Julis Evolánál az olasz tradicionalista filozófusnál jelent meg egyértelműen az a gondolat, hogy minden állam két típusra osztható: Szoláris államra és Lunáris államra. Ezek vegytisztán sosem, vagy nagyon ritkán jelentek meg, de, mint egy skálán, egyik vagy másik végpont felé közelít inkább, minden állami működés.
A Szoláris állam alapvetően a tradicionális, jobboldali modell, ahol az állam feladatának súlypontja a kulturális és transzcendentális célokra helyeződik. Ebben az államban a hierarchia és rend kiemelt szerepet kap, mégpedig valamely vallási, ideológia elképzelés szellemiségében. Az állam és az azt képező társadalom feladata, valamely magasztosabb cél, idea megtestesítése és/vagy elérése. Így elsősorban az állam feladata kulturális nevelés, szellemi, értékrendbeli, világnézeti formálás. A régi, konzervatív birodalmak pontosan ezek mentén működtek.
Ezzel szemben a Lunáris állam jóval materialistább, anyáskodó, gondoskodó. Feladatai fő centruma a jólét és anyagi javak biztosításában áll. Az értékek, világnézet, ideák, magasztos célok és világkoncepciók másodlagosak vagy éppen teljességgel el is tűnnek. A társadalmat egy olyan masszaként kezeli, aminek létét fenn kell tartani, etetni kell, gondozni kell, istápolni kell. Az értékek és a szellemi-lelki nevelés periférián kívül esik a központi hatalom hatáskörén. Viszont a mindennapi anyagi létet érintő kérdésekben, mint a bérek, vállalkozások összetétele, szolgáltatások, az állam hatalmas befolyással van jelen. Ezek voltak főleg a szocialista országok, és a woke is ebbe az irányba tolja el az adott országokat.
A mai Oroszország egyértelműen szoláris alapokon működik, ahol a nemzeti, imperialista törekvések felülírnak szociális, jóléti intézkedést. Sok tekintetben Magyarországon is ez figyelhető meg, ahogyan az ideológia felülír mindent, míg az állam kivonul olyan szociális területekről, mint az egészségügy, szociális szféra, vagy az oktatás ( miután a propaganda ideológiai nevelése más platformokra helyeződött át). Ezzel szemben a Kádár-rendszer gulyáskommunizmusa egyértelműen egy értéknélküli konstrukció volt, ahol az embereknek legalapvetőbb biológiai és ösztönös szükségleteinek kielégítése volt inkább a fő cél. Ez persze sok embernek nagyon is tetszett, hiszen egy önállóságra képtelen, gyermeteg társadalom örömmel fogadja az őt valóban gyermekként is kezelő anyáskodást.
Mind a Szoláris, mind a Lunáris állam végső soron egy tragédia és lelkileg és szellemileg érett, felnőtt, öntudatára ébredt társadalom nem fogadja el egyiket sem. Sem világnézeti-kulturális szellemi atyáskodást, sem pedig anyagi kiszolgáltatottsággal járó anyáskodást. Felnőtt és érett társadalom, csakúgy, mint egy felnőtt és érett ember, túllép az atyai megfelelési, értékekben mindent kritika nélkül elfogadó, mind az anyai bábáskodás mögé bújó gyermeki léten. Felnőtt és érett társadalom önállóan képes megszervezni magát és önkéntes belátáson alapuló, kompromisszumkész közösségek hálózata alkotja, sem pedig egy centralizált hatalom. Ezen közösségeknek maguknak kell megtalálniuk saját maguk hitét, ideáit, életmódját, csakúgy, mint egy felnőtt embernek is, aki kilép a szülei árnyékából és önálló életet kezd. Sajnos az emberek többsége még ez utóbbi, személyes pszichés folyamatot sem végzi el, így teljesen érthető, hogy a társadalom egyik fele gyermeki mentalitással várja az államtól is vagy az atyai útmutatást, vagy anyai bábáskodást az életében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése