2015. július 13., hétfő

Horváth Martin- Sáros eső hull az égből



Sáros eső hull az égből
Jön mocskos, véres fergeteg
Bemocskolnak erdőt,mezőt
A bűzös,sötét fellegek

Sáros már a lanka mező
S nem terem rajt semmi sem
Mocskosak a békés házak
Mi egykor szép volt, most semmi sem

Az emberek csak szitkozódnak
„Állítsa el az Isten, vagy én leszek ki felmegyek”
De magába nem néz senki
Pedig e átok oka lehet, rengeteg

Hull a véres, sáros eső
a templomot befedi
Sárban úszva, elfeledve
Keresztet a rozsda megeszi

Mocsok fedi be az utcát
Hol idősekre egykor, köszönt a tisztelet
De az öreg lelke rég
Bolsevik rendszer előtt tiszteleg

Sáros latyakban úszik a mező
és most a bűz szagát
véres felleg táplálja, hol ezrek haltak
ma nem hallják a hon szavát

Elönt lassan mindent,
a rettegés és félelem
mert sáros, sötét átok
Ül és pusztít mindenen

Nem dalol már a madár sem
Halott csend, mi mindent tele fon
Sáros, sötét felleg alatt
más nem világít:TV, laptop, telefon

S az emberek csak dühöngenek
Mire ez a gyalázat?
De kiveszett már régen az is
Az ég iránti alázat

Emberek a szennyben ülve
Közönyben tocsogva, nem harsan riadó
Hisz elfeledték régen azt is,
hogy mi a helyes, mi a jó

Virágozna erdő, mező
Énekeljen madár, fakadjon dalra
Gyermekzsivajtól erős hazában
Senki bizony, ne is hallja

De míg vannak kik a szenny és mocsok alól
tudják mi az igaz, hol a fény
Addig a sáros, sötét felleg alatt
Talán nem veszett el, a remény



2014. február 17.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése