatik, végül úgyis meg kell halnod visszatérés nem lehet"

Ezt a fenti ízig-vérig ateista kijelentést, akár korunk bármelyik nagy racionalista gondolkodású emberétől hallhatnánk. Amennyiben nem gondoljuk, hogy egy kocka vajhoz intézi beszédét, viszont rájöhetünk, hogy az „ó Ráma” megszólítás bizony jóval a Krisztus előtti Indiában hangozhatott el. Bár ennek szellemiségével, Stewen Hawkingtól kezdve, a legtöbb marxista és lázadó, liberális rock együttes is együtt érezhet, a sorok szerzője Brihaszpati az ókori Indiában a csárvákák nevű ateista-materialista irányzatának híres képviselője. Igen, volt ilyen. India nem csak sok karú istenségek és reinkarnáció hívők tömege volt már az ókorban sem. Keresztényként Brihaszpatival egyet kell értenem abban, hogy „ végül úgy is meg kell halnod visszatérés nem lehetséges”. Legalábbis a hindu reinkarnáció értelmében szerintem sem lehetséges. A mondat előző fele viszont igazi „punk’s not dead” stílusú nihilista, hedonista, „carpe diem” életérzés, amivel már nem tudok azonosulni. De a ’60-as évektől kezdve a nyugati kultúrában ugye mondanom sem kell hányan viszont igen is tudnak.

Ha már szóba jött (már megint) az én kereszténységem. Vegyünk az Újszövetség korából, és az óegyház korszakából egy filozófiai irányzatot, amely a legtöbb gondot okozta a korai kereszténységnek. Ez pedig a gnoszticizmus. A gnoszticizmus nagyon dióhéjban arra a dualisztikus gondolatra épült, hogy a test/anyag és a lélek/szellem teljesen ellentétben áll egymással. A test, az anyag menthetetlenül rossz és a lélek jó. Mi pedig az alapvetően rossz, anyagi világ börtönében élünk. D önmagunk belső lényéből jövő titkos tudással rá kell ébrednünk arra, hogy kik és mik vagyunk valójában, belül, lélekben. Tehát a gnoszticizmus a belső lelki valóságot élesen megkülönböztette a világ tényleges anyagi, testi valóságától, mely utóbbit teljességgel, mindenestől megvetette. Ennek fényében érdekes gondolat, melyet korunk egyik híres teológusa N.T. Wright jegyez a mai, nemi identitásokkal kapcsolatos zavarok és a transzgender-ideológia kapcsán:

„A megzavarodottság a nemi identitással kapcsolatban modern, és most már internet által táplált, formája az ősi gnosztikus filozófiának. A gnosztikus, az aki "tud", felfedezte a titkát annak "hogy ki vagyok én valójában", a megzavaró külső megjelenés mögött. Ez magába foglalja a jóság, vagy még a végső valóság tagadását, a természeti világban.”

Ez pedig csak egy aprócska válogatás volt azokból a filozófiai irányzatokból, amelyek mind több ezer éve, mind napjainkban jelen vannak. A kereszténység tekintetében pedig a legtöbb nem új keletű, már valahol, valamilyen formában találkozott vele. Úgy hiszem, még mindig egyetértek a baloldal történelemszemléletével, hogy haladunk az ő utópiáik felé (sajnos). Azonban a jobboldalnak igaza van abban, hogy ciklikusan fel-fel törnek korszakok, melyek jobb-vagy baloldali szellemiséggel bírnak. Azt hiszem az igazság most is a kettő között van. Ciklikusan törnek föl baloldali szellemi irányzatok, csak az idő előre haladtával egyre sűrűbben és egyre többféle irányzat.


Horváth Martin