A demokrácia féltése és siratása
mondhatni már trend, egy divat a baloldali, liberális körökben. Egyszóval a
demokraták körében divat a saját maguk rendszeréért vészjóslóan károgni folyton
folyvást. Annak, hogy a demokrata és a baloldali és liberális jelzők kéz a kézben
járnak leginkább az-az oka, hogy csak ezek az ideológiák képesek komolyan venni
a demokráciát. A jobboldal szellemi gyökereinél fogva nem lehet a demokrácia
híve. Jó-jó tudjuk, hogy annak a híveinek mondják magukat, de ez azért van mert vagy nem jobboldaliak
valójában, mint Nyugat Európa „jobboldalinak” gúnyolt mérsékelt liberálisai,
vagy a fojtogató, mindent ellehetetlenítő liberális média és gazdasági
hálójával átszőtt közéletben csak így akarnak életben maradni, miszerint a
demokrácia híveinek mondják, tettetik magukat. Utóbbiak vélt vagy valós
rejtőzködő, sötétben bujkáló ellenforradalmár rémképe miatt alakult ki a
demokráciáért aggódás rendkívül káros és egyébként paradox trendje.
A demokrácia ugye a „démosz”
görög szóból ered, vagyis magyarul a nép uralma. Arról, hogy miképpen uralkodik a
nép, illetve tud-e egyáltalán a nép uralkodni, már az ókorban is megoszlottak a
vélemények. Platón például a „csőcselék uralmának” definiálta ezt a társadalmi
rendszert és hozzá hasonlóan vélekedtek sokan a manapság sokat idézett nagy
gondolkodók közül. Igen nehéz kérdés előtt állunk, mert először is egy tömeg,
ami a legkevésbé sem homogén, miképpen uralkodik? Uralkodni ugye annyit tesz, mint
egy akaratot érvényesíteni. Milyen akaratot érvényesít a nép, aminek majdnem
minden tagja mást akar? Ha még azt is vesszük, hogy közel azonosat akar egy
része, sőt a többsége is akár, akkor sem az egész nép. Márpedig ha a népnek egy
kicsiny része is akad, aki nem ugyanazt akarja, mint a többség, akkor már is
nem nevezhetjük a nép akaratának. Maximum a nép többségének akaratának. Ebben
az esetben viszont a nép kisebb része ezt, a többség diktatúrájaként fogja
megélni. Vagyis a demokrácia is a diktatúra egy formája csupán. Ez abban az
esetben szűnne meg, ha minden egyes ember ugyanazon a véleményen lenne. Ez
magától, organikus módon sohasem következik be. Viszont erre lettek kitalálva
liberálisék, akik a média, a filmek, a sorozatok, a zeneszámok és a divat
világával csavarhatják egy irányba a tömeg véleményét. Az pedig, hogy ez
manipuláció és véleménydiktatúra már más kérdés. Ha pedig ez a vélemény formáló
fegyver kicsit is kiesik a kezükből, akkor farkast kiáltanak és a demokrácia
szent eszméjét siratják.
Persze, amit a liberálisok az
erőszakos véleményformálással tesznek valójában megint csak a demokrácia
szembeköpése. Az nem a nép akarat megnyilvánulása, ha a nép úgy akar valamit,
hogy aljas manipulációval terelik az adott véleményre. Ez bújtatott diktatúra. Valójában
akkor képviselnék hitelesen a demokráciát a demokraták, ha elfogadnák azt a
véleményt is, ami nekik nem tetszik. Ismerjük Szókratész halálának történetét.
Szókratész úgy gondolta, hogy „a rossz törvényt is be kell tartani”. Végül őt
istenkáromlás vádjával halálra ítélték, s bár tanítványai megszöktették,
félúton visszafordult, mert az elvei ezt követelték. Hiába nem volt igaz a vád
rá, az elvei hitelességét azzal menthette meg, ha még is elszenvedi a következményeit,
hiszen a rossz törvényt is bekell tartani. Szókratész végül maga itta ki a
méreggel teli kelyhet. Ezzel arra utalok, hogy a demokraták akkor lennének
valójában demokraták, ha elfogadnák azt is, hogy a nép- legalábbis többsége-
nem akar demokráciában élni. Mert hát a nép akarata szerintük szent, és ha a
nép úgy dönt, hogy nem akarja, hogy az ő akarata legyen szent, akkor- bár
paradox mód- a demokratáknak el kell fogadni ezt. Ameddig nem fogadják el és
aljasabbnál aljasabb eszközökkel próbálják manipuláni a társadalmat egy azonos
vélemény felé, addig nem demokraták. Még csak nem is liberálisok, hanem
marxisták.
Amikor pedig a sajtószabadságot
siratják a balos-liberális demokraták, akkor nem történik más, minthogy valaki
ugyanúgy él vissza a demokrácia álcájával, ahogyan ők. Csupán más ideológia
szellemében. Évtizedekig a liberálisnak mondott vélemények mesterségesen,
pénzügyi és politikai taktikákkal voltak túlsúlyban a sajtóban.
Amint ez az egyensúly nem, hogy átbillen, hanem csak kiegyenlítődik rögtön
fasizmust és nácikat kiáltanak. Olyannyira megkergülve, hogy nem veszik észre,
hogy ők viselkednek diktátor módjára mikor képtelenek elviselni más
véleményeket a magukén kívül. Végül odáig fajulnak, hogy akár sajtóorgánumokat
égetnek nyilvánosan, pont, mint a nácik.
Persze nem csak ők, maguk válnak
azzá, amit veszélynek kiáltanak. Hanem indirekt mód az állandó károgásukkal
idővel elő is idézik azt. Egyszerű példa: Van egy klasszikus rasszista
vélemény, miszerint a feketék intellektuálisan más szinten állnak, mint a
fehérek. A demokrata nem megy bele ebbe a vitába valamiért, helyette tudomást
sem szeretne venni arról, hogy léteznek rasszisták és a vita helyett inkább ellehetetleníteni
akarják őket. A vitát pedig kifordítják, és azt állítják, hogy a szélsőjobb
szerint a feketék nem is emberek. Ők a demokraták pedig azt mondják, hogy ők is
emberek. Felvázolnak egy olyan ellentétes véleménypárt, amiben a többség
tagadhatatlanul velük fog egyetérteni. Vagyis ha az ellentétpár az, hogy a
feketék emberek-e vagy sem, tagadhatatlan, hogy azzal értenek egyet, hogy
emberek ők is. A probléma, hogy a vita és a felvetés nem ez volt. Persze ezzel
elfedik az egész valódi vitát a demokraták és maguk mögött tudhatják ezzel a
retorikai csellel a társadalom többségét. A legveszedelmesebb gond akkor
következik, mikor a demokraták hitele elkezd csökkenni, mint napjainkban is
szerte a világban. Mert amint az emberek többé nem hisznek a liberálisoknak és
demokratáknak, nem elkezdik az elfedett vitákat feltárni- mint jelen esetben a
feketék intellektuális képessége a fehérekhez mérve- hanem azonnal az
ellenkezőjére állnak, mint amit a demokraták képviseltek. Csak, hogy annak az
ellenkezője, amit ők mondtak ezzel kapcsolatban, az az, hogy a feketék nem is
emberek. Így teremtenek meg egy gyűlölettel teli frusztrált tömeget, ami
rosszabb és veszélyesebb nézeteket vall, mint amitől eredetileg féltek. Így ha
addig nem is voltak nácik, most már lesznek. Az pedig, hogy a fele még csak a
nácikról sem igaz, amit állítottak megint mellékes. Ha a liberálisok utálták a
nácikat, és a liberálisoknak nincs igazuk- gondolja a tömeg- akkor
automatikusan vallani kezdi azokat, amiket nácinak hisz. Hangsúlyozom hisz! Hiszen
az csak egy torz liberális rémkép volt. Amit pont ők élesztettek fel mocskos
taktikázásukkal és szabadítottak rá a világra. Nem szép jövőkép. Talán kicsit
költői túlzásokkal is van tele, de nem alaptalan. És nem kéne, hogy ez legyen a
vége.
Horváth Martin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése