A katolicizmus ott vét hibát, hogy a pogány Rómától örökölt intézményi struktúrájéba próbálja erőszakolni az ilyen és ehhez hasonló mesterséges intézményrendszerekkel szöges ellentétben álló Isteni Szellemet. Ennek egyik látványos mellékterméke a cölibátus intézménye. Remek példája annak, hogy eszmei szinten valami nagyon is magasztos krisztusi nívó van acceptálva, miközben a gyakorlatban szörnyű következményei lesznek. Szörnyű következményei lesznek, mert kötelező. Ezért megannyi elfojtás, megfelelés, elnyomott frusztráció és ebből fakadó emberi tragédiák sorozata lesz az eredmény, megannyi esetben.
A protestanzimus ott vét hibát, hogy teljes egészében szembe megy ezzel a felfogással, és a nagycsaládos, sokgyermekes, a házasságot az emberi kapcsolatok csúcsaként értelmező nézettel állt elő. Pedig Jézus aligha nevezhető ennek a szószólójának, mikor a tanítványokkal beszélget erről:
"Erre így szóltak hozzá tanítványai: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.” Ő azonban így válaszolt: „Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!” (Máté 19:10-12)
Ahogyan Pál apostol is azon véleményen van, hogy " jó ha a férfi asszonnyal nem érintkezik" (1.Kor. 7:1) Továbbá így folytatja:
"A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében. Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket."(1.Kor. 32-35)
Világos tehát, hogy a mindennemű szexualitástól mentes létállapot az, ami a legnemesebbként jelenik meg a Bibliában. Jézus maga is azt mondja: Senkiben nincs annál nagyobb szeretet, mint, aki életét adja barátaiért" (Jn. 15:13) Nem feleséget, férjet, gyermeket, családot mond, akikért és amiért már a legalapvetőbb pogány is éltetét adja, s még a legtöbb állatfajnál is ösztönből fakadó kötelesség. Hanem a vérségi és ösztönszintű érzelmeken túlmutató, saját szabad akaratból, magunktól választott emberi kapcsolatot emeli ki, a legmagasztosabbnak.
Magasztos szellemi-lelki értékeket azonban nem lehet törvénnyel kötelezni, kikényszeríteni. Nem lehetséges, hogy megkövetelje egy egyház, közösség, hogy bizonyos feladatokat csak akkor végezhetsz, ha úgy élsz, ahogyan a legnemesebb. A Lélek fordítva működik, és magától munkálja ki bizonyos emberekben a magasztos életminőséget, hozzáállást, és az ilyen emberek organikusan kitűnnek a közösségekben, s spontán látnak el feladatokat, amelyekre ők tűnnek a legalkalmasabbnak. Az ember azonban sosem akarja alávetni magát az Istennek és hagyni, hogy csak a Szentlélek működjön. A katolikusok mérhetetlen terheket, frusztrációkat adnak azok lelkére, akik Isten dolgaival akarnak elhivatottan foglalkozni, de ugyan nem a szent nemtelenség állapotában vannak, míg a protestánsak ugyanilyen terheket, frusztrációkat sóznak azokra, akik a szexualitástól mentes Krisztusnak szentelt szellemiség állapotában vannak, de a közegükben rendszerhibának tűnnek, ahol a házasság és a család az emberi élet tetőpontja. Hol kevesebb a szabály, szokás, törvény, ott több az egyéni lélek, s hol kevesebb az egyéni lélek ( lelki szegénység) ott az Isten országa.
