A Biblia veganizmusa

 Nagy-Britanniában elfogadtak egy törvényt miszerint minden gerinces élőlényt érző lénynek tekintenek. Ez a megállapítás talán a legtöbb ember számára nem volt újdonság. Érdekes, hogy hasonló dolgok ellen, és kiváltképp a veganizmust nézve a konzervatívok, jobboldaliak milyen elutasítóak és gúny tárgyává teszik. Holott a 20. században még a szélsőjobboldal volt, mely a természetvédelem, vagy az állatok jogainak témáját felvetette, és maga Hitler is törekedett a minél minimálisabb hús tartalmú étkezésre. Ha a Bibliát nézzük, akkor a Teremtés könyvében már találkozhatunk a következőkkel:

"Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt." (1.Móz 1: 29-30)

Itt úgy tűnik, hogy minden élőlény számára kizárólag növényi eredetű táplálékról beszél a Szentírás. Ami abban az esetben érthető, hogy ha nem fundamentalistán értelmezzük a szöveget, hanem allegorikusan, avagy - sok ókeresztény gondolkodóhoz hasonlóan-, úgy, hogy az Éden nem ezen a világban létezett, hanem egy másik, idealisztikusabb szellemi síkon. Az, hogy egy értelmes, lélekkel bíró élőlény megöljön saját életben maradása végett egy másikat, kizárólag a bűneset után, a létállapot leromlásával, a jelenlegi torz fizikai világ megjelenésével jelent meg. Ám az ember számára még mindig csak Noé története után történik az az engedmény, hogy szintén ezzel éljen. "Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt." (1Móz 9: 3) Egyértelmű tehát, hogy az ideális teremtett állapotban nincsen olyan, hogy élelemszerzésből más értelmes lényt öl valaki, ahogyan az eljövendő világban sem lesz, egyetemben az etnikai, nemzetiségi és nemi különbségek megszűnésével. A baloldal a marxizmus képében már itt, ebben a világban megkívánta valósítani az etnikai-nemzetiségi különbségeket. A genderizmus szintén már itt, ebben a világban akarja megvalósítani a nemi határok elmosását. Természetesen megjelenik az az irányzat is széles körben, mely a vegán életmóddal, és az állatvédelemmel kíván torz formában a földön egy mennyei állapotot produkálni. Csak érdekességképpen, Indiában a dzsainizmus már több ezer éve vallja, hogy semmiféle élőlény halála nem megengedett. Teszik ezt úgy, hogy sem húst nem esznek, de még csak olyan növényt sem, melynek bizonyos részét elfogyasztva meghalna, például a répa gyökere. Arcuk elé hálót raknak, nehogy beszívjanak valamilyen apró rovart, lábuk előtt pedig sepregetnek, nehogy rálépjenek valamilyen bogárra. Nyilvánvalóan ez az élettel már-már összeegyeztethetetlen, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a tudomány jelen állása szerint apróbb élő szerveződéseket, melyeket a dzsainisták még nem ismerhettek, amúgy is a puszta létünkkel megölünk akár nap, mint nap. Mindent összevetve, minden ilyen utópiában, idealisztikus törekvésben mély igazság van, melyre törekedni kell. Törekedni kell a nemzetiségi és etnikai alapú klikkesedés megszüntetésére és csak is az egyéni lélek megítélésre, minden adott biológiai hozadéktól függetlenül. De erőszakosan ezt megvalósítani lehetetlen és szörnyű végkifejlethez vezet. Törekedni kell a szexualitáson és nemi adottságokon való felülemelkedésre, de ezt kizárólag lelki épüléssel és fejlődéssel egyénileg lehet. Ez hatalmilag kierőszakolva lehetetlen és szörnyű végkifejlethez vezet. Így az állatok és minden élőlény tisztelete, védelme is helyes, fontos és minél inkább elsajátítandó feladat, de nem téveszthetjük szem elől az ember prioritásait sem, sem evilág korlátait. Mert sokan vannak, akik már több sajnálatot éreznek egy kóbor kutya iránt, mint egy szerencsétlen sorsú ember iránt. Ha nem épp megvetéssel néz egy hajléktalanra. Ahogyan állatvédő oldalak kommentszekciójában is olykor féktelen gyűlölet, sátáni harag tocsog bizonyos emberek iránt, akiknek a legkegyetlenebb kínhalált szánják. Mert ahogyan egyszer Hitler állatszeretetének kritikájaként megfogalmazták: " Aki az állatokkal emberként bánik, végül könnyen bánik állatként az emberekkel".

Az embergyűlölő állatvédők

Az embergyűlölő állatvédők ismét lecsaptak és a legprimitívebb, tudattalanból feltörő ösztön dühüket hányták a komment mezőkbe. Igen, Zara a szurikáta meghalt. Egy kisgyerek a tiltás ellenére benyúlt a vemhes állathoz és az védekezve megharapta, a gyerek megijedve földhöz vágta és Zara és kicsinyei sajnos elpusztultak. Szomorú és nyomasztó történet. De még nyomasztóbb amit várható volt, hogy kivált. Most az "állatbarátok" fröcsögnek és a kisfiút minimum veréssel fenyegetik. Vagy minimum őt is úgy vágnák földhöz, ahogy szegény Zarát. Ez az embergyűlölő állatvédők híres védjegye, hogy tegyük azt az elkövetővel, amit ő tett az állattal. Ha felkötötte a kutyát, vagy végighúzta a vonóhorogra kötve, akkor akasszuk fel őt is vagy húzzuk végig az aszfalton szintén. Szemet szemért, fogat fogért. Rohadtul nyomasztó és rideg korunknak ez az egyre népszerűbb trendje. Ne értse félre senki, mikor ilyen híreket hallok, hogy vonóhorogra kötve húzták mérföldeken át a szerencsétlen állatot, felfordul a gyomrom és valami nagyon szorongató, szörnyű érzés fog el. Azért fog el, mert az ember alatti viselkedésmód. Az a szellemiség ami árad egy ilyen cselekedetből nem emberi, hanem sötét és démoni. A probléma ott kezdődik, hogy az embergyűlölő állatvédő nem érzi ezt, hanem hasonló sötét és démoni gyűlölettel reagálnak. Ők ugyanúgy végighúznák az elkövetőt beteges dühvel és sátáni örömmel a sztrádán. Én pedig állok és ugyanaz a förtelmesen nyomasztó, szorongató érzés fog el ezek láttán. A gyűlölet gyűlöletet szül. A szélsőség megszüli a másik szélsőséget és táplálja azt.

Valójában az embergyűlölő állatvédők nem azért szeretik az állatokat, mert az emberi mivoltuk olyan fejlett, hogy már nem csak embertársaikra terjed ki a felebaráti, krisztusi szeretetük, hanem már isteni teremtettségükben tisztelik a más lényeket is. Sokkal inkább azért rajonganak betegesen az állatokért és keresik abban is az emberi szeretetet, mert sem ők, sem a társadalom többsége nem üti meg azt a nívót, hogy ember jelzővel illessük. Biológiailag ember. Szellemileg sötét, állatalatti, démoni lét ez. Ilyen lét azé aki szándékosan állatot kínoz és ilyen lét, aki szemet szemért elv alapján hajtaná végre ugyanezt az elkövetőn. A kisfiú még kisfiú. Egy gyerek. És most tízezrek okádják rá iszonyú, bosszúszomjas frusztrációjukat. Engem annak idején csak egy osztály pécézett ki. Nem volt kellemes. Milyen lehet ebben az életkorban ha az interneten emberi testbe bújt démoni lények fröcsögik átkaikat rád...Ez a kisfiú még felnő, és ha nem rombolja szét a fél ország internetes fórumokon a lelkét, akkor még ember lehet belőle. Ember, aki megérdemli ezt a jelzőt. Ember, aki krisztusi szeretettel viszonyul embertársai iránt és kellő tisztelettel a teremtett világ minden lényéhez. Valóban ember, olyan, amilyen Zara sohasem lehetett volna, és amilyen talán, az állatvédőnek álcázott emberellenes szörnyek sem lehetnek már sosem.

Horváth Martin