2017. október 23., hétfő

Horváth Martin- A kommunizmus nem vész el, csak átalakul

Rengetegszer hallottam a magukat akár nemzeti érzelműnek vallók sorában is a következő kijelentést: „a kommunizmus elméletemben nem rossz, csak megvalósíthatatlan.” Az ilyen és ehhez hasonló gondolatoktól kicsit mindig megborzong az ember. Két lábjegyzetet fűznék hozzá. Először is, a kommunizmus elméletben is rossz, borzalmas, ami megvalósult belőle az nem azért volt rossz, mert nem jól valósult meg, hanem mert a negyede valósult csak meg az elméletnek. A végeredmény még szörnyűbb. Marx utópiája eleve a nemzetek, vallások, kultúrák és a sokféle identitások megszüntetése. Ez a legkisebb mértékben sem „nem rossz”. Ez a legmaterialistább szörnyűség, ami a világgal történhetne. Másrészt pedig, miért megvalósíthatatlan? Mitől megvalósítható egy ideológia és mitől nem? Egy eszme akkor valósítható meg, ha kellő ember gondolkodik úgy vagy nagyon hasonlóan, ahogy a bizonyos eszme. Tehát kvázi ha elég ember egyetért vele, vagy csak elfogadja akkor bizony nem túl sok minden áll az útjába. Manapság pedig az emberiség nagy része, ha tudatába van, ha nem, a kommunizmus pontosan ilyen.
Rendszerváltás ide, rendszerváltás oda a kommunizmus nem tűnt el, csak átalakult. Egészen pontosan az 1930-as években fejlődött ki az úgy nevezett „Frankfurti iskola”, ami valójában egy neomarxista elmélet, gondolatkör. E elméletből lett végül a gyakorlat, amelyet úgy hívunk: kulturális marxizmus. Vagyis a marxizmus gondolatvilágának, főbb eszmei részeinek kiterjesztése a társadalom minden szegmenségre, a kultúra részévé tenni a marxista gondolkodást. Gyakorlatilag vörös lobogók és proletár szólamok nélkül, anélkül, hogy bárki is tudná, hogy amit hall, lát s végül egyetért vele, az a marxizmus. Első nagy győzelme a fejekben az 1968-as diáklázadásokkal érkezett el. Ebből lett napjaink „politikai korrektsége”. A marxi elveket beleszőtték az elvileg kommunistákkal ellenséges viszonyban lévő nyugat mindennapjaiba. A liberalizmust( mely már ekkor is átkos eszmeiség volt) megfertőzték a marxizmus tanaival is. A rendszerváltás után pedig itt keleten is csak annyi változott, hogy nem nyílt formában kapjuk a kommunizmust hanem „kulturálisan”. A TV-s show műsorokból, a zenei előadók dalszövegei, képvilága által és minden szórakoztató és élvezeti cikk gyanánt.

Elég csak végignézni korunk embereinek, legfőképp fiataljainak gondolkodását. Ateista, internacionalista, hierarchiaellenes, erkölcsöktől mentes, s hamis szabadságért küzdő, egész pontosan szabadosságért. Materialista lett az ember. Legfőképp minél fiatalabb. Már nem háborogna annyira a nép, mint 1945 után mikor nyakukba zúdították a kommunizmust. Akkor, még ha nem is teljesen jót, de valamilyen hagyományos értékrendet éltek meg az emberek. Hirtelen pedig a „Se Isten, se Haza, se Család” égisze alatt jött el a vörös eszmei rettenet. Így először 1953-ban Berlinben, aztán 1956-ban Varsóban, majd Magyarországon, 1968-ban Csehszlovákiában keltek fel a szellemi és fizikai elnyomás ellen. Az elégedetlenség és a dac a rendszerrel szemben mindenhol, mindennapos volt. Ha nem is nyíltan az utcán, de a tömegek szívében biztosan. Mára azonban teljesen hétköznapi és megszokott gondolkodás az a szellemiség, amitől nagyapáink még ódzkodtak és inkább választották a hősi halált vele szemben, mint sem aszerint kelljen élniük. De ma unokáik fejében meg sem fordul ez, hisz e szerint élnek. Ebbe születtek és büszkék rá. Manapság nem kell ÁVH-nak járni éjjel a házakat hallgatózva, hogy mernek-e imádkozni. Nem imádkozik senki, maguktól, önként, s aki bármilyen spiritualitást magáénak vall, azt a tömeg önreflexióval lenyomja, megalázza, de minimum ostobának nézi. Nem kell a hazafias érzelmeket letörni és a „mindenki egyenlő” internacionalista szólammal lúgozni a lelkeket. Mennek s jönnek maguktól országból országba, a jobb anyagi körülmény végett. Olyan országokba ahol már csak az őshonos nép van kiveszőben és afrikaiaktól, muzulmánokig mindenki él mindenütt. Egységes idegen nyelvet tud, s részesít előnyben mindenütt a fiatalok többsége, s gyalázza, átkozza és ósdinak bélyegzik a nemzet régi képét. A kommunizmust szellemi téren győzött szinte, megvalósult. A kommunizmus itt van, diadalra fut a kapitalizmus és a nyugat hátán. Talán nem véletlen tartotta maga Marx is úgy, hogy a kommunizmus először a legfejlettebb tőkés országokban következik majd be.

A kommunizmus szabadság, egyenlőség és testvériség elképzelése semmiben sem különbözik a liberalizmusétól. A kommunizmus csak nyílt, inkább csak a végcél. A maga módján a keleti-blokkban ugyanúgy igyekezett megvalósítani ezeket. Pl. A nők beteges egyenlősítése esetén, ahol a nőket akár ugyanolyan fizikai munkára késztették, mint a férfiakat, ültették be őket traktorokba, arattak, szántottak, kohó mellett dolgoztak. Julius Evola erről azt mondja: „ A nők szovjet egyenjogúsítása összhangban van azzal, amit Amerikában a feminista ostobaság- levonva mindazt a logikus következtetését, amely a demokráciából következik- már régóta megvalósított.” A nyugat liberális kapitalizmusa és a kelet marxi szocializmusa kéz a kézben jár. A szellemi viszály, a hidegháború pedig maximum abban az ellenségeskedésben merült ki, hogy ki valósítja meg az „egyenlőség mítoszát” teljességgel jobban, hatékonyabban. A kérdés megválaszoltatott, a nyugat nyert. A liberalizmusba beleszőtték a marxizmus alapelveit, s nyugaton, divatosan tálalva eladták az embereknek. Így végső soron csak győzött a marxizmus a fejekben. Az egyetlen gyakorlati különbség már csak a gazdaságban van. Bár így is nagy multinacionális vállalatok irányítanak mindent, központosítva. Már csak az eltörölt nemzetek utáni világállamra van szükség, ami felügyel mindent. Az Orwelli jövőkép nincs is olyan messze.

A fent említett idézet, mellyel a kommunizmus témája kezdődött szintén az egyik legnagyobb példája, milyen jó munkát végzett a fejekben a kulturális marxizmus. Már önként kérjük majd azt a marxi utópiát. Az emberek készen állnak rá teljesen, önként és dalolva.
„ A kommunizmus elméletben nem rossz, csak megvalósíthatatlan”. Röviden reagálva ezen tények tükrében: de, megvalósítható, sőt itt van, már meg is valósult. De rossz, rosszabb már nem is nagyon lehetne.

Horváth Martin

1 megjegyzés:

  1. Igen csak jó írás.
    Albert Pike, aki a skót rítus szerinti 33. szintű szabadkőműves volt, nyílt levelében a 19. században írt a jövőben kialakítandó három világháborúról, érdemes utánajárni. A levél a British Museum-ban megtekinthető, természetesen nem tulajdonítanak az általad is leírt hozzáállások, és eszmék tanusítása miatt neki jelentősséget. Mégis, az első két világháború lezajlott, és körülbelül úgy, ahogy ő azt leírta. A harmadik világháború a politikai cionizmus és az iszlám világot akasztja össze, hogy az emberek annyira elkeseredettek és apatikusak legyenek mindenre (ateisták, akik már semmiben sem hisznek), hogy ezáltal a világ vezetői létrehozhassák a világkormányt, az Új Világrend nevében.
    De persze, ezt is elbagatellizálják a médiában, és az interneten pláne, hogy ha csak megemlítenék valahol valaki, akkor máris lehessen hányni az epét, és összeesküvés-elméleteket meg antiszemitizmust kiabálni. Szomorú dolog. :(

    VálaszTörlés