Ördögi szépség

"Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt." (1 Péter 3:3)

Etikai szempontból a szépségipar, kozmetikumok piaca továbbra is állatok millióit ítéli szenvedésre, gyötrelmes életre, megcsonkításra minden évben, hogy valaki végül berúzsozhassa az ajkát valamikor. Gazdaságilag nézve a globális kapitalizmus kizsákmányoló embertelen rendszerének fenntartásának egyik fő mozgatórugója. Gyártásukhoz és előállításukhoz szükséges vegyi anyagok csakúgy szennyezik a környezetet, mint a globális szállítási láncok, amelyek ezen termékek millióiért égetik a kerozint a légkörben, hogy sötétebb jövőt és nyomorgó életet generáljon azok utódainak, akik hiúságból kihúzhatták a szemüket. Objektívan nézve a legtöbb esetben szimpla optikai csalás, ordító vizuális hazugság. Erkölcsileg nézve kizárólag a hiúság, az ego-növelése/simogatása a mozgatórugója, a szexuális párzási ösztön tudattalan kiélésén kívül, amint az állatok is ékesítik magukat szaporodás előtt. Mint ilyen alantas motiváció, végérvényében a Sátántól való.

(Kép: Lea Ypi-Szabadon c. művének részlete)

 

Erkölcs és hatalom nincs együtt

Erkölcs és hatalom nem létezik együtt. Az USA évtizedeken át hitette el a világ nagy részével, hogy a szabadság és a demokrácia hírnöke, védnöke a bolygón. Aztán a kétes indokoltságú iraki háborúval, de legkésőbb a csúfos afganisztáni kivonulással, Ukrajna előre deklarált cserbenhagyásával végérvényessé vált: a király meztelen. Mára nem csak az nyilvánvaló, hogy aljas hatalmi és geopolitikai törekvéseit rejtette a Nyugat mézes-mázas köntösbe, de azzal a beismeréssel, hogy saját állampolgárait sem képes/hajlandó kimenekíteni Ukrajnából, egyértelmű, hogy nem csak erkölcsileg bukott meg, de világi hatalmában is. A Trump jelenség, mind az elborult PC-kultúra erre adott reakció. Az LGBTQ és egyéb radikálbalos hullámok, ennek a nyilvánvalóan elveszett erkölcsi talapzatnak a befoltozására tett kétségbeesett próbálkozások, mellyel az USA társadalma csak még mélyebbre vergődik, mint egy kapálózó ember a futóhomokban.

Az Európai Unió mely még az USA által propagált liberális szabadság hírnöke, de Európától ez a kapálózás még nevetségesebb, hiszen maga is az USA elhazudott ideológiai lepellel letakart geopolitikai játszmájának súlytalan terepe csupán. Fogatlan oroszlánként fúj ide, vagy oda, s harsogja egy nála nagyobb bukó birodalom, bukott, s hazug sallangjait, miközben saját rebellis keleti tagállamaival sem tud mit kezdeni.

Oroszország már régóta ismeri ezt a színjátékot. A bolsevik forradalom óta játszotta el, hogy egy világraszóló nemes ideológia nevében tevékenykedik a földgolyón, miközben csak vörös rongyokba csavart orosz imperializmust folytatott. S ezt teszi ma is a demokrácia köntösében cinikus gúnnyal, s nem titkoltan kiparodizálva azokat. Mindenki tudja, hogy katonai akcióiban semmi nemes nincs, csak rideg hatalmi logika, de közben folyton rámutat: az USA is ezt tette Koszovóban, a Közel-Keleten.

Kína is hamar eljutott oda, hogy az állampárt nevén kívül, nem sok kommunista van benne. Mao hatalmas arcképe alatt alakult át kemény nacionalista, tekintélyelvű, államkapitalista impériummá. S nem érdekli ez a paradoxon sem a kínai lakosságot, sem Kínát, hogy mit gondol erről a külvilág.

De nem volt ez másként sohasem. Mindig is a nyers, hatalmi ösztön irányította a világot mindenütt. Aztán Európa a kereszténység álarcát felvéve játszotta geopolitikai hódításait, de az iszlám világ is ezt tette kezdettől fogva. Ahogyan a pogromokat rendező hindu nacionalista kormánypártok, vagy a muszlimokat mészárló buddhista államok is. S, ahogyan elinfálták a vallásokat ilyen módon, úgy törtek utat helyettük az ideológiák. Ma, a 21. században annak vagyunk tanúi, ahogy a birodalmak végleg elinfálják ezeket az ideológiákat is. S a király meztelen, nem marad más csak a rideg hatalmi logika. Elérkeztünk ismét az ókorba, mikor kendőzetlenül és őszintén öltek, hódítottak a birodalmak és teljhatalmú vezetőik kényük-kedvük és megalomán földi vágyaik szerint. Ahogyan Hamvas Béla írja a Titkos jegyzőkönyvben "Hát nem voltunk mindig bestiák? Ember! - álnok hazugság, bigott képmutatás". Mindig is bestia volt világ, bármily idealista eszmét is tűzött a hatalom zászlójára. Azt csupán lejáratta, s teszik némelyek még ma is, az utolsó felvonását játszva ennek a színjátéknak. Ha valami reményteljes, hogy az embereknek most már, - sok ezer év kihagyás után- nyilvánvalóvá kell váljon, hogy a hatalom és az erkölcs, az idea, sohasem járhat együtt. Hogy a bestiát mely a világot alkotja, s alkotta titkon vagy nyíltan mindig is, azt magunkban kell legyőznünk. Csak önmagunkban tudjuk elérni a változást, csak önmagunkat tudjuk legyőzni, s egymáshoz való viszonyunkban elérni, hogy a Lélek győzedelmeskedjen a matéria ördögi logikája felett. Az igazság mindig belülről fakad, a gonosz támad felülről, hatalmi rendszereken és törvényen és befolyáson keresztül. Akkor is, ha ezt az igazság köntösében is viszi véghez.

(Kép: Egy orosz ortodox pap éppen megáldja a hadsereg fegyvereit)

Szabó Gyula- Etika és erkölcs

Etika és erkölcs (angolul: ethics and morals)

Ez a két szó a mai modern kommunikációnkban gyakorlatilag ugyanazt jelenti, a kettőt felváltva használjuk, vagyis inkább az erkölcs szót, mert az etika használata egyre inkább kimegy a divatból.

Nemrég beszélgettem egy professzorral, aki etikát tanít Dublinban az egyik egyetemen. Kérdezte tőle, hogy mi a különbség a két szó között. Azt válaszolta, hogy semmi, a szakirodalom is ugyanazt érti mindkét fogalmon. Kérdezem, mi akkor az etika alapja? Nincsen alapja, mondja. Csak különböző megközelítéseket tanítunk a hallgatóknak. Pedig ez nem igaz, nem is mindig volt ez így! Vegyük először az ERKÖLCS (moralitás) fogalmat górcső alá. Az erkölcs (helyes) definíciója: az a viselkedés, hozzáállás, amit az emberek csinálnak, ahogy éppen viselkednek. Ez országonként, kultúránként változik, de még az idő múlásával is változik az erkölcs. A vallásos ember erkölcse más, mint az ateistáé. A falusi (vidéki) emberek erkölcse is más (főleg régebben volt nagyon különbség) mint a városiaké. Észrevehető volt, ha egy falusi lány elkerült városba, akkor előfordult, hogy az erkölcse (viselkedése) nagyon más lett, szabados (szabaderkölcsű, feslett) lett, túltett még a városi lányokon is. A kommunizmus évei alatt elfogadott volt a munkahelyi lopás, sőt szinte erénynek számított. A "normális" viselkedést az határozza meg manapság, ahogy az emberek többsége él, viselkedik. Manapság egyre többen élnek házasságon kívüli párkapcsolatban. Ez egyre inkább elfogadottá, normálissá válik. Szüleink korában még alig volt válás, házasságon kívüli terhesség. Egyre többen vallják magukat homoszexuálisnak, transzneműnek, stb. Ezek a viselkedésformák egy-két generációval ezelőtt nem nagyon léteztek. Tehát, azt hogy mi a "jó" vagy "helyes" viselkedés az határozza meg, hogy az emberek többsége éppen mit csinál! Vagyis manapság ez is a demokrácia elvén működik - a többség szavazata alapján. (A birkanyáj éppen merrefelé megy, vagy van vezetve...)

Az ETIKA eredetileg persze mást jelentett. Az etika előírta az emberekre kötelezően vonatkozó viselkedési normákat. Ezt be kellett tartania a közösségbe tartozóknak, erről a közösség is gondoskodott, következménnyel járt, ha valaki kihúzta magát a szabályok betartása alól. Itt máris felmerül a kérdés, ki állapítja meg a szabályokat? Mert ha az emberi közösség (demokratikus, többségi) elvek alapján, akkor még mindig az ERKÖLCS keretein belül vagyunk. Az ETIKA szabályai föntről, egy tőlünk magasabb hatalomtól (Istentől) kell, hogy eredjenek. Csak akkor lesznek ezek abszolút, minden ember számára kötelezőek! Az etika nem foglakozik azzal, hogy az emberek hogyan viselkednek. Az etika megmondja, hogyan kell viselkedni, mi az a jó és mi a nem jó. Ekkor hatalma csakis Istennek van. Mivel az utóbbi évszázadokban főleg a felvilágosodás (besötétedés?) óta Európa és a Nyugati kultúra egyre inkább elhagyja Istenben való hitet, magára maradt. Ha nincs Isten, akkor mi vagyunk a csúcson, mi vagyunk saját magunk "istenei". Mi mondjuk meg mi a frankó. Mi csinálunk magunknak törvényeket, azt csináljuk, amit mi akarunk. Persze a következményekkel mit sem törődve....

 Van a Szentírásban egy vers, ami az Isten népének a szellemi mélypontjáról beszél. Volt egy idő, amikor is:

„Mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott az Ő(saját) szemei előtt”(Bír.21:25- Ruth 1:1)

Szabó Gyula