Talán nem kell sokaknak
bemutatni Alex Jonest, az Egyesült Államok béli
illetőségű jobb oldali rádióst, és internetes bloggert. Az amúgy nem
különösebben ízléses, vagy épületes gondolatokat közvetítő showman, főleg
összeesküvés elméletekkel és amerikai párpolitizálással foglalkozik, jelenségét
a magyar olvasónak leginkább Bayer Zsolt és Szaniszló Ferenc keverékeként
lehetne leírni. Infowars című podcastből ismerhetjük a legtöbben talál, -azok
közül is akik politikával kevésbé foglalkoznak- hiszen az úriember az évek
során elborult eszmefuttatásaival, babonásságával és dühkitöréseivel, néhány
igazán dank mémet szolgáltatott az internetnek. Kissé komolytalan és néha
önmagán viccelődő, de sokszor a kultúrbal tyúkszemére lépő, és mindenek felett
jobboldali populista.
Így
történhetett meg, hogy múlthét hétfőre virradóra (Aug. 6.) a Facebook, YouTube,
Apple és Spotify, varázsütésre törölték oldalaikról a Jones által jegyzett
fiókokat és tartalmakat. Mindig is tudtuk, hogy a szilícium völgy tech-óriásai
balra húznak, de aki kételkedett az most bizonyosságot nyerhet. Az említett
vállalatok nem tudtak stabil magyarázattal szolgálni az összehangolt akcióra.
Szó esett ugyan közösségi portálok belső házirendjének megsértéséről, annak a
fényében, hogy ezt nevezhetjük szervezett támadásnak Jones ellen, ez édes
kevésnek bizonyul indok gyanánt. Nyilvánvaló, hogy Jones már rég óta
Zuckerbergék bögyében volt, szemtelenkedése és jobboldali populizmusa miatt. A
húzás azonban számos etikai, és elméleti kérdést is felvet, valamit betekintést
enged egy az óriás cégek által uralt igen sötét jövőképbe.
Olybá tűnik az, hogy a jövőbe
egyre inkább a számítástechnikai ipar fejeseinek, politikai ízlése fogja eldönteni,
mi számít elfogadhatónak és mi az, ami gyűlöletbeszéd és tolerálhatatlan. A
közösségi médián keresztüli kommunikációra ennek értelmében, nem egy adott ország
törvényei vonatkoznak, hanem mindenféle önkényesen felállított és tág értelmű házirend.
Nincs is ezzel semmi baj, mondják egyesek, hiszen a Facebook és társai magán
vállalatok és szívük joga, hogy az általuk üzemeltetett platformon kit hagynak
szóhoz jutni, és kit nem. De látni kell azt is, hogy a közbeszéd olyan
mértékben jelent meg a közösségi oldalakon, hogy akár már nyilvános térnek is
tekinthetjük akár a Facebookot, és így az általános szólásszabadság elveinek
kellene érvényesülnie milliárdos cégvezetők politikai partizánkodása helyett.
Elég csak arra gondolnunk az Egyesült Államoknál maradva, milyen mértékig
befolyásolta a közösségi média a legutóbbi elnökválasztást.
Ez az egész ügy nem Alex Jones
miatt fontos, hanem mert állatorvosi lóként mutatja, mire is számíthat az a
jövőben, aki nem tetszik a techóriásoknak. Látható, hogy az infrastruktúránk
egyre inkább magán kézben összpontosul, és egyre nagyobb mértékben online
alapú. Ijesztő belegondolni a kiszolgáltatottságba, ami ezzel járhat. A piac
végre elég nagy rést tudott ütni a jogállamon, ahol kibújhat keretei közül és
kedvére önkényeskedhet. A jogalkotók természetesen medence hosszall le vannak
maradva, és nem úgy tűnik mintha éreznék egy ilyen ügy súlyát és fontosságát.
Alex Jones online kivégzése mérföldkő az üzleti körök hatalomátvételéjért
folytatott harcban, és ha nem helyezünk társadalmi nyomást döntéshozóinkra még
sok ehhez hasonló mérföldkő fog következni.
Sárkány Zsombor
Tényleg nem valami biztató, hogy a szólás szabadsága néhány tech. cég vezetősége biztosítja vagy vonja meg. A probléma mindenképp valós és megoldásra vár, a szabadelvű utópiának számító internettől egyre távolabb hajózunk az utóbbi években...
VálaszTörlésA kérdés, hogy milyen megoldást lehetne rá találni és mik az óriás tech cégek oligopóliumának alternatívái. A tulajdonlást illetően három irányba lehet elindulni.
1. trösztellenes törvényekkel lehetne feldarabolni az óriásvállalatokat, hogy legyen - nagyobb - verseny ami jobban elősegítené a szólásszabadságot (hiszen sok kis vállalat nehezebben tud kartellezni és összehangolt akciókat indítani meg eleve az emberek oda fognak menni ami több szólásszabadságot biztosít). Ezzel a megoldással az az egyetlen ám annál nagyobb probléma, hogy ezen a piacon egyáltalában nem a kisvállalat az ideális üzemméret. Egy facebooknyi embertömeg igényeit csak egy facebook méretű multinacionális óriásvállalat tudja kiszolgálni. Az meg ugye nem műxik hogy én XY face-helyettesítő közösségi oldalon vagyok te meg ZW-n és nem tudunk kommunikálni...
2. Némi kárpótlás ellenében ki lehetne sajátítani az óriás techcégeket így egyben maradnának ideális üzemméretben + nem lennének pár ember kényének kiszolgáltatva. Ezzel viszont az a gond, hogy a most meglévő minimális verseny is eltűnne és az így is túlméretezett állam kezébe kerülne egy új eszköz. Még sokkal orwellibb, kiszolgáltatottabb világtól tarthatnánk ha a közösségi oldalak is az állam felügyeletébe kerülnének, mivel a kommunikáció ellenőrzése az erőszakmonopóliummal összepárosítva egyenes út a totalitárus rendszer fele.
3. Mindent így hagyunk ahogy van. Ennek a hátrányai nyílvánvalóak az előnye viszont egy bizonyítottan működőképes rendszer.
Magyarán szólva a tulajdonos kérdése szerintem egy nem jó elindulási irány, más módon kell orvosolni a problémát. Elsősorban szabályozással, társadalmi nyomással a vállalatokra (bojkott, kampány, tüntetés) lehetne élni, azt tartom jó megoldásnak.