2026. január 8., csütörtök

Neonáci önkéntesek a Horvátországi-háborúban


Miután rengeteget foglalkoztam a Délszláv háborúval, azon belül is a horvát oldallal, rendszeresen belefutok abba, hogy Horvátotország oldalán neonánácik harcoltak a világ minden tájáról. Ez olyannyira felkapott, hogy a magyar Wikipédia a Horvátországi-háborúnál külön harcoló félként tünteti fel a német és osztrák neonáci önkénteseket. Miután Tomislav Slunj a zágrábi külföldi önkéntesekre szakosodott történész sem tudott sokkal több információval segíteni, sem a horvátok oldalán harcoló veterán ismerőseim, így úgy gondoltam magam járok utána, hogy kik és hol és hányan is voltak ezek a neonácik a horvátok háborújában.



A magyar Wikipédia külön harcoló féként tünteti fel őket


Szóval mennyien is lehettek neonáci ideológiai megfontolásból a horvát háború részesei? Ehhez először is tisztáznunk kell, hogy hányan vettek részt külföldi önkéntesek a horvátok háborújában. Az 1991 és 1995 között zajló háború során a horvátok oldalán harcoló külföldi önkéntesek számát nehéz pontosan megbecsülni, de az biztos, hogy több, mint 1000 főről van szó, minden hivatalos becslés szerint. Az USDDR (Udruga Stranih Dragovoljaca Domovinskog Rata) vagyis a Honvédő Háború Külföldi Önkénteseinek Szövetsége 2012-es, utolsó frissített adatai szerint 514 külföldi önkéntest tartottak számon, ez azonban messze nem a teljes adat. A spliti Honvédő Háború Múzeuma 2025-ben gyűjtötte össze és szervezett kiállítást a Horvátország oldalán harcoló külföldi önkéntesekről. Ezen legfrissebb 2025-ös adat szerint közel 700 főt tartanak számon, 35 országból, akik részt vettek a háborúban a horvátok oldalán. Legtöbben az Egyesült Királyságból érkeztek 203 fő, majd Németországból 132-en, Franciaországból 90-en és Magyarországról 42-en. Ezt követi a többi ország pár tucat, vagy az alatti létszámmal. Azonban ez messze nem a teljes adat. 


Azonosított külföldi önkéntesek száma országonként a spliti Honvédő Háború Múzeumának 2025-ös adatai szerint

Feltehetően még több száz, egyes becslések szerint akár még ezer külföldi harcos is lehet, akit sohasem regisztráltak vagy azonosítottak. Ennek oka főleg Horvátország veteránjogi szabályozása. Ugyanis Horvátországban az minősül veteránnak, aki 1991 március 1. és 1995 decembere között, legalább 3 hónapos szolgálatot teljesített valamilyen horvát katonai vagy rendőri egység tagjaként. Ezt pedig igazolni tudja a korabeli egység tagsági igazolványával és papírjaival, valamint további két tanúval, aki igazolja őt, mindezt pedig kizárólag személyesen lehet megtenni Zágrábban a Veteráügyi minisztériumban. A helyzetet bonyolítja, hogy a HV, a hivatalos Horvát Hadsereg 1991 novemberi megalakulása előtt, az önkéntes fegyveres csapatoknál ezek az iratok nagyon nehezen vagy akár sohasem készültek el. Az olyan - mára legendás-, egységekekben, mint a HOS péládul kifejezetten hanyag munka zajlott a papírmunkát illetően és az 1991-es jugoszláv invázió legvészterhesebb hónapjaiban, még rangokat sem osztottak ki, nemhogy tagsági igazolványokat. Viszont ellentétben a ZNG-vel, ahol napokat is kellett várni mire frontra került az ember, a megfelelő papírmunka elintézése után, a HOS-nál akár órákkal a jelentkezést követően már fegyverrel a kézben találhatta magát a jelenkező valamelyik frontszakaszon. Pontosan ezért is választottak sokan a HOS-t, így a legtöbb külföldi önkéntes is. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a veteránügyi törvényt 1993-ban hozták meg, a horvátországi és a boszniai HOS felszámolása és a hivatalos horvát haderőbe való integrálása után. Ebből adódóan, aki csak a HOS kötelékében töltött frontszolgálatot és nem igazolt át a HV-be, eredetileg nem is volt jogosult a veterán státuszra. Márpedig a külföldi önkénteseknek egy tetemes része a HOS integrálása után távozott a háborúból. Ezen csak egy 2001-es törvény változtatott, ami megadta a veteránstátuszt azoknak is, akik kizárólag a HOS kötelékében töltötték minimum 3 hónapos szolgálatukat. Erről azonban a rég otthon, más országban élő egykori önkéntesek nem feltétlen értesültek és akkor sem voltak kisegítve sok tekintetben. Az ausztrál David Geoffrey Longrigg pldául hivatalosan is a HV tagja is volt, mégis csak 30 év elteltével jutott eszébe, hogy ezért járhat valamilyen honorálás Horvátország részétől. A két életben lévő tanú előkerítése sem mindig egyszerű, de a sérülések miatt sokszor súlyosan rokkant egykori katonáknak az utazás sem megoldható vagy bevállalható Zágrábba olyan helyekről, mint Ausztrália, Egyesült Államok, Kanada és sok más távoli országból. David Geoffrey sem szerezte meg így sohasem. Így feltehetőleg több százan vannak legalább még azok, akik külföldi önkéntesek voltak, de sohasem kerülnek be hivatalos statisztikákba. 

Tehát elmondhatjuk, hogy körülbelil 1000 és 1500 fő közötti szám az, amiből megkell fejtenünk hányan lehettek neonáci önkéntesek. Erre még nehezebb válaszolni és mindösszesen két adatot találtam, ami közelebb vihet a megfejtéshez. Az egyik egy 2018-as cikk a horvát index.hr-en, ami beszámol egy német neonáci terrorista letartóztatásáról, akinél egy Pleter 91 típusú, 1991 és 1996 között gyártott horvát fegyver volt. Ebben megemlítik, hogy a német belügyminisztérium 2001-es adatai szerint kb. 100 német neonáci vett részt a Horvátországi-háborúban. A másik a Der Spiegel 1992. szeptember 20.-ai riportja (ami mai napig írott formában is fellelhető az interneten), ami a legjobban dokumentálja a horvátországi neonácik ténykedését. Ebben egy 35 fős csoportot látogatnak meg, ami Chicago csoport névre hallgat. Vezetőjük Tomislav Madi alias "Chicago" egy Egyesült Államokból hazaköltözött horvát neonáci, aki a riportban kifejti, hogy három alapvelve van. Első kettő, hogy: hátulról támadunk és, hogy soha nem ejtünk foglyokat. A harmadik pedig, hogy ha a szükség úgy hozza, kb. 35 főből álló csapatát ágyútöltelékként használja és akár rátereli őket elaknásított területre, "aknakereső kutyaként", ahogy a Spiegel fogalmaz. 

Ahogy Madi mondja a főleg 18 éves vagy sok esetben fiatalabb neonácikról: inkább bátrak, mint van tehetségesek. Bázisuk Klekben van, egy kis horvát halászfalu Split és Dubrovnik között, és szabadidejükben Lili Marleen horvát nyelvű verzióját hallgatják. Itt bukkan fel először Michel-Roch Faci az akkor 36 éves francia neonáci, SS-egyenruhába öltözve. Értekezik korzikai nemesi származásáról és arról az alternatív történelmi szemléletről, miszerint Korzikát a Vikingek látogatták meg és így az ő grófi családja is árja származású. Piémont és Szardínia náci grófja ekkor már 1 éve harcol és megjárta a szlavóniai frontszakaszt, de Szaddam Husszein iraki hadseregében is szolgált, ahol állítása szerint az amerikai és zsidó imperializmus ellen harcolt. Ezt "nemesi" hobbit a párizsi ingatlanjainak bérleti díjából fedezi. Később a New Order nevű amerikai neonáci folyóiratban elmeséli, hogy már '91 decemberében egy Komletinci nevű szlavóniai falut védtek, ahol 1200 fős szerb erő támadta meg őket és a frissen szerzett hat darab T-55-ös tankjaikkal verték vissza a szerbeket. " Azt hiszem ez volt az első nemzetiszocialista tanktámadás 1945 áprilisa óta"- ahogyan ő fogalmaz. Erre a fazonra később még visszatérünk. 
Michel-Roch Faci és társai Klekben 1992-ben

A Spiegel riport továbbá megemlíti, hogy ez az egység 15 km-es frontszakaszon tevékenykedik és a boszniai fronton hajt végre gerillahadműveleteket. Ebben felbukkan egy Nicolas nevű francia-német berlini neonáci, aki Sony videókameráját a Kalasnyikov elejére rögzítve veszi fel a támadásokat. Ezt azonban elkobozták tőle a szerbek, mikor egy házba behatolva egy csentnik meglőtte őt és társát is, Christofot is, aki megakarta menteni a videókamerát. A riportban a zágrábi kórházban fekve azon lamentál, hogy a videószalag szerzői jogai, most kit illethetnek. Továbbá megemlítenek egy Thomas Hainke nevű német neonácit, aki Eszék környékén harcolt már a szerbek ellen. De 1992 év végén hazamegy Németországba mert esti iskolájában vizsgát kell tennie. Ezen kívül egy 16 éves RPG kezelő és két brit származású neonáci tűnik fel részletesebben a Spiegel anyagában, akik angliai csaposok voltak, de Paragában, a HOS vezetőjében Hitler reinkarnációját látták és az esélyt, hogy Horvátország nemzetiszocialsita országgá válljon. Tisztázás kedvéért ezt arról a Paragáról mondják, aki legnagyobb sikereinek csúcsán, 5%-al ugrasztotta be épphogy a parlamentbe pártját a HSP-t, amit '92 után sohasem ismételt meg. A cikkben még meglátogatját a spliti kórházban a 19 éves Igort, aki éppen realizálja, hogy elvesztette bal lábát, miközben Madi őrnagy, megígéri neki, hogy jó protézist szerez számára.

Mindez a riport nem csak azért érdekes, mert gyakorlatilag az egyetlen hiteles bizonyítéka, hogy Horvátországban valóban létezett szervezett neonáci egység, hanem mert végig HOS egységként hivatkozik rájuk, miközben a riport készítésekor a HOS több, mint fél éve meglett szüntetve.  Madi 1991 augusztus 28.-tól december 31-ig volt a 109. Vinkovci HOS tagja, az akkor 20 fős csoportjával, aminek ekkor csak egy töredéke volt külföldi neonáci. Ezt Ivica Zupkovic, Madi egykori HOS parancsnoka állítja, aki egyébként goromba, arrogáns embernek írta le Madit, akitől örült, hogy megszabadult. Ezután a Chicago-csoport tagjai 1992 január 1.-től március 1.-ig a HV 105. Bjelovar dandárjához tartoztak. Majd a 2. horvát gárdadandár hivatalos adatai szerint Tomislav Madi "Chicago" őrnagy 1992. március 1.-étől a 2. gárdadandár tagja volt. Ami azt jelenti, hogy a 1992 szeptemberében készült Spiegel videó bizonyíték arra, hogy a Horvát Hadsereg kötelékében, minden gond nélkül működhett egy egység, SS-egyenruhában, horogkeresztes zászlókkal, Hitler fali képekkel és önkényesen átnevezett Rudolf Hess utcával, mindez a hivatalos HV részeként. 

Ezt követően a már említett amerikai neonáci folyóirat, a New Order 1993. január és februári számát találtam, amiben Michel-Roch a náci gróf elmélkedik a szlavóniai tanktámadásáról. Majd 1993 augusztusában bukkan fel emberünk legközelebb, a Harc a végső győzelemig c. magyar interjúban, amiben már végre nem SS-egyenruhában szaladgál, hanem a hivatalos horvát hadsereg a HV egyenruháját hordja. Itt részletesen ömleng újfent származásáról és fejti ki magvas ideológiai gondoaltait.




Ebben a videóban már nem a Chicago, hanem a Condor-osztag tagjaként mutatják be, ami szintén utalás a Spanyol polgárháborúban részt vett náci önkéntesek Condor-osztagára. Tehát ha más néven is, a neonáci önkéntesek itt még mindig egy létező, külön osztag a HV-n belül. A tájat elnézve még mindig Dalmáciában teljesítenek szolgálatot. Így feltehetőleg továbbra is az akkor csúcsán lévő horvát-bosnyák háborúban láthatnak el kisegítő feladatokat, vagy a '93 eleji horvát Maslenica-hadművelet utódvédharcaiban vehetnek részt, ami a szerb ellentámadást folytotta el '93 szeptemberéig. Utóbbi azért is lenne érdekes, mert a Maslenica utáni harcokat a mai napig Hitler-bajszot viselő - a vukovári HOS veteránokban is megbotránkoztatást keltő-, Marko Skejo vezette, szintén egykori HOS-osokból álló, usztasaromantikában úszó spliti 9. Vitez Rafael Boban zászlóalj vívta meg. Hogy oldalukon részt vett e a közelben lévő külföldi neonáci brigád arra nincs semmilyen tényszerű bizonyíték, csupán egy lehetséges feltételezés. Ezt erősíti azonban, hogy a 2. horvát gárdadandár, aminek része volt a neonáci Chicago, majd Condor osztag is, szintén részt vett a Maslenica-hadműveletben. Ezt követően a náci gróf a többiekkel együtt nem bukkan fel többször sehol és se híre, se hamva fellelhető dokumentumok között. 


Michel-Roch Faci az 1993-as magyar riportban

Csak egy 1994-es olasz újság beszámolójában említik a horvátországban harcoló neonácikat, de ez már csak a korábban említett források újabb összefoglalója. A 2. horvát gárdadandár hivatalos információi szerint 1994 május 31.-én szerelik le Tomislav Madi "Chicago"-t és csapatát. Vagyis a nagy 1994-es haderőfejlesztési és újjászervezési programnak áldozatul esett a már hivatalos HV egyenruhába bújtatott náci egység is. Ezután mindent megtettem, hogy Tomislav Madi és egysége további sorsáról valamit kiderítsek. Így bukkantam egy 2006-os hírre, amiben Madit és hat társát a horvát bíróság elítéli - feltételezetten csetnikeket segítő-, szerb civiliek lemészérlásáért, amit 1992 február 17.-én hajtott végre Cernán. Itt Madi és pár fiatalkorú beosztottja a Komletinci HOS-ból (amelynek ekkor tagja Michel-Roch is a tanktámadásos történetéből ismerve) kiírtott egy négytagú szerb családot gyerekestől. Noha, a bűncselekmény elkövetésekor a Komletinci HOS már nem önálló egység, hanem a 105. Bjelovar Brigádhoz tartozott a HV-n belül, ezzel tönkretette a HOS azon mítoszát, hogy a HOS kötelékében sohasem követtek el háborús bűncselekményt, ellentétben a HV-vel, HVO-val és a ZNG-vel.  Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a gyilkosságban résztvevők mindegyike horvát volt, és a külföldi neonácik nem voltak érintettek benne.  "Chicago" parancsnokot 20 év börtönbüntetésre ítélték, ezt azonban nem töltötte le, ugyanis 2019-ben hosszú betegség után meghalt. Az még érdekesebb, hogy a 2. horvát gárdadandár a Gromovi,- ahol a mészárlás és a HOS integrációja után a hivatalos HV részeként ténykedett-,  mindezek ellenére saját halottjának tekinti és hősként tünteti fel a róla való megemlékezésén. 




Nem akartam beletörődni egykönnyen abba, hogy több információt nem találok a horvátországi neonácik sorsáról, ezért úgy döntöttem felkeresem az egyetlen, jelenleg is elérhető embert, aki tud erről bármit plussz információt. Ez pedig nem volt más, mint az azóta is közügyekben aktív Michel-Roch Faci, a náci gróf. Amellett, hogy a franciaországi sárgamellényes tüntetéseknek aktív résztvevője volt, indulni akart a 2017-es francia elnökválasztáson és 2012-ben elítélték, mert a szeretője örökségét a nő tudtanélkül elherdálta, ma is büszke a Horvát Hadseregben betöltött szerepére a közösségi média tevékenységei alapján, ahol állítása szerint őrnagyi rangig jutott. Magamat azért legalább jobboldali bloggernek nevezve kerestem fel, hátha szívélyesebben válaszol így, azonban arra nem számítottam, hogy engem rögtön elvtársnak nevezve szívélyesen üdvözöl a grófúr. Részletesebb válaszok helyett azonban elküldött egy rakás képet, amin a szülővárosomban kávézgat, és napszemüvegben menőn fotózkodik a veszprémi látnivalókkal. 


Hasznosabb információkat későbbre ígért, mikor hazaér jelenlegi portugáliai kalandjából, azonban erre hónapok óta nem került sor. Bár semmi kedvem nem volt, hogy egy háborút megjárt francia neonáci kommentjei virítsanak a profilképeim alatt, az egyetlen használható információkat itt potyogtatta el nekem. Innen tudom, hogy 1995 augusztusában még részt vett a Vihar-hadműveletben, ahol egy kiégett szerb ház előtt fotózkodik, valamint Petrinjában burogat le valami szerb partizán szobrot. Vagyis feltehetőleg az 1994-es hadseregreform keretében sem szereltek le sokan, a neonácik közül sem, csak szét lettek dobálva más HV egységekbe, ahol maximum önállóan magukban élhették meg ideológiai elhivatottságukat. Viszont, ami bizonyos, hogy Faci a nácigróf a háborút végigcsinálta elejétől, a végső győzelemig. 


Michel-Roch Faci Petrinjában a Vihar-hadművelet alatt 1995-ben

Mindezeket figyelembe véve, a horvátok oldalán harcoló neonácik fénykorukban kb. 30-40 fős csoportot alkothattak. Amennyiben a riportokban felmerülő folyamatos rotációt nézzük, úgy ezt a számot nagyjából megduplázhatjuk. Valószínűleg 1992 után a HV fokozatosan integrálta és konszolidálta ezeket az egységeket, így ennél nagyobb létszám és aktivítás a későbbiekben nem valószínű. Ha elfogadjuk a német belügyminisztérium 2001-es adatát a 100 főről, akik németként neonáci meggyőződésből vettek részt a horvát harcokban, valamint a különböző külföldi országokból származó önkéntesek hivatalos arányát, akkor körülbelül még ugyanennyi francia, brit, magyar, osztrák neonáci is megfordulhatott a fronton. Ennek fényében nagyjából maximum 200 fős lehet azok aránya, akik nemzetiszocialista ideológiai indíttatásból vettek részt Horvátország oldalán a háborúban, ami körülbelül 10-15%, legfeljebb 20%-a az összes külföldi önkéntesnek. Ez egy lényeges szám és mindenképp érdekes megemlíteni és foglalkozni vele több szempontból is, azonban, hogy külön megemlítsük őket, mint Horvátország oldalán harcoló külön egység, ahogyan azt a Wikipedia teszi, ahhoz erős túlzás. Minden információ szerint sokkal több ex-idegenlégiós vett részt a háborúban, mint neonáci, de ha mindenképp megakarjuk jelölni, akkor is sokkal tényszerűbb és igazságosabb, ha külföldi önkéntesekről beszélnénk. Ezeknek kevesebb, mint a negyede valóban neonáci lehetett, ami egy érdekes tény és mégérdekesebb téma. Azonban felesleges túlértékelni őket, ahogyan ezt ők szerették volna gondolni, és közben méltatlan azon külföldi önkéntesek százaihoz, akiket nem említenek ilyen hangsúlyosan és gyakran, pedig minden ideológiai megfontolás nélkül a puszta igazságérzetüktől vezérelve segítettek egy kis országot a szabadságharcában. 

Horváth Martin

A spliti Honvédő Háború Múzeumának anyaga a külföldi önkéntesekről (angol)
Német neonácik horvát fegyvereikről szóló cikk(2018.július.10) (horvát)
Der Spiegel riport, írott (1992.09.20) (német)
Der Spiegel riport, videó (1992.09.20.) (német)
Délszláv háborús neonácikról szóló cikkgyűjtemény(1995) (angol,olasz)
Harc a végső győzelemig dokumentumfilm 1.rész(1993) (magyar)
Harc a végső győzelemig dokumentumfilm 2.rész(1993) (magyar)
Harc a végső győzelemig dokumentumfilm 4.rész(1993) (magyar)
Michel-Roch Faci interjú a politikai karrierjéről(2017.02.10.) (francia)
Michel-Roch Faci életútját bemutató rövid cikk(2021.08.19) (francia)
Michel-Roch Faci bírósági ügyeiről szóló cikk(2020.06.25.) (francia)
Tomislav Madi a 2. "Grumovi" gárdadandár veteránszövetségének honlapján (horvát)
A cernai mészárlás HOS-os gyanúsítottjairól szóló cikk(2006.08.28) (angol)
Tomislav Madi 1992-es mészárlásáról szóló cikk(2025.06.09) (horvát)
Tomislav Madi és társai peréről szóló cikk(2009.07.21) (horvát)








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése