Sokszor felmerül egy-egy országot
megrengető gyilkosság, vagy gyilkos szabadlábra engedése után, esetleg bedobja
a köztudatba néha napján valamilyen szélsőjobboldali formáció, a halálbüntetés
kérdését. Én pedig leszámítva a kamaszkori tiszavirág életű radikális
jobboldali fellángolásomat, sosem értettem egyet ezzel.
Lássuk csak mi az, ami a
halálbüntetést indokolttá teszi. Legfőbb érv az arányos büntetés és az, hogy az
ilyen elvetemült elkövető, soha ne kerüljön vissza a társadalomba véletlen sem.
Persze itt alapvetően emberélet kioltásáért kapott halálbüntetésről beszélünk.
Persze nem árt tisztázni, hogy mondjuk egyes helyeken a hazaárulásért illetve
akár homoszexualitásért is halálbüntetés jár. Ez utóbbi kettő tényező már nem
kezelhető egyszerre a gyilkosságért kapott halálbüntetéssel. Azt talán minden
civilizált ember érzi, hogy a homoszexualitást lehet megvetni, elítélni,
undorodni tőle, de Teherán főterén darun felakasztani aligha. Persze anno
kurucinfón mindig akadtak ezt helyeslő igazmagyarok. A hazaárulás ugyancsak
olyasvalami, ami eléggé szubjektív. Az aktuálisan fennálló hatalomtól is függ
mit tekintünk hazaárulásnak. Valamint függ az egyén világnézetétől is. Bizonyos
körökben (ugyancsak kurucinfó szint) az is hazaáruló bélyeget kapott, aki
bemerészkedett egy zsinagógába kipával a fején mert meghívást kapott a zsidó
közösségtől politikusként. Ők valószínűleg minden olyan cselekedetet, ami a
zsidó közösséget nem ugyanarra a darura kívánja, mint a melegeket, azt hazaárulásnak
bélyegzik. Aztán ott volt a középkori boszorkányperek listája és eretnek
égetések stb. Jó rendben, majd jönnek a tradicionalisták és megmondják, hogy ez
azért túlzás mert nem égettek minden bokorba boszorkányt és eretneket az inkvizítorok.
Ami igaz is, de azért ha minden 5.-ben igen én nekem akkor sem lesz szebb a
dolog. Ha már csak egy Huszt Jánost megcitáltak én akkor sem romantizálnám a
korszakot. Egy szó mint, száz az, hogy mi érdemel halálbüntetést sokszor
nagyban függ a fennálló rendszertől, annak világnézetétől vagy aktuális
politikai érdekétől is. Így szűkítsük a kört kifejezetten az emberölésért
kapott halálbüntetés kérdésére.
Akárhogy is nézem, akárhogy
szeretném megérteni ez a büntetési nem, egyedül a „szemet szemért, fogat fogért”
elv alapján működik. Semmi mást nem szolgál, minthogy az emberek, a
hozzátartozók, sértettek természetes és ösztönös dühét és bosszúvágyát
csillapítsa. A bosszúnál és a dühnél pedig nincsen elemibb ösztön, de
megvetendőbb sem. És ne ragadjunk le ott, hogy mi lenne ha velem történne, az
én szerettemet ölnék meg, „ na majd akkor máshogy látnám”. Ez az érv két dolgot
árul el. Az egyik, hogy aki mondja, nem képes feltételezni, hogy valaki nem
ugyanúgy működjön, mint ő, ne úgy reagáljon valamire ahogy ő, ne legyen olyan
gyarló e téren, mint sokan. A másik pedig, hogy mégis milyen hitvány
jogrendszer az, amit az alapján ítélünk meg, hogy nekünk személyes kötődésünk
van-e ehhez a kérdéshez. Ha egyszer túllépem a sebességet kicsit az autópályán
és pont egy traffipax lefotóz, és sértve érzem magam, akkor neki állok nem
egyetérteni a KRESZ szabályaival. Ha megölik valakimet, akkor elkezdem
támogatni a halálbüntetést. Kérem szépen ez nem így működik, annál aki nem egy
ösztönlény.
Sőt, teszem fel a kérdést. Miért
is büntetés a halál? Miből gondoljuk, hogy a halál az egy büntetés? Egyáltalán
nem kizárt, hogy sokaknak a halál jelenti a megváltást és mekkora áldás neki,
hogy nem kell életfogytig ugyanabban a zárkában szenvednie. A halálbüntetés,
mint mondtam egyedül a bosszúvágy kiélésének a jogi színtere. Az a célja, hogy
lássuk meghalni azt, akit utálunk vagy ellenérzéseink vannak vele kapcsolatban.
Nem szeretjük, rossz érzésünk van ha ránézünk, így hát tüntessük el a szemünk
elől, töröljük inkább ki az élők sorából ne hogy foglalkozni kelljen a
megbékélés, meg a megbocsájtás macerás ügyeivel. Mert ez ennyi. Semmi több.
Semmi magasztos igazság, semmi fennkölt igazságérzet nincs ebben. Csak is a
bosszú gyarló tobzódásának kiélése és a saját magunk lelki fejlődésével való
szembe nézni nem akarás. Vannak, akik persze próbálják szellemi síkon
megmagyarázni. Kereszténynek mondják magukat és keresztényinek állítják be a
halálbüntetést is. Aztán visszanyúlnak az Ószövetségbe és onnan mutogatnak passzusokat,
onnan ahol a szemet szemért is ott van és réges rég túllépett rajta Jézus
Krisztus már az Újszövetség korában. Akkor azt mondják: rendben, akkor itt van
a kapernaumi százados példája, akinek szolgáját meggyógyította Jézus. Még sem
mondja a századosnak, hogy ne katonáskodjon! Áhá! Mi van ha én azt mondom, hogy
lehet mondott neki hasonlót, csak nincs leírva, mert ha az evangélium
szellemiségét átérezzük, enélkül is tudjuk, és érezzük majd, hogy nem helyes
ölni. Vagy ahogy János evangéliuma is befejeződik: „Jézus még sok egyebet is tett. Ha
azonban valaki mind le akarná írni – azt hiszem –, annyi könyvet kellene írnia,
hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.” Nyilván fintorognak, hogy miképpen állíthatom ezt, le
nem írt, odagondolt dolog alapján. Csak aztán ugyanezek az emberek azok, akik
ha vitáznak baptistákkal, pünkösdiekkel a felnőttkeresztségről, hogy miért nem
helyes és bizony kell a csecsemőkeresztség felhoznak egy híres példát. A
baptista verzió szerint ugyebár egyszer sem említi a Szentírás, hogy gyereket
kereszteltek volna, de jönnek mások és azt mondják az Apcsel-ből: „ Amikor
pedig házanépével együtt megkeresztelkedett”, ez úgy értendő,-
mármint a házanépe,- hogy abba
valószínűleg(!) beleszámítottak a gyerekek is. Ekkor már nem baj a le nem írt,
de belelátott gondolat. Nincsen a halálbüntetésnek meggyőző keresztény érve, és
akárhogy is szeretnék a modern kori farizeusok ha nem lenne ez bűn és kicsinyes
bosszúvágyukat isteni köntösbe csomagolva kiélhetnék, ennek akkor sincs
semmiféle köze Krisztushoz. Ahhoz a Krisztushoz, akit én megismertem, semmi köze
nem lehet ennek.
Aztán
itt van akkor a szélsőséges érvelés. „Mert jobb ha etetjük a rohadt gyilkosokat
az adónkból életük végéig?” Nem. Nem jobb. De ki mondta, hogy a halálbüntetés
elítélése együtt jár azzal, hogy beteg liberális norvég jogrendszert akarok és
minden pszichopata Breivik szerű alak jakuzziba kávét szürcsölget? Mondjon
valaki egy értelmes érvet az ellen, hogy a gyilkosokat miért ne vessük, mondjuk
teszem azt kényszermunkára. Kibányásztatni a barna szenet, ami amúgy normál
körülmények között, fizetett bányászokkal nem érné meg. Vagy bármi hasonló
jellegű munkát. Hasznuk is lenne és mellé lenne idejük és élethelyzetük
végiggondolni a tettüket és megbánni, esetleg meg is térni kedves keresztények.
Miért ne? Mondjon valaki egy értelmes okot, amely nem a kicsinyes bosszúvágyból
fakad és azt mondom rendben. De még eddig ilyennel nem találkoztam. Aki pedig,
a halálbüntetés mellett akar nagyon érvelni, hiszem, hogy ő még Krisztussal nem
találkozott. Nem találkozott a szeretettel, a megértéssel, a megbocsájtás
elsőre keserű de végül mézédes érzésével, amelyet olyannyira kiöltünk a világból.
Mert kiöltük magunkból. Saját magunk lelkén követtük el rég az első
halálbüntetést.
Horváth Martin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése