Manapság nagy hagyománya van a
hagyománynak, ha szabad így mondanom. A konzervatív értékrendű, tehát a jelen
rohanó, modern világ eszmei posványát nem követi kívánó emberek körében a
hagyományőrzés sok fajtája egyfajta szubkulturális divat. Halloween kapcsán, és
az azt ellenzők kapcsán gondolkodtatott el valójában mi is a hagyomány.
Egyértelműen megítélhető-e, hogy jó ha őrizzük, vagy sem?
Manapság a hagyomány
kifejezés(idegen szóval tradíció) rengeteg helyen használatos és rengeteg
értelemben. Sok helyütt mondják, ha egy regionális fesztivált, rendezvényt
csinálnak, hogy „hagyományteremtő jelleggel” készítik. Utalva rá, hogy még
sokszor szeretnék ha megrendezésre kerülne. Ez azonban sokkal inkább szokás, mint
sem hagyomány. Van a hagyománynak valami szakrális, valami metafizikai, nem
evilági gyökere, eredete. Teljesen más a szokás és a hagyomány(helyes
értelmében), hisz míg a szokás- neve is utal rá- egy megszokott dolog mely azon
kívül, hogy belejöttünk és csináljuk, mert mindenki ezt teszi és tette régóta,
nem jelent mást. Míg a hagyomány valahol eredendően a szívünkbe rejtett, a
lelkünkbe vésett, vérünk által és átadományozott szellemiségünk által
generációról generációra száll. Ember nem igazán befolyásolhatja, velünk
született, fentről, szakrális szférából kapott alaphozzáállás a dolgokhoz.
Érzések, habitusok, gondolatuk, adott szituációkra adott reflexiók halmaza. Egy
érzelmi és értékrendbeli belső iránytű. Természetesen a materialisták ezt
élesen tagadják.
A jobboldalinak mondott
értékrenddel bíró emberek pedig minden fenntartás nélkül, a hagyomány
tiszteletét és őrzését kötelességnek tartják. Mondhatnám ez így is van rendjén,
de nem lenne teljességgel igaz. Ha elfogadjuk, hogy a hagyományt valami szakrális szférából, nem
földi síkról kaptuk hanem „odaátról”, akkor muszáj, hogy fenntartásaink legyenek.
Talán elsőre furcsán hangzik, de okkal. A nem fizikai világ szinte majdnem
minden vallás, mitológia, hitrendszer szerint áll pozitív és negatív részből. A
kereszténység esetében mindenki ismeri a gonosz oldalt, Sátánt és démonait.
Ugyanez a másik két Ábrahámi vallásban is igaz, a judaizmusra és az iszlámra. A
hinduizmusban pedig a dévák és asurák ellentétpárja jelenik meg gonosz és jó
szellemi lények tekintetében. A buddhizmustól a megannyi pogány mitológiáig
pedig sorolhatnák jó és rossz szellemi teremtményeket/istenségeket. Ha tehát
feltételezzük- és mi feltételezzük-, hogy a túlvilágnak, a szellemi szférának
pozitív és negatív aspektusa is van, akkor az ebből a világból érkező, kapott
hagyomány nem minden része feltétlenül jó. Maga a pogány vallások többsége is(
keresztény szemszögből biztosan) démonimádó vagy sátánista jegyeket mutat
erősen. Természetesen el kell ismernünk, hogy beszűrődtek teljesen Isteni
eredetű gondolatok is közé. Alapvetően viszont egy Baál-kultusz egyértelműen a
sötét, istentelen oldal tanait képviseli. Az egyiptomi vallásra, a Közel-Keleti
pogány kultuszok tömkelegére, vagy az angolszász népek ősi hitére is (amiben
pl.: a Halloween is gyökeredzik) elmondható a feltétlenezhetően démonikus eredetük.
A New Age( és a metafizikai tradicionalizmus is) ott vét hatalmasat, hogy
ezeket a felülről kapott hagyományokat, vallási tanokat egyenrangúnak kezeli és
mindegyik tanait fontosnak és valamely módon Istenhez, az abszolútomhoz vezető
útnak tartja. Csakhogy hiába tünteti fel pl. a hinduizmus egyik istenségét
pozitív színben, amit érthetnek a vallásfelettiség/valláskeveredés hívei az egyik
útnak Istenhez, addig keresztény szemszögből a hinduizmus által pozitívnak
feltüntetett lény, egyértelműen démonikus entitás jegyeit mutatja. Avagy az
iszlám vallást is tekinthetjük egy útnak a sok közül Istenhez, de szintén
keresztény szemszögből az iszlám lényegét adó alaptanítás( Jézus is csak(!) Próféta,
nem Isten fia, Szentháromság nem létezik) eredendően Sátáni sugalmazás
eredménye lehet. Az afrikai törzsi vallások többsége pedig teljesen összeegyeztethetetlen bármilyen más
világvallás morális tanaival is egyáltalán. El kell ismernünk ugyan, hogy a
legtöbb hitvilág tartalmaz isteni eredetű tanokat is. Azonban nem feltétlen az
lesz jó és Istenhez vezető tan benne, amit saját maga elvrendszere szerint
annak állít be. Ezen vallások egyenrangúnak kezelése, vagy a modernkori őrület
az összevegyítése és keverése( Bahái hit, New Age) teljességgel elmossák az
isteni eredetű tanokat és túlsúlyba billentik a démonikusakat.
A felülről kapott értékrendünk
fényében ítéljük meg a körülöttünk levő világhoz való hozzáállásunk. Azt, hogy
mi a norma. A hagyományos értékrend azért alapvetően ellensége a modern, ha úgy
tetszik Sátáni világnak, mert alapvetően túlsúlyban vannak benne a pozitív eredetű
értékek. A saját identitásainkhoz( nemzeti, vallási, értékrendbeli,
társadalomszervezési) való ragaszkodás. Viszont ha még tudjuk is, hogy
alapvetően pozitívak az európai kultúrkör hagyományos érétkei, nem szabad
elfelejtenünk az önvizsgálatot, hiszen az ördög a részletekben rejlik. A
nyugati, angolszász kultúra, mint említve volt rengeteg pogány korból eredő,
okkultista, sátánizmusra hajazó hagyományt örökített rá a jelenkorra. Ilyen a cikkben
már sokadszor felbukkanó Halloween. Nem véletlen, hiszen az a legelterjedtebb
ilyen negatív hagyományok közül, amit más, eredetileg nem angolszász
kultúrkörbe tartozó nemzetre is átterjedt. Így bár a magyar kultúrkörtől
teljesen idegen, mégis higított, kapitalista mázzal leöntött divatja kezd gyökeret verni, egy démonikus ünnepnek. Ennek azonban sem az eredeti
angolszász kultúrában nem lenne helye, hiába hagyomány. Rossz hagyomány. Pláne
nem lenne helye a mi kultúránkban, ami önmagától nem termelt ki egy démonikus
hagyományt.
Természetesen a magyarságnak is
megvannak a maga negatív hagyományai. Ezek azonban sokkal mélyebben rejtőző
hagyományok. Ilyen például a legendás pesszimizmusunk. A magyarságnak semmi
haszna és erénye nincsen abból, hogy valahogy vérünkben hordozva e
mentalitásbeli hagyományt, folyton elégedetlenebbek vagyunk mindennel, mint
indokolt lenne, vagy más nép sarja tenné. Ez tipikus rossz hagyomány, amit
attól, hogy szeretjük a magyarság sajátosságait és identitását meghatározó
jellemzőit, nem szabadna dédelgetnünk. Szerintem ilyen egyébként az
autokratizmusra való hajlam is. Az, hogy egy erős, bábáskodó hatalom őrködjön a
társadalom felett és terelgesse azt, meglehetősen negatív hagyománynak tartanám.
Ennek pedig a jobboldalon kultusza van. A klasszikus jobboldali ember rosszul
lesz és mindenféle bolondnak és felforgatónak elhord, ha azt mondom, hogy
individualizmus, vagy csak simán, hogy egy erőskezű vezér és hierarchikus
rendszere nem szükségeltetik a nemzeti, kulturális értékeink megéléséhez és
beteljesítéséhez. Ebben aránylag azért kevert a magyar társadalom, mert forradalmaink
és minden rezsim alatti erős szabadság utáni vágyunk, erre enged következtetni.
A mediterrán népek ilyen téren való hagyománya pedig már-már a ló túlsó oldala
és jóval individualistábbak néha, mint indokolt is lenne. Valahol az egyensúly
abban kéne, hogy álljon, hogy a tekintély, az erős hatalom utáni vágy, teljesen
spirituális vonalon történjen és kizárólag az Isteni hatalomra irányuljon. A
társadalomra, földi, evilági vezetőkre ez(legalábbis ilyen mértékben) nem.
Végeredményben leszűrhejtük, hogy
létezik jó és rossz hagyomány is. Nekünk pedig igazságkereső embereknek nem az
a dolgunk, hogy mindenféle hagyományt konzerváljunk és magunkévá tegyünk, csak
mert hagyomány. Nekünk a dolgunk megtalálni a jó hagyományt. Megtisztítni a
sajátunk, és ha akad akkor más kultúrkörök hagyományaiból átemelni azokat a jó
elemeket, amik tőlünk hiányoztak. Sajnos a mai világ éppen az ellenkező
tendenciát mutatja. Ami jó volt eldobni, ami rossz megtartjuk és külföldről-
legyen az modern műhagyomány vagy régi- átvenni a rosszat és a károsat.
Horváth Martin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése