Gyakran lehetünk tanúi annak,
hogy különböző jobboldali pártok Európában, vagy a nagyvilágban nem értenek
egyet egymással. Miközben mindegyik konzervatív, kereszténydemokrata és
jobboldali jelzővel illeti magát, hatalmas világnézeti feszültségek vannak a
két fél között. Ennek oka, hogy jelenleg a jobboldaliságnak és a
baloldaliságnak többfajta értelmezése van, s egyik értelmezés szerint a másik
értelmezés szerinti jobboldal, valójában az ő szemében baloldali.
Mi is a jobb illetve a baloldal közti alapvető különbség?
A filozófiai, szellemi
irányultságú megközelítés egyben a legalapvetőbb értelmezése is a két
világszemléletnek. El kell fogadnunk egy általánosan érvényes értelmezést,
amely lényegi magvát ragadja meg ennek a két világnézet különbözőségének. Ilyen
általános érvényű definíció, ha úgy tetszik, lehet az, hogy a baloldal számára
a világ szubjektum, az ember pedig abszolútum. Ezzel ellenben a jobboldal
számára az ember szubjektum, míg a világ abszolútum. Ez az elsőre roppant
elnagyoltnak és elvontnak tűnő meghatározás ragadja meg e két világszemlélet
különbözőségének gyökerét. Magyarán fogalmazva tehát, a baloldal számára az
„ember”, sőt kifejezetten az „egyén” mindennek az alapja. Ehhez képest a világ,
és a világban létező ezernyi minket körülvevő tényező az másodlagos. A
jobboldal esetében ez pont fordítva történik. Számára a világ rendje az
elsődleges. Legyen az a természet törvénye, vagy Isten, vagy egyéb univerzális
értékek, princípiumok. Ebben a hatalmas, mindenkire érvényes rendszerben pedig
evidens, hogy az ember és kifejezetten az „egyén” másodlagos. Másodlagos,
hiszen ebben a tökéletes, mindenkire érvényes világrendszerben már eleve
rendelt helye van, eleve rendelt szabályokkal, amik között élhet,
tevékenykedhet, gondolkodhat. Még egyszerűbben fogalmazva: a jobboldaliság
szerint létezik abszolút igazság, egy univerzális-, vagyis mindenkire
érvényes-, igazság, amely tértől és időtől függetlenül létezik. Az ember
számára pedig az ehhez való viszonya jelenti, hogy mi „helyes” és mi
„helytelen. Értelemszerűen, ha az ember ehhez az univerzális igazsághoz
igazodik, az „helyes”, míg ha eltér tőle az „helytelen”. A baloldal
világlátásában ez teljesen máshogy néz ki.
Az emberi lény, a baloldali világképben alapvetően „kész”
van. Vagyis az ember úgy, ahogyan van egy teljesen egész, változtatásra nem
szoruló létező. Minden, ami körülveszi pedig,- tehát a világ-, egy olyas
valami, amit ehhez a teljesen kész, egész emberi egyénhez kell igazítani. Mint,
hogy a világ szubjektum ez azzal is jár, hogy egyen-egyenként az emberek teljesen
mást látnak jónak, helyesnek, vagy normának a világban. A baloldaliság pedig
evégett óhatatlan abba a megállapításba sodródik bele, hogy egy olyan
társadalmat kell létrehozni, egy olyan világot kell alkotni, amelyben minden
egyes egyén a lehetőségek szerint megélhesse a saját maga által jónak vélt
életformát. A baloldal, így ha tetszik, ha nem, s ha beismeri, ha nem,
önkéntelenül is tagadja, hogy örökérvényű igazságok és értékek léteznének.
Hiszen, ha volna abszolút igazság, akkor az minden emberre érvényes volna, s az
embernek kellene ahhoz igazodni. Ezzel szemben a baloldal az embert jelöli meg
az abszolútumnak, amihez/akihez kell minden mást igazítani. Így tértől és
időtől független princípiumok létezését szükségszerű tagadnia kell. Ezen
egyszerű filozófiai állásfoglalás vezet ahhoz, hogy a baloldal szüntelen azon
kapja magát, hogy a vallás, a nemzeti, kulturális hagyományok, társadalmi
szokások ellen lép fel. Bár nyíltan a legtöbb baloldali mozgalom és
csoportosulás egyáltalán nem így tekint önmagára, még is be kell látnunk, hogy
a világ szubjektumként való értelmezése összeegyeztethetetlen egy emberek
sorsába beleszólni kívánó Isten képével, és annak minden erkölcsi és társadalmi
szabályával.
Gazdasági értelmezés,
avagy a „kamujobboldal”
A gazdasági természetű
értelmezése a jobboldaliságnak egy főleg Nyugat-Európában és az Egyesült
Államokban elterjedt forma. Mifelénk Közép-Kelet-Európában szinte majdnem
ismeretlen ez az irányultságú megközelítés, ez pedig sokszor okoz laikusok
számára zavarodottságot, ha egy-egy külföldi jobboldali párt programját vagy
nyilatkozatait megtekinti. A gazdasági értelemben vett jobboldal leginkább a
laissez-faire féle felfogás híveire vonatkozik. A laissez-faire
gazdaságpolitikai gondolat szerint a legfontosabb és elsődleges a szabad piac,
a piaci verseny, ebbe pedig az államnak nincsen, vagy nagyon minimálisan van
joga beleszólni. Adam Smith és a hasonszőrű közgazdászok szerint az állam
szerepe korlátozódjon kizárólag a rend és a törvény fenntartására, a
gazdaságban zajló cselekményeket pedig hagyja rá a szabad piacra, a piaci
versenyzőkre. Nyilvánvalóan ezzel szemben áll a baloldali gazdaságpolitikai
koncepció, amely pedig a minél nagyobb állami szerepvállalás híve a
gazdaságban.
Az egyértelműen látszik, hogy a
politikai spektrum gazdasági szemléletű felosztása teljesen más szempontok
szerint indul el, és teljesen más értelmezést és képet ad a jobb és a
baloldalról. Olyan képet mely az eddig tárgyalt jobb és baloldal jelentésének
teljesen ellentmond, de úgy általánosságban az angolszász államok politikai
életén kívüli országok számára is kevésbé ismert, vagy teljesen ismeretlen
értelmezések ezek. A jobb és a baloldalt már tárgyalt általános értelmezésének
fényében, tehetünk pár drasztikus megállapítást a gazdasági szempontból
jobboldalnak nevezett politikai csoportosulásokkal szemben. A gazdasági értelemben
vett jobboldal, szinte totálisan eltávolodott a jobboldaliság eredeti
jelentésétől. Egészen pontosan a gazdasági jobboldal, a nem gazdasági
értelemben vett, valódi baloldaliság előtt behódolt, fejet hajtott, térden
csúszó jobboldal. Önmagában véve a jobboldal-baloldal felosztás gazdasági, és
nem szellemi, elvek mentén történő értelmezése a baloldaliság érdeke volt. A gazdaság, mint elsődleges, a politikát
meghatározó tényező, a baloldalnak a szellemi terméke. A baloldaliság
materialista, kizárólag anyagi érdekek mentén történő gondolkodása idézi elő,
hogy a gazdaságot minden más társadalmat meghatározó tényezőnél fontosabbnak
kezelje. A jobboldaliság alapvetően metafizikai jellegű világszemlélete az
anyagi világot másodrendűnek tartja a principális elvek és a lelki-szellemi
értékek megőrzése és érvényesítése mellett. Tehát a baloldal már akkor sokkal
jobb pozícióval bír a jobboldalisággal szemben, ha nem ezen számára elvont és
másodlagos, nem örök-érvényűnek gondolt jelenségek alkotják a politika és a
közélet elsődleges kérdéseit. Sokkalta inkább az anyagelvű kérdések, melyeknek
politikában leginkább látható formája a gazdaság. Kijelenthetjük, hogy a
baloldal és jobboldal felosztás, gazdasági szemszögből való értelmezése egy
baloldali vívmány. Szigorúan véve, aki gazdasági értelemben jobb vagy
baloldali, az eredeti értelmezését tekintve a politikai palettának, mind
baloldalinak mondható. A gazdasági jobboldal, valódi jelentését tekintve, nem
jobboldal.
Bár nem a gazdasági értelmezéshez
szigorúan kapcsolódó jelenség, de még is annak hozadéka valamelyest a
jobboldali ideológiák átértelmezése. A konzervativizmus szenvedte el talán
leginkább ezt az átértelmezést. Az angolszász mainstream politikában, ahol
ugyebár a gazdasági értelmezésű politikai paletta lett érvényesítve már a múlt
századtól, a konzervativizmus egészen mást jelent. A konzervativizmus immáron
itt nem a hagyományos értékek konzerválását, megőrzését, azokhoz való
ragaszkodást jelenti, hanem lassú átalakulást! A Nyugat-Európai jobboldal értelmezésében
a konzervativizmus azt jelenti, hogy a lassú átalakulás elve. A hagyományos
értékeket ideiglenesen megtartva, azokat figyelembe véve lassan halad és
alakítja a társadalmat a valójában baloldal által kijelölt jövőkép felé. Tehát
ez a konzervativizmus nem látja helytelennek a progresszívizmust, és a vele
járó hagyományos értékek eltűnését, hanem asszisztált hozzá. Magyarán ugyanazt szeretné, mint a baloldal,
csak lassan vinné véghez. Miután pedig az Egyesült Államokban, Kanadában és
Nyugat-Európában, beleértve a fejlett skandináv világot is, a liberális
világnézet óriási diadalt aratott, s sem lassan, sem gyorsan nem maradt
átalakítani való a társadalom szellemi alapjain, a konzervativizmus lassú
átalakulásának funkciója is kiüresedett, feleslegessé vált. Az angolszász,
gazdasági értelmezésű jobboldal így mégis csak hangsúlyozni kezdte a
konzervativizmus eredeti nyelvi jelentését, azaz a régi értékekhez ragaszkodni,
megőrizni. Igen ám, azonban már ezen értékek alatt nem a konzervativizmus
megszületésekor eredetileg konzerválni kívánt értékeket érti, hanem a
felvilágosodás értékeit. Azzal a paradox helyzettel szembesülünk itt, hogy
eredetileg a konzervativizmus a felvilágosodás értékei ellenében jött létre,
hogy a felvilágosodás progresszív elveivel szemben, megóvja az addigi
hagyományos elveket. Ezzel szemben a nyugati, fejlett „jobboldal” a
konzervativizmus alatt, éppen a felvilágosodás értékeihez és elveihez való
ragaszkodást érti. Így lehetséges, hogy az eredeti konzervativizmust, manapság
inkább külön jelzővel, „nemzeti konzervativizmus”-ként emlegetik.
Egyértelműen kijelenthetjük, hogy
a modern, nyugati, gazdasági értelmezésű jobboldal, a baloldaliságnak egyfajta
bábja. Látszat jobboldal, melynek céljai megegyeznek a baloldallal, csupán
módszereiben mások. Így jöhetnek létre jobb és baloldali pártkoalíciók, mint
Németországban, CDU-SPD, vagy Ausztriában a Néppárt és a Szociáldemokraták. De
ahol a rivalizálás megmaradt sem igazán láthatók a programok és a célok közötti
különbségek, csupán a retorikában. AZ USA Republikánus és Demokrata ellentéte
erre talán a legjobb példa. Valamint, így lehet a német Angela Merkel és pártja
a CDU konzervatív és jobboldali jelzővel ellátva, csakúgy, mint a magyar Orbán
Viktor és a Fidesz. Azonban míg Angela Merkel és a CDU gazdasági értelemben
vett jobboldaliságot képvisel, és a konzervativizmusuk is a felvilágosodás
értékeit konzerválná, addig Orbán Viktor és a Fidesz szellemi tekintetben
jobboldali és konzervativizmusuk sokkalta inkább „nemzeti konzervativizmus”. A
jobboldaliságnak és konzervativizmusnak ez a két ellentétes értelmezése pedig
mindinkább több belső feszültséget szül az Európai Néppártban, mely Európa
konzervatív jobboldali pártjait hivatott összefogni.
Horváth Martin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése