2024. június 29., szombat
2022. február 18., péntek
Erkölcs és hatalom nincs együtt
Erkölcs és hatalom nem létezik együtt. Az USA évtizedeken át hitette el a világ nagy részével, hogy a szabadság és a demokrácia hírnöke, védnöke a bolygón. Aztán a kétes indokoltságú iraki háborúval, de legkésőbb a csúfos afganisztáni kivonulással, Ukrajna előre deklarált cserbenhagyásával végérvényessé vált: a király meztelen. Mára nem csak az nyilvánvaló, hogy aljas hatalmi és geopolitikai törekvéseit rejtette a Nyugat mézes-mázas köntösbe, de azzal a beismeréssel, hogy saját állampolgárait sem képes/hajlandó kimenekíteni Ukrajnából, egyértelmű, hogy nem csak erkölcsileg bukott meg, de világi hatalmában is. A Trump jelenség, mind az elborult PC-kultúra erre adott reakció. Az LGBTQ és egyéb radikálbalos hullámok, ennek a nyilvánvalóan elveszett erkölcsi talapzatnak a befoltozására tett kétségbeesett próbálkozások, mellyel az USA társadalma csak még mélyebbre vergődik, mint egy kapálózó ember a futóhomokban.
2021. június 12., szombat
Az európai identitás
Budapest az egyetlen régió az EU-ban, ahol az európai identitás fontosabb, mint a nemzeti, vagy regionális. Legalábbis egy új kutatás szerint. Különösen érdekes ez annak fényében, hogy Nyugat-Európában sem találunk egyetlen hasonlót sem. Sőt, ott leginkább a nemzeti hovatartozás fontossága dominál. Nem véletlen, hiszen számukra az európai identitás szétválaszthatatlan a saját nemzeti identitásuktól. Egy francia, német, holland, belga stb. önmaga nemzetét egyenlőnek tartja azzal, amit úgy nevezünk: európaiság. Az a meghasadt tudatállapot csak keletebbre jelenik meg, ahol a saját nemzettudat és az európai identitás két külön, sőt szembenálló tényező. Mintha a magyar nemzet nem Európa része lenne. A protestszavazás fogalma már létezett, Budapest esetében a protestidentitásról beszélhetünk. Budapest belpesti krémje nem európai akar lenni, hanem nem akar magyar lenni. Az elvont európaiság fogalom sem takar sokat. Budapest nem európai akar lenni, hanem ő német, belga, holland, skandináv stb. akar lenni. Ezekben az országokban akar büszkének lenni nemzeti identitására. Ezt jelenti az ő európai identitása. Holott mindkettő mélységesen eltévelyedett, hazug identitás. Két identitást fogadok el jogosnak: a világpolgárt és a regionális, kis közösségi identitást. Mert csak ezek tudnak valójában létezni. Valaki ebben a nyitott világban szemezget és magáénak vall bárhonnan bármely kulturális esszenciát, vagy ami ténylegesen meghatároz egy embert, az az adott regionális közössége. Számomra Balaton-felvidékiként sohasem volt átélhető, sem romantikus, szívmelengető egy alföldi táj, vagy Petőfi tájleíró versei róla. És ez oda-vissza működik és persze minden tájegységgel. Kulturálisan is számos különbözőség van kisebb egységek, közegek között egy adott nemzeten belül. Valójában mind jobban járnánk, ha a regionális identitásunk határozna meg, illetve egyéni döntésünkből magunkba építenénk megannyi kulturális vívmányt, szellemiséget, melyet jónak látunk, a világ bármely pontjáról. Budapest is valójában egy sajátos, pikáns egyvelege megannyi kultúrának és egy sajátos regionális szellemi tégelyt jelent. Sokkal bölcsebben tenné, ha ezt a sajátos, csak rá jellemző identitást tartaná ő is fontosnak. És mindenki más is jobban tenné, ha így érezne a maga belátható közegében, semmisé téve végre az értelmetlen nemzeti-urbánus, nemzet-Európa szembenállást.
