Nem hittem, hogy még lehet
feljebb rakni a lécet, de nem régiben elfogadott Sargentini-jelentés nyomán kipattanó botránynak sikerült. Kormányunk már
is csőre töltötte az újabb kék plakátos fárasztó kampányát. Orbán Viktor ismét
kézen fog minket és saját pénzünkből, körte/alma példára lebutítva, ismét
elmagyarázza nekünk a nagyvilágot. Már alig vártam! Azt hittem a Call of Duty
széria kiadójánál, senki se tud egy rókáról több bőrt lehúzni, de olybá tűnik,
hogy a Fidesz megdöntötte ezt a rekordot, és új értelmet adott az „Elcsépelt
téma” fogalmának. Reméltem, hogy a választások után kissé lehalkítják a
bevándorlási válság miatt üvöltő szirénákat, de még mindig tudnak tekerni a
hangerőn. Így hát arra vállalkozok, hogy saját magam és remélhetőleg még pár
tucat ember számára bezárjam ezt a mappát.
A bevándorlásról nagyon könnyű írni és hálás téma annak, aki le akarja
hordani a politikai ellenfelét mindenféle mocsoknak, lehet hazaárulózni és
nácizni is egyaránt. Annak sincs nehéz dolga, aki a népet akarja riogatni
emberi tragédiák szemérmetlen felhasználásával, legyen az akár megerőszakolt
lány, vagy a Földközi-tengerbe fulladt kisgyerek. Lehet durrogtatni magas röptű
ideológiai frázisokat, fehér genocídiumról, és humanitárius kötelességről, hogy
aztán azokat bunkósbotnak használjuk egy vitában. De mindezen aljasságok csak
egyre távolabb visznek minket, egy őszinte vélemény kialakításától, a valódi
megoldástól pedig még ennél is messzebb.
Kezdetnek induljunk ki talán abból, hogy miért gondolja azt az európai
elit, hogy a bevándorlásra szükség van? Ennek okát sose tudjuk meg a
kormányunktól, csak azt, hogy Brüsszel így gondolja. De, hogy miért az rejtély
marad a plebsz előtt, még a végén valaki egyet értene a derék brüsszeli
honatyákkal, olyat pedig nem játszunk igaz? Az ok viszont pofon egyszerű,
Európa elveszítette a versenyképességét a világpiacon. A befektetők olyan
munkaerőt keresnek, mint ami a fejlődő országokban van, röviden olcsót és
sokat. Az európai melós igencsak el van kényeztetve, mindenféle munkavállalói
jogokkal, minimálbérrel és hasonlókkal. Ezt az ezerfejű Cézár, vagyis a piac,
nem akarja finanszírozni. A megoldás tehát a befektetők visszacsábítására az,
hogyha az európai béreket lenyomjuk, a népesség felduzzasztjuk. Ennek az
eszköze pedig szükségszerűen a bevándorlás kell legyen, és nem a népesség
természetes szaporulatának elősegítése. Hiszen a születésszám növelése, drága,
és lassú folyamat.
Európa a befektetők szemében, túlfejlett. Brüsszel igazi bűne pedig az,
hogy ebben az újra-iparosításban -aminek első lépése a bevándorlás- szolgaian
részt vesz. Brüsszel igazi célja az, hogy „fejlődő országot” csináljon
Európából. A kontinensünk nem a saját útját járja, hanem a befektetőknek akar
tetszeni. Európáról lekívánkozik az a kulturális, emberjogi, technológiai, és
környezetvédelmi teljesítmény, amiket az elmúlt két évszázad során elértünk.
Mindez azért, hogy be állhatunk sorba kéregetőnek, Délkelet-Ázsia mögé a
nemzetközi nagytőke kapujában.
Cserébe, most formálódó európai ellenzék háza táján sem túl fényes a
helyzet. A hazai viszonyokból kiindulva nem hiszem, hogy a „populitsa” oldalnak
lenne bármilyen B. terve, a világgazdaság mókuskerekéből való kiugrásra.
Továbbra is a befektetőkre támaszkodik, és várja a sült galambot. Elhangzik
ugyan a népesség természetes úton való felszaporítása, a családok támogatása.
De, mint az előbb már elhangzott, ez szúnyogriasztóként hat a tőkére. Úgy tűnik
kormányunknak nincs igazi terve csupán a hatalomban akar maradni, az emberek
jogos aggályait és felháborodását meglovagolva. Ha az ország nem akar részt
venni a nagy gazdasági versenyben, hiszen nincs szükségünk bevándorlókra, hol
vannak az alternatív erőforrásokra épülő ellátó rendszerek, miért sanyargatják
tovább a K.K.V. szektort, miért az ötezredik autóipari cég települ ide, az
emberek igényeinek kiszolgálása és a magyar ipar létrehozása helyett? Mert, ha
a bevándorlókra nincs szűkség, ezekre minden bizonnyal szűkség lesz, különben
felmosnak velünk.
Jelen pillanatban mindkét oldalnak végtelenül suttyó a hozzáállása. Az
elitista oldal, elfogadhatatlan módon munkaerőt importál, hogy kielégítse a
befektetőket, a populista oldal pedig ezt büszkén megtagadja és azt hiszi ezzel
készen is van a házi feladat. Mint mindig most is a harmadik tengely irányába
kéne elmozdulni. Nem kell más szabályai szerint játszanunk. Nem vagyunk lekötelezve
senkinek, és nem akarja senki kiirtani az europid rasszt. Nem szabad bedőlni az
alsóbb szinteken operáló pártkatonák és ideológusok ugatásának, itt csupán
üzletről és érdekekről van szó. Ezt figyelembe véve máris tisztábban látunk és
meg tudjuk mondani, hogy pontosan mely játszmában nem kívánunk részt venni, és
helyette milyen más játék akad? Az új játék neve, a sablon mentes önálló gondolkodás,
az önvédelem, az öngondoskodás, és az értékmegőrzés.
Sárkány Zsombor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése