Jézus allegórikus csodái és tanításai

Órigenész az óegyház nagy teológusa, exegétája a Biblia három szintű értelmezését vallotta. A szöveg első szinten történelmi, második szinten erkölcsi és harmadik szinten allegorikus, szellemi bölcsességet rejt. Ennek értelmében a Bibliában leírtak jelentős része nem csak történelmi feljegyzés, de morális, erkölcsi tanítás is, és az igazán elmélyedt, lelki emberek számára misztikus, mély, allegorikus formában átadott szellemi bölcsesség az Isten lényegéről. Tehát miközben az Egyiptomból való szabadulása a zsidó népnek egy történelmi tény, (2.Móz. 14.) közben a lélek (mint a nép) felszabadulása is a bűn (pogány hatalom) rabságából. Az égő csipkebokor (mely lángol de nem ég el) képében megjelenő Isten (2.Móz. 3:1-6) is allegorikusan a sivárságban megjelenő fényesség, amit Isten jelent a világba, amely éget, sokszor fáj, de el nem pusztít. 

Órigenész továbbá azt is tanította, hogy az Ószövetségi történetek jelentős része - noha valós, történelmi esemény-, mára az Újszövetség fényében leginkább allegorikusan értelmezhető erkölcsi és lelki tanításokként érvényesek egy keresztény számára. Vagyis miközben Illés próféta esete a Baál-papok kivégzésével valós történelmi esemény(1Kir. 18:20-40), Jézus Krisztus tanításának fényében ezt csak is metaforikus értelemben lehet példás számunkra, ahogyan Izrael is megölte a pogány kultuszt végző papokat önmagában, úgy kell saját magunk lelkében megölnünk minden pogány vágyunkat és gondolatunkat. Megannyi hasonló példa van még, melyben Izrael és a zsidó nép a saját lelkünkkel azonosítható és különböző behatások az aktuális külső és belső diabolikus kísértéseknek felelnek meg. Az Újszövetség (a Jelenések könyvét leszámítva) allegórikus értelmezésben háttérbe szorul és sokkal egyértelműbb, tisztább tanítások állnak rendelkezésünkre. Noha Jézus példabeszédei egyértelműen a metafóra és az allegória eszközeit használják, mégis ez esetekben magától Jézustól és a leírtak alapján tudjuk, hogy itt és most egy nem szó szerint értendő szakasz következik. Azonban Jézus cselekedetei és más történeti események továbbra is számos mélyebb, allegorikus értelmezést tartogatnak számunkra. Korábban már említettem, hogy mikor a tanítványok megkezdik apostoli pályafutásukat és mindegyikük elkezd "nyelveken szólni"(ApCsel. 2:1-13), és minden nép a saját nyelvén érti őket, sokkal mélyebb jelentéssel bír.  Minden egyes emberhez a maga "szeretet-nyelvén" a megfelelő hangnemben, stílusban, empátiával, alázattal és leginkább a neki legmegfelelőbb cselekedetbe ágyazva történt meg Krisztus evangéliumának hirdetése és átadása. 

Jézus csodatételei azok azonban, amikben mindig valami mély szimbolika bújik meg. Elég arra gondolnunk, hogy Jézus több esetben is gyógyít vakokat, mégis a születésétől fogva vak ember gyógyításánál (Jn. 9:1-12) extra szimbolikus technikákat alkalmaz, az adott helyhez, emberekhez, és kontextushoz illően. Tudjuk, hogy Jézus csodatételéhez elég volt más esetben akár csak megérinteni hittel Jézus ruháját (Mt. 9:20-22), vagy csak hinni benne, ebben az esetben a vak ember szemére anyagot és sarat ken, majd megkéri, hogy mossa le a tóban. A csoda csak ezután válik nyilvánvalóvá. A vakság meggyógyítása itt (is) egyértelmű szimbolikája a szellemi-lelki vakság meggyógyításának és lélekkel való "látás" kezdetének Isten keze/közbenjárása által. Maga a sár a mocskosságot, a bűnt jelképezi, ami fedi és eltakarja a lelket, hogy felismerje maga előtt Istent. Még a keleti filozófiák is alkalmazzák ezt a szimbolikát ( tanítás annak, kinek szemét csak kevés por fedi). Ennek a lemosása a vízben, a megtisztulás folyamata ugyanazzal a vízzel, ami a keresztség és a lelki újjászületés szimbólima is, egyértelmű többletet ad itt a látás eljövetelének és a vakság megszűnésének. 

Jézus és a tanítványok, mikor 5000 embert vendégelnek  meg (Jn. 6:1-15) szintén allegorikusan ad nagyon sokat számunkra. Öt kenyerük volt és két haluk, mégis Jézus mind az ötezer embernek osztott mindből. Majd a étkezés végén így szól Jézus: Szedjétek össze a maradékot! És a tanítványok még 12 kosár kenyeret hoznak vissza. Ha matematikai feladványként nézzük akkor nem túl racionális esettel van dolgunk, de Jézus itt is többre tanít ezzel a cselekedettel bennünket. Bármi, ami az ember szeretetből ad, nem lehet kevés. Ha szeretetet adsz, neked attól nem lesz kevesebb és még csak limitje sincs, hány embernek és milyen formában lehet adni szeretetet. Ha az ember szeretetből ad, noha ad valamit, nem lesz neki kevesebb, hanem csak másnak több. S közben még annak, aki eredetileg adott is marad. Mert bármennyit ad is az ember Krisztus agapé szeretetével, az kevesebb nem lesz csak exponenciálisan növekszik, s végül mindenki, aki kapja, s aki adta is, többel távozik, mintha ezt nem tették volna. Ahogyan mi magunk is többek leszünk, s többel folytatjuk földi utunkat, ha a Biblia eseményeit nem csak és kizárólag egy síkon, hanem mélyebb tanításainak rétegeiben is értelmezni tudjuk. 

Kereszténység és poltikai hatalom nem lehetséges együtt

 A hatalom korrumpál. Előhozza a legjobb szándékú emberből is a leggyarlóbb énjét olykor. Éppen ezért a kereszténység és a hatalmi pozíció összeegyeztethetetlen. Nincs más hatalom csak az Isten. Minden más hatalom egy keresztény részéről az Isten szerepének eljátszása, meggyalázása. Az ókeresztények körében ez magától értetődő volt. A 380-as államvallássá tétele Rómában azonban megmérgezte a korai egyházat és végül a katolicizmus teológiájának szerves részévé tette, hogy az egyház világi hatalma szükségszerű, mi több Isten által rendelt feladat. A protestantizmus hamar kisiklott ugyanezen a terepen, miután Luthert a német választófejedelem mentette meg a katolikus egyház bosszújától. Ezért a katolicizmus önmaga világi hatalmára épít, míg a protestáns fő irányzatok a nemzeti hatalom segédjeivé degradálódtak.

Bár hosszú teológiai értekezései vannak a népegyházaknak arra, hogy miért helyes a világi hatalommal való cinkoskodás és van lehetőség a keresztények hatalmi pozíció vállalására, a Biblia viszonylag világos útmutatást ad erre. Ha arról nem is beszélünk, hogy maga Jézus utasítja vissza a világi hatalmat a pusztai kísértés során:

"Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4: 8.10)

Pál apostol a Róma 13-ban értekezik részletesebben a világi hatalomról, amelyet a hatalmat akaró keresztények nagy mankóként használnak. Itt Pál azt mondja:

"Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.Aki tehát nem engedelmeskedik a hatalomnak, az Isten rendelkezésével fordul szembe; akik pedig szembefordulnak vele, azok maguknak köszönhetik ítéletüket.Mert nem a jó cselekedet miatt kell félni az elöljáróktól, hanem a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle,mert Isten szolgája ő neked a jó elősegítésére." (Róm. 13:1-4)

Ez a szakasz azonban nem értelmezhető az egész levél kontextusa és történelmi helyzete nélkül. Itt Pál válasza egyértelműen kiderül a későbbiekben, hogy az adófizetés helyességére vonatkozik. Tágabb értelemben a korabeli gyülekezet passzív, esetleg aktív ellenállására a fennálló hatalommal szemben. Maga a korai keresztény közösségek kiindulási alapja a világi hatalom felé negatív, ami valamilyen ellenállást óhajtana kifejteni felé. Pál itt arra hívja fel a figyelmet, hogy a keresztényeknek nem evilág politikai, társadalmi megváltoztatása a célja és feladata, ezért az ilyen jellegű aktív politikai ellenállástól tartózkodjanak. Nem kell a rendszert megdönteni, nem az országot kell megmenteni, hanem lelkeket.

Másrészt itt Pál úgy tűnik valamiféle pozitív hangnemben beszél a világi hatalomról, amely Istentől származik és végre is hajtja Isten ítéletét rajtunk. Azonban ne feledjük, hogy egy olyan korban írja ezt, mikor ez a hatalom keresztényeket visz tömegével arénákba élve széttépetni oroszlánokkal és aktívan üldözi, gyilkolja a hívőket. Itt tehát az Isten rendeltetése semmiben nem másabb, mint a Jézust kivégző római politikai hatalom rendeltetése. Az állam dícsérete pedig a jócselekedetekért nem a világi haszon és kézzelfogható pozitívumok, hanem az üldözés, kivégzés a jót cselekvő keresztények számára. Ezt csak megerősíti Péter apostol, amikor hasonlóan beszél másutt:

"Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak mint a legfőbb hatalomnak. (...) Ti, szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek." (1.Pt 2:18-21)

Itt már világosan látszik, hogy a fennálló hatalomnak való engedelmesség és ennek a hatalomnak a "dícsérete" nem más, mint lehetőség a szenvedésre és az üldözésre, ahogyan Krisztust is üldözte, megkínozta, majd megölte a hatalom. A vele való hasonulás lehetősége pedig hatalmas dicsőség egy keresztény számára, ha méltónak találtatik arra a sorsra, amit maga az emberré lett Isten szenvedett el. Ebben segít a világi hatalom öntudatlanul Istennek, eképpen telejsíti be Isten rendelkezését és eképpen kell érteni azt, ha valaki dícséretet kap a jóért a fennálló hatalomtól. A Sátán gonoszságát és megnyilvánulásait használja Isten szüntelen, hogy fejlesszen, megerősítsen embereket, úgy tartozik a politikai hatalom is ebbe a sátáni repetoárba, amit Isten képes felhasználni a maga akarata szerint, s dicsőségben, jutalomban részesíteni a híveket. Amely dícséret igazságtalanságot, szenvedést és halált jelent a legjobbak számára, mellyel elnyerhetik az üdvösség koronáját. Minden más a hatalomtól csak a bűn útja.

Így a magukat kereszténynek tartó politikusok, gazdasági hatalommal bíró emberek nem számíthatnak sok jóra a túlvilágon, ha itt ebben a világban már valóban kényelmes, élvezetes jutalmat, anyagi javakat, befolyást kaptak a világi hatalomtól. Róluk mondja Jézus:

"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"

Iryna Zarutska halála

Iryna Zarutska nem úszta meg. 2022-ben költözött UkrajnábóL az Egyesült Államokba. Rakéták elől menekült, késbe szaladt. A szabadság és egyenlőség hazájában minden ok nélkül, pusztán a hecc kedvéért, egy fekete férfi váratlanul háromszor nyakonszúrta Irynát a metrón. A férfi tovább ment és azt hajtogatta " elkaptam a fehér lányt". Iryna még kétségbeesetten körbenéz sokkos állapotában, de egy utas sem megy oda hozzá. Közömbösen ülnek, vagy arébb mennek, hogy ne lássák szenvedését. Iryna földi életének utolsó pillanataiban magányosan sír, míg el nem vérzik. Ha nem lenne social media, az esetről nem sokat tudnánk. Mélyen hallgatnak azok, akik 5 éve egy drogos bűnöző rendőri intézkedésben történt halála miatta lángokba borították Amerikát. George Floydból a narkós bünözőből mártírt faragtak és elárasztották a világot a Black Lives Matter propagandával. Lady Gaga, Beyonce, Taylor Swift és sokan mások most hallgatnak. Korcs ideológiájuk kúsba köti az emberi együttérzés lehetőségét. Az elkövető egy korábbi büncselekményekért 14!!! alkalommal felmentett fekete férfi volt, az áldozat egy 23 éves fehér lány. Úgy néz ki a magukat liberálisoknak nevezők körében a rassz üti a feminizmust. Mint valami beteg kártyajátékban, a faj többet ér. Úgy néz ki nem minden élet számít. Ez bőrszíntől függ. Ők a liberálisok ma. A mainstream média úgy ignorálja Iryna tragédiáját, mint ahogyan a lelketlen utastársai a metrón. Iryna (szerencsére gyors) haláltusája az egész rothadó nyugati társadalom szimbóluma. A biztonságért menekült, ok nélkül elvágták a torkát, majd együttérzés nélküli tömegben, magányosan zokog míg meg nem hal. Isten békessége legyen veled Iryna ott, ahol már nem számít a rassz, sem a nem, s "Isten letöröl minden könnyet, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. " (Jel. 21: 4)

Felkavaró felvétel, akit érdekel az eset: https://x.com/CollinRugg/status/1965497111698702827

Kövess és iratkozz fel itt is:

Instagram: https://www.instagram.com/disszidensblog

YouTube: https://www.youtube.com/@disszidensblog

Charlie Kirk és az USA halála

Szeptember 11. van. Az USA pedig arra ébred, hogy nyilvánosan, előadás közben kivégezték Charlie Kirk amerikai jobboldali infuenszert. 24 évvel ezelőtt, 2001. szeptember 11.-én az amerikai identitás és önkép úgy dőlt romokba, ahogyan az ikertornyok New Yorkban. Bár az USA egyeduralkodó, gőgős globalista-imperializmusának egyenes következménye volt az arra adott terror, ez a megrázkódtatás és fenyegetés az Egyesült Államok életformája ellen még kívülről érkezett. Két évtizeddel később az amerikai életforma ellen a támadás nem kívülről, hanem belülről érkezik. Az USA-ból kiszabadult szélsőséges liberalizmus és radikális baloldaliság, majd annak szélsőséges ellenreakciója, aminek manifesztációja Trump és részben Kirk is volt, végérvényesen szétszakítják az amerikai társadalmat. S bár az amerikai jobboldal még konzervatív szemszögből is meglehetősen visszataszító, mégis konstatálnunk kell, hogy nem ők gyújtottak fel rendőrautókat, foglaltak el ideiglenesen városrészeket 2020-ban. Nem Bidenre, hanem Trumpra adtak le egy majdnem halálos lövést a kampányban, nem a konzervatív jogrend engedett ki fél tucatszor egy gyilkost, aki végül sokadjára megölt egy ártatlan ukrán menekült lányt a metrón, és nem is a liberális-szivárványos celebeket lövik torkon fényes nappal az utcán, hanem Charlie Kirket. Miközben az amerikai jobboldal a fegyvertartásért kampányol, a baloldal pedig ellene, egy jobboldali hírességet lőnek le a baloldal által felhergelt emberek. Az egész társadalmi káosz ilyen paradox, amibe az USA zuhan. Az USA jobboldala van tele Konföderáció romantikával, Déli zászlókkal és fegyverkultusszal, miközben a szabadság és tolerancia nevében kampányolók valósítják meg a gyakorlatban ismét a Vadnyugatot. Ahol újra a mindennapok része az utcai erőszak, leszámolások, gyilkosságok, fosztogatások, és végülis a rasszizmus.

Disszidens Vlog- 10 éves a Disszidens, nosztalgiázások, kérdések-válaszok (2025.08.16)