Pontosan 100 évvel ezelőtt, 1918. október 28-án kezdődött az őszirózsás forradalom. A korabeli monarchisták és a későbbiekben egészen a mai napig a konzervatívok jelentős része egyszerűen csak patkányforradalomnak nevezte. A háború borzalmaiban megcsömörlött társadalom radikálisan lépett fel azért, hogy valami egészen gyökeresen más világ következzen, mint ami eddig volt. Ezen forradalom nyomán jött létre az első magyar köztársaság, a magyar történelemben először változott meg a magyar államforma. A későbbiekben ez a helyzet eszkalálódott, majd a véreskezű kommunista hatalomátvételbe torkollott és alakult meg a Tanácsköztársaság rémes pár hónapja, míg az egészet vissza nem állították ellenforradalmi módon királysággá. Azóta persze államformák jöttek mentek, lett második köztársaság, aztán népköztársaság, aztán harmadik magyar köztársaság. Mindegyikhez nagy reményeket fűztek, mindegyiknek a vége hatalmas csalódás volt. Mert az emberek akkor még kergettek hamis illúziókat, még nem értették a lényeget sokan. 1918-ban az őszirózsás forradalomban még naivan hitték, hogy ha változást akarnak, akkor az államot meg kell változtatni. Pedig a helyzet az, hogy ha változást akarunk, akkor magunkat kell megváltoztatni. Nem az államformát kell leváltani, hanem az államot magát kell leváltani. Nem az államot kell formálni, hanem a lelkünket. Mert ha az emberek többsége lélekben, szellemben, szívében tiszta ember, akikben van szeretet, megvan mindaz, amit krisztusinak hívunk, akkor mindegy milyen rendszer van, érvényesülni fog ez a csodás emberi viszonyrendszer. Rendszerek, hatalmak, birodalmak, államformák jönnek, mennek. De a szív mélyén történt változások életre szólnak. Az őszirózsás forradalom azt tanítja, hogy az emberek nagy dolgokra képesek ha akarják. De arra is megtanít, hogy ezt a forradalmat valójában nem kívül, hanem belül a lelkekben kell lefolytatnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése