Jó pár éve egy barátom azt mondotta, hogy ezt a társadalmat Trianon törte meg lelkileg. Mennyien bólogatnának erre a kijelentésre, de akkor is már úgy gondoltam, hogy nem igaz.
Nemzettudat szempontjából Trianon a határon kívül ragadt magyarokat még meg is erősítette identitásukban. Az idegen, ellenséges, magyargyűlölő új államokban a csakazértis dacával őrizték meg a magyarságtudatukat, és a mai napig jobban megmaradtak klasszikus magyar identitásukban, mint az anyaországiak. Egyébiránt őket sem törte meg lelkileg Trianon hiszen egy tettre kész revizionista lelkületben úszott az ország évtizedekig utána. Ha valamiben is depresszív hatása volt, az kizárólag a Horthy-rendszer mesterkélt búslakodós propagandájának az eredménye, a nemzetsirató nóták és gyászosabb hangszerelésű himnusz és társai képében.
Területi-gazdasági szempontból még pozitívumok is származtak infrastrukturálisan az igazságtalan eseményből. Alighanem kevésbé követelne mindent vissza a tarsolylemezes, Ossian pólós exrendvédelmisek szubkultúrája, ha jól megsarcolnák a lakosságot Kárpátalja vagy Erdély gazdaságilag gyászos állapotának felzárkóztatásáért. Épeszű embert amúgy sem érdekel mekkora az országa, vagy mossa e tenger a partját (amely tenger mellett akkor sem dekkolt több magyar, a saját nemességgel és magyar lakossággal minimálisan rendelkező Horvátország területén). Megkockáztatom nem sokan hőzöngenének ha egy Svájc méretű, tengertelen országban kéne élniük, de ugyanolyan társadalmi berendezkedéssel, morállal, gazdasággal és kultúrával is, mint Svájc.
Trianon egyetlen tragédiája valójában azok számára érezhető és átélhető, akik akkor és ott kint ragadtak, s a legmocskosabb soviniszta országok, nem kevésbé soviniszta hipnózisban élő lakosságának lettek kitéve. Ez pedig talán az utóbbi évekig nem is nagyon változott. De Trianon pontosan megmutatta azt is, hogy a nemzetállamosdi és a határok nem sokat érnek a valóságban. 100 évnyi idegen országban való két mely szisztematikusan törekedett az asszimilációjukra, néha fizikai kiirtásukra, sem volt elég ahhoz, hogy az identitás, a közösség kihaljon. Az államhatalmon semmi nem múlik, maximum nehezít. Minden fejben és lélekben dől el.
Nehéz a magyarság helyzete. Konkrét etnikummal nem büszkélkedhetünk. Pusztai népek, szlávok, germánok különböző arányú mixe az ország. Kulturális alapokban nem különbözünk a többi katolikus dominanciájú közép-európai országoktól. Ezért próbálunk történelmi eseményekből identitást faragni. Ezért születnek olyan szállómondatok, mint " Az a magyar, akinek fáj Trianon". Kitagadva ezzel min. az anyaországi lakosság felét is a nemzetfogalomból. Az egyetlen, ami mélységesen sajátossá tesz minket és kiemel a környező tömegből: a magyar nyelv. Az egyik legösszetettebb, legkifejezőbb, egyedi csengésű nyelv, mely nem hasonlít nagyon másra. Ez az mely összeköt minket fiktív államhatárokon innen és túl és tart meg közösségeket bárhol legyenek is. Amíg magyar szó hallatszik bármerre is, addig a magyarság esszenciájának értékes része megmarad. Ha tetszik, ha nem, a magyar nyelv a magyarság csúcsterméke és egyetlen valódi összekötője. Így még inkább ne használjuk a fentebb említett Trianonnal kapcsolatos hazug identitást faragó blődségek megfogalmazására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése