Sárkány Zsombor- Metro 2033

A poszt-apokaliptikus világképek és a disztópikus jövő ábrázolása manapság egyre elterjedtebb és egyre esősebb szimbólum. Ez alapvetően annak köszönhetőek, hogy az emberek sok problémát észlelnek és fognak fel, de ezek nem érintik annyira az egyént, mint eddig a történelem során, hanem sokkal globálisabb jelegűek. Ezt az ellentmondást dolgozzuk fel ezekben az irodalmi művekben és egyéb formáiban a kultúrának és szórakoztatásnak. Ezek a negatív jövőképek már előrevetítik azt a kort, amikor a problémák kicsúcsosodtak egy katasztrófába. A társadalom valamennyi szabálya a hátunk mögött marad és alkalmunk nyílik megtekinteni a probléma forrását, azokat az emberi viselkedéseket és társadalmi reflexeket, amik az ábrázolt jelképes katasztrófához vezettek. Nincsen ez másképp a műfaj állócsillagával se, a hazánkban 2010-ben megjelent Dmitrij Głuchowski orosz író által elkövetett Metró 2033 c. alkotással se. A történetről röviden és spoiler mentesen: a totális atomháború utáni Moszkvában járunk, egészen pontosan a világ legnagyobb nyilvános óvóhelyén a Moszkva alatti metróhálózatba. A történet szerint a felszín lakhatatlanná vált, a levegő mérgező és minden féle korcs teremtmény lakja a város romjait. A metróállomások, amiből van bőven városállamokként funkcionálnak és minden vallás és politikai nézet képviselteti magát a kultuszt követő törzsektől a jehovistákig valamit a magukat a „Negyedik Birodalom“-nak nevező fasisztáktól a kommunista „Vörös Vonal“-ig. Így a Metro tulajdon képen világunk lekicsinyített modellje ként működik. A történet során lehetőség is lesz minden szegletét megismerni ennek az allegorikus világnak a főhős Artyom társaságában, aki az otthonát jelentő állomást igyekszik megvédeni a felszínről leszivárgó különös emberszerű lényekkel szemben. Vegyük tehát „Az Út“ az Odüsszeia és a „Piknik az árokparton“ vagy ismertebb nevén a „Stalker“ keverékét. A súlyos atomszféra a világvége utáni kiüresedett lélek érzete, amivel a mű operál megadja az alaphangulatot. Minden metróállomás egy-egy erkölcsi tanmese állomása is egyben akár az Odüsszeia görög szigetei, és mindez fűszerezve a „zóna“ veszélyeivel és a radioaktív sugárzás misztikumával. Fontos motívum még az is hogy Artyomnak nem igazán van markáns személyisége, ő maga egy teljesen alap emberi értékekkel rendelkező tapasztalatok nélküli srác, akivel könnyű azonosulni. Azonban mindig kap egy útitársakat, akinek annál markánsabbak az elképzelései a világról. A kő kemény katona, aki a fegyvere irányzékán keresztül lát mindent, a bogaras filozófus, aki igyekszik megérteni a dolgokat és összhangban élni velük a bohém gengszter és a régi világot megőrző pap mind-mind útitársai lesznek Artyomnak és rajtuk keresztül is megismerhetünk néhány örök emberi vonást. A dolgok sokszínűségéből végül a mű állásfoglalása is megszületik, amivel vagy egyet értünk vagy nem, de ez is csak hozzáad az élményhez. A Metró 2033 egy érvényes súlyos atmoszférájú és kemény mondanivalójú, de mégis könnyen és élvezettel befogadható kaland. Annál is inkább javaslom elolvasását, hiszen a mű nem csak önmagában értékelendő, hanem vállalta egy új „párhuzamos univerzum“ felalítását. A világ minden pontján élő írók és rajongók alkotnak kisebb nagyobb írásokat különböző műfajokban és stílusban. Ifjúsági irodalom-e első sorban a Metró 2033? Tény hogy a fiatalok kedvence akció fim szerű tálalása miatt, de az idősebb generáció tagjai talán több mindent is észrevehetnek benne, ami az előző rendszerben szocializálódott emberek számára releváns így nem feltétlen tekinthetünk rá korosztály specifikus darabként. Végső soron a regény katarzisa és egész világa sok mindent adott nekem, az atmoszféra súlya alól kész öröm kiszabadulni a hétköznapokba, és soha nem gondoltam volna, hogy lehet így örülni a tiszta levegőnek vagy pusztán a napsütésnek. Ezért ezeket az élményeket és a kalandot meleg szívvel, ajánlom mindenkinek!

Sárkány Zsombor