EP- és önkormányzati választás élő eredményváró műsorunk

Erkölcs és hatalom nincs együtt

Erkölcs és hatalom nem létezik együtt. Az USA évtizedeken át hitette el a világ nagy részével, hogy a szabadság és a demokrácia hírnöke, védnöke a bolygón. Aztán a kétes indokoltságú iraki háborúval, de legkésőbb a csúfos afganisztáni kivonulással, Ukrajna előre deklarált cserbenhagyásával végérvényessé vált: a király meztelen. Mára nem csak az nyilvánvaló, hogy aljas hatalmi és geopolitikai törekvéseit rejtette a Nyugat mézes-mázas köntösbe, de azzal a beismeréssel, hogy saját állampolgárait sem képes/hajlandó kimenekíteni Ukrajnából, egyértelmű, hogy nem csak erkölcsileg bukott meg, de világi hatalmában is. A Trump jelenség, mind az elborult PC-kultúra erre adott reakció. Az LGBTQ és egyéb radikálbalos hullámok, ennek a nyilvánvalóan elveszett erkölcsi talapzatnak a befoltozására tett kétségbeesett próbálkozások, mellyel az USA társadalma csak még mélyebbre vergődik, mint egy kapálózó ember a futóhomokban.

Az Európai Unió mely még az USA által propagált liberális szabadság hírnöke, de Európától ez a kapálózás még nevetségesebb, hiszen maga is az USA elhazudott ideológiai lepellel letakart geopolitikai játszmájának súlytalan terepe csupán. Fogatlan oroszlánként fúj ide, vagy oda, s harsogja egy nála nagyobb bukó birodalom, bukott, s hazug sallangjait, miközben saját rebellis keleti tagállamaival sem tud mit kezdeni.

Oroszország már régóta ismeri ezt a színjátékot. A bolsevik forradalom óta játszotta el, hogy egy világraszóló nemes ideológia nevében tevékenykedik a földgolyón, miközben csak vörös rongyokba csavart orosz imperializmust folytatott. S ezt teszi ma is a demokrácia köntösében cinikus gúnnyal, s nem titkoltan kiparodizálva azokat. Mindenki tudja, hogy katonai akcióiban semmi nemes nincs, csak rideg hatalmi logika, de közben folyton rámutat: az USA is ezt tette Koszovóban, a Közel-Keleten.

Kína is hamar eljutott oda, hogy az állampárt nevén kívül, nem sok kommunista van benne. Mao hatalmas arcképe alatt alakult át kemény nacionalista, tekintélyelvű, államkapitalista impériummá. S nem érdekli ez a paradoxon sem a kínai lakosságot, sem Kínát, hogy mit gondol erről a külvilág.

De nem volt ez másként sohasem. Mindig is a nyers, hatalmi ösztön irányította a világot mindenütt. Aztán Európa a kereszténység álarcát felvéve játszotta geopolitikai hódításait, de az iszlám világ is ezt tette kezdettől fogva. Ahogyan a pogromokat rendező hindu nacionalista kormánypártok, vagy a muszlimokat mészárló buddhista államok is. S, ahogyan elinfálták a vallásokat ilyen módon, úgy törtek utat helyettük az ideológiák. Ma, a 21. században annak vagyunk tanúi, ahogy a birodalmak végleg elinfálják ezeket az ideológiákat is. S a király meztelen, nem marad más csak a rideg hatalmi logika. Elérkeztünk ismét az ókorba, mikor kendőzetlenül és őszintén öltek, hódítottak a birodalmak és teljhatalmú vezetőik kényük-kedvük és megalomán földi vágyaik szerint. Ahogyan Hamvas Béla írja a Titkos jegyzőkönyvben "Hát nem voltunk mindig bestiák? Ember! - álnok hazugság, bigott képmutatás". Mindig is bestia volt világ, bármily idealista eszmét is tűzött a hatalom zászlójára. Azt csupán lejáratta, s teszik némelyek még ma is, az utolsó felvonását játszva ennek a színjátéknak. Ha valami reményteljes, hogy az embereknek most már, - sok ezer év kihagyás után- nyilvánvalóvá kell váljon, hogy a hatalom és az erkölcs, az idea, sohasem járhat együtt. Hogy a bestiát mely a világot alkotja, s alkotta titkon vagy nyíltan mindig is, azt magunkban kell legyőznünk. Csak önmagunkban tudjuk elérni a változást, csak önmagunkat tudjuk legyőzni, s egymáshoz való viszonyunkban elérni, hogy a Lélek győzedelmeskedjen a matéria ördögi logikája felett. Az igazság mindig belülről fakad, a gonosz támad felülről, hatalmi rendszereken és törvényen és befolyáson keresztül. Akkor is, ha ezt az igazság köntösében is viszi véghez.

(Kép: Egy orosz ortodox pap éppen megáldja a hadsereg fegyvereit)

Az európai identitás

 Budapest az egyetlen régió az EU-ban, ahol az európai identitás fontosabb, mint a nemzeti, vagy regionális. Legalábbis egy új kutatás szerint. Különösen érdekes ez annak fényében, hogy Nyugat-Európában sem találunk egyetlen hasonlót sem. Sőt, ott leginkább a nemzeti hovatartozás fontossága dominál. Nem véletlen, hiszen számukra az európai identitás szétválaszthatatlan a saját nemzeti identitásuktól. Egy francia, német, holland, belga stb. önmaga nemzetét egyenlőnek tartja azzal, amit úgy nevezünk: európaiság. Az a meghasadt tudatállapot csak keletebbre jelenik meg, ahol a saját nemzettudat és az európai identitás két külön, sőt szembenálló tényező. Mintha a magyar nemzet nem Európa része lenne. A protestszavazás fogalma már létezett, Budapest esetében a protestidentitásról beszélhetünk. Budapest belpesti krémje nem európai akar lenni, hanem nem akar magyar lenni. Az elvont európaiság fogalom sem takar sokat. Budapest nem európai akar lenni, hanem ő német, belga, holland, skandináv stb. akar lenni. Ezekben az országokban akar büszkének lenni nemzeti identitására. Ezt jelenti az ő európai identitása. Holott mindkettő mélységesen eltévelyedett, hazug identitás. Két identitást fogadok el jogosnak: a világpolgárt és a regionális, kis közösségi identitást. Mert csak ezek tudnak valójában létezni. Valaki ebben a nyitott világban szemezget és magáénak vall bárhonnan bármely kulturális esszenciát, vagy ami ténylegesen meghatároz egy embert, az az adott regionális közössége. Számomra Balaton-felvidékiként sohasem volt átélhető, sem romantikus, szívmelengető egy alföldi táj, vagy Petőfi tájleíró versei róla. És ez oda-vissza működik és persze minden tájegységgel. Kulturálisan is számos különbözőség van kisebb egységek, közegek között egy adott nemzeten belül. Valójában mind jobban járnánk, ha a regionális identitásunk határozna meg, illetve egyéni döntésünkből magunkba építenénk megannyi kulturális vívmányt, szellemiséget, melyet jónak látunk, a világ bármely pontjáról. Budapest is valójában egy sajátos, pikáns egyvelege megannyi kultúrának és egy sajátos regionális szellemi tégelyt jelent. Sokkal bölcsebben tenné, ha ezt a sajátos, csak rá jellemző identitást tartaná ő is fontosnak. És mindenki más is jobban tenné, ha így érezne a maga belátható közegében, semmisé téve végre az értelmetlen nemzeti-urbánus, nemzet-Európa szembenállást.