Sokszor panaszkodunk manapság anyagi helyzetünkre, az ország gazdasági teljesítményére, igényeinkre, vágyainkra, bérünkre. Hiányolunk a többet és a jobbat ezekből. Elégedetlenség van a szívünkben, mert azt látjuk, hogy tőlünk nyugatabbra ezekből többet adnak. Nagyobb a jólét, hétköznapi szóhasználattal élve. Politikai kérdésekben, családalapításban, munkavállalásban is döntő szempontunk lett a jólét mértéke, és annak a jólétnek a meglelése. Ezért kivándorlunk oda ahol felvéljük fedezni, olyan szakmát tanulunk amit ezeken a helyeken kamatoztathatunk stb. Azonban ez a lehető legrosszabb ami motiválhat minket.
Bizonyos gondolkodók megkülönböztetnek férfi és női értékeket az életben. Olyan életfelfogásokat és a világban lévő kihívásokhoz való hozzáállásokat, amiket besorolnak a férfi és a női lelkület sajátosságának. Hogy jön ez a jóléthez? Ezeket a szemléleteket az állam, közösség, politikai hatalom működésére is kilehet vetíteni. Tehát adott esetben egy állam eredendően férfi értékek szerint működik. Ez az antik világra, a középkorra jellemző volt. Ahogy a nomád népek, fejedelemségekre is. Magyarán ezek az emberi szerveződések fő céljukat a spiritualitásban, a magasabb hatalom meglelésében, az ezzel járó igazság szerinti való életben és annak kihívásaiban, küzdelmeiben látták. Céljuk valami magasabb rendű igazság szolgálata volt, mely túlmutatott önön lényükön és személyes boldogulásukon. Ezt lehetett rosszul és jól is csinálni és a történelem mindkettőre szolgáltatott példát.
Ellenben a felvilágosodás utáni társadalom alapvetően női princípiumok szerint működik. Elsődleges szempontja az államnak az anyagi biztonság, kényelem megadása és szükségleteink kielégítése. Ez a fogyasztói társadalom. Ez a kényelmes hozzáállás jól jön ha a gyerekek fáradtan hazajönnek a játékból, sportolásból és jót esznek édesanyjuk főztjéből. De ha életünk fő vezérfonala, hogy ebben a meleg kényelmes légkörben legyünk az gyökeres felfordítása az élet alapvető értelmének. A világ első számú és túlértékelt szegmense a gazdaság. A gazdaság túlon- túl van értékelve. Nem első és nem is másodrangúnak kéne lennie az életben. Az ember legfontosabb feladata megtalálni a helyes szellemiséget, egy általa objektív igazságnak vélt örök értéket, ami szerint egyáltalán folytatja az életét és képes az élet mindennapi, apró-cseprő dolgai között navigálni. Elhelyezi magát egy koordináta rendszerben és egy világnézeti recept alapján reagál az őt érő külső hatásokra. Enélkül az ember csak tengődik és sodródik tehetetlenül a világban ide-oda.
Másodsorban és az első legfontosabb feladat bevégeztével képes meglelni a lelki boldogságát és békéjét. Szintén az első helyes szellemiség megleléséből fakadóan tudja és kell kialakítani a közegét, a hozzáállását a körülötte lévőkhöz. A lelki dolgokat helyre rakni, hogy képes legyen betartani és szolgálni azt a szellemiséget, amit helyesnek vél. Ezután következhet az anyagi szükséglet, ami ebben a világban biztosítja az életben maradásunkat.
Mert az anyag nem több mint keret. Keret, amiben élni kényszerülünk. A gazdaság, a jólét, a fizikai szükségleteink csupán minimális alapot képeznek arra, hogy ebben a fizikális világban létezzünk és képesek legyünk kiteljesíteni azt a szellemiséget és lelkületet, amit megleltünk magunknak. Ezzel szemben a modern ember a feje tetejére állítja az egészet. Eredendően a pénz, az evilági javak és kellélek arra szolgálnak, hogy legyen alapunk, amin elindulunk és küzdünk, harcolunk egy célért, egy nemesebb, rajtunk túlmutató érdekért. Most pedig az emberek azért küzdenek és harcolnak, hogy legyen pénzük, anyagi javaik és kellékeik. És ezek az anyagi javak a céljaik is az életükben. Miközben ezek állnak a fontossági hierarchia legalján. Legjobban a Dalai láma fogta meg a lényegét ennek mikor is azt mondja az emberről „… feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen, aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott jövőjével kapcsolatban, elfelejti élvezni a jelent, az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él mintha sohasem halna meg és aztán úgy hal meg, soha nem is élt igazán”
A kényelem megöli a lelket. Fordított arányosság figyelhető meg a gazdasági jólétben élő társadalmaknál a szellemiség, spiritualitás és az erkölcs tekintetében. Nyugat-Európa és kifejezetten Németország vagy a Skandináv országok,- amiket kifejezetten jóléti államoknak is neveznek- morálja, és világnézeti iránytűi valahol elkallódtak. Miközben a jólétben fürdenek, gazdaságuk szárnyal, egyre több teret engednek szexuális, politikai, ideológiai devianciáknak. Az egyetemes emberi értékeket sorra kérdőjelezik meg. És már nem is kérdőjelezik, konkrétan ellene lépnek fel és tiporják a sárba. Ahol semleges neművé nyilváníthatod a gyereked, és az állatokkal való szexualitás legalizálásáért, testvér házasságért és nekrofília legalizálásért indulnak mozgalmak. A melegházasság, prostitúció és a droglegalizáció már nem elég. Nemzetiségük jelentéktelen és felesleges momentumként van számon tartva, ahogy mindennemű hit, spiritualitás is. Áll a klasszikus és bölcs magyar mondás a helyzetre: „ jó dolgában nem tudja mit csináljon”. Mert az emberi jellem alapvetően problémák megoldására, kihívások leküzdésére van kódolva. Kényelemben, nyugalomban, dőzsölésben meghal a lélek. Meghal az ember. Fékevesztetten rohan is a Nyugat az öngyilkosság felé. Miközben a szomszéd fűje mindig zöldebb elv alapján, a németek, britek Ausztráliába és az USA-ba mennek jobb lét reményében. Mindenkinek relatív a jólét. A mi Kelet-Európánk egy ázsiainak és Közel-Keletinek,afrikainak maga a Kánaán.
Pál apostol a Galatákhoz írt levelének 5. fejezetében így beszél:
„ Újra mondom, a Lélek szerint járjatok és akkor a test kívánságát nem teljesítitek. Mert a testi vágy a Lélek ellen törekedik, a Lélek pedig a test ellen; mert ezek egymással ellenkeznek, hogy ne azt cselekedjétek amit akartok”
Horváth Martin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése