Csak Istenem, csak hazám
Ez maradt már énnekem
Meg nem értett, hűvös magány
lett az én kis életem
Ez maradt már énnekem
Meg nem értett, hűvös magány
lett az én kis életem
Kong a tér a szívem körül
Míg szem ellát, senki sincs
Senki sem ki súlyát enyhítené
Mi lelkemen a nagy bilincs
Míg szem ellát, senki sincs
Senki sem ki súlyát enyhítené
Mi lelkemen a nagy bilincs
Mit e zord világ sújtott rám
S nem tudom, hogy mit tegyek,
Nem bírom már elviselni,
hogy e földön, itt legyek
S nem tudom, hogy mit tegyek,
Nem bírom már elviselni,
hogy e földön, itt legyek
Átkarol a kitaszított egykeség
Néha húsba vágva, néha oly lágyan
Úgy érzem, hogy megfojt egyszer
A spirituális honvágyam
Néha húsba vágva, néha oly lágyan
Úgy érzem, hogy megfojt egyszer
A spirituális honvágyam
Hazamennék szívesen
Hol csak Istenem, csak hazám
Az igazi, ott odafönt
Az való nekem igazán
Hol csak Istenem, csak hazám
Az igazi, ott odafönt
Az való nekem igazán
Leláncolva fekszem, idelent a sárban
Égbetörő lelkem kulcsa
Bennragadt a zárban
Égbetörő lelkem kulcsa
Bennragadt a zárban
De megkímélném, lelkem útját
Ne váljon hiába való körökké
S megpihennék az Úrnak keblén
Mindörökkön örökké.
2015. november 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése