Forrás: Troy Southgate: Tradition and
revolution - 15. fejezet - Militáns Birodalom
Tradíció
és Revolúció kapcsolata:
Revolúció kifejezés mára teljesen
egybefonódott a baloldali, világot tengelyéből kidönteni óhajtó
anti-tradícionális eszmeiségekkel. Mégis ennek a fogalomnak mára új jelentést
kell tulajdonítanunk, hiszen ha a forradalom által létrehozott rendben élünk,
akkor a forradalomnak is ez ellen kell irányulnia, magyarán a revolúció mára
inkább ellenforradalom, a forradalmi úton létrejött erők ellen. A baloldali
revolúció Isten minden szabálya, és a világ ellen történik. Ezzel szemben az
tradicionális revolúció ezen hatalomra jutott sötét erők megdöntésére és a
szakrális rend helyreállítására törekszik. Ezért paradox az, ha ma egy szélsőbaloldali
személy forradalomért kiált, hisz ez azt feltételezi, hogy a jelenlegi
rendszert kívánja teljes egészében megdönteni, ami valamiféle tradicionális
gondolkodást kéne, hogy sejtessen. Valójában abszolúte szükségtelenné vált mára
a revolúció baloldali tekintetben, hisz az alapok lefektetésre kerültek, ha
valaki esetleg még ennél is szélsőségesebben baloldali rendszert kíván, akkor
ahhoz már igazán nem kell egy forradalom mértékű változás, hiszen a világ már
rég nincs tengelyében. Ámbár ellenforradalmi erők között is erős különbségek
állnak fenn. Hiszen nem mindegy az, hogy valaki igaz hogy ellenzi a marxizmust,
és kapitalizmusért, liberalizmusért, sőt demokráciáért kiált, de ez már ismét
csak egy paradoxon, hiszen ezen áramlatok olyanok, mint a Sátán fiai, akik
civakodnak, de attól még egyik sem lesz hirtelenjében angyal. Ezekben az
esetekben nem szabad(na) hogy fenn álljon az "ellenségem ellensége a
barátom". Szintén hamis a fasiszta elképzelés, ami gyakorlatilag egyfajta
baloldali tumor a maga materialisztikus, szociáldarwinista elképzelésével.
Totalitárius elképzelése sem mondható tradicionálisnak, hiába gondolnánk azt.
Sokan összetévesztik a türannoszt, az uralkodóval. Magába épít különböző ókori
szellemiségeket, de azt a legtöbb esetben a varázslat nélkül, kiüresítve,
racionalizálva teszi. Pont ahogy a marxizmus szeretné elmesélni a történelmet
az abszurd osztályharc alapján, úgy a fasizmus, főképp a nemzetiszocializmus
próbálja ugyan ezt a fajellentétek és erősen soviniszta nemzeti ellentétek
tükrében, elfeledvén hogy az esetek nagy számában, egészen a felvilágosodás
koráig a nemzeti okok teljesen háttérbe szorultak a legtöbb esemény kapcsán, az
ókorral ellentétben. Talán egy fokkal magasabban állnak azok a fasiszták, akik
ezt legalább valamiféle okkult szellemiség megélésével teszik, gondolok itt a
Thule-társaságra, akik a New Age reakciósainak mondhatók, bár még ők is inkább
követik a bal kéz útját, mint a jobbét. Aztán ott vannak az úgymond reakciósok.
Akik a mohnarcizmust képviselik, ami ismét csak egy működésképtelen, tákolt
rend. Messze nem annyira tradicionális alapokkal, mint ahogyan azt követői
állítják, hiszen az ókorhoz viszonyított, középkori-újkori mohnarcizmus minden
csak nem harmonikus és Isteni, sokkalta inkább egy kisebbik rossz, de világmegváltónak
(vagy "világ visszaállítónak") semmiképpen nem nevezhető, ezzel
forradalmi jellegét el is vesztette. Mi hát a legtisztább forradalom? Julius
Evola szerint az, amelyik a legtisztább, legősibb, legtermészetesebb és
legszakrálisabb rendet kívánja helyreállítani: az antik, "pogány"
rendet. Ezt (kell) képviseljük.
S.D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése