Horváth Martin- Jobboldali individualizmus

A jobboldal-baloldal felosztás mára talán kicsit idejét múltnak tűnhet, ebben sok esetben igazat is adok. Azonban bizonyos világnézeti, értékrendbeli dolgok megítéléséhez még sok esetben mindig ezek a halmazok szolgálnak nekünk legjobb segítségül. 

A jobb és baloldal felosztás az 1789-es francia forradalom után nyert értelmet, mikor is a francia Konvent konzervatív, régi rendszerhez, királysághoz ragaszkodó, az újításoknak ellenálló képviselői a terem jobb oldalán ültek, míg a forradalmi, újításokat képviselők a bal oldalán. A jobboldaliság tehát egybeforrt a hagyományos értékek képviseletével, a felvilágosodás utáni ideológiák elvetésével. Természetesen mára ez sem teljesen igaz, hisz a konzervativizmus, mint alapvető jobboldali ideológia is a felvilágosodás terméke és a demokratikus alapelveket, a kapitalizmus gazdaságban betöltött szerepét elfogadta. Azt ne is boncolgassuk, hogy létezik liberális konzervativizmus és a többi…

A jobboldali értékek alatt klasszikusan olyan értékeket értünk, mint: nemzeti identitás hangsúlyozása, vallásosság, kultúra- hagyomány tisztelet és az ezekből fakadó erkölcsiség megtartása. Értelemszerűen a baloldal ezeket az értékeket elbagatellizálja, másodsorban kezeli jobb esetben, de végső soron, hosszú távon- nyíltan, vagy burkoltan- elakarja törölni és egy egyetemes, globális világot képzel el, ahol az ember minden más identitás felett álló létezőként kezelendő. Utóbbit kétségtelenül el kell utasítanunk. Ugyanakkor akad a jobboldaliságnak olyan passzusa, amelyet szintén. Ez a jobboldalnak olyan sajátossága, ami minden egyes jobboldali ideológiában fellelhető, a jobbközéptől a szélsőjobbon át az ultrajobboldalig, természetesen eltérő mértékben. Ez pedig az általa képviselt értékek megvalósításának elmélete és gyakorlata. A forma, amit legalkalmasabbnak vél az értékei kiteljesítésére és érvényre juttatására. Ez az autokratikus, tekintélyelvű, de minimum etatista felfogás, az állam szerepének túlértékelése, a társadalom kizárólagosan hierarchikus modellje. A jobboldalnak egyértelműen része lett az az állam és rendszer felfogás miszerint a társadalomra ezeket az értékeket felülről, egy elit részéről lehet érvényesíteni. Ez az autokratikus, rákényszerítési módszer és a nép, mint olyan, óhatatlan lenézése a jobboldal legnagyobb rákfenéje.

Ez abból az egyáltalán nem jelentéktelen filozófiai gondolatból születik, hogy miképpen értelmezi az egyént. Az egyén a baloldalon mindenek felett áll, és az egyéni kiteljesedés gúzsba kötőjének tartják a nemzeti, kulturális identitást, a vallási tanokat vagy a hagyományokat. A jobboldal ellenben az egyén kiteljesedését, az individualizmust tartja a nemzet, az állam, és a tradíciók gúzsba kötőjének. Egyik félnek sincsen igaza. Talán pontosan ezért is érezzük olyan idejétmúltnak és feleslegesnek ezt a jobb-bal felosztást. A jobboldal az egyénre úgy tekint, mint a nemzet, a birodalom, a kultúra egy kicsiny szegletére, képviselőjére, egy fogaskerékre a nagy egészben. Ez egy végzetes tévedés. A jobboldal számára az egyén értelmezhetetlen. Kasztokban, néprétegekben gondolkodik. Ha a magyar jobboldal a keresztény-nemzeti értékrendet képviseli maga állítása szerint, akkor a magyar emberekre úgy tekint ideális esetben, hogy azok a magyar nemzet egy kis darabkája, aki képviseli az magyar nemzetet, illetve a (mű)keresztény kultúrkör egyik sejtecskéje. Mint pixelekre tekint az emberre, melyek összessége kiadja a nagy képet, a keresztény, magyar nemzetet. Tömören, úgy áll a dolgokhoz, hogy az egyén azért van, hogy a jobboldali értékek létezhessenek. Holott pontosan fordítva…a jobboldali értékek átélése szükségeltetik az egyén kiteljesedéséhez.

A baloldal hatalmasat téved, mikor a konzervatív értékeket ellenségnek tekinti az egyén szabadsága tekintetében. Ezek nélkül céltalan, nihilista szabadossággá és végül önpusztítássá válik a lét. A jobboldal pedig hatalmasat téved mikor ezeket az értékeket az emberi individuumok fölé helyezi és az egyének létét ezen szellemi és formális létezők feltétlen szolgálatába állítja. Mindegyik variáció az emberi kiteljesedés és szabadság ellen való tett. Ugyanakkor a jobboldal vallja is azt, miszerint a rend megléte hozza el a szabadságot. Sokkal inkább érzem valósnak József Attila gondolatát, miszerint „ a szabadság szüli a rendet”. Minthogy pedig a jobboldalnak markáns elképzelése van a rendről- melyet először létre kell hozni-, ezért katonásan akarja beállítani a társadalmat. Az egyénből katonát farag, aki hűen parancsot teljesít és megszokott, megadott sablonok szerint éli mesterkélt életét. Valójában azonban nem katonákra, hanem harcosokra van szüksége a világnak. A harcos pedig saját maga tudja mi a helyes. Tudja és érzi, önön lényéből fakadóan. Nem mondták neki meg, nem fenyítették és kényszerítették rá arra amit gondoljon. Nem erőszakoskodtak, hogy „bizony ez a helyes ezt kell vallanod”, ahogy ez jobboldali, kifejezetten radikális jobboldali mozgalmakban dívik. A harcos magától jön rá, és tapasztalja ki, érzi át mi az, amiért érdemes, sőt kell küzdeni. Jelenleg ezeket az értékeket a jobboldalon konzerválják, inkubátorba tartják és mint címkét lengetik, de nem értik és nem érzik át a valóját. Mint egy letűnt kor elmúlt értékeit, megsárgult képet, őrizgetik burokban, de már rég nem az övék, már rég nem élő és nincs a szívükben. Ezen értékek élettelen erőltetése pedig még le is járatja, meggyűlölteti ezeket a társadalomban.

A jobboldal valójában olyan emberekből áll akik saját maguk sem értik miért, de ösztönösen gyűlölik a baloldalt. Erre ellenreakcióként pártolnak a jobboldali értékekhez. Valamilyen belső, lelki frusztráció sodorja őket az áhított rend oldalára. Valójában saját maguk belső rendjének igényét vetítik csak ki a világra. Saját maguk kiteljesedését, a maguk szabadságát halogatják. Félnek a szabadság adta felelősségtől, ezért menekülnek dogmákba és saját individuumukat felülíró vezérek, ideák helyeslésébe. Az egyéniséget, az individualizmus minden formáját ellenségképnek tekintik a közösséggel szemben. Holott csak is a saját maguk lábán álló, önálló módon egy adott szellemiségre és gondolkodásmódra jutó emberek képesek, egészséges, alkotó, hasznos közösséget létrehozni. Az egészséges individualizmus képes egy egészséges hierarchiára, egészséges közösségekre, akik képesek saját maguktól alulról szerveződve kitermelni a felsőbb, rátermettebb embereket. Ez nem a demokrácia választójogát jelenti, ahol mindenkinek egyenlő szavazata van szellemi szintre és érettségre való tekintet nélkül. De nem is az autokrata felülről szerveződő, erőltetett mesterkélt hierarchiát jelenti.
Akik ellenforradalmilag igyekeznek visszatérni a felvilágosodás előtti rendszerekhez, valójában legjobban a tojásba visszabújó teknősre hasonlítanak. Mikor a teknősök a tengerparton kikelnek a tojásból el kell indulniuk a tengerbe. A felvilágosodás volt az, ami őket eltérítette és a száraz, sirályokkal teli halál földjére irányította. A jobboldal, az ellenforradalom pedig vissza akarja terelni a „társadalom teknőst” a tojásba. Mert ott már egyszer bevált, ott már jó volt. A probléma, hogy ott is halál vár rá egy idő után, mert a rendeltetése eljutni a tengerbe. Ez veszélyekkel és kockázatokkal jár, de másképp nem teljesíti be rendeltetését.

Felül kell kerekedni ezeken a jobb és baloldali korlátokon és megérteni, hogy az emberiségnek feladata és iránya van. Ezt csak is a jobboldali értékek mentén lehet elérni, de azok régi érvényesítési formulái nem alkalmasak erre. Egy új, egy alternatív felvilágosodásra van szükség, melyben az uralkodó gondolat- nevezzük jobb híján úgy- a „jobboldali individualizmus”. Az egyéni, emberi lélek szabadságát előtérbe helyezni, mely csak is a nemzeti, kulturális, vallási, egyéb identitásbeli értékekkel teljesedhet ki. De ezek az értékek állnak szolgálatába az egyénnek, nem pedig fordítva. Az embereknek saját maguktól rá kell találniuk a bennük kiteljesedő formájára a jobboldali értékeknek. Átérezniük, átélniük, megélniük kell azt, amit helyesnek vélnek. Másképpen nincs értelme. Nincs értelme centralizáltan kőbe vésni és helyesnek kikiáltani, kötelezővé tenné, mesterségesen életben tartani lélegeztető gépen ezeket az értékeket. Mert jelenleg hiányzik a jobboldalról a lélek, az emberi, személyes varázs. Pedig pont, hogy az emberi lélekért, a szabadságért léteznek ezek az időtől és tértől független szellemiségek, amelyek a szívünkben kiteljesedhetnek, és mindenkit egyénileg irányíthatnak saját maga sorsa beteljesítése felé. Számoljunk le a „katonák” jobboldalával és egyéni, önszántukból megértett és átérzett jobboldali értékrendű emberekre törekedjünk. Még ha sokkal nehezebb is és utópisztikusabb is, azonban ez a helyes. Nem lehet kompromisszum a praktikummal, az evilágon működőképesebbnek tűnő módszerekkel. Talán kicsit mindig a lehetetlent kell kitűzni célnak, mert az vezet folyamatos jobbra való törekvésre. Ez a jobboldali individualizmus a valódi és legteljesebb idealizmus. Ami ugye bár, megint csak markánsan jobboldali érték. 

Horváth Martin