Órigenész az óegyház nagy teológusa, exegétája a Biblia három szintű értelmezését vallotta. A szöveg első szinten történelmi, második szinten erkölcsi és harmadik szinten allegorikus, szellemi bölcsességet rejt. Ennek értelmében a Bibliában leírtak jelentős része nem csak történelmi feljegyzés, de morális, erkölcsi tanítás is, és az igazán elmélyedt, lelki emberek számára misztikus, mély, allegorikus formában átadott szellemi bölcsesség az Isten lényegéről. Tehát miközben az Egyiptomból való szabadulása a zsidó népnek egy történelmi tény, (2.Móz. 14.) közben a lélek (mint a nép) felszabadulása is a bűn (pogány hatalom) rabságából. Az égő csipkebokor (mely lángol de nem ég el) képében megjelenő Isten (2.Móz. 3:1-6) is allegorikusan a sivárságban megjelenő fényesség, amit Isten jelent a világba, amely éget, sokszor fáj, de el nem pusztít.
Órigenész továbbá azt is tanította, hogy az Ószövetségi történetek jelentős része - noha valós, történelmi esemény-, mára az Újszövetség fényében leginkább allegorikusan értelmezhető erkölcsi és lelki tanításokként érvényesek egy keresztény számára. Vagyis miközben Illés próféta esete a Baál-papok kivégzésével valós történelmi esemény(1Kir. 18:20-40), Jézus Krisztus tanításának fényében ezt csak is metaforikus értelemben lehet példás számunkra, ahogyan Izrael is megölte a pogány kultuszt végző papokat önmagában, úgy kell saját magunk lelkében megölnünk minden pogány vágyunkat és gondolatunkat. Megannyi hasonló példa van még, melyben Izrael és a zsidó nép a saját lelkünkkel azonosítható és különböző behatások az aktuális külső és belső diabolikus kísértéseknek felelnek meg. Az Újszövetség (a Jelenések könyvét leszámítva) allegórikus értelmezésben háttérbe szorul és sokkal egyértelműbb, tisztább tanítások állnak rendelkezésünkre. Noha Jézus példabeszédei egyértelműen a metafóra és az allegória eszközeit használják, mégis ez esetekben magától Jézustól és a leírtak alapján tudjuk, hogy itt és most egy nem szó szerint értendő szakasz következik. Azonban Jézus cselekedetei és más történeti események továbbra is számos mélyebb, allegorikus értelmezést tartogatnak számunkra. Korábban már említettem, hogy mikor a tanítványok megkezdik apostoli pályafutásukat és mindegyikük elkezd "nyelveken szólni"(ApCsel. 2:1-13), és minden nép a saját nyelvén érti őket, sokkal mélyebb jelentéssel bír. Minden egyes emberhez a maga "szeretet-nyelvén" a megfelelő hangnemben, stílusban, empátiával, alázattal és leginkább a neki legmegfelelőbb cselekedetbe ágyazva történt meg Krisztus evangéliumának hirdetése és átadása.
Jézus csodatételei azok azonban, amikben mindig valami mély szimbolika bújik meg. Elég arra gondolnunk, hogy Jézus több esetben is gyógyít vakokat, mégis a születésétől fogva vak ember gyógyításánál (Jn. 9:1-12) extra szimbolikus technikákat alkalmaz, az adott helyhez, emberekhez, és kontextushoz illően. Tudjuk, hogy Jézus csodatételéhez elég volt más esetben akár csak megérinteni hittel Jézus ruháját (Mt. 9:20-22), vagy csak hinni benne, ebben az esetben a vak ember szemére anyagot és sarat ken, majd megkéri, hogy mossa le a tóban. A csoda csak ezután válik nyilvánvalóvá. A vakság meggyógyítása itt (is) egyértelmű szimbolikája a szellemi-lelki vakság meggyógyításának és lélekkel való "látás" kezdetének Isten keze/közbenjárása által. Maga a sár a mocskosságot, a bűnt jelképezi, ami fedi és eltakarja a lelket, hogy felismerje maga előtt Istent. Még a keleti filozófiák is alkalmazzák ezt a szimbolikát ( tanítás annak, kinek szemét csak kevés por fedi). Ennek a lemosása a vízben, a megtisztulás folyamata ugyanazzal a vízzel, ami a keresztség és a lelki újjászületés szimbólima is, egyértelmű többletet ad itt a látás eljövetelének és a vakság megszűnésének.
Jézus és a tanítványok, mikor 5000 embert vendégelnek meg (Jn. 6:1-15) szintén allegorikusan ad nagyon sokat számunkra. Öt kenyerük volt és két haluk, mégis Jézus mind az ötezer embernek osztott mindből. Majd a étkezés végén így szól Jézus: Szedjétek össze a maradékot! És a tanítványok még 12 kosár kenyeret hoznak vissza. Ha matematikai feladványként nézzük akkor nem túl racionális esettel van dolgunk, de Jézus itt is többre tanít ezzel a cselekedettel bennünket. Bármi, ami az ember szeretetből ad, nem lehet kevés. Ha szeretetet adsz, neked attól nem lesz kevesebb és még csak limitje sincs, hány embernek és milyen formában lehet adni szeretetet. Ha az ember szeretetből ad, noha ad valamit, nem lesz neki kevesebb, hanem csak másnak több. S közben még annak, aki eredetileg adott is marad. Mert bármennyit ad is az ember Krisztus agapé szeretetével, az kevesebb nem lesz csak exponenciálisan növekszik, s végül mindenki, aki kapja, s aki adta is, többel távozik, mintha ezt nem tették volna. Ahogyan mi magunk is többek leszünk, s többel folytatjuk földi utunkat, ha a Biblia eseményeit nem csak és kizárólag egy síkon, hanem mélyebb tanításainak rétegeiben is értelmezni tudjuk.