Mivel kis hazánkban kiváltképp,
de egyébként világszerte nagy divat a vitapartnerünk, vagy csupán egy számunkra
nem szimpatikus személy lekomcsizása, vagy lenácizása (meg számos más
tisztázatlan jelentésű fogalom rádobálása) így nem győzök eleget utána járni,
hogy ténylegesen mit is jelentenek valójában ezek a fogalmak. Valahol olvastam
egyszer, úgy emlékszem Konfuciusztól, hogy ha egy valami csodát tehetne a
világban, amely varázsütésre teljesül, az az lenne, hogy minden ember tisztába
lenne a fogalmak valódi jelentésével, amit használ és egycsapásra rengeteg
konfliktus megoldódna. Szívembe zártam ezt a gondolatot és már számtalan esetben
próbáltam felderíteni, hogy mit is jelentenek valójában olyan ideológiák, mint
a kommunizmus. Több alkalommal írtam így az oroszok és a (kamu)kommunizmusuk
kapcsolatáról (ide kattintva) és még vlogot is készítettem a kommunista címszó
alatti jobboldali rendszerekről (ide kattintva). De most tovább ástam és az
érdekelt, hol és főleg miért és hogyan csúszott el a dolog.
Mint tudjuk a jobboldali
ideológiákban és rendszerekben a közös, hogy a világ rendjéhez kívánnak
igazodni, azt az emberre, egyénre alkalmazandónak és érvényesnek tartja. A
baloldali eszmeiségek közös vonása egyfajta álmodozás, ha úgy tetszik, mely
számára az elsődleges magának az egyénnek, az embernek a belső vágyainak
megtestesítése, amihez a körülötte lévő világot kell alakítani és ennek
érdekében nem állhat útba semmiféle világi rend. Tehát a feudalizmus
értelemszerűen a leginkább működőképes világ és természet törvényeit figyelembe
vevő rendszer volt. (Na, jó a vérmérgezett uralkodók a 17. századtól talán a
természet darwini törvényeinek már nem annyira feleltek meg). Persze korábban a
világ rendjét, elsősorban tudományos ismeretek hiányában, másrészt még ősi
időkből maradt ösztönös spiritualitásuk révén, nem annyira a természet
rendjéből vezették le, hanem a vallásból. Erre természetesen az eredeti pogány
vallások alkalmasak is voltak a maguk értékrendjével, mely egyébként a
természet rendjéből indult ki és jelentős panteista vonásokkal rendelkeztek.
Így végső soron tényleg mindig a természet rendjéből építkezett a
konzervativizmus és a jobboldal. Aztán a keresztény megjelenésével, majd államvallássá
váló „elprostituálódásával”, megpróbálták ezek a rendszerek annak alapján
levezetni a hatalmi rendjüket. Ehhez természetesen a krisztusi tanrendszert
erősen megkellet erőszakolni és szelektálni belőle, mert bizony sajátos,
izzadságszagú magyarázat kellett ahhoz, hogy a kereszténységből levezethető
legyen a hierarchikus hatalmi, „igazodjunk a világ rendjéhez” kultúra. Persze
nincs mit csodálkozni, az ember alapjelleme ilyen. Ha úgy tetszik, alapvetően,
ösztönösen jobboldali. Ezzel azonban a krisztusi tanok szociálisan érzékeny
részei és a megértés, elfogadás részei erősen mellőzve lettek. Tisztelet a pár
kivételes szerzetesrendnek, akik a legsötétebb korszakokban is életben
tartották ezt is. A kegyelem, egyenlőség érzés, szociális kérdések azonban
menthetetlenül úgy tűntek az ezekre érzékeny emberek, gondolkodók számára, hogy
ezek nem az egyház, nem a kereszténység, nem az Isten hatáskörei. A baloldal
így lett szükségszerűen materialista, ateista filozófiai alapokon nyugvó
eszmeiségek összessége. Ahogy szoktam mondani, a jobboldal megértette
Krisztusból a tekintélyt, a baloldal pedig a kegyelmet. Csak utóbbi nem tudta,
hogy ebből Krisztus egy részét értette meg. A baloldal ezért menthetetlenül
Isten nélküli Mennyország másolatokat gyárt ideológiában, ahol az egyenlőség,
szabadság dominálnak. A jobboldal pedig Jézus Krisztus elől happolja el magának
a Mennyei Királyság szerepet, amit pedig Krisztusnak kéne betölteni, minthogy
csak is egyedül övé minden hatalom, abból eloroz magának, hogy igazolja a saját
hatalmát, és kicsi földi helytartó, fenntartó szerepeben tetszeleg. Ennek okán
a jobboldali gondolkodás ilyen értelemben meggyalázza Istent, holott
ráhivatkozik, míg a baloldal nyíltan gyalázza Istent de közben idealistább,
krisztusibb ember-ember viszonyon alapuló utópiákat farag.
Hogy jön ez a sok agymenésem a
kommunizmushoz meg a szlávokhoz? Úgy, hogy amint egy ilyen Mennyország „copy”
baloldali ideát gyakorlatban próbálunk megvalósítani, rögtön elkezd jobbra
tolódni és a világrendjéhez igazítva megfolytja annak kiteljesedését. Ebből a
szempontból igaz az a lózung, hogy „ a kommunizmus jó, csak megvalósíthatatlan”.
Az, hogy kinek mi lenne a jó már szubjektív, de, hogy megvalósíthatatlan ilyen
módon valós. Ez a folyamat a kommunizmus esetében pedig már nagyon korán tetten
érhető. Marx még egy idealista volt a maga módján, mikor az úgynevezett
marxizmus elméletét megalkotta. Lenin már egy reálpolitikus volt, akinek ahhoz,
hogy a hatalmát igazolja erősen belekellet piszkálni a marxizmus elméletébe. Ő
maga természetesen úgy nevezete ezt, hogy tökéletesítette és a 20. század
kihívásainak megfelelően módosította Marx elméleteit. Így született meg a
leninizmus, vagy bolsevizmus. Amit aztán később marxizmus-leninizmus néven
tettek ismertté, de Marx nem biztos, hogy asszisztált volna már ehhez. Számos
magát kommunistának tartó személy gondolja úgy a mai napig, hogy a lenini út
egy elhajlása az eszmének. Köztük Rosa Luxemburg talán a leghíresebb, vagy
későbbiekben Trockij. Nézzük is, hogy mik ezek a jobboldali torzulások:
-
Marx úgy vélte, hogy a világforradalom a legfejlettebb tőkés államokban
fog elindulni, ahol a proletariátus megelégeli a kapitalista kizsákmányolást.
Lenin ezzel szemben azt vallotta, hogy nem kell a legfejlettebb országokban
indulnia, sőt a legelmaradottabb országokban reális. Nyilván ezt Oroszországban
nem is gondolhatta volna másképp, különben esélye sincs arra, hogy igazolja a hatalomra
jutását. Egyik jelentős következménye
még így egy új különbség, hogy Marx koncepciójában a kapitalista hatalmat
megdöntő munkások egy iparilag és gazdaságilag fejlett országot kaptak volna
meg, melyet a saját szükségleteik szerint használnak fel. Ezzel szemben
Leninnél a feudális romhalmazból kell kiépíteni még szerencsétlen munkásoknak
azt, hogy épkézláb körülményeik legyenek. Arról nem beszélve, ha már jobboldali
torzulás, hogy egy feudális államban, amely sem struktúrájában, sem
kultúrájában nem szakadt még el a konzervatív tradícióitól sokkal inkább
megmaradnak ezek a jobboldali berögződések.
- Marx úgy vélte a
világforradalom – nagy meglepetés a nevéből adódóan-, egyszerre fog világszerte
lezajlani. Talán nem percre pontosan, de a legfejlettebb országokból indulva,
mint az 1848-as forradalmak söpörnek végig a világ jelentős részén. Lenin
természetesen ezzel szembement és azt vallotta, hogy a proletárok forradalma
egyetlen országban is elérheti a célját, függetlenül a világ többi részétől. Ez
egyébként rögvest egy nacionalista jelleget is ad az egésznek. Marxnál a
nemzetek, hagyományok gyakorlatilag majdnem egyszerre tolódnak a háttérbe és
jön el az osztályok nélküli társadalom. Leninnél viszont úgy tűnhet, hogy egy-egy
nemzet, nép tagjai hamarabb ismerik fel a forradalmat és előrébb is járnak
benne, mint mások. A Szovjetunió himnuszába már meg is jelenik az a strófa,
hogy „ a nagy Oroszország kovácsolta frigy”. Miféle nacionalista, imperialista
beütés ez gondoljunk bele. Végül pedig a Szovjetunió ezzé is vált. A
kommunizmus kirakata mögé bújtatott orosz birodalmi, nacionalista törekvéssé.
Ez adhatott sokak szerint okot például a román Ceausescu-féle nacionalista
diktatúrára, ahogy ez megjelent kisebb mértékben de Albániában is Enver Hoxa
alatt. De ha Észak-Korea helyzetére
gondolunk, ahol a Kim-dinasztia uralkodik…gondoljunk bele, dinasztia! A koreai
nép felsőbbrendűségét hirdetik és az általuk módosított bolsevizmus, a dzsucse
alapján kijelentik, hogy nem osztályok, hanem nemzetek közötti versengés van a
világban, mindehhez pedig a sajátos kreált vallásos mítoszaikat is
hozzávesszük, már nem is kommunizmussal állunk szemben, hanem egy valóságos
kelet-ázsiai nemzetiszocializmussal.
- Marx úgy vélte, hogy a
proletariátus önmaga helyzetét tapasztalva tudatában lesz a forradalom mikéntjével
és egyértelműen érzi majd, hogy hogyan kell megvalósítania az elnyomóikkal
szembeni lázadást. Lenin már nem volt idealista ennyire, nem hitt az
emberekben. Ő azt mondta, hogy kell egy élcsapat, a proletár élcsapat, mely
alkotja a pártot, amely vezeti a népet a szocialista társadalom
megvalósításának útján. Itt már megint az eredeti marxizmushoz képest
jobboldali torzulással állunk szemben, mert elkerülhetetlenül egy hierarchikus
társadalmat eredményez. Így lett Sztálin is a „vörös cár”, ahogyan a
hűbérurakat felváltotta a pártitkár.
- Marx kifejezetten csak is a
proletárokat, vagyis a 19. században létrejött munkásokat tekintette a
forradalom megvalósító erejének. Lenin ezzel szemben, mivel nem volt elég ilyen
munkása Oroszországban, azt mondta, hogy a parasztság is a proletariátus része
és a munkások, velük kiegészülve alkotják ezt a folyamatot. Marx jogosan
alapozott csak a munkásra, mely abban a korban egy valóban gyökértelen, minden
korábbi tradíciójától elszakadt társadalmi réteg volt, ezzel szemben a
parasztság mindig is a népi kultúra őrzője és melegágya volt, mely ezer szállal
kötődött a Marx által megvetett vallási és nemzetiségi szokásokhoz. Mondanom
sem kell, mi ebben a Lenini paraszt koncepcióban a jobboldali elhajlás.
Egyébként a Mao féle kínai irányzat már abszolút kizárólag a parasztságra
helyezi a hangsúlyt.
Így láthatjuk, hogy a kommunizmus
és a Szovjetunió, de talán még Kína is és az összes csatlós ország, soha, egy
pillanatnyira sem volt kommunista. A marxizmust egy tizedmásodpercig nem
kezdték el megvalósítani a szocialistának magukat nevező országokban. Nem kisiklott
a megvalósítása valahol. Hanem már elméletben megerőszakolták Marxot úgy,
ahogyan a feudalizmus erőszakolta meg Krisztust, hogy tetszeleghessen a nevével
és eredeztethesse onnan hatalmát. Mind a kettő egy sajátos jobboldali, pogány
jellegű struktúrába torkollott és végül a keleti blokknak is meglettek a maga
királyai, kiskirályai, hűbérurai és jobbágyai, ahogy a maga vallásos Marx,
Engels, Lenin szentháromsága és a kommunista társadalom soha be nem teljesedő
ígérete, mely a megváltást hivatott pótolni. Marx torz Mennyország másolatából
így lett a kommunizmus. A kommunizmus megvalósításából pedig így lett
feudalizmus másolat. A kör bezárult. Miközben pedig még mindig Putyinnal és a
kínaiakkal meg az egyéb autoriter vezetőkkel vagyunk elfoglalva, hogy
lekommunistázzuk őket, a marxizmushoz sokkal inkább közelebbi kommunista
elveket a Nyugati mainstream pártok és popkultúra között kellene keresnünk.
Horváth Martin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése