Sáros eső
hull az égből
Jön mocskos, véres fergeteg
Bemocskolnak erdőt,mezőt
A bűzös,sötét fellegek
Jön mocskos, véres fergeteg
Bemocskolnak erdőt,mezőt
A bűzös,sötét fellegek
Sáros már a
lanka mező
S nem terem rajt semmi sem
Mocskosak a békés házak
Mi egykor szép volt, most semmi sem
S nem terem rajt semmi sem
Mocskosak a békés házak
Mi egykor szép volt, most semmi sem
Az emberek
csak szitkozódnak
„Állítsa el az Isten, vagy én leszek ki felmegyek”
De magába nem néz senki
Pedig e átok oka lehet, rengeteg
„Állítsa el az Isten, vagy én leszek ki felmegyek”
De magába nem néz senki
Pedig e átok oka lehet, rengeteg
Hull a
véres, sáros eső
a templomot befedi
Sárban úszva, elfeledve
Keresztet a rozsda megeszi
a templomot befedi
Sárban úszva, elfeledve
Keresztet a rozsda megeszi
Mocsok fedi
be az utcát
Hol idősekre egykor, köszönt a tisztelet
De az öreg lelke rég
Bolsevik rendszer előtt tiszteleg
Hol idősekre egykor, köszönt a tisztelet
De az öreg lelke rég
Bolsevik rendszer előtt tiszteleg
Sáros
latyakban úszik a mező
és most a bűz szagát
véres felleg táplálja, hol ezrek haltak
ma nem hallják a hon szavát
és most a bűz szagát
véres felleg táplálja, hol ezrek haltak
ma nem hallják a hon szavát
Elönt lassan
mindent,
a rettegés és félelem
mert sáros, sötét átok
Ül és pusztít mindenen
a rettegés és félelem
mert sáros, sötét átok
Ül és pusztít mindenen
Nem dalol
már a madár sem
Halott csend, mi mindent tele fon
Sáros, sötét felleg alatt
más nem világít:TV, laptop, telefon
Halott csend, mi mindent tele fon
Sáros, sötét felleg alatt
más nem világít:TV, laptop, telefon
S az emberek
csak dühöngenek
Mire ez a gyalázat?
De kiveszett már régen az is
Az ég iránti alázat
Mire ez a gyalázat?
De kiveszett már régen az is
Az ég iránti alázat
Emberek a
szennyben ülve
Közönyben tocsogva, nem harsan riadó
Hisz elfeledték régen azt is,
hogy mi a helyes, mi a jó
Közönyben tocsogva, nem harsan riadó
Hisz elfeledték régen azt is,
hogy mi a helyes, mi a jó
Virágozna
erdő, mező
Énekeljen madár, fakadjon dalra
Gyermekzsivajtól erős hazában
Senki bizony, ne is hallja
Énekeljen madár, fakadjon dalra
Gyermekzsivajtól erős hazában
Senki bizony, ne is hallja
tudják mi az igaz, hol a fény
Addig a sáros, sötét felleg alatt
Talán nem veszett el, a remény
2014. február 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése