2018. július 21., szombat

Serfőző Dániel- A fű kérdés


A politikai fogások közül az egyik legaktuálisabb a könnyű drogok legalizálásának kérdése, azon belül is főleg a kannabisz legalizálása. Ez a kérdés mára összefonódott a baloldali liberálisokkal, ők azok akik újra és újra előveszik ezt a kártyát, míg a jobboldaliak azonnal tabuvá tették ezt a kérdést. A legalizációnak több fokozata vagy változata elképzelhető. A dekriminalizáció nem büntetné azt ha valaki egy bizonyos mennyiségű marihuánát termesztene, illetve tartana magánál. A fogyasztását szintén nem büntetnék. Viszont a nagy mennyiségű termelését és a vele való kereskedést igen. Ezt követi a teljes legalizáció, ami már engedélyezi a nagy mennyiségű termelését és a vele való kereskedést is. Létezik olyan álláspont is, ami csak orvosi alkalmazásra legalizálná a kannabiszt, és azt recepthez kötné. Az ellen oldalon a legalizáció ellen erkölcsi érveket hoznak, vagy azt hogy a társadalom nincs felkészülve egy ilyen szer tudatos, felelősségteljes használatára. Az erkölcsi érvek véleményem szerint kulturális idegenkedésből adódik, a fű egyszerűen nem vált kultúrszerré Európában és a nyugati kultúrában, nem úgy mint az alkohol. Ezzel szemben a keleten már az ókortól kezdve fogyasztották, orvosi célú használata pedig a nyugati kultúrában is megjelent az 1800-as évektől kezdve. Pedig valójában a kettő hatásfokában és veszélyességi szintjében is igen hasonló. A fű fogyasztás összefonódott a "68-as" kultúrával és hippi, illetve a popkultúrával, ezért is lehet visszataszító egy konzervatív beállítottságú ember számára. A tudatosság egy nyomósabb érvként szolgálhat, viszont az alkoholnál is ugyan úgy fennáll ez a használati minimum, és ugyan úgy vannak emberek akik nem képesek azt betartani és alkoholisták lesznek. Az alkoholt mégsem szeretné szinte senki betiltani, hiszen fogyasztása alapvető része a kultúránknak. Másrészt legalizáció vagy dekriminalizáció nélkül esélyt sem adunk annak, hogy a fű széles körben elterjedjen, és így a tudatos használati kultúrája kialakuljon. Itt példaként említhető a burgonya esete hazánkban. Sokáig idegenkedtek és féltek tőle. Kitalálták, hogy mindenféle betegséget okoz. Aztán pár vállalkozó szellemű nemes mégis elkezdte termeltetni földjein. Ahogy a parasztok szépen lassan elkezdték fogyasztani a burgonyát, ráébredtek, hogy valójában nem rossz növény. Elterjedt, a mindennapok és a kultúra részévé vált. Ma már nemzeti ételeink egyik fő alapanyaga.

De mi is az a kannabisz? Sokakban erről sem él reális kép, nem tudják melyik részét kell fogyasztani, illetve mi a hatóanyaga, és az hogyan hat a szervezetre. Először is a kannabisz egy kender féle, nem azonos a hazai vadkenderrel, bár kívülről hasonlítanak, a vadkendertől nem lehet betépni. Két fő fajtája van, az indica illetve a sativa. A füvet általában szívni szokás, cigarettába sodorva, dohánnyal keverve, csiga filterrel, vagy erre kitalált pipában illetve bongban. A fűnek a megtermékenyítetlen virágát fogyasztjuk, kiszárítva. Lehet továbbá szájon át is fogyasztani, mondjuk sütemény formában, ebben már a levelet és a szárát hasznosítják, ami viszont kevés hatóanyagot tartalmaz. A kannabisz fő hatóanyaga a THC azaz Tetrahidrokannabinol. Emellett további kannabioid vegyületek is megtalálhatóak bennük, de ez az ami a fő hatást kiváltja. Mint már említettem több féle marihuána létezik, egyrészt a legismertebbek a sativa és indica, illetve ezek hibrid változatai. Mint minden haszonnövénynek, úgy ennek is megindultak a különböző nemesítései a jobb termékenység, illetve hatásfok elérésének érdekében. De mindegyik hatása alapjában megegyezik, csak az árnyalatban van különbség. Ezt úgy kell elképzelni, hogy máshogy és más ütemben leszünk részegek ha pálinkát, vagy ha bort fogyasztunk, pedig mindkettő alapja az alkohol, a különböző fűváltozatok is így működnek. A fű hatása euforikus, nyugodt érzés. A tudatállapot viszont végig tiszta marad használata során. Segít a szépség befogadásában, így művészi célokra is hasznos. Túladagolása ritkán jár halállal. Egy átlag felnőtt embernek 1 kg-nál is többet kéne ahhoz elszívnia, hogy meghaljon. A túladagolásnak viszont, pont ahogyan az alkoholnál, vannak negatív hatásai. Ilyen a szájszárasság, bevérzett szemek, végtagok elernyedése, memória zavar és beszédkészség csökkenése. Mint láthatjuk ezek a túladagolási hatások semmivel nem rosszabbak az alkoholénál.

Tehát az egészségre gyakorolt hatása megfelelő mennyiségben fogyasztva nem károsabb az alkoholnál. Persze ha valaki függője lesz a fűnek, az nem jár jobban mint a 20 éve alkoholista Béla bácsi a sarki kocsmából. De mint mondtam irracionális és felesleges tiltani és büntetni ezt a szert, vagy ha így teszünk, akkor következetesen az alkoholt is hasonló szankciókkal kéne sújtanunk. A legalizációjából viszont mind nyerhetünk. Például ha lehetne legálisan termelni és árulni az egy biztos bevételtől szakítaná el a különböző alvilági bűnszervezeteket, akik így visszaszorulnának. Nem beszélve arról, hogy maga a szer is sokkal megbízhatóbb, lekövethetőbb forrásból származna, így sokkal tisztább lenne. Mindenki megválaszthatná a maga számára megfelelő erősséget és minőséget. Egy egészen új lehetőség nyílna a termelőknek is, új munkahelyeket teremthetne a termesztés. Az ár is csökkenhetne, hiszen nem kellene annyi kézen átfutnia amíg hozzánk elér. Bár tegyük hozzá, hogy az állam valószínűleg mint minden hasonló szert, ezt is brutálisan megadóztatná, így erről az áldomásról valószínűleg lemondhatnánk. Viszont ha csoda folytán nem így lenne, az igazi kannabisz végre kiszoríthatná az úgynevezett "biofüvet" ami az évtized átverése, és egyik legnagyobb átka. Egyrészt se nem bio, se nem fű. Egy teljesen szintetikus, általában Kínában gyártott fehér pórról van szó, ami próbálja utánozni a THC hatásait, általában kevés sikerrel. A vegyület folyamatosan változik, hogy azt minél nehezebben lehessen üldöznie a hatóságoknak, így viszont a hatás sem stabil. A port acetonban feloldják, majd növényi származékra spriccelik, általában zsályára. A maximális profit érdekében sokszor a WD-40 csavarlazító, vagy különböző patkánymérgek használatától sem riadnak vissza a gyártók. Majd ezt a növényi származékot kiszárítják, és a fűhöz képest brutálisan olcsón eladják. Magyarországon, főleg a szegényebb régiókban, hatalmas teret hódított ez a szer. Egészségre és tudatállapotra gyakorolt hatása összehasonlíthatatlanul rosszabb a fűnél. Tehát ha a sikerülne kiváltania az igazi fűnek, azzal ismét csak pozitív változást érhetnénk el.

Mint az alkoholnál, itt is a tudatos használat és egyéni felelősség a fő jelszó. Fel kell nőni a fogyasztásához, de azt csak úgy lehet, ha meg is tapasztalhatjuk azt. Egy gyermek is csak a tapasztalatból tanul igazán, nem a puszta tiltásból. Ha viszont sikerülne kultúrnövénnyé válnia nálunk is a kannabisznak, azzal az alkohol mellett egy sokkal tisztább alternatíva is nyílhatna a kedélyjavítás kulturális rítusához. Az viszont biztos, hogy a tabusításával nem érjük el azt, hogy eltűnjön. Az illegalitása még vonzóvá is teszi sokaknak, főleg a lázadó fiataloknak. Aki akarja, úgy is fogyasztja majd, viszont ezzel az alvilágot pénzeli, saját egészségével kénytelen játszani, hiszen sosem lehet teljesen biztos a szer származásában, kiteszi magát az állam feleslege zsarnokoskodásának és az átlag, tudatlan kispolgár ítélkező természetének.

Végül a keresztény szemszögből nézve a marihuána véleményem szerint egy kategóriába esik az alkohollal. Mértékletes fogyasztása nem bűn, viszont a tőle való függés, mint mindennél, itt is komoly rizikó. De ahogyan az alkoholnál is, minden hívőnek a lelkiismerete szerint kell fogyasztania, avagy nem. Viszont nem tartom helyesnek a bűnként való univerzális megbélyegzését, ahogy az alkoholnak se. Sajnos a konzervativizmus hatására ez a téma a kereszténységen belül is tabu lett, és ez sokszor vezet hamis ítélkezéshez, vagy szégyenérzethez.

Serfőző Dániel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése