Akár saját képekkel is
illusztrálhatnám már a témát, hiszen rendhagyó módon mi is kinéztünk a Budapest
Pride-ra. Első sorban keresztény megfontolásból, szerettünk volna emberekkel
beszélgetni ki mit gondol a világról, Istenről, ennek fényében az ő szexuális
orientációjáról. A vérmes homoszexuálisokat pokolra kívánó, gyűlölő keresztény
képet kicsit árnyalni, ugyanakkor nem is a nyugati, liberális kereszténységet
reprezentálni. Miután csakhamar a rendőrsorfalon és kordonokon kívül rekedünk a
kis utcában, több órányi kergetőzés után nagy nehezen sikerült csak bejutnunk a
legvégére mikor oszlott a tömeg, így végül is csak írásban tudom kifejteni mi
is lett volna a tartalma annak, amit egy párbeszéd során át akartam volna adni egy
ott levőnek.
Amit első körben az ember rögtön
megállapít a Pride-on, hogy valójában nem reprezentálja a homoszexuálisok,
biszexuálisak, transzszexuálisok és egyéb irányultságú emberek egészét. Ahogy
az ellentábor sem igazán testesíti meg a felvonulást elítélők társadalmi
csoportját. Az egész valójában egy hatalmas politikai erődemonstráció. A
baloldal korcs, szélsőséges liberalizmusának magamutogatása és nem kis részt a
konzervatív, nacionalista tábor provokációja.
Az egész valójában a következőképpen
zajlik. Vannak magukat konzervatívnak definiáló, kereszténynek nevező emberek,
csoportok a világban. Mivel ők valójában kultúrkeresztények és Krisztus
szelleme jó messze van tőlük, totálisan hiteltelenül képviselik ezt. Ez a
legtöbb jobboldali pártra, szervezetre igaz a történelem során. Hiteltelenül
képviselt kereszténységük nyomán, a liberálisokban, melegekben stb. kialakul a
kép, hogy a keresztények és a konzervatív értékek ilyen bunkó, ostoba
jelenségek. Természetesen nem az azt hiteltelenül képviselőket tartja annak,
hanem, aminek a nevében azok nyilatkoznak. Ez egy katasztrofális kár a valódi
konzervatív értékeknek és a kereszténységnek. Aztán eljön a pillanat, mikor
megrendezik a Pride-ot, a liberálisok, kultur-marxisták és balos anarchisták.
Politikai túsznak elhívnak egy halom leszbikust, meleget, biszexuális és a
többit. Akikkel elhitetik, hogy ez az egész róluk szól. Aztán a fent említett
sztereotípia nyomán ez a frusztrált, liberális, balos tömeg a szexuális
másságok nevében provokatív üzeneteket kezd el megfogalmazni a kereszténység és
konzervatív értékek ellen. Erre a kirakatkeresztény, magukat konzervatívnak
hazudó frusztrált alakok hallgatnak is, és kimennek még inkább erősíteni a
sztereotípiát az általuk elvileg képviselt elvekről. És ez évről évre így
mélyül szépen. Miközben a Pride agresszív balliberálisok és csőlátású
konzervatívok magamutogató, egymást hergelése. Se az LMBT emberek érdeke nincs
képviselve, se reprezentálva maradéktalanul. Se a kereszténység és konzervatív
értékek nincsenek valójában jelen. Csak egy tucat ember, aki magát annak hiszi,
de vajnyi köze sincs hozzá.
Az egész egy erődemonstráció, ami
két világi fél között zajlik. Az egyik a balos, emberközpontú szemlélet, mely
szerint az emberhez kell a világot igazítani, és a jobbos, ami elfogadja a
világ rendjét, és az embert igazítaná ahhoz. Az ember önmagában tökéletlen,
Krisztusi megváltásra szoruló lény, tehát a baloldal téved, mikor alapul veszi
és ehhez a hibás emberhez igazítaná a világot. A világ, az emberrel együtt egy
tökéletlen, hibás létező és tudjuk, hogy „ a világ fejedelme a Sátán”. Tehát ha
ehhez akarjuk igazítani magunkat, katasztrofális tévedés. Tehát két sátáni
világnézet harcol egymással, csak a kiinduló pontjuk más. Isten az egészből
kimaradt. Persze névlegesen ki viszi mindkét fél. Az ellentüntető jobbosok régóta
érvelnek, amellett, hogy a homoszexualitás halálos bűn és ennek bizonyítására
kicsipegetik a Biblia azon részeit, amik igazolják. Arra természetesen nem
figyelnek, ami a kegyelemről, megértésről és minden embertársunk szeretetéről
szól. Aztán megjelent a Keresztények a melegekért nevű szervezet a Pride
résztvevői között. Ők kicsipegetik a Krisztusi kegyelmet, elfogadást és
mindenki szeretetét a Bibliából, és pont, hogy elfelejtik azokat, amik arról
szólnak, hogy azért nincs teljesen rendben Isten szemszögéből ez a dolog. Itt
senki sem képviseli Krisztust, mindenki csak kihasználja a bal vagy jobboldali
világnézetével kompatibilis részeit. De az egész Krisztus mindezek felett áll!
Egy szó, mint száz, a Pride és a
heteroszexuálistól eltérő emberek nagy közössége, két különböző dolog, amit el
kell választanunk egymástól. Dunát lehet rekeszteni azokkal a történetekkel,
amikor egy meleg ember nem ért egyet a Pride-al, mert céltalan magamutogatásnak
és hergelésnek tartja, amely nem, hogy nem segíti az elfogadását, de még kontra
produktívan, inkább a sztereotípiákat erősíti a társadalomban, és nagyobb
gyűlöletnek teszi ki ezáltal a meleg társadalmat. Személyesen is ismertem ilyen
meleget, aki ezt mondta, de még többet hall az ember másoktól és az interneten.
Ezt a véleményt pedig maximálisan meg tudom érteni. Így hát a Pride-ozók, és a
meleg emberek legyenek is külön kezelve.
Tehát ennyi minden tisztázása
után, még is, hogy áll Isten, hogy áll egy keresztény a homoszexuálisokhoz és
társaikhoz? Mint tudjuk, Isten megteremtette az embert, s azt férfinak és
(ebből a férfiból) nőnek teremtette. Ez a ketté szedett identitásunk, ami itt a
földön férfi és női identitásként jelenik meg, szüntelenül „vissza akar térni”,
eredeti, egyben lévő, egységes állapotához. A szerelem és az azt követő mély
szeretet, így ezt a kettészakadt két emberi aspektus egységbe forrásának
csodálatos érzületét jelenti. A férfi és nő hiteles és valós szeretete egymás
iránt egy mennyei egységélmény, melyet semmi más nem tud pótolni vagy
helyettesíteni. Tudjuk, hogy többé nem két test és két lélek ők, hanem egy.
Mint két puzzle darab, ami egymásba illett és ők adnak ki ketten egy értelmezhető
képet. Két férfi vagy két nő egymást ilyen módon sajnos, vagy nem sajnos de
soha nem tudja kiegészíteni. Hisz a nő a férfinak olyan mentalitást, világlátást
és habitust pótol, ami a férfinak nincsen. A férfi nőnek pedig szintén. Két
azonos nemű között ez nem jöhet létre ilyen módon.
Természetesen mára a hagyományos
férfi-női kapcsolatok is haldoklanak. Válások, családon belüli erőszak stb. Mindennek
oka, hogy ezekben nincs ott Isten. Nincs Krisztus szelleme egyben az egymásba
kovácsolódásban. Mert a szeretet a ragasztó egy férfi és egy nő közötti
kapcsolatban. A szeretet pedig Krisztus. Valakinek a megtetszése, meg az, hogy „kijövünk”
és a szexuális vonzalom nem keverendő össze a szeretettel. Pedig sokan ezt
teszik, heteroszexuálisok is, de a más beállítottságúak szinte mindenképpen
valamelyiket hiszik szeretetnek, szerelemnek. Természetesen támadhatnak, hogy
honnan tudom én, hogy ki mit érez. De elsősorban a fent levezetett teológiai
eszmefuttatás alapján, világos, hogy két azonos identitás nem képes annak a
megélésére, mint két külön identitás egymásra találásának, egymást kiegészítő
egységélménye. Azonban a homoszexualitás kétségtelenül létezik. Egy szexuális
orientáció pedig,- ha ideális isteni szemszögből, ha nem-, akkor sem lehet ok
arra, hogy valaki Istentől elszakítsa magát. Lehet egy nem heteroszexuális
ember keresztény? Még szép, hogy lehet. Istennek nincsen neme, egyedi, semmihez
nem fogható módon tudja őt mindenki szeretni. Isten pedig szintén egyedi módon
szeret mindenkit. Igen, a melegeket is. Sőt, azokat az embereket is, akik nem
keresztények épp. Tehát a nem megtért melegeket is. Ezen a fonalon indul el, a
baloldali-keresztény Keresztények a melegekért társulat is, csak egy valamit
elfelejtenek. Az, hogy Isten mindenkit szeret, nem jelenti, hogy mindenki, úgy
ahogy éppen van, az úgy rendben is van. Profán példa, de Isten egy gyilkost is
szeret, ez pedig aligha jelenti, hogy jó, amit tett, vagy még inkább, hogy
továbbra is megteheti. De nem kell ilyen drasztikus példa, hiszen senki sincs
jól úgy ahogy van. Mind megváltásra, mind Krisztus kegyelmére szorulunk.
Krisztussal való kapcsolatunk révén pedig az ő szeretete kimunkálja azt a
lelkünkben, hogy változni akarjunk, jobbá és többé, krisztusibb emberré. Félre
értés ne essék, a melegek helyzetében ez alatt a változás alatt, nem azt értem,
hogy heteroszexuálissá kéne válniuk. Voltak az USA-ban erre keresztény
próbálkozások, hogy azzá tegyék őket, az „ex-gay” program keretében és tragikus
végeredménye lett.
Az életben mindenkinek meg van a
maga keresztje. Rengeteg hátráltató, nagy teherrel rendelkezünk mind, amik
Istentől akarnak távol tartani. Ezek a szexuális beállítottságok is mind
ilyenek. Ahogyan ilyen, ha egy heteroszexuális teljesen parázna, szex függő,
egy éjszakás kalandokat kereső. Ilyen ha valaki bármilyen más függőséggel bír,
mint az alkohol, a drog, de lehet ez teljesen alattomosan egy játék iránti
vonzódás vagy bármi. Ha valaki homoszexuális, a bűne ezeknél bizonyosan nem
nagyobb. Egy teher, egy világi hátráltató tényező a sok közül, amely igyekszik
lehúzni minket, itt tartani a világ mocskában és Krisztustól messzebb tartani.
Azt kell, hogy mondjam, ha egy meleg megtér, és Krisztus szelleme munkálkodni
kezd az ő lelkében, egyértelműen érezni fogja egy idő után, hogy az ő
szexualitásának a megélése nem összeegyeztethető Istennel. Ahogyan egy
heteroszexuális élvhajhász, szoknyapecér is érezni kezdi megtérve, hogy ez a
boldogság, csak egy illúzió volt és a valódi boldogság, ami Istent jelenti, az
kizárja, hogy ezt tovább folytassa. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül
hagyni, hogy míg egy parázna életet élő heteroszexuális, ezek után meglelheti
az igazi társat, addig egy nem heteroszexuális, aki nem tud biológiailag
vonzódni egy ellenkező neműhöz, az ezután sem képes erre a világban. Ebből a
szempontból pedig, a homoszexualitás sokkal nagyobb kereszt, mint sok más
emberé. S mivel nagyobb teher, nagyobb kegyelem is jár az Úrtól ezért, és a
nagyobb kegyelem az nagyobb dicsőség és nagyobb szeretet is jelent Istentől.
Gondoljunk csak arra a példázatra, amit Jézus akkor mond, mikor a bűnös asszony
megkeni a lábát. Tehát ha egy homoszexuális ember felismeri Krisztust és
befogadja, egy idő után munkálkodni kezd benn és belátja, hogy a szexuális
orientációjának a megélése nem fér össze Istennel. Ha ennek eleget tesz akkor
pedig sokkal nagyobb mennyei dicsőségben lesz része akár, mint nekem, vagy
bárki más heteroszexuálisnak. Persze kegyetlenül és ridegen hangzik, de a
világ, a földi életünk eredendően egy bűnnel teli szenvedés, egy ideiglenes
állomás, ahol felismerhetjük Istent. Nem itt és nem most kell kiteljesednünk és
jól érezni magunkat és boldognak lennünk a világ keretei szerint.
Természetesen, ha egy homoszexuális kapcsolatot létesít valakivel, nem jelenti
automatikusan azt, hogy ez egyenes út a pokolba. Mind vétkezünk, és Isten
kegyelme, ami megment ilyenkor. Ugyanakkor tudjuk, hogy ha Isten kegyelmes is,
nem lopunk és paráználkodunk ettől még össze vissza, hisz Isten kegyelmével
visszaélni már elég súlyos dolog.
Nekünk keresztényeknek azt
hiszem, mindennél fontosabb lenne megértenünk a más szexuális orientációjú embereket.
A keresztény melegek segítése és támogatása nagyon fontos feladat lenne, hisz a
terhük sem mindennapi. Akik pedig a „keresztény civilizáció, keresztény család”
és társai nevében mély sátáni gyűlölettel viseltetnek a melegek iránt, róluk
tudja jól mindenki, hogy ők valójában nem keresztények. A valódi kereszténynek,
akikben Krisztus él pedig itt lenne az ideje a témában kilépni és Isten
kegyelmének közvetítőjévé válni. Kisebb vita alakult ki keresztény közegben, hogy
Jézus kimenne-e a Pride-ra, vagy sem? Nos, azt hiszem Jézus nem tapsolna és
támogatná a céljaikat a Pride-on, de az is biztos, hogy Jézus nem a sörös
dobozt szorongató „buzizó” prolik táborát erősíteni. A kérdés azonban abszurd,
hiszen Krisztus ott van minden Pride-on, ott van minden utcasarkon, ott van
minden házban és mindenütt, mindig. Csak észre kell vennünk. Nem pedig
eltaszítani magunktól az ő szeretetét, se heterónak se LMBT embereknek, még
akkor sem, ha gyűlölködnek azok, akik önként eltaszították már maguktól, még is
az ő nevében szítják a sátáni ellentéteket.
Horváth Martin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése